Ugrás a tartalomhoz

Blacktears

Játékos
  • Hozzászólások

    3
  • Csatlakozott

  • Utoljára aktív

Utolsó profil megtekintők

Ez a funkció ki van kapcsolva, így nem láthatja a többi felhasználó!

Blacktears Eredményei

3

Közösségi hírnév

  1. Sziasztok! Szerintem hangzott el igen is értékelhető, releváns gondolat is abban amit írtál és pár nagyon lesarkított, túlzás is. Java részt egyet értek azzal akik előttem szóltak hozzá a témához, de szeretném én is kifejteni a véleményem. Jómagam azon az elven vagyok, hogy egy RP szerveren mindent tűzzel vassal üldözni kell, ami az RP élményt rontja. Persze ez alatt nem azt értem, hogy minden apró mozzanatot RP-zzen le valaki. Amire van anim pl. víz ivásnál, oda indokolatlannak tartom még szöveggel le írni (persze van, hogy a dramaturgia megköveteli néha). Illetve nagyon idegtépő tud lenni, amikor szerver szabályzat, vagy bármi rákényszerít arra, hogy az utolsó cigicsikk elnyomást is le kell RP-zni mindig. Pontosan nem tudom, hogy lesz itt megoldva, kíváncsian várom. Viszont olyan munkák, vagy tevékenységek bevezetése amely kiveszi a játékosbázist az RP-ből és agyatlan farmereket csinálnak belőlük, annak nincs helye egy RP szerveren szerintem. Szóval ezzel valahol egyet értek, valahol pedig nem. Én azt támogatnám, hogy az illegálos szervezetek kapjanak kezdő tőkét, szerintem érthető és vitathatatlan amit itt leírsz. Viszont személy szerint én nem tudom, hogy ez ezen a szerveren hogy fog működni. Ha így lenne én azt támogatnám, annak ellenére, hogy nem nagyon izgat az illegál. Persze mindaddig amíg a realitás talaján marad a támogatás mértéke és nem minden ilyen frakció AK-kkal és full fegyverzettel mászkál az első naptól kezdve. Előélet, frakció történet ide vagy oda. Hiszen ha jampi vagy egy szövegben amit kitaláltál, akkor jampi vagy ahhoz, hogy megteremtsd RP közben is, úgy hogy a picsádba az egész rendőrség. Ha valaki maffia vezért akar RP-zni építse ki hozzá ami kell és teremtse is meg, de ne várjon nagy indulótőkét és hogy mindent alá rakjanak/szemet hunyjanak pár kezdeti balhénak. Ezzel is egyet tudok érteni olyan téren, hogy a PP rendszer valahol ehhez vezet ami nem feltétlen jó. Viszont vannak olyanok akik lehet nem tudnak napi 6 órát foglalkozni a játékkal és/vagy szeretnék támogatni valahogy a szervert. Azoktól elzárni ezt a lehetőséget sem feltétlen a legjobb döntés. A törlés gondolata, szerintem nevetséges. Biztos senki nem fogja megunni, ha kezdhet minden az elejéről, persze új játékosoknak hasznos lehet, hogy mindenki tiszta lappal kezd. Ezer meg egy féle képen lehetne a túlgazdagodás ellen is tenni, persze a végtelenségig semmit nem lehet húzni, előbb utóbb meglesz minden amire vágytál, és akkor mi marad? Az RP..ha már egy RP szerverről van szó. Illetve, hogy vissza csatoljak, milyen módokra gondolok? Olyan módok bevezetésére mint a tőzsde, ahol bukhatsz, a drágakövek és arany esetleg kötvények bevezetése ahol megvan a lehetőség hogy keresel rajtuk, de az is hogy veszítesz. Vagy szimplán olyan itemek amiket ha megvásárolsz van egy fix áron akkor megtartja az értékét, vagy még nő az idővel (pl festmény) de eladni mondjuk csak egy NPC-nél tudod eladni minimum 2 hónapos kihagyással. Azért, hogy ne lehessen akkor eladni amikor csak az ember akar. Ezek csak gyors gondolatok, biztos vannak jobban kifejtett és hasznosabb ötletek is ilyen téren mint ezek. A lényeg amire ki akartam vezetni az egészet az az, hogy ha már megvan mindened még RP-zhetsz illetve, biztos lesznek módszerek, hogy a kőgazdagok elherdálják a pénzüket. Viszont amit te leírtál szerintem, nem egy olyan ötlet ami pont ezen segítene. Valószínűleg igazad van abban, hogy sokan az ilyen jellegű szerepet részesítik előnyben, de hogy az tényleg 90-10 százalékos megoszlás lenne azt kétlem. Voice szerveren még megállja a helyét, de texten nem tudom. Ha így lenne minden sarkon lövöldözések lennének, de ha így fog történni akkor valószínűleg megcáfol majd engem a jövő. Lehet pont abban a 10%-ban vagyok akikről te beszéltél, persze én is voltam illegálban még anno. Viszont engem egy rendőri RP-nek inkább a nyomozás része érdekelt mindig is illetve az illegálba is inkább a háttérben megbújó kapcsolati hálók és viszonyrendszerek, hierarchiák. Említetted még, "hogy pályázzon meg egy logisztikai központ igazgatásáért felelő frakciót". Ezt nem emelem ki, mert ide vág. Hidd el vannak olyan emberek akiknek a kreativitása az unalmas helyzetekben, munkákban is kihoz valami érdekes helyzetet. Igen lehet kicsit szürreális dolgokhoz vezet néha, vagy kicsit elrugaszkodotthoz, de meg lehet oldani úgy ezeket, hogy a valóság talaján maradjon az illető. Amire ki akartam futtatni ezt a részt az megint az, hogy felhívjam a figyelmet a minőségi RP-fontosságára. Amit a fentiekben említettem már, hogy kb nekem miben nyilvánul meg. Ezt emeltem ki, de az ötletedre akarok reflektálni. Persze, nem is baj, hogy nem lett olyan összeszedett amit írtál, legalább elindult róla egy kulturált diszkurzus. Amitől senki nem lett kevesebb, max arra a pár percre amíg megfogalmazta a választ a topicodra. Viszont az, hogyha elmélkedünk nem baj, sőt nagyon is fontos és hasznos. Viszont én se tudnám támogatni az ötleted, ugyanis a fentiekben említettem, hogy az ilyen jellegű tevékenységek nem oldanák meg a problémát amiről írtál. Pláne hogyha maradunk a példádnál, ilyen drogcsempész munkákat az alap GTA 5-ben vagy az Onlineban el lehet végezni. Ennyi lett volna az én véleményem, köszönöm ha elolvastad.
  2. A D A T O K Név: Thiago Pereyra Születés helye: Girona, Spanyolország Születési idő: 1996.11.09. Anyja neve: Georgina Mendez Állampolgársága: Spanyol, Amerikai M E G J E L E N É S Magasság: 183 centi Testsúly: 77 kiló Szem: Barna Testfelépítés: Sportos, Szálkás Stílus: Elegáns, divatos T U L A J D O N S Á G O K + Kreatív + Sportos + Nyitott + Magabiztos + Jól kommunikál + Jó emberismerő - Olykor infantilis - Nárcisztikus - Kicsapongó - Makacs - Nem túl családcentrikus - Hajlamos lustaságra S Z E N V E D É L Y E K , B E T E G S É G E K , F Ó B I Á K - Tériszonyos - Rossz a szeme, kontaktlencsét hord - Nem veti meg az alkoholt, pláne társaságban - Imád gyorsan és veszélyesen vezetni -Mindig talál valami felesleges és/vagy veszélyes hobbit Mi az a jellem? Mi pontosan az a személyazonosság? Hogy lesz egy emberből az aki? Milyen dolgok vezetnek minket a jelenben elkövetett cselekedeteinkhez? Talán sokan visszaemlékeztek már a múltjukra és elgondolkodtak már azon, hogy bizonyos helyzet, legyen az pozitív vagy negatív, miként változtatta meg a felnőtt kori gondolkodását, felfogását vagy akár szemléletét. Mindegyikünk megtapasztalt már olyan dolgokat az életében amik valamilyen módon, tudat alatt, vagy tudatosan, de megváltoztatta az életünket. De még is miért teszem fel ezeket a kérdéseket? Hogy ki az a szuper szexi, költő fickó akinek tollából ezek az ékes gondolatok származnak? Thiago Pereyra vagyok és Te pedig az én blogomat olvasod. Ami valószínűleg csak azt jelenti, hogy befutott blogger lettem! Megérte a Life Invadernél reklámfelületet bérelni, szórólapokat osztani és megzavarni egy misét. Oh de ne haragudj, nagyon elkalandoztam, jobb lesz ha a lényegre térek. A kérdések amiket feltettem a bevezetőben csupán pár kérdés számomra és számotokra. Amiktől remélem, hogy mire a kis történetem végére érek, okosabb leszek, vagy okosabbak leszünk együtt. Ja, hogy még ezt sem említettem? Ez egy amolyan napló szerű blog amely tanító jelleggel készül, na meg mert most éppen a költői kreatív energiáim akarom kiadni magamból. Tart ameddig tart a blog, ígérni nem ígérek semmit, de addig is jó olvasást! Nem áll szándékomban a történetet a legeslegelejétől kezdeni, de egy-két dolgot muszáj leszek megemlíteni az életem korai szakaszáról. Csak a miheztartás végett. 1996 Novemberében születtem Gironaban, anyám jólmenő ügyvéd volt, apám pedig focista. Elég érdekes párosítás, tudom és ez még csak a jéghegy csúcsa. Inkább anyám hordta a nadrágot a kapcsolatban és Ő volt az aki a fő kenyérkereső volt a családban. Igaz munkájáért csak időszakosan kapott fizetést, de mivel apám nem profi csapatban játszott, így amit Ő kapott akkoriban a fociból, nem éltünk volna meg hárman. Mindemellett apám kezdett kiöregedni a sportból, csoda hogy egyáltalán végül 36 évesen hagyta abba a játékot. Ami még tetőzte ezt az egészet, hogy elég kései gyerek voltam. A szüleim a harmincas éveik elejében jártak, mikor megszülettem, ami akkoriban igen későnek volt mondható. Szóval ja, elég érdekesen indult az életem, nem éppen a legjobbkor jöttem a világra. Az őseim szerettek volna gyereket, sokszor próbálkoztak is, de nem jött össze a dolog, viszont amikor már feladták a reményt, végül sikerült. Lehet ez az első tanulság amit át tudok adni? Sose add fel az álmaid? Uh.. milyen közhelyes. Bár ha pesszimista felfogású az ember akkor úgy is értelmezhető a dolog, hogy mindent akkor vág hozzánk az élet amikor nagyon nem kéne. Mindenki döntse el, hogy mit lát bele ebbe a sztoriba. Szóval ilyen körülmények között láttam meg a napvilágot, persze lehetett volna sokkal jobb, vagy sokkal rosszabb is. Visszatekintve nem panaszkodhatok, ugyanis nem éltünk rosszul, legalábbis nekem nem kellett nélkülöznöm semmiben. Viszont a szüleimnek tuti nem volt ilyen jó dolguk. Kicsi voltam még nem láttam bele annyira, abba, hogy az érkezésem mennyire megváltoztatta az életüket. Tizenévesen meg nem nagyon érdekelt, akkor elvoltam a magam világában a magam piti bajaival. Mikor már elég idős lettem olyan 6-7 évesen, apám azt szerette volna ha sportoló leszek, anyám hagyta ezt egy ideig ugyanis úgy volt vele, hogy majd úgy is kinövöm ezt a marhaságot. Ő nem örült neki, ugyanis nem akarta, hogy úgy végezzem majd mint apám. Ami anyám szemszögéből nézve logikus volt, hiszen akkor már szinte csak az Ő keresetéből éltünk. Apám viszont szerette volna, ha a sport által olyan szinteket érek el és ezáltal olyan fizetést, amit Ő sosem tudott. Akkoriban épp attól volt hangos a lakásunk, hogy miképp és hogyan veszekedtek a jövőmről, amit akkor még igazán fel se tudtam fogni. Inkább a focival és az egyéb sportokkal foglalkoztam, még talaj tornáztam is egy ideig, bár a rugalmasságom hamar kopni kezdett. Viszont a footballban meg nem tudtam kimagasló lenni ugyanis anyám ragaszkodott ahhoz, hogy a jegyeim jók maradjanak. Aki sportolt valaha valamit az életében az tudja, hogyha igazán magaslatokba tervez az ember akkor az edzéseken kívül igenis megkerülhetetlen a plusz munka. Viszont erre nekem nem volt alkalmam, a sport miatt meg az iskolában nem igazán teljesítettem jól. Közepes értékeléseket kaptam ami általános iskola közepe felé nem túl jó teljesítmény. Szóval valahol a két szék között sikerült seggre esnem, a szüleim általi megfelelési kényszer miatt. Fúh így vissza olvasva egész sok lett a száraz részlet, bocs srácok! Viszont ez elgondolkodtatott. Talán ebből a korszakomból ered a tizenéves lázadásom, illetve az, hogy nem nagyon akarok megfelelni senkinek. Na meg, hogy egyenlőre még nem igazán kezdtem el törni a fejem családalapításon. Érdekes, remélem az én történetemből Ti is tanultok valamit, vagy legalább jót röhögtök, hogy milyen hülye voltam néha. Igaz az eddigiekben még tőlem függetlenül haladtak a dolgok, de ahogy idősödtem úgy kezdett elegem lenni abból, hogy nem tudom irányítani az életem. Mondjuk, mit is akar az ember tizenegy-két évesen? Már így fogom fel, de akkor az, hogy semmiben nem volt igazán siker élményem, mert semmibe se voltam a legjobb vagy kimagasló, idegesíteni kezdett. Visszább vettem a sportból anyám örömére, de a jegyeim nem lettek sokkal jobbak ugyanis keresni kezdtem valamit, amit magaménak tudhatok. Amibe egyikőjük sem szólhat bele hogyan és miképpen csinálom és így a felelősség is az enyém ha balul sül el a dolog, vagy ha csak nem leszek benne olyan jó mint akartam volna. Persze lehetséges, hogy ebben a korban amúgy is jöttek volna ezek az őrültségek, de az alapját mindenképpen megadta a családi háttér. Talán a legelső ilyen agymenésem amit elkezdtem csinálni az a hangyagyűjtés volt. Ekkor tudtam meg, hogy a kis barátaink nem nagyon szeretik, ha nagyítóval túl sokáig bámulják őket. Majd kutyát akartam tartani, de ezt érthető okokból egyik ősöm se tartotta jó döntésnek. Anyám ekkoriban kezdett egy kicsit jobban keresni, komolyabb ügyeket kapni, ezért tudtak venni nekem egy Xbox 360-at. Ez idő tájt egy kicsit beszippantott a gamer világ, de mint akkoriban ez sem kötött le túl sokáig. Viszont a játékok széles körű variációja miatt azért itt kicsit többet elidőztem, és gyakran térek vissza hozzá. Egy olyan hobbivá nőtte ki magát, amit néha-néha még tudok élni. Persze arra jó volt ez az időszak, hogy rájöjjek, hogy a szemem nem igazán bírja, ha sokat ülök a képernyő előtt, az idegrendszerem meg azt ha sokat ülök a seggemen. Kell valami mozgás, változatosság, na meg egy szemüveg. Akkoriban nem voltam olyan délceg, daliás legény, mint manapság így akkor nem is számítottam túl jó fogás a lányok körében. Mondjuk ezt a témát nem nagyon fogom említeni, nem azért mert nem voltak barátnőim, (de azért ) hanem mert nem a kapcsolataimban keresem magam, hanem az életemben. Már ha ennek van bármi értelme. Na meg ha csak azért olvasod, hogy pikáns történetekről hallj, arra tudok ajánlani egy másik oldalt. Na de haladjunk tovább, mert még rengeteg mindenről tudnék írni. A gamer korszakom alatt/közben szerettem volna katona lenni, vagy akció film sztár..igen ez a te hibád Arnold! Néha vissza sírom ezeket az időket, a gyermeki naivitást, és ezzel együtt Spanyolországot. Előző soraim nem véletlen hagytam abba úgy ahogy. Ugyanis a családom kétfelé szakadt, apám elvált anyától, és anyám az államokban kapott munkát, még többet és jobban fizető ügyeket mint azelőtt. Szüleim közötti viszony sose volt túl rózsás, mint olvashattátok, de úgy gondolták, hogy még mindent meg lehet oldani. Viszont amikor anyám munkalehetőséget kapott az USA-ban, apám kedvéért maradt. Ugyanis a fater nem igazán szerette volna elhagyni szülőországát, valahol megértem, de ugyanakkor valahol utáltam akkor, hogy ilyen makacs volt. Persze akkoriban is voltak más problémák is, amik taszították el egymástól őket, és szinte csak én maradtam mint közös pont az életükben. A költözés után eléggé magam alatt voltam, de mindenképpen el akartam jönni anyával ugyanis az angol jól ment és érdekelt milyen lehet az élet az Államokban. Apámhoz is jártam vissza látogatóba, de javarészt anyámmal életünk ketten. Nemsokára már gimnáziumba kezdtem járni, a kinti élet teljesen más volt, az iskolák a helyek, egy szóval minden. Semmi nem volt hasonlítható az otthoni körülményekhez, de a kezdeti varázs miatt ez nem is zavart. Két kanállal habzsoltam a kinti életet, ahogy azt kell. Pláne, hogy a költözés után anyagilag sokkal jobban kijöttünk anyával, annak ellenére, hogy csak az Ő fizetéséből éltünk. Akkoriban futott fel igazán a szakmájában, bár ennek Én csak az anyagi vonzatát láttam. Édesanyám próbált még küzdeni a hülyeségeim ellen és azzal, hogy szorgosan teljesítsek, de talán kezdte felfogni, hogy növök, változok és már nem tud úgy befolyásolni. Illetve lehet a válás miatt is enyhült meg egy kicsit a lelke és engedett meg, vagy nézett el nekem olyan dolgokat amiket az előtt sose. Rengeteg barátom lett, furcsa módon szinte senkit sem zavart, hogy nem Amerikában születtem. Persze volt pár kókler bully, de azokat egy dupla pörgő rúgással küldtem a halál martalékába. (költői túlzás, vagy nem? ) A gyengébbik nemmel is kint kacérkodtam már többet, a pattanásos, szemüveges korszakom kezdett leáldozni és a fura stílusom és szövegem egész bejött az amerikai lányoknak. Itt kezdett elnyomódni bennem mindaz ami a korai fiatalkoromban történt, bár csak egy időre. Hogy miért fogalmazok így? Háát spoiler veszély valami kiváltója, vagy oka csak van hogy elkezdtem ezt a blogot, nem? Valami szuper titkos, amit nem említettem az elején és egészen az epikus befejezésig kell rá várni, hogy megtudd? De az is lehet,hogy nincs semmi ilyesmi. Ki ez a jómadár, azt kérded? Neem, nem én vagyok az, nála egy kicsit azért jobban nézek ki. Ő a haverom Alonzo, és latin amerikai, na de hogy miért mutatok róla képet, magamról meg még egyet se? Mert megtehetem! Ezen kívül azért, mert ezzel az arccal rengeteg f*szságon mentünk keresztül addig,amíg egy koleszban laktunk. Jómagam média és marketing szakra jártam Ő pedig valami unalmas gépészeti suliba. Nem tudom, melyikünk bánta meg jobban a döntését már ami a szakot illeti. Ja de, Én. Ugyanis maradjunk annyiban, hogy nem igen dolgoztam azóta sem a szakmában és naaagyon unalmas óráim voltak, egyáltalán nem voltak olyan kreatívak, mint vártam. Ami viszont elkezdett érdekelni az nem volt más, mint a mobiltelefonok és a számítógépek technikai része. Mindaddig csak az élvezőjük voltam, jobban bele ástam magam ebbe a világba, és ahogy ebből is kiuntam, jött a hangtechnika és a zenélés. Jómagam énekeltem és gitároztam, Alonoz meg dobolt. Volt egy álmunk, hogy közös zenekart alapítunk, de valljuk be őszintén, nem igazán voltunk jók benne. A koleszba amúgy se tudtunk zenélni csak hétvégén valamelyikünknél, de a hétvégék nagy részét meg elvitték a bulik...mondjuk a hétköznapokat is. Játszottam az egyetem focicsapatában, ami meglepetésemre elég jól ment, gyorsan vissza nyertem a formámat és meg voltak elégedve velem, amikor nem voltam beton másnapos. Viszont ha már ennyire belengettem az őrültségeinket, akkor egy párat megosztok veletek, hogy legyen egy kis színfoltja a történetnek. Gyengébb idegzetűek, fiatalok, PETA-sok és apácák kérem az Önök érdekében most hagyják abba az olvasást. Ha az utóbbiak még is maradnak annyit tudjanak, hogy anyukám ügyvéd és mindent tagadni fogok! Jó olvasást. Na de most, hogy a szükséges óvintézkedéseket megtettem, jobb ha kicsit beletúrok az életem alpáribb részébe. Említettem már, hogy hétköznap is buliztunk, de kellett azért néha időt találnunk tanulásra is, kibunkni nagyon cink lett volna. De persze a szomszéd szobában a parasztok nem csak akkor amikor tanulni, hanem amikor pihenni akartunk volna, folyton bömböltette a zenét. Isten a tanúm rá, hogy sokáig tűrtünk, de végül muszáj volt valamit lépnünk. Alonzo barátom értett dolgok összeszereléséhez, ezért tervezett és összeépített egy (hát erre most nem találok szebb szót) b*szógépet. Gondolom el tudjátok képzelni mire gondolhatok, igaz ekkor még nem így hívtuk, a sztori végén kiderül majd miért hivatkozok rá így. Mikor végzett a szerkezettel még csak egy faltörő kosnak akartuk használni, de persze nem akartunk betörni vele a szomszédba, csak kopogni vele a falon, hogy mi is idegesítsük őket. Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten és mielőtt mondod, megkérni őket, hogy kussoltassák a zenét túl egyszerű lett volna. Szóval a gép készen állt, egy apró elem hiányzott, valami kellett amit a rúdra erősítünk ugyanis a mechanika gyorsan mozgatta a fém rudat, de arra még rá kellett erősíteni valamit, mert így simán próbáltuk, de nem értünk el vele kielégítő eredményeket. Tudtuk, hogy az egyik közös ismerősünknek van egy elég méretes Vin Diesel mellszobra amit az apja ólomból öntött neki ki (higgyétek el nekem, meredekebb arcokat is ismertünk ennél). A srác kölcsön is adta, bele is ment, hogy kifúrjuk a talpát és a rúdra erősítsük. Így már készen állt a gép a bevetésre, ami remekül is muzsikált egy pár héten keresztül. Viszont nem nagyon hozott eredményt, és ezen felhúzva magunk, tovább állítottunk a szerkezet erején és sebességén. Ami nem bizonyult túl jó ötletnek, ugyanis eléggé sikerült felboostolnunk a kütyüt. Olyannyira, hogy a Vin Diesel fej átszakította a nem túl vastag falat és a mászik szobában kukucskált vissza a szomszédokra. Akik mint kiderült homoerotikus örömöket okoztak egymásnak amikor szólt a zene, ezzel akarták leplezni a hangokat. Így még viccesebb belegondolni, hogy két férfi szerelmét egy mérges Vin Diesel fej berobbanása szakítja meg. Mondanom sem kell, hogy nem sült el túl jól a dolog és ezek után mellettük lakni egy lyukkal a falon nem volt túl kellemes. Szerencsére megúsztuk annyival, hogy rendbe kellett hoznunk a károkat illetve azzal, hogy a szerkezetet pár hétre elkobozták. Azért csak pár hétre, mert Alonzo elmagyarázta, hogy kéne a szerkezet vissza egy projectjéhez ezen kívül a szobrot is csak kölcsönbe kaptuk. Nem nagyon engedtek, de megígértük, hogy nem lennénk olyan hülyék hogy még egyszer használjuk a gépet. Legalábbis nem mi, ugyanis pár napra rá ahogy vissza szereztük a gépet, felkeresett minket két nem túl esztétikus leányzó. Ők is a koliban laktak és a gépről kezdtek minket kérdezgetni, először csak arról, hogy épül fel, hogy jött ez a hülyeség, majd kifutott oda a dolog, hogy lehetséges-e az, hogy mellszobor helyett valami más testrészt ábrázoló tárgyat erősítsünk. Alonzoval össze néztünk mint a hülyék, és csak bólogattunk. Elvégeztük a gépen a kívánt módosításokat, és így sikerült elpasszolni a két duci lánynak a bestiát. Túl sokat időztem már így is ezzel a sztorival, de még egy gyors szerintem belefér, aztán már nincs túl sok a jelenig. Ez az eset egy álarcos bálon történt, ahol én varázslóként jelentem meg. A dologban az a pláne, hogy matt részegen sikerült megjelennünk a haverjaimmal. Így az epikus, szexi belépőnkből egy szedetlen, kómás, lelakott belépő lett. Ettől függetlenül mi a legnagyobb királyoknak gondoltuk magunkat. Mivel szinte malájon voltunk, így nem sok dolog van meg a történetből, csak az amit meséltek, plusz egy két dolog. A lényeg az az, hogy mint elmesélték szinte minden lányhoz oda mentem a klubban egy elég specifikus bűvésztrükkel. A bűvész ruhám sajátossága volt, hogy egy díszes, színes karácsonyi dobozt rögzítettem az ágyékomhoz. A szövegem pedig valami olyasmi volt, hogy "Most elővarázsolom a kígyót a dobozból". A legtöbben értették és a látvány előtt gyorsan kereket oldottak, de voltak hasonlóan bekarmolt vagy csak lazább erkölcsű lányok, akik maradtak ezen felsőbbrendű audió vizuális élményre. Csak a legutolsó előadásomon, mikor cilinderem emelve meghajoltam, azzal a lendülettel bele is hánytam a cilinderembe. Azt viszont elfelejtettem hogy a zakóm belső zsebében rejlő fehér galambot az előző sikertelen bemutató után áttettem a cilinderbe a drámaibb befejezés érdekében. Nem tudtam mi volt a tervem, hogy gondolhattam, de az lett belőle, hogy a telibe hányt (és ezzel valószínűleg megvakított és alkohol mérgezést szenvedett) jószág bele szállt egy vadul pörgő mennyezeti ventilátorba. Szóóval ja, nem tartott ennél tovább az éjszaka se számomra, se a haverjaimnak azon a helyen, csodálom, hogy egészen addig nem dobtak ki minket. Na de ennyit a hülye történetekről az egyetemi korszakból, gondoltam, ha már beígértem, tartom magam a szavamhoz. Lehet később még szórok el morzsákat, de lassan ideje lenne befejezni a sztorit és eljutni a jelenig, nem gondoljátok? A koleszos éveim után jött a munka keresés és a dolgos, melós élet, az otthonról való elköltözés. Említettem, hogy nem sokat dolgoztam a szakmában és ez sajnos igaz. Ugyanis nehéz volt a környékünkön állást találni a médiában, pályakezdőként aztán végképp. Ezért érett bennem az elköltözés gondolata, plusz azért, mert a legtöbb ismerősöm, barátom is szétszóródott az államon belül. Hol család jött közbe, hol munkalehetőség és sorolhatnám, de sajnos ilyen az élet. Tudni kell alkalmazkodni és mindig helyet hagyni az új dolgoknak, embereknek és persze a tapasztalatoknak. Miért beszélek erről? Ugyanis ez a korszak a keresésről szólt számomra, vagyis pontosabban szól, hiszen nagyjából itt csatlakoztok bele Ti a sztorimba. Ugyanis az USA-n belül bejártam már egy pár helyet, találkoztam jó sok féle, fajta emberrel, de most vagyok a legbizonytalanabb. Hiszen pár hete érkeztem egy új városba és előtte már befürödtem egy két hellyel, ígérettel (ami miatt kicsit elővigyázatosabb is vagyok valamilyen téren), és emiatt fogalmam sincs, hogy itt vajon megtalálom-e a számításaim. Ezen dolgok voltak azok, amik még rávezetett erre az egész blogos témára. Hiszen remélem ez a kis blog segít abban, hogy túllendüljek a belső gátjaimon, mert ki tudja? Lehet ha minden rossz, sehol se érzi jól magát az ember, akkor valójában magában kellene változtatnia, és nem magán kívül mindenkit kéne próbálnia megváltoztatni. Elfuthatnék újra, de már nem fogok, ha keresnétek megtaláltok San Andreasban! Lehet Vespucci Beachen koktélt szűrcsölgetve... ...Los Santos klubjaiban tombolva... ...vagy Blaine County valamelyik hullazsákjában... De én itt vagyok!
×
×
  • Új létrehozása...