Ugrás a tartalomhoz

Keresés:

Eredmények megjelenítése: 'ellenőrzött'.

  • Keresés kulcs alapján

    Kulcsszavak ami alapján könnyebben megtalálják a témát.
  • Keresés szerző alapján

Tartalom típusa


Fórum

  • Szerver információk
    • Hírek
    • Fejlesztői hírek
    • Bemutatóterem
    • Szerver környezete, játéktere
    • Szabályzatok
    • Leírások
  • Linkek
    • Facebook
    • Discord
    • Instagram
    • YouTube
    • TikTok
    • Facefinder
  • Kérelmek és kérvények
    • Segítségkérés
    • Unban kérelem
    • Interior kérelmek
    • Névváltás és karakterszerkesztési kérelem
    • Több karakter létrehozási kérelem
    • Karakterek közti vagyon átruházási kérelem
    • Frakcióval kapcsolatos kérelmek
  • Frakciók
    • Frakció pályázatok
    • Frakcióhírek
    • Frakciók
    • Nem scriptelt frakciók
  • IC - In Character
    • Államigazgatás
    • Hirdetések
    • Biznisz részleg
    • Internet
  • OOC - Out of Character
    • Jelentkezések
    • Panaszkönyv
    • Ötletek
    • Hibajelentések
    • Közösségi események
  • Bemutatóterem
    • Bemutatkozás
    • Karaktertörténetek
    • Alkotóműhely
  • Egyéb
    • Fórumjátékok
    • Off-Topic
    • Általános beszélgetés

Keresés itt..

Értékek keresése melyek..


Létrehozás dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Utolsó frissítés dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Keressen a számok alapján...

Csatlakozott

  • Kezdés

    Záró időpont


Csoport


Rólam

  1. SZEMÉLYES ADATOK Teljes név: Jamie Gross Születési hely: San Francisco, Kalifornia Születési idő: 09/07/1996 (26 éves) Nemzetiség: Amerikai Facefinder oldal: face.octans.hu/jamie.gross Foglalkozása: Autószerelő a BBoy’s Autorepair cégnél. POZITÍV TULAJDONSÁGOK: + Megértő + Jószívű + Segítőkész + Illedelmes + Barátságos NEGATÍV TULAJDONSÁGOK - Magányos - Őszinte - Kíváncsi - Bolondos - Nyűgös GYERMEKKOR Jamie Gross 1996 július 9-én született meg a Kaliforniai San Franciscoban. Édesapja Charlie Gross egy tisztességes ember, aki egy lemez boltot üzemeltetett. A bolt a ’90-es és a 2000-es évek elején nagyon jól működött. A 90-es évek közepén egy rendszeres vásárlójába lett szerelmes, Quinn Ballard-ba. A lány egy közeli irodaházba dolgozott titkárként, imádott zenét hallgatni ezért is vásárolt lemezeket. Charlieval rendszeresen találkoztak, szórakozó helyekre jártak együtt. Egy szép estén fogant meg Jamie, nem várt gyermek volt. Quinn szerette volna, ha minél előbb összeházasodnak még a szülés előtt. Így kapkodva le is szervezték a dolgokat, rövid nászútra mentek. Vissza érkezésük után pár hónap telt el, amikor kibújt a kis Jamie. A fiú 2990 gramm és 51 cm hosszúsággal született San Francisco egyik kórházában. Charlie mindig is különleges neveltetésben szerette volna részesíteni Jamiet, ezt Quinn is támogatta. ISKOLAI ÉVEK Ahogy telt múlt az idő Jamie szülei kiválasztották a környék legjobb iskoláját, szerették volna, ha a kisfiuk felnő akkor normális tisztességes munkát tudjon szerezni így mindenben segítették az előre haladását. Az iskolákban nem volt panasz a fiúra, az órákat mindig figyelemmel kísérte, rendszeresen tanult otthon. E mellett volt egy baráti társasága is, akikkel a tanulás után szórakozásként labdajátékokat játszottak a szabadban, parkokban. Ebben a társaságban csak egyetlen egy jó barátja volt, akit szinte a testvérének tekintett, Nelson. Vele ült egy padban, vele lógott szinte mindig, szerettek fecsegni a szünetekben. Még az általános iskola elkezdésekor történt egy válságos időszak a családban. Charlie lemezboltja az internet világa miatt már nem volt annyira keresett. Elenyészően pár öreg ember látogatta már a boltot csak. Egy fiatal tinédzser banda egy éjszaka alatt a bolt mellett szórakoztak, dohányoztak, alkoholt fogyasztottak. Figyelmetlenségük árán a bolt mellett tűz ütött ki, a fiatal srácok csak elrohantak a helyszínről. Egy közelben lakó ember lett figyelmes a zajra és értesítette a tűzoltóságot és Charliet az esetről. A kis Jamie is kiment a családdal a helyszínre és láthatta az oltási munkálatokat és a kétségbe esett szülei arcát. Quinn nyugtatta Charliet aztán a kisfiára lett figyelmes ahogyan csillogó szemekkel figyeli a tűzoltókat. Jamie édesapja kezét szorongatta ahogy csak bírta, ekkor csúszott ki a száján egy életet meghatározó mondat: „Apu szeretnék úgy segíteni másokon, mint ahogy, ezek az emberek segítenek most nekünk.” A mondat kimondása után egymásra néztek hárman könnybe lábadt szemmel. A tűzoltás végén Charlie pár szót váltott az oltást végző tűzoltókkal, megköszönte a gyors, precíz munkájukat. A család haza ment és kipihenték az éjszaka fáradalmait, eseményeit. Másnap reggel próbálták higgadtan kezelni a dolgokat, Charlie egy új bolt kinyitásán gondolkodott, de sajnos anyagi helyzetük nem engedte meg, a gyerek iskolázása mellett. Alkalmi munkákat vállalt legfőképp otthon, kisebb javításokat vállalt be ismerősei autóin. Jamie ahogy nőtt, úgy egyre többet segített Édesapjának, figyelte a szerelési folyamatokat mivel nagyon kíváncsi természetű volt, ezért megtanulta az alapokat. Középiskolába kerülésekor nagy hangsúlyt fektetett a testnevelésre, biológiára, szükséges volt a megfelelő eredményekre ezekből a tantárgyakból. A tanórákon mindig odafigyelt, nem érdekelte olyankor az osztálytársai hülyesége, nem ment bele az ilyenekbe. A szünetekben viszont bohókásan viccelődött ismerőseivel, Nelsonnal. A szünetek legtöbb részét Nelson felé szentelte, vele lógott, társalgott. Sosem zárta ki a diáktársai közeledését, könnyen barátkozott velük. Lányok terén voltak próbálkozásai ebben az időszakban, viszont nem volt valami sikeres. Volt helyzet, amit ő szúrt el, de legtöbb esetben a lány hagyta cserben. Úgy határozott, hogy az életébe már olyan könnyen nem fog beengedi lányt. Középiskola elvégzése után apja révén elvégezett egy autószerelői tanfolyamot, így jobban megszerette magát az autókat és a szerkezeti felépítésüket. Életcélját követve jelentkezett a CCSF Fire Academyre ( City College of San Francisco Fire Fighter One Academy). LEGJOBB BARÁTJA, NELSON Nelson és Jamie mindig jól kijöttek egymással az általános iskolában és utána következő években is. Minden napi történéseket megosztották egymással. Amikor kigyulladt a lemezbolt Nelsont is megérintette a dolog, mint legjobb barát megfelelő biztatásban részesítette Jamiet. Mindig ott segített. ahol csak tudott, a főiskola előtt viszont volt egy kisebb vitájuk. Utolsó évesek voltak a középiskolában amikor egy lányon vesztek össze. Mind a kettőjüknek megtetszett a gyönyörű szőke hajú Annabell. A két srác ekkor kicsit eltávolodott egymástól, próbálkoztak a lánynál különféle módszerekkel. A lány kihasználta az alkalmat, élvezte, hogy egyszerre ketten is őt akarják megkaparintani és különböző elvárásokat várt el. Méregdrága elektronikai eszköz, egy szép ruha, cipő. Ez a viselkedés a lánytól viszont sem Nelsonnak sem Jamienek nem tetszett, egyből levágták, hogy milyen Annabell valójában. Egy szép napon az utcán futott össze Nelson és Jamie, megbeszélték a történteket és kibékültek. A békülés hamar megvolt, hisz butaság lett volna azt a barátságot megtörni egy ilyen lány miatt. Ígéretet tettek egymásnak, hogy nő miatt sosem fognak a továbbiakban veszekedni, plusz, hogy bárhova tartanak mindenben támogatják egymást. Főiskolákat már külön iskolákban végezték el, napi szinten chateltek az interneten, hétvégénként össze-össze jöttek beszélgetni, túrázni, szórakozni. FŐISKOLA UTÁNI ÉVEK Jamie felnőtt, az iskolák elvégzése után egy üzletben dolgozott kisegítőként, később inkább apja mellett szerelgette az autókat. Naponta járt konditerembe, fontos volt számára a jó kondíció. Amikor meghallotta, hogy a közeli tűzoltósághoz embereket toboroznak izgatottan írta meg önéletrajzát és motivációs levelét amit be is nyújtott. Az állásinterjún továbbjutott elkezdődött egy kemény időszak, Jamienek nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is nehéz feladatokat kellett megoldania nap mint nap. Az idő múlásával elérkezett az első gyakorlati vizsga, rettentően izgult, nem akarta azt, hogy a családja mellett saját maga is csalódjon. Az első gyakorlati vizsgán sajnos kifutott az időből így nem sikerült a felvételi. Kicsit gondolkodva életén, folyamatos edzéseket iktatott be napjaiba, elakart végre szakadni a szülőktől. Úgy érezte eléggé felnőtt már ahhoz, hogy egyedül új életet kezdjen kicsit távolabb a szülőktől, így házakat nézegetett a környéken. Végül Los Santosban talált egy kisebb tó mellett egy viszonylag jó árban lévő ingatlant. Térképet nézegetve látta a helyi lehetőségeket, kiszúrta, hogy a háztól nem messze kettő darab laktanya is van. Ajánlatot is tett a házra. A tűzoltóságot nem szerette volna feladni, a gyakorlati vizsgáját a Los Santosban található Akadémiára kérte át. Legjobb barátjának mindig beszámolt minden történésről, amikor a költözésről mesélt neki kicsit nehezen fogadta, viszont megállapodtak, hogy a folyamatos kapcsolattartás megmarad. LOS SANTOS..(2022.03.03) Jamie gépe Los Santosba, 2022.03.03. délután négy órakor érkezett meg. Izgatottan várta az új város nyújtotta lehetőségeket. Bérelt autóval indult útnak, nehézkesen találta meg a házat amire ajánlatot tett. Az eladó széles mosollyal várta már őt, kisebb megvendégelés után meg is ütötték az üzletet. Jamie az út és a sok papír munka fáradalmait már a saját házában pihente ki. Az éjszaka folyamán az utakat járta, embereket keresve új emberekkel szeretett volna találkozni, megismerkedni. Keresgélés során talált rá a tűzoltóságra, csillogó szemekkel nézte meg alaposan az épületet. Szembetűnt neki egy műhely a BBoy's Autorepair, tulajdonosával megállapodva felvételt nyert próbaidőre. Ezen kívül sok emberrel nem találkozott, így kikapcsolódásként a parthoz ment el, vásárolt egy horgász felszerelést. Itt találkozott az egy roppant kedves emberrel, akivel nagyon jól elbeszélgettek. Partnere viszont a késői idő miatt nem maradt sokáig, Facefinder elérhetősége megadása után, haza ment. Jamie egy kis ideig még a parton horgászott, körbe járta a parkolót. A városból egy kisebb darabot még felfedezett, aztán ő is haza tért. Az ágyba borulva merengett el egy csomó dolgon, hiányzott neki az otthonlét, a szülők jelenléte, a családi programok. Üzenetet írt telefonjával a szüleinek, kis megkönnyebbülést érzett ekkor. Elhatározottsága segítette őt a következő napokban. Szeretett volna minél hamarabb megismerni több embert is, hogy elfelejttessék vele az otthoniakat, azért nem mondott le a néhai üzenet küldéséről.
  2. Név: Kiyo Kimura Született: Los Santos, San Andreas, USA, 27.12.2003 Állampolgárság: Amerikai, Japán Magasság / súly: 5'4 ft / 119 lbs Facefinder: https://face.octans.hu/kitsune Hobbik / elfoglaltságai Egyetem Digitális művészet Festés Zenehallgatás, főleg japán zenék Tulajdonságok: Pozitív Kreatív Szorgalmas Alázatos Játékos Negatív Enyhén introvertált Válogatós Szégyenlős
  3. Name: Thomas Nguyen Place of birth: Los Santos Date of birth: 2002. 08. 13. (Age: 19) Height: 179cm Weight: 78kg Jelleme: - Lusta - Akaratos - Hanyag - Nagyszájú - Szerény - Komolytalan Háttere: Tommy egy tehetős családba született negyedik generációs vietnámi-amerikai gyerek. Anyja ápolónő, apja pedig egy vállalkozást üzemeltet. Gyermeküknek mindig mindent megadtak, de amint Thomas tizennyolc lett, ez valamennyiben változott. Szülei nagyon erőltették, hogy menjen egyetemre a gyerek, és ez így is lett végül. Bár a tanulás egyáltalán nem foglalkoztatja, Tommy mégis enged a szüleinek, mert nincs is nagyon más választása. Pénzügyi szakra került végül az apjának köszönhetően, ami végképp nem foglalkoztatja őt, így csak sodródik az árral minden nap, és próbál a minimum teljesítménnyel átcsúszni. A kevés szabadidejében mindig eljár otthonról és társaságot keres magának. Tommy minden hülyeségbe képes belemenni. Rengeteget száguldozik az apjátol kapott kocsijával, és a marihuána fogyasztás sem áll messze tőle. Felelőtlenül éli a mindennapjait, ahogy ezt egy elkényeztetett tinédzsertől elvárná az ember. Többször került már összetűzésbe a rendőrökkel, főleg gyorshajtás miatt, de a szülei mindig kihúzták a szarból. Ha nem lenne az a pénz, akkor Tommy valószínüleg őrizetben töltené az első felnőtt éveit.
  4. Gregory

    Khalida Aquila

    Khalida Aquila Név: Khalida Aquila Születési idő: 1993.05.21 Születési hely: Abarkuh (Irán) Neme: Nő Beszélt nyelvek: Arab, Angol (amerikai) Testmagasság: 176 cm Testsúly: 59 kg Haj: Hosszú, fekete Szemszíne: Mélytenger kék Szenvedélyek: Művészet, Főzés, Önfejlesztés, Sportok Pozitív tulajdonságok: Célirányos, Határozott, Extrovertált, Család centrikus, Kreatív, Anyáskodó, Tanulékony Negatív tulajdonságok: Makacs, Türelmetlen, Kétszínű, Bizalmatlan, Lobbanékony, Sértődékeny, Erotofóbiás Erotofóbiája két ágazatra bontható: Fél a szexuális közösüléstől Pánikszerűen tart bármilyen kontaktustól, legyen szó érintésről vagy fizikai bántalmazásról Anyja: Rajah Firuza Apja: Tahar Shamsia Legkisebb gyermekük: Sihéme Shamsia Középső gyermekük: Khalida Shamsia Legnagyobb gyermekük: Afifa Shamsia A keserű felismerés naplója ((A naplót játékon belül magánál tartja és amit itt olvashattok azt játékon belül is el lehet olvasni benne)) 2003. január 10. Kedves naplóm! Ma kaptalak anyától. Azt mondta, hogy amit fontosnak érzek azt osszam meg veled! Úgyhogy legyünk nagyon jó barátok. Sihéme születésnapja lesz egy hét múlva és szeretném meglepni valami nagyon szupi ajándékkal, de még nem találtam ki, hogy mi legyen. Afifától megkérdezem, biztos valami szupit talál majd ki neki. 2006. május 20. Holnap lesz a szülinapom! JAJ, már alig várom, nagyon kíváncsi vagyok mit fogok kapni, Sihéme és Afifa azt mondta, hogy együtt csinálnak nekem valamit. Tőled nem kérek semmit napló, te itt vagy nekem és ez bőven elég nekem. Afifa miatt viszont aggódom picikét, mit gondolsz napló, hova mehettek apuval? Holnap megkérdezem majd anyut szerintem. 2008. szeptember 12. Apu jelent meg az ajtómban egy idegen férfival. Az idős férfi nagyon kedves volt és még most is az, de nem tudom, hogy miért vittek fel hozzá, vagy miért kell egyáltalán maradnom a házában. 2008. szeptember 20. Az idős férfi tanárokat mutatott be nekem. Azt mondta, hogy itt fogok tanulni egyedül velük, így csak rám fognak koncentrálni. Nem szeretnék egyedül tanulni, hiányzik az iskola és a barátaim. Haza szeretnék menni végre! 2008. november 02. Most már mindent értek! Az idős férfi a férjem lesz hamarosan. Afifát ugyan ezért vitték el két éve, most már világos! Nem akarok hozzá menni feleségül, nem akarok elszakadni anyuéktól. Nem nem nem és NEM! Napok óta próbálok valamilyen okot találni rá, hogy beszélhessek anyuval. Kérdeztem Sihémeről de kerülte a témát. Félek tőle, hogy ő is a mi sorsunkra fog jutni. Afifáról semmi hírem sincs, remélem, hogy a férje tisztességesen bánik vele! 2009. február 28. Nem veszlek elő gyakran napló, de a mai napot vérrel fogom a lapodra vésni. Tavaszra virradóan ilyenkor a leendő férjem mellett leszek az esküvőnkön. A gyomrom teljesen feladta a szolgálatot, folyamatosan görcsöl, nincs étvágyam semmihez. Nem akarom ezt! Nem akarom őt! Haza akarok menni, már azt is megterveztem, hogy miként osonok ki a kastélyból. Rosszul létet fogok színlelni neki és kénytelen lesz kihívni egy orvost hozzám. Amíg az orvossal töltöm az időt addig legalább nem köröz körülöttem. Amint kimegy és elújságolja annak a vénembernek, hogy nincs semmi bajom, valószínűleg csak a stressz áll mögötte, addig szolgáló ruhában kisietek a felszolgáló bejárón. Ennek működnie kell! 2009. április 23. Nem sikerült! Téged is elvett tőlem, átolvasott mindent. Az esküvőn takargatnom kellett a lila foltokat. Allah még mindig fáj minden ütés mintha most ütött volna meg. Nem győzöm borogatni. 2009. június 12. Felépültem annyira, hogy kihasználjon! Erre kellettem neki! Megvárta amíg a foltok eltűnnek a testemről és elővett. Ez vagyok én, egy pénzes öreg sejk szexrabszolgája. Vissza taszító, hányinger, amit most is érzek, ha visszagondolok rá. 2010. augusztus 20. Teljesen bele törődtem. Már napi szinten kell kielégítenem a férjemet és szerencsésnek mondhatom magam, ha nem nyúl hozzám utána. Téged is elhanyagoltalak, pedig nem érdemled meg a magányt. Már csak a te társaságodra tudok számítani. A szolgálók lenéznek mert hercegnőnek hisznek, a férjemtől, ha bármit úgy csinálok, ahogy az neki nem tetszik, akkor újabb verést kapok. De már azt sem várja meg, hogy a nyoma eltűnjön. Kihasznál, játék vagyok neki és félre dob, ha végzett. Megalázva érzem magam, értelmetlennek, egy üres hüvelynek. Ezt nem bírom sokáig. 2013. január 17. Sihéme szülinapja van, ma tölti a 15-öt és félek tőle, hogy Afifa és hozzám hasonló sorsra jut. Ígéreteket nem sajnálva kikönyörögtem, hogy beszélhessek anyával. Holnap beszélhetek vele 10 percet. Nagyon várom a holnapot, már nem is tudom, hogy mit csináljak addig. Legalább a vénséggel nem kell foglalkoznom mert a héten vendégeket fogad. 2013. január 18. Nem tudom mit tegyek. Nem érzem az erőt a kezeimben. Rosszul vagyok, görcsölök és sikítanék legszívesebben. Sihémeért is eljöttek és hamarosan megházasodik egy idegen pénzes nyomoronchoz. Teljesen tehetetlen vagyok, miután beszéltem anyával. Nem tudtam csak sírni, mindent kiadni magamból, amitől féltem. 2016. május 21. Ma van a 23. születésnapom. Teljesen véletlenül találtam meg ezt az öreg naplót és az igazat megvallva, nem voltam biztos benne, hogy írjak bele bármit is. Ide csak az igazat írhatom végül is. Az öregember egészsége folyamatosan romlik. Szerencsére nem is foglalkozik velem annyira, hogy miatta kelljen rettegnem. Kaptam viszont egy vásznat és festéket, pár ecsetet és egy állványt tőle. Nem szeretném elfogadni tőle, de jelenleg nincs semmi, amivel elüthetném a szabadidőm. Sihémeről és Afifáról azóta sincs semmi hír, anyával beszélhetek nagyon ritkán pár percet. Ő az egyedüli kapcsolatom a külvilággal. Valamint sportolni tudok, mióta beújította az edző termet a palotába. Ott legalább egyedül vagyok, mert a szolgálók nem merik velem együtt használni a helyet. 2018. szeptember 09. Időről időre feltűnik ez a napló, nem tudom, hogy mit is kezdhetnék vele. Ha bele olvasok csak a rossz emlékek törnek fel bennem. Ezt a könyvet lecseréltem végre valamire, amivel kilátok a világba. Kaptam egy tabletet de nagyon limitálják, hogy mit csinálhatok. Arra szerettem volna rájönni, hogy mennyire ütközik jogszabályba a bent tartásom, az állatias vagy még jobb tárgyiasításom. A szabadságom korlátozása. De nem tudom, mert minden alkalommal amikor erre rákeresek eldobja magát az internet. Mintha szándékosan lennék korlátozva. Van egyáltalán ilyen? Létezik ilyen szabály? De ezt a választ nem tőled kéne várnom. Félre teszlek és egyszer talán újra összefutunk. 2019. október 23. Hamarabb került elő a napló, mint amire számítottam. Egy hete megpróbáltam azt, amihez eddig bátorságom nem volt. Ott volt az alkalom. Ott volt előttem a kapu, nyitva volt, kiléptem. KINT VOLTAM! De meddig? Nagyjából 5 percig. Aahil a palotában szolgál és az egyetlen, akiben valamennyire is megbíztam. Látta, hogy kimentem a palota területéről. Az a kis kurva, legszívesebben a hajánál fogva húznám végig az izzó parázson. Az árát pedig nekem kellett fizetnem, példát statulát nekem a férjem. Eltörte a lábam, hogy elvegye a kedvem a szökéstől. A telefontól is elvont, a képeimet össze gyűrte, a tabletem a sarokban hever darabokban. Egyedül a naplóm maradt meg. Úgyhogy ezzel töltöm el az időt. 2019. december 06. A palotában csak kerekesszékkel tudok közlekedni. A lábam egészen szépen gyógyulgat, ÉS viszket. De, hogy az mennyire őrjítő! Segítséget nem kérek senkitől. Már nem tudom, hogy kiben bízhatnék meg. Ha pedig kiderül, hogy szereztem egy telefont annak megint én látom a kárát. Egyelőre írni szeretnék ebbe a naplóba, de félek tőle, hogy most a kezemet érné a példamutatás. 2019. december 07. Felhívtam anyát. Rengeteget beszéltem vele. Volt mit bepótolnunk. Apa háta mögött beszélt velem, kíváncsi volt, hogy viselem magam, hogy bánik velem az öregember. Elmesélte, hogy mennyi pénzt kapott apa értünk. Soha nem hallottam anyát sírni, főleg így sírni. Együtt sírtunk a telefon fölött. Jól is esett a beszélgetés, de legbelül fájt valami. Nem tudom mi ez az érzés, valami hiányzik belőlem. Honvágy, a család vágya, a szabadság. Ez mind hiányzik, de hiába vágyok utána. Mielőtt letettem volna a telefont és elbúcsúztam volna anyától eszébe jutott Sihéme. Hugica leleményes volt és elszökött még tavaly a férjétől. Egyelőre nem tudom, hogy mik a tervei, de remélem, hogy találkozni fogok vele. Nagyon hiányzotok nekem! 2021. december 12. Mire ezeket a sorokat írom már a gépen ülök Los Santos felé. Izgatott vagyok, félek kicsit, hogy mi vár rám. Nem volt alkalmam írni a naplóba, de a repülőn bepótlom a lemaradásom. Elszöktem! Sikerült végre! Sihéme nagy erőt adott ebben. Hogy történt? Az öregnek nagyon megromlott az állapota, úgyhogy kórházba szállították további kezelésekre. A szolgálók fele a kórházban sürög körülötte, úgyhogy a palota az kihalt, csak páran maradtak bent és legtöbb nem is foglalkozott a jelenlétemmel. Összepakoltam egy kis táskába, váltás ruhát sajnos nem tudtam csomagolni. A vénember szobájából össze kapkodtam pár hasznos dolgot. Egy telefont, töltőt, a bankkártyáját, egy napszemüveget és egy hosszú pulóvert. Arra rákaptam a kék burkám. Senki, egy lélek nem szólt azért, hogy én kisétáltam. Vártam egy keveset és néztem a bejáratot, hogy mi fog történni: SEMMI! Szabad vagyok! Az egész külvilág furcsa, a járművek rengeteget változtak mióta legutoljára kint jártam. Az emberek furcsák voltak. Először nem mertem hozzászólni senkihez, de muszáj volt iránymutatást kérnem. Út közben anyával beszéltem. Elmesélte, hogy Sihéme ott járt és végzett az apánkkal. Nem tudtam, hogy miként fogadjam a hírt, de szomorú semmi képen nem vagyok, még most sem. Talán kárörvendés? Beteljesült bosszú? Örültem a hírnek, anyut viszont megviselte a távozása. Elmondta, hogy borzalmas állapotban talált húgira, miután elverték az ex-férjének emberei. Anyának elújságolták, hogy Los Santosba menekült. Meg is van az úti célom. Húgi már nem kell sokáig várnod, hamarosan újra találkozni fogunk. A jegy vásárlás a repülőre borzalmas volt, ennél bonyolultabb dolgot még életemben nem láttam, de megoldottam valahogy ezt is. Innen már nem látok magam előtt legyőzhetetlen akadályt. 2021. december 13. Megérkeztem dél környékén. Most egy parkban írom ezeket a sorokat és tanácstalanul forgolódok. Óriási ez a város, kit keressek meg, hogy hol keressem? Kérdezzek embereket? Vagy a rendőrséget? Még nem tudom, hogy milyen módon, de rád fogok akadni Sihéme! Minél közelebb vagy annál jobban hiányzol! 2021. december 14. Nem tudom, hogy mit írhatnék. Tanácstalan vagyok, szomorú, borzasztóan mérges, de nem is tudom, hogy mire igazán. Sihéme, azaz Naziha, mert megváltoztattad a neved. 13-án este össze kevert engem Kevin, Nazihával ami nem is tudom, hogy mennyire kellett szerencsésnek lennem. Ha nincs Kevin akkor talán még mindig keresnélek húgi! Vagy már nem keresnék senkit. Megismertem Kalyeet és Seijunt tegnap este. Ma Seijunnal beszélgettem egy keveset, kedvesnek tűnik. Este még veszekedtünk Nazihával. Annyira makacs vagy és nem fér a fejembe, hogy miért nem akarsz elfogadni. Ott vagyok, a tényt nyugtáztad, hogy egy család vagyunk, de nem szeretnél a közeledbe tudni. Most még csendben maradok, de ha továbbra is azt érzem, hogy el szeretnél tolni magadtól akkor nem fogom magam rád erőltetni. Megesküdtem, hogy megvédelek minden bajtól, de ha a baj te magad leszel rám nézve, akkor hamar el fogsz veszíteni! És nem azért, mert itt foglak hagyni. Láttam mindent a szemedben. 2021. december 15. Mi az a Pornhub? Tegnap szóba jött, de nem kaptam rá választ és egyre titokzatosabbak ezzel kapcsolatban. Telefonon kéne utána néznem? Valaki mást kérdezzek meg? Egy szó és megőrjít az, hogy körülöttem mindenki tudja mit jelent és baljósan tekintenek rám amiért nem tudom. Mindegy, egyszer ki fogom deríteni mit jelent. Ma viszont megtanultam biciklizni, Allahra mondom ezt leírni is kínos. De nem ment simulékonyan, kétszer is elestem vele, de csak a lábam horzsoltam fel szerencsémre. Este viszont megint volt egy vita, már nem is részletezem, inkább mert nem szeretnék visszaemlékezni rá. Ami viszont meglepett azok a kulcsok voltak. Kaptunk mindannyian kulcsokat, valami Jimhez tartoztak, de ha jól értettem őket akkor ő már nincs az élők sorában. A kanapét használom, az autókhoz viszont nem merek hozzá nyúlni, nem érzem, hogy hozzám tartoznának vagy tényleg az enyémek lennének. 2021. december 16. Megtudtam, hogy mit jelent a Pornhub. Átkozom a kíváncsiságomat! Mindegy, egy töprengeni valóval kevesebb. A mai nap nagyon csöndesen telt el, megnéztem pár filmet, amiből remek ötletem támadt. Keresek valakit, aki meg tud tanítani megvédeni magamat. Seijunt is érdekelte az ötletem, aminek külön örülök, legalább ott lesz velem valaki, akit ismerek valamennyire.
  5. echo

    Natsumi Fujioka

    Karakterlap Személyes adatok: Születési családi és utónév: Natsumi Fujioka Anyja születési neve: Akira Hanari Nem: Nő Születési hely: Japan, Gunma, Shinto Születési idő: 1999. május 18. Állampolgárság: Japán, Amerikai Személyleírás: Testmagasság: 160cm Testalkat: Karcsú, edzett Haj szín: Kék Haj hossz: Hosszú Pozitív tulajdonságok: Közvetlen Kreatív Informatikában jártas Kiváló sofőr Tiszta Megbízható Fegyelmezett Kedves Jól bánik a katanával Negatív tulajdonságok: Bosszúvágyó Hisztis Őszinte Nehezen bízik meg másban Könnyen túlzásokba tud esni Elvetemült Paranoid Marihuána-függő Szenvedélyek: Vezetés Kendo Karaktertörténet Fujioka A Fuji (富士) hegy közelében, egy ősi nemesi japán klán az 1700-as évek elején letelepedett. A klán neve Fujioka (藤岡), ami önmagában annyit jelent, hogy “Egy Fuji hegy közelében élő személy”. Ez a klán tisztelte az ősi japán hagyományokat, kultúrát. Sokuk szamurájként szolgálta az országot. Abban tűnt ki ez a klán a többi közül, hogy a nők is előszeretettel folytattak harci tevékenységet. Ezeket a női szamurájokat úgynevezett onna-bugeisa (女武芸者)-nak nevezik. A klán egészen az 1900-as évek elejéig - tehát közel kétszáz évig - folytatta a tevékenységeit, mindaddig, amíg a modernizáció, urbanizáció fel nem számolta a klán jelentős hányadát. Az apa fiatal kora Ibuki Fujioka (藤岡息吹) 1975-ben született, már a modernizáció után, Gunma prefektúrában, a Haruna (榛名山) hegy lábanál található Shinto (榛東村) kis városban. Ibuki szülei fontosnak tartották a Fujioka hagyományok megőrzését, ezért 8 éves korától egészen 20 éves koráig - tehát tizenkét éven át - kendóra iratták a fiút. A fiú 15 évesen már kamaszkorát élte, akkoriban jelentek meg a könnyen tuningolható olcsóbb kategóriás utcai autók, amikből gyorsan be is vásárolt magának egyet a félretett pénzéből. Az autó egy Karin Futo GTX volt, egy egyszerű hátsókerekes, bármiféle technika nélküli autó, ami remek volt akkoriban driftelni. A fiú minden délutáni edzés után ki ment vezetni a Haruna hegyre. Nagyon nagy érzéke volt a vezetéshez, gyorsan a leggyorsabbá vált a fiatalok körében Haruna szerpentinjén. Ibuki szülei rá hagyták a versenyzést, nekik az volt a fontos, hogy a kendót gyakorolja, így mondhatni még támogatták is őt anyagilag, amíg edzésekre járt. Ibuki ezt a támogatást mind benzinre ölte el. Ibuki az évek alatt folyton besegített otthon a szüleinek a főzésben, egész jól megtanult közben főzni. Ibuki és barátai kialakítottak egy úgynevezett Road Racer kultuszt, versenyeztek Haruna szerpentinjén egymás között. Egy becenevet is aggattak rá a road racer barátai, ő volt “Haruna corner királya”. Nagy bolondságokat csinált egészen 20 éves koráig, amíg meg nem ismerte Akira Hanarit. Akirába teljesen bele szeretett, a szerelem oda-vissza igaz volt, majd el is vette feleségül két év után. Ekkor nyitotta meg a sushi-éttermét a város szélén. Mivel nem tanult jól az iskolában, mert minden idejét a sportba, és a hegyi-versenyzésbe ölte, egy lehetősége maradt, ez pedig a főzés volt. Mivel akkoriban a sushi-gyorséttermek nagyon elterjedtek, jó ötletnek gondolta nyitni egyet. Az anya fiatal kora Akira Hanari (羽成明) 1976-ban született, egyszerű dolgozó családba, Gunma prefektúrába, az Akagi hegy (赤城山) lábánál lévő Midoriban (みどり市). Gyerekkorát normálisan, boldogan élte egészen 12 éves koráig. Ekkor haltak meg a szülei autóbalesetben. Akira nevelését innentől át vették a nagyszülei, akik nagyon vallásosak voltak, és a japán kultúra hagyományőrzői. A nagyszülei Tokyo (東京)-ban laktak, át kellett költöznie ide Akirának, iskolába is be iratták. Nem jött ki jól az osztálytársaival, nem akarták befogadni őt. Akirának a nagyvárosi élet sem kedvezett annyira, kellemetlenül érezte magát. 13 évesen a nagyszülei beiratták egy közeli kendó sportegyesülethez, mert úgy vélték, hogy az majd ad Akirának egyfajta kultúrát, amire mindig támaszkodtak. Teltek az évek, Akira unalmas hétköznapjai sorakoztak fel egymás után, pontosan 19 éves koráig, amikor ugyanis csúnyán összeveszett a nagyszüleivel azon, hogy ő nem akar tovább tanulni a helyi iskolában. Akira 19 évesen ezek után össze pakolta a cuccait, és ott hagyta a nagyszüleit, majd egyenesen Gunmába, azon belül Shintoba menekült. Shintoban kibérelt egy aranyos kis szobát egy kedves családnál, dolgozni kezdett és beiratkozott a helyi kendó sportegyesülethez. A sportegyesületben megismerte Ibuki Fujiokát, akibe teljesen beleszeretett, és végül összeházasodtak, majd összeköltöztek. Születés, és első évek 1999 május 8-án Ibuki Fujioka és Akira Fujitsu közös gyermekeként megszületett Natsumi Fujioka (藤岡夏美), Gunma prefektúrában, a Haruna hegy lábánál található Shinto kisvárosban. Egy kellemes kis két szintes házban laktak, ahol az alsó szinten az apa, Ibuki sushi-gyorsétterme foglalt helyet. Natsuminak az első pár éve nagyon jól telt, igazi szeretet-teljes kis családban élhetett. Ibuki és - később, amikor már Natsumi 3 éves volt, és mehetett óvodába - Akira közösen vezették az éttermet, Ibuki fözött, kiszállított, Akira pedig felszolgált és takarított. Natsuminak az első 6 éve viszonylag gyorsan elrepült boldogságban és szeretetben. Mivel nagyon sok ember jött-ment az étteremben, a szülei nagyon sok barátra tettek szert a 6 év alatt, akik sokat vigyáztak Natsumira, amíg a szülei dolgoztak. Unalmas Gyermekkor Natsumi 7 évesen elkezdte az általános iskolát, ahol nem igazán jött ki az osztálytársaival, mivel egy sokkal fiúsabb természete volt a lány osztálytársainál, annak ellenére, hogy nagyon is csinosnak számított. A fiú osztálytársai pedig nem szerették volna elfogadni, mivel lány volt, és akkoriban az volt a jellemző a gyerekekre, hogy a fiúk és lányok külön játszottak egymástól. Tanítás végén mindig az apja, Ibuki ment el érte két kiszállítás között, Natsumi pedig már 7 évesen is imádta, ahogyan az apja vezetett, bár ez nem volt meglepő Haruna corner királyától. Ilyenkor Ibuki mindig sokat mesélt a múltjáról, és arról, ahogyan versenyzett korábban. Natsumi érdeklődését már ekkor felkeltették az autók, és a versenyzés. Mivel Natsumi nem találta a helyét az iskolában, ezért a szülei a 8 éves lányukat, a második osztályt elkezdve beíratták kendózni a helyi sportegyesülethez, ahol a szülei is össze ismerkedtek. Úgy gondolták, hogy amellett, hogy Natsumi képviseli a Fujioka család kultúráját, értékes időt tölthet iskolán kívül barátok szerzésével amellett, hogy nem lóg a nyakukon. Teltek szépen az évek, Natsumi továbbra sem találta helyét az osztályában, viszont nagyon szépen fejlődött kendóban, egy jobb csoportba át is helyezték. A sportegyesületben több barátra is tett szert, köztük fiúk és lányok is, de egyikükkel sem alakult ki egy mély barátság. Natsumi ekkoriban elég nyugodt személyiség volt, mivel az apjával sokat tudott beszélgetni, amíg együtt autókáztak edzésre, illetve iskolába, és onnan haza. Az anyjával leginkább este találkozott, vele nem volt olyan különös kapcsolata, mint az apjával akkoriban. Az alsó-középiskola kezdete Natsumi 13 évesen, miután elballagott az általános iskolából, szintén a városban kezdte el az alsó-középiskolát. A fiúk a középiskolában már egy fokkal érettebbek voltak, beindultak a hormonok, és páran érdeklődtek is Natsumi iránt. Natsumit nem izgatta a szerelem, de örült neki, hogy jól ki jött a fiú osztálytársakkal, akikkel el tudott beszélgetni autós témákról. A lányokkal viszont teljesen más volt a helyzet, folyamatosan kirekesztették, csúfolták őt, mivel irigyek voltak rá amiatt, hogy folyton a fiúkkal lógott. Natsumi az alsó-középiskolában már elkezdett angolul tanulni, és nagyon nagy érzéke volt hozzá. Mivel akkoriban már egyedül járt suliba, és a szülei teljesen el voltak foglalva a sushi-étteremmel, nem igazán foglalkoztak Natsumi kamaszodásával. Annak köszönhetően, hogy a szülők kimaradtak Natsumi magánéletéből, egy komolyabb balhéba keveredett az iskolában, a lány osztálytársaival. Az egyik lány irigysége addig fajult, hogy a szünetben két másik lánnyal kigáncsolták Natsumit, az ebédjével a kezében, aki a fiúbarátai támogatására fel pattant, és bosszúból megvédte magát. Ez volt az első alkalom, hogy Natsumi önvédelmet alkalmazott. A kendónak, és a fizikumának hála két perc alatt lerendezte a három lányt, akik sírva menekültek a tanárokhoz. Natsumi ekkor már tudta, hogy mi fogja várni otthon, mivel a tanárok rögtön az incidens után telefonáltak a szülőknek, kapott is egy igazgatói intőt. Amikor haza ért az iskolából, a szülein furcsállva nem látott semmi reakciót, pedig már tudtak az incidensről. Natsumi rohant egyből, hazaérkezés után tovább edzésre, ahol szokatlan dolog történt. Amikor megérkezett az edzésre, mindenki ítélkezve nézett rá, főleg a barátai. Natsumi sensei-e azt parancsolta egy Natsuminál haladóbb csoportban lévő, hogy járassa le egy párbajban. Ez meg is történt, Natsumit csúnyán össze verte a haladóbb kendózó lány az egész csoport előtt, majd a végén a sensei oda bökte Natsuminak, hogy egyesületen kívül nem verekedhet senki sem, a következő alkalomnál ki lesz rúgva. Natsumi nagyon elszégyellte magát, nem győzött bocsánatot kérni a csoport-társaitól, és a sensei-jétől. Edzés után magát elszégyellve tért haza, ahol szülei úgy tettek, mintha mi sem történt volna, azt hitték, hogy annyival megoldották a helyzetet, hogy szóltak az egyesületnek. Innentől kezdve az iskolában a lányok nem szekálták Natsumit, a fiúkkal ugyan-úgy jóban maradt. Az első munka Natsumi boldogan el volt az alsó-középiskolában az incidens után, a fiúkkal barátkozott továbbra is. Az utolsó évében - tehát 15 évesen - az apja úgy gondolta, hogy meg tanítja vezetni annak ellenére, hogy csak 18 évesen szerezhette meg a jogosítványát. Reggel, a hajnali órákban vezettek, amikor még a légy sem zavarta őket. Natsumi az apja elvárasait felülmúlva kiválóan vezetett, fél év alatt teljesen bele jött. Az apjának akkoriban még mindig a gyári Futo GTX-e volt, egy verseny futóművel alatta, amit Natsumi imádott vezetni. Az apja annyira jónak találta a lányát, hogy munkát adott neki, a sushi-étterem kora-hajnali kiszállításait Natsumi vitte. A lány télen, csúszós utakon is vezetett, hibátlanul megtanult Haruna hegy szerpentinjén közlekedni időjárástól függetlenül. Mivel hajnalban vezetett csak, ezért nem találkozott senkivel sem, még rendőrrel sem, természetessé vált számára a jogosítvány nélküli vezetés ilyen fiatalon. Annyira megszerette a vezetést, hogy mire elballagott az alsó-középiskolából, már tudta, hogy nem sima középiskolában szeretne tovább tanulni, hanem autókkal szeretne foglalkozni. Az apja, tekintve a nagy road racer múltját minden reggel a kiszállítás előtt hasznos tanácsokkal látta el Natsumit, hogy minél gyorsabban menjen a hegyen, mind uphillen, mind downhillen. Felső középiskola, és az első csapás A lány 16 évesen megkezdte tanulmányait a felső-középiskolában. Mivel nem volt Shintoban műszaki szakközépiskola, ezért Gunmában, egy várossal odébb lévő Takasakiban (高崎市) iratkozott be egy műszaki szakközépiskolába, ahol műszaki-közlekedést tanult. Itt nem különösen barátkozott, mivel iskola után rohant rögtön haza edzésre, az iskolában pedig a hajnali kiszállítás miatt nagyon fáradt volt. Kedvenc tárgya az informatika volt, nagy örömét lelte benne, és kedves volt hozzá a tanárja. Informatika mellett angolul is imádott tanulni, annyira, hogy ő volt az osztályban a legjobb angolos, és a tanárjai szerint a szintje megütötte a felsőfokú nyelvvizsgáét. Egy év gyorsan el is telt, a nyári szünet elején viszont történt valami tragikus. Akira Fujitsu, Natsumi anyukája meghalt szívrohamban, Natsumi teljesen kikészült annak ellenére, hogy az anyjával nem volt egy nagyon szoros kapcsolata. Natsumi végig sírta az egész nyarat, az apja, Ibuki pedig a munkába temetkezett és alkoholistává vált. Ennek ellenére Natsumi minden reggel elvégezte a kiszállítást, és délután el ment edzésre, mindeközben az apja továbbra is ellátta jó tanácsokkal a vezetéssel kapcsolatban. A nyár végén Natsumi megismerkedett pár sráccal, akik betévedtek az apja sushi-éttermébe, és nagy JDM-fanok voltak. Ők a közeli benzinkúton dolgoztak, és javasolták Natsuminak, hogy csatlakozzon ő is hozzájuk, a suli utolsó éve mellett jó lehetőség lenne. Natsumi úgy gondolta, hogy ez jó ötlet lenne, kedvelte a srácokat is, viszont így vissza kellett vennie a kendó edzésekből, ami miatt az apjával csúnya veszekedései keletkeztek. Összeveszés, és az utolsó év a suliban Natsumi 17 évesen megkezdte a felső-középiskola utolsó évét, mellette elkezdett részmunkaidőben, heti 3 napon a benzkúton dolgozni. Mivel az apjának nem tetszett, hogy a munka a kendó edzés rovására megy, az egyik estén, csúnyán összevesztek, ami addig fajult, hogy - az akkor már alkoholista - Ibuki megütötte a saját lányát. Natsumi ekkor el szaladt sírva a benzinkútra, az újonnan szerzett barátaihoz. Az ottani srácok megvigasztalták, és szóba hozták azt, hogy ők road racerek. Munka után ki is mentek Haruna hegyre egyet egymás között, barátilag versenyezni, és vitték magukkal Natsumit is. Ekkor Natsumi úgy érezte, hogy ez az ő helye, és boldogságra lelhet. Ezek után Natsumi utolsó iskolás éve úgy telt el, hogy az apjával folyamatosan veszekedett, - aki néha verte is őt - és a benzinkutas srácokkal lógott munka után. A sportot egyre jobban hanyagolta el, végül már be sem járt egyáltalán. Mindezek ellenére az apja továbbra is kérte Natsumit, hogy csinálja a reggeli szállítást, mivel nem akarta, hogy elvesszen az a nagy tehetség, amit meglátott a lányában és a vezetésében. Natsumi benzinkutas barátai könnyen tudták őt befolyásolni, és mivel többször előfordult náluk hétvégente marihuána az esti versenyzések után, Natsumit könnyen rá tudták venni, hogy fogyassza velük. Sokszor buliztak hajnalokig, párszor kokain is előkerült a bulikon, Natsumit erre is könnyen rá tudták venni. A társaság sajnos nem volt jó hatással Natsumira, év végére már teljesen abbahagyta a kendót, és alig beszélt az apjával. Mikor betöltötte Natsumi a 18. évét, akkor egyből elkezdte a jogosítványt, amit hatalmas szorgalommal le tudott 2 hónap alatt. Innentől kezdve Natsumi legálisan vezethetett, és már nappal is kivitte az apja Futo GTX-ét. A srácokkal el járt versenyezni minden nap, és mivel sok éves rutinja volt a mindennapi vezetésből, és az apja tanácsaitól, a hegyen ő lett a leggyorsabb. A versenyek miatt, és az életveszélyes közlekedés miatt többször is összetűzésbe keveredtek a helyi rendőrökkel, volt, hogy Natsumit azzal fenyegették, hogy el veszik a jogosítványát, de mivel a helyi rendőrök ismerték az apját, ezt nem tették. Az utolsó sulis év elég gyorsan telt el Natsumi számára, ez volt élete legizgalmasabb éve. Az érettségi utáni nyáron, Natsumi folyamatosan a benzinkúton dolgozott, immáron teljes munkaidőben. A barátaival folyamatosan bajba keveredett az éjszakák során, folyamatosan versenyzett velük és a nyár végére az volt a célja, hogy meghódítja Gunmát a barátaival, ő lesz a leggyorsabb a térségen. Folyamatos versenyzés, és a szomorú nyár vége A nyár folyamán Natsumi hétvégente városról városra járt, hogy meghódítsa Gunma térségét. A közeli hegyekre jártak versenyezni a barátaival. Tehetségének köszönhetően rengeteg versenyt nyert, egy kisebb becenevet is kapott a nyár végére, ez pedig a “Corner királynő” volt. A nyáron Natsumi, a versenyek és a munka mellett elhatározta, hogy kibékül az apjával. Mivel az apja alkoholista volt, először le kellett szoktatnia, egy egész hónapon keresztül győzködte, hogy járjon elvonókúrára. Közben a nyár végén Natsumi barátai közöltek vele, hogy csak kihasználták a tehetségét, hogy hírnévre tegyenek szert mellette és kirúgatták a benzinkútról is. Szegény Natsuminak már csak az apja maradt, akit elvonókúrára kellett járatnia. Mivel az apja nagyon nem akart lemondani az alkoholról, és teljesen megviselte - még egy év után is - a szerelme elvesztése, ezért inkább felakasztotta magát. Natsumi holtan talált rá a szobájában, akit annyira megviselt az egész, hogy két hétig tartó konstans sírásba kezdett. Költözés San Andreasba Szeptemberben Natsumi teljesen tehetetlen volt, a neten olvasta, hogy Paleto Bayben vannak taxis lehetőségek, amikkel lehet zöldkártyát szerezni Amerikába. Mivel volt egy erős angol tudása, amit az iskolában szedett fel, ezért úgy gondolta, hogy bele vág a kalandba és ott hagyja az egész múltat. Gyorsan talált vevőt az étteremre, vele együtt minden cuccra, az apja autójára, stb.. 2018. Szeptember 30-án hajnalban összepakolta a cuccait, köztük az apja féltve őrzött Fujioka klánból származó katanáját, majd ki vonatozott a hozzá legközelebb eső tenger közeli kikötővárosba, Joetsu (上越市)-ba. A városban megvásárolta az első amerikába tartó komp-hajóra a jegyét és útnak is kelt $30.000 készpénzzel. 2 nap hajózás után partra szállt Los Santosban, maga mögött hagyva japánt. Ezek után vásárolt egy buszjegyet Paleto Baybe és az első busszal át is buszozott. Mikor megérkezett Paleto Baybe, bejelentkezett az első taxi-társasághoz, ahol $5.000 havi tagdíj ellenében fel is vették egy két éves szerződéssel, amivel zöldkártyát kaphatott. Ki is bérelt havi $1200-ért egy albérletet a fő út mentén, ahová meg aznap beköltözött. Másnap elment a helyi autókereskedésbe ahol meg vette első saját autóját $20.000-ért. Ez az autó egy matt hófehér Futo volt, ezt használta taxizni. Unalmas három év és a jelen Natsumi három éven át dolgozott, és élt Paleto Bayben, ahol a hétköznapjai nagyon unalmasan teltek, alig tudott félretenni pénzt. A helyi ruhaboltba sokat járt ruhát vásárolni, ahol egy Ren nevű srác volt az eladó, és mivel sokat járt oda Natsumi, ezért arcról már ismerték egymást, viszont egyik fél sem kezdeményezett ismerkedést akkoriban. Natsumi 3 év után az egyik szép napon - ami már fél éve kikívánkozott belőle - megelégelte, hogy unalmas az élete, és fel mondott a munkahelyén, miután már lejárt a szerződése, majd Los Santost vette irányba, ahova párszor már taxizott és hallotta másoktól, hogy fergeteges bulik vannak ott. Még a felmondás napján el autózott Los Santosba, hogy munkát és szállást keressen. Sikerült is kamionosként munkát találnia, de sajnos szállást nem, úgyhogy az autójában kellett aludnia. Egészen egy hétig az autójában aludt Natsumi, amikor is talált egy eladó garázst 9343, Amarillo Vista 3 cím alatt. Ez idő alatt Natsumi összefutott azzal a Ren-nel, aki Paleto Bayben a ruhaboltos volt. A hal-leadónál futott vele össze, ahol Ren kezdeményezte a beszélgetést. Annyira egy hullámhosszon voltak, hogy Ren bemutatta pár ismerősének, akik munkát ajánlottak neki a La mesán elhelyezkedő White Lotusnál szerelőként, úgyhogy a kamionozást ott hagyhatta. Ren mellett Natsumi elkezdett bulizni és összeverődni a bandával.
  6. Afterglow

    Norah Allen

    NORAH ALLEN „Akárhova lépsz virágok nyílnak, te vagy a fény a világban. Mosolyod őrizd meg és ragyogtass! Légy te az angyal, aki védelmez! Légy te az, aki reményt ad és felemel! Az élet vagy, éltess, drága kislányom!” –Andrew W. Allen Személyes adatok: Név: Norah Allen Születési idő: 01/01/1993 Születési hely: Denver Anyja neve: Aria Hill Apja neve: Andrew W. Allen Állampolgárság: amerikai Anyanyelv: angol Kiegészítő információk: Magasság: 168 cm Súly: 60 kg Szemszín: kék Természetes hajszín: világos barna Jelenlegi hajszín: bíborvörös Fóbiák: akrofóbia, arachnofóbia Ismertetőjegyek: mosolygödröcskék, magas hangszín Facefinder: https://face.octans.hu/Norah Üzemeltetett Facefinder oldal: https://face.octans.hu/groups/SFHet „A személyiség és jellem olyan nagy és fogyhatatlan, mint egy csillag.” –Ralph Waldo Emerson Pozitív személyiségjegyek Negatív személyiségjegyek Elbűvölő Érzékeny Megértő Aggódó Energikus Maximalista Kompetitív Félős Családi történetük: Más az új évet, új kezdetet, az Allen család a kis „csupa mosoly” Norah érkezését ünnepelte. Életútját jelentősen egyengette a szülők befolyása a Yale Egyetem Orvostudományi Karán. Oktatása ezáltal abban a mederben haladt, amelybe a szülők terelték. Mindig tisztelték és becsülték az egyetlen gyermeküket, de idő hiányában többnyire anyagilag próbálták kompenzálni a szeretetüket. Távollétükben apai nagyapja, William vigyázott rá. Mindig törődésre és megbecsülésre tanította bölcsen. Norah családcentrikussága megkérdőjelezhetetlen volt. Drámakirálynő: A család édes bájos Norah-javal éreztetve volt, hogy ő a legnagyobb kincs az életükben, mindent megkapott, amit kiejtett a száján. Gyerekkorát jellemezte, hogy mindig a középpontban volt. Ha valami nem úgy alakult, ahogy az icipici Norah szerette volna, képes volt hisztizni addig, amíg végül el nem érte a célját. Akaratossága kevesebb sikert aratott tinikorában, ahol drámázással semmit nem ért el, csak azt, hogy elkényeztetett,önző lánynak bélyegezték meg. Őszinte barátságokat így nem sikerült kialakítania. Akik barátkoztak vele, ők is csak érdekből, tekintettel a családi hátterére tették. Ekkor még mindenki másban kereste a hibát, és eszébe sem jutott az, hogy talán a saját viselkedésével vannak problémák. 2008-ban apai nagyapjától megkapta "Rhonda Byrne: Secret" című könyvét, aminek elolvasása megértetett vele sok mindent. Igyekezett megváltoztatni az életszemléletét és az emberekkel szembeni viselkedését. A könyv hatására egyre több pszichológiai témájú tanulmányt kezdett el olvasni viszonylag fiatalon. Személyiségfejlődése pozitív irányba haladt, így a drámakirálynőből, egy csupaszív személy lett az évek során. Édesanyjával, Aria-val rendszeresen jógázni jártak, amely segítette a változásban. Talán nem is a jógát szerette eleinte annyira, hanem az „Anya-Lánya” időt, ami csak az övék volt. Norah életútja: A hatalmas elvárások és terhek miatt hamarabb fel kellett nőnie, és kihoznia magából a lehetőségekhez mérten a maximumot. Életében a stresszt csak fokozta az, hogy szülővárosából, Denverből, New Haven-be költöztek a Yale miatt. Egyre jobban eluralkodtak az ellentmondásos érzelmei. Egyrészről szeretett volna megfelelni a szülei elvárásainak és méltó lenni az „Allen” névhez. Másrészről pedig nem volt motivációja tanulni, inkább csak ahhoz volt kedve, ami éppen az érdeklődési köréhez tartozott. Viszont az emberek lelkét imádta, kedves személyiségével bárkivel meg tudta találni a közös hangot. Így folytatta tanulmányait a Yale Orvostudományi Karán. A rengeteg gyakorlat és a szülei általi kutatás- oktatás végül ráébresztette arra, hogy így tehet a legtöbbet az emberekért. Oktatása: Norah végzettségének megszerzése sok éves, több oktatási szinten átívelő tanulási folyamat eredménye. Undergraduate tanulmányait befejezve az oktatási intézménye kínált számára premed curriculum képzést, amely hozzásegítette a Yale Egyetem Orvostudományi Kar felvételi sikerességéhez. Undergraduate medical tanulmányai befejeztével, egy rezidensi programon keresztül folytatta a graduate medical education-t, neurosurgery szakon, párhuzamosan a psychology-val. Phd megszerzése után nagy hangsúlyt fektetett az önkéntes munkákra, segítve ezzel kedvezőtlen élethelyzetben élő embertársait. Csoportterápiákat tartott, egyéni pszichoterápiák mellett. Személyes ügynek tartotta a kliensek gyógyulását, személyiségfejlődését. Nagybetűs ÉLET Los Santosban: Norah 2021.11.05-én, pénteken érkezett Los Santos városába. Repülőútja nehezebben és lassabban telt a tériszonya miatt, mint várta. Muszáj volt kiszakadnia a monoton mindennapokból. Szülei felé minden elvárást teljesített, nem érezte már többé azt, hogy tartozik nekik szakmailag. A hely mindegy volt... Kinyitotta a térképet és kiválasztotta az úticélt becsukott szemmel. Mindig is hitt a sorsban, és tudta, hogy célja lesz itt. Újra meg kellett ismernie saját magát és lehetőségeit, amiben segítségére egy számára ismeretlen város volt. A repülő sikeres landolása után bérelt magának egy negyedik emeleti lakást, viszonylag forgalmas környéken. Főküldetése ezután az volt, hogy találjon számára megfelelő mesterfodrászt és kozmetikust. 1.hét: Városba érkezése előtt továbbította több kórházba is az önéletrajzát motivációs levéllel, és ajánlólevelekkel. Szívéhez a St. Fiacre Hospital állt a legközelebb, a színvilága és vidámsága miatt. Facefinderen váltott is pár szót érkezése napján a Chief Executive Officer-rel, Aurora Cornbridge-dzsel, aki örömmel fogadta, és másnap személyes találkozás keretein belül tájékoztatta arról, hogy sikeres felvételt nyert a kórházba, mint Psychiatrist. A hivatása magasan szárnyalt, a magánélete is kezdett jól alakulni, hiszen megismerte a jelenlegi legjobb barátait: Stephen Myers-t, és Lilian Bruce-t, akivel később össze is költözött bérelt lakásába, az Integrity Way-en. Együtt igazi csajszis lakássá alakították azt át. 2.hét: Hivatása mellett próbált időt szakítani saját magára és barátaira, így megbeszélték, hogy az ismeretségüket megünneplik az akkor nyitó Galaxy-ban. Norah feltöltette a 3D-s pilláit és a szokásos perceire is sort kerített kedvenc szoláriumában. A parti előtti estén elhívta barátnőjét, Aurora-t közös vásárlásra. A csajos program végül kissé bosszúsan végződött, hiszen az időtöltés alatt megrongálták Aurora járművének a szélvédőjét. Természetesen értesítve lett az LSPD, és a diszpécser jelezte is, hogy úton van a segítség. A kiérkező egység Officerére pillantva értette meg Norah az élet értelmét. Azt, hogy létezik szerelem első látásra... de tényleg! Ott állt a nagy betűs Ő, azaz Officer Norton. Egészen új érzések kavarogtak benne, amiket eddig mindig elnyomott magában élete során... Viszont most teret adott nekik. Másnap délután Norah hamarabb készült el, mint barátai és a klub előtt várta őket. Aurora érkezett először és baráti csevegésbe kezdtek. Eközben arra járőröztek Officer Norton-ék, és az előző esti rongálásról érdeklődtek. Ekkor Norah szerencsétlenül elejtette a táskáját, amiből minden kiborult. A járdára hulló szájfény soha végetnemérő gurulásba kezdett. 3.hét: Egyre erősödő érzelmei elől a munkába temetkezett, ami meg is hozta a gyümölcsét, hiszen Psychiatrist-ból Medical Lecturer-ré lett előléptetve. Norah felelt az oktatásért, a vizsgákért és persze ugyanúgy végezte a fegyvertartási engedélyekhez szükséges orvosi alkalmasságik vizsgálatát is. Előléptetése alkalmából a barátaival eltervezték, hogy elnéznek az egyik szórakozóhelyre. Norah a bérelt lakása előtt várakozott, amikor két ismeretlen elkövető elrabolta és megkötözte. Többször kiráncigálták a csomagtartóból, ezáltal felszíni sérüléseket szerzett, az egyébként is érzékeny bőrén. A kötél felsértette a csuklóján a bőrt... Sokkos állapotba került a halálos fenyegetésektől és az átélt traumáktól. Végül a barátai információinak hála, az LSPD a segítségükkel rátalált a fához kötözött Norah-ra. Ezt követően a Mission Row Stationre szállította egy egység. Megérkezésekor az Officerek mellett, barátai aggódó tekintete fogadta. Az LSPD tájékoztatta őket, hogy az éjszakát mindenkinek, akinek köze volt az ügyhöz, védett házban kell töltenie. Igen... Itt jött képbe ismét Officer Norton. Norah életének legszörnyűbb napja volt, de a védett házban Shane vigyázott rá. A korábbi érzelmei felerősödtek és talán ez hozzájárult ahhoz, hogy erőt vegyen magán ebben a szörnyű helyzetben is. 4.hét: Az elkövetkezendő napokat Norah érzelmi hullámvasútként élte meg. Nem igazán mozdult ki a lakásból egyedül, hiszen úrrá lett rajta a félelem... Másrészről pedig a legboldogabb ember volt, mert Shane-nel mindennap találkoztak. Eleinte a vallomásfelvétel és az ügy menete miatt. Az estéket átbeszélgették szolgálaton kívül. Napról napra szorosabb lett közöttük a kapocs és végül hivatalos lett a kapcsolatuk. Idővel a negatív élményeket felváltották a pozitív érzelmek, a rengeteg segítő beszélgetésnek köszönhetően. Bárhogy is alakul majd az életük, ezért mindig hálás lesz neki. Napjainkban: Norah, Chief Medical Officer-ként tevékenykedik a St. Fiacre Hospital-ban. Szerencsére lassan kialakul a kliensköre. Egyre többen ismerik, és fordulnak hozzá bizalommal. Imádja az embereket, mindent megtesz a segítésükért, ezért a Facefinderen létrehozott egy segítő csoportot. Barátaival napi szinten tartja a kapcsolatot, törődnek egymással. Szabadidejében újra jógázni kezdett, és nem idegen már tőle a futás sem. Norah párkapcsolata mérföldkőhöz érkezett, közös erővel megvásárolták Shane szüleinek a házát Mirror Parkban, ahol összeköltöztek.
  7. SZEMÉLYES ADATOK Teljes név: Howard Cleveland Születési hely: Sheridan, Wyoming Születési idő: 02/08/1983 (38 éves) Nemzetiség: Amerikai Foglalkozás: Los Santos County Sheriff's Department Rendfokozat: Sergeant Beosztás: Watch Commander - Davis Sheriff's Station SZOLGÁLATI ADATOK Branch: United States Marine Corps Rendfokozat, Egység: Corporal, 3rd Battalion, 1st Marines Szolgálat: 2001 - 2008 POZITÍV TULAJDONSÁGOK Barátságos Kulturált Intelligens Lelkiismeretes Hűséges NEGATÍV TULAJDONSÁGOK Introvertált Magányos Makacs Zaklatott Őszinte GYERMEKKOR Howard Cleveland 1983 Augusztus 15-én született a Wyomingi Sheridanben. Apja, Billy Cleveland a Wyoming Whiskey alapanyagainak egyik legjelentősebb beszállítója, illetve a helyi lepárló tulajdonosa. Anyja, Okhmhaka Talise, törzsi nevén Nyíló Liliom az Arapaho indián törzs tagja. A szülők a 80's évek elején találkoztak a rezervátum területén lévő kisváros bárjában, ahol azonnal szerelmesek lettek egymásba. A törzsi törvények tiltották az Arapahok és fehérek viszonyát, ezért többször titokban találkoztak. Egy fagyos decemberi éjszakán fogant meg Howard. Amikor kiderült Talise terhessége, a pár kétségbe esett ugyanis sosem volt betervezve egy gyermek érkezése. Billy és Talise válaszút elé lett állítva. Vagy visszatér Talise a törzséhez ezzel elhagyva Billyt, vagy elszökik, de akkor kitagadják, és sosem térhet vissza. Az őslakosoknál nagy szégyennek számított, ha valakit a saját törzse száműzött a területükről, amit Billy is nagyon jól tudott. Talise ellenkezése ellenére, Billy ragaszkodott ahhoz, hogy a rezervátumban maradjon, ugyanis nem tudta megadni azt a szeretet és odaadást, amit a törzs adhatott volna. Fogadalmat tett, hogy mindvégig támogatni fogja a gyermeket jelentős összegekkel. Howard Cleveland születése után a gyermekkorát a Wind Rivers Indiánrezervátumban töltötte az anyjával. A törzs azonnal befogadta annak ellenére, hogy Howard csak egyharmad részben örökölte anyja bőr színét. Egészen tizennégy éves koráig tartózkodott a Wind Riversben, ahol olyan neveltetést kapott, ami kihatással lett az egész életére. A törzsi szokásoknak megfelelően már ötévesen megtanították vadászni, halászni, még be sem töltötte a hatot, de már folyékonyan tudott írni és olvasni. Megtanították az egymás iránti tiszteletre, az emberi élet megbecsülésre, környezete védelmére. Mindezek ellenére nem zárkózott el a külvilágtól. A helyi általános iskolába járt, ahol megkapta ugyan azt a tudás, mint bármely más korabeli gyerek. Erős érdeklődést mutatott az Amerikai Egyesült Államok történelme iránt annak ellenére, hogy folyamatosan negatív színben tüntették fel a tanárai. Amikor betöltötte a tizenötöt, elérkezett számára a férfivá válási beavatás, mint minden azonos korú fiúnál. Egy nagy TeePeeben (Sátor) gyűltek össze a vének, ahol a törzs vezetője ismeretlen eredetű növényeket tartalmazó pipát adott a beavatásra váró Howardnak. A füst beszívásakor mély extázisba esett, ahol különféle víziók jelentek meg előtte. Észak-Amerika őslakosai erősen vallásos népek, akik szentül hiszik hogy az élet egy nagy utazás, ahol a lélek a Nagy Szellemektől való leváláskor a testbe költözik, majd halál után ismét ismét egyesül. Ezen szellemeket állatokként tartják számon, aminek kiléte a beavatáskor azonosul látomás útján a legtöbb esetben. Howard, látomásaiban a levegőben járt, folyamatosan repült a végtelenbe. A drogok hatásának elmúlásával pontos beszámolót tartott az élményeiről, amikor a falu sámánja egyértelművé tette hogy nem is jöhet szóba más állat, mint a Sas. A madár bizonyos átjárót képviselt az égiek és az emberek között, aminek feladata az élet védelme, így Howard törzsi neve Védelmező Sas lett. A beavatás után megkapta a fából faragott totemállatát, amit szinte mindig magánál tart. ISKOLAI ÉVEK Szakközépiskolai tanulmányait a Sheridan városában lévő Sheridan High Schoolban kezdte. Nem voltak zökkenőmentesek az ott töltött évei, mivel számos alkalommal verekedésbe keveredett. Nehezen viselte el, hogy több, a rezervátumból származó barátját is inzultálták, ezért kötelességének érezte hogy megvédje őket. Amikor olyan sérüléseket okozott egy diáktársának, hogy annak betört az orra, végül egy szegregált osztályba helyezték. Természetesen Howard jól járt ezzel, mivel az osztályban csak is kizárólag őslakos tanulók voltak. A további évek gyakorlatilag eseménytelenül teltek. Tanulmányi eredményei átlagosak voltak, viszont matematikából és történelemből kiemelkedő volt. A tanulás mellett gyakran járt el az apjához a lepárlóba dolgozni, amiért sosem kért magas fizetséget, csak elakart tölteni vele egy kis időt minden nap. Az utolsó évét éppen hogy csak megkezdte, de rögtön félbeszakadt. 2001 Szeptember 11-én megtörtént a katasztrófa. KATONAI ÉVEK - AFGANISZTÁN 2001 Szeptember 11-én az Egyesült Államok gyászba borult. Terrorista támadás érte New Yorkot, ledőltek az ikertornyok. Howard elutazott, hogy segítsen a mentésben, de amikor megérkezett, teljesen kifordult önmagából a látottak miatt, mindenáron bosszút akart állni az országa védelmében. Családja heteken át próbálta győzködni, azonban rendíthetetlen volt. Hazaszeretete azt diktálta, hogy mindent meg kell tennie a sajátjaiért. Otthagyta az iskolát, majd az Afganisztáni megszállás bejelentésekor jelentkezett az Amerikai Tengerészgyalogsághoz. Toborzása után, a Camp Pendleton kiképzőközpontba került, San Andreas államba. A tizenegyhetes kiképzés Howard számára megerőltető volt mint lelkileg, mint fizikálisan. A kiképzőtisztek mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető legjobbat hozzák ki a katonákból, így nem bántak kesztyűs kézzel az újoncokkal. A kiképzés végén Howard bekerült a 15. Tengerészgyalogos Expedíciós Egységbe, ahol két hetes lövész képzést követően várta a bevonulási parancsot. 2001 Decemberében megkezdődött az első afganisztáni turnus. Mire Howard megérkezett Afganisztánba, addigra a NATO csapatok, gyakorlatilag az egész országot elfoglalták. Épp hogy leszállt a csapatszállító repülőgépről, kivezényelték az egységét Kandahar tartományba, hogy bevegyék a talibánok által ellenőrzött repülőteret. A repülőtér átvétele után December 18-án a Kandahar Nemzetközi Repülőtéren felvonták az Egyesült Államok zászlaját, rajta a 9/11 eseményekről származó üzenetekkel. Az első turnus ezek után szinte eseménytelen volt. Howard a továbbiakban békefenntartó küldetésekben vett rész, ami nagyobb konfliktusok nélkül zárult. A kilenc hónapos kiküldetés után Howard hazatért Sheridanbe, ahol alkalmi munkákat vállalt biztonsági cégeknek. Tapasztalatait jól tudta kamatoztatni a civil életben is, ami ebben a szakmában nem volt hátrány. Állásajánlatott kapott a Sheridan County Sheriff's Officetól (Sheridan Megyei Sheriff Hivatal), azonban aktív katonai szolgálatára hivatkozva visszautasította. 2002 nyarán visszatért a második, öt hónapos turnusra, ahonnan Decemberben tért haza. KATONAI ÉVEK - IRAK Howard áthelyezésre került a 3. Zászlóalj, 1. Tengerészgyalogságba, majd 2003 Márciusában részt vett az Iraki invázióban. Talán élete legborzalmasabb éve volt, ahol olyan tulajdonságok alakultak ki benne, ami azzá tette mostanra, ami. A megszállás alatt először Kuwait felől közelítették meg a fővárost, Bagdadot. Naponta pár kilométert haladva folyamatos ellenállásba ütköztek az Iraki katonákkal, azonban a túlerőben lévő szövetséges csapatok simán felszámolták az ellenséget. Howard és csapata Bagdadban ütközött hevesebb ellenállásba, azonban az összevont csapatmozgásoknak hála, pár nap alatt elfoglalták a kormányzati negyedet. Az ország bekebelezése után az egységet támogatói küldetésekre vezényelték, feladatuk az ellenséges lázadók felszámolása volt. Számos sikeres küldetés teljesítése után az egységeket visszavonták Camp Pendletonra. A hosszú eltávozás után az események ismét gyors fordulatot vesznek, amikor 2004 tavaszán iraki felkelők megölték a Blackwater magáncég négy tagját. Az első Fallujahi ostrom nagyjából egy hónapig tartott, ahol a koalíciós erők nem tudták átvenni az irányítást a város felett, végül helyi katonák a Fallujah Brigád hatáskörébe adták a helyet. A rosszul felszerelt és tapasztalatlan iraki katonák végül kénytelenek voltak feladni a lázadóknak a várost. Howard többi társával együtt ideiglenesen áthelyezésre kerül Badgadba, ahol védelmi feladatokat láttak el. 2004 Őszén, ismét kivezényelték őket Fallujah határába, ahol több mint 15 000 amerikai és koalíciós erők vették körül a várost. A cél az volt, hogy a lázadók ne tudják elhagyni a helyet, hogy egyszerre csaphassanak le rájuk. Egy elterelő hadművelet után, November 7-én megkezdték az offenzívát, amit erős tüzérségi csapások előztek meg. A támadás során Howard megtapasztalta mindazt, ami miatt elvesztette a hitét az emberiségben. Az egyik nap egy robbanómellényt szereltek egy tízéves fiúra, akit azzal hitegettek, hogy az amerikai katonák megölésével felkerül a paradicsomba. A merénylet sikertelen volt, mert a rosszul összerakott szerkezet idő előtt felrobbant. Szerencsére az egységekből senki sem sérült meg, viszont több mint nyolc civil életét követelte az esemény. Howardot mélyen megrázta az a tény, hogy több nap után is ott hevert a gyermek teste, amit a helyi lakosok többször leköptek, mivel úgy tartották hogy kudarca miatt elárulta a népét. Egyszerűen nem találkozott ilyen kegyetlenséggel az élete során, el sem tudta képzelni hogy ilyenekre képesek lehetnek az emberek. A szellemi károsodásra rájátszott, hogy később egy ellenséges épület megtisztítása után távoztak a sikátor felé, amikor támadógránátot dobtak az egység irányba. Howard ugyan riasztotta a bajtársait, azonban már nem tudott a gránát hatáskörzetén kívülre kerülni. A robbanás hatására több repesz is eltalálta olyan helyeken, aminek hatása a mai napig jelen van az életében. A Medevac kimenekítette, több mint két hónapig ápolták. Az ostrom után áthelyezték az Al Asadi repülőtérre, ahol mélyen magába zuhant. Gondolatát nem tudta elhárítani a történtekről, egyre jobban elzárkózott a bajtársaitól. 2005-ben kitüntették a Bíborszívvel, illetve előléptették Corporal (Tizedes) rendfokozatra többi társával együtt a sikeres NCO vizsgája után. Második turnusának végével, megszűntek a több hónapos kiküldetések. Sikeresen megszerezte a High School Diplomáját, és szabadidejében egy farmon dolgozott segédmunkásként. 2008-ban bekövetkezett leszereléséig többször járt ismét a Közel-Keleten, ahol békefenntartó küldetéseket teljesítettek, azonban jelentős időt töltött Camp Pendletonban is. A tengerészgyalogságnál eltöltött évei alatt a személyisége jelentősen megváltozott. Elkezdett elzárkózni az emberektől, gyakran magára vette más emberek problémáit, céltalanná vált. A civil életbe való visszaszokása nehezebb volt, mint hitte. A háború folyamatosan növekvő költségei miatt, a lakosság ellenszenvét váltotta ki, amit az aktívan szolgáló, valamint veterán katonákat töltöttek ki. Howard sem maradt ki ebből a haragból. SHERIDAN COUNTY SHERIFF'S OFFICE Howard a leszerelése után vett egy farmot Sheridan mellett, ahol legfőképpen lovakkal és marhákkal foglalkozott. Monotonná vált élete nem zavarta, jobban érezte magát egyedül, mint az emberek közt. A megyében mindenki ismerte a múltját, sokan tisztelték is emiatt, azonban Howard nem foglalkozott ezekkel, a saját feladataira fókuszált. 2005 áprilisában meglátogatta a Sheriff, akinek a fia szintén tengerészgyalogos volt, azonban Fallujah ostromakor életét vesztette. Sheriff Walker pontosan tudta, hogy Howard mire képes, a középiskola óta ismerte őt. Megismételte múltkori ajánlatát, hogy csatlakozzon a Sheriff Hivatalhoz, azonban Howard még mindig harcolt önmagával és a múltjával. A Sheriff segítséget ajánlott, egy jobb közösséget és jó munkakörülményeket. Sokat hezitálva végül elfogadta az ajánlatot, talán némi motivációt is érzett az emberek védelme érdekében. Walker mindvégig a mentora volt, probléma esetén bármikor segítséget nyújtott neki, így szépen lassan kezdett kilábalni a depressziójából. Howardnak szólnia sem kellett egy szót sem, Walker jó emberismerő volt tudta mikor szorul segítségre az ember. Wyomingban az egyenruha viselése, a tiszteletet és megbecsülést jelentette minden rendfenntartó számára. Howard esetében sem volt ez másképp, igaz hihetetlen makacs volt az elején. A segítséget nem volt hajlandó elfogadni, szeretett volna szenvedni olyan miatt, amikre nem volt ráhatása. Azonban a közösség teljesen megváltoztatta. A munkatársai és a közösség is tisztelte, egy amerikai hőst láttak benne aki a poklot is megjárta. Howard ennek ellenére nem szállt el magától, becsülettel végezte azokat a feladatokat, amiket kijelöltek a számára. Gyakran egyedül dolgozott, ezért, illetve jellegzetes cowboy kalapja és csizmája miatt a Lone Ranger becenevet kapta. Az évek múltával számos szövetségi képzést végzett el, így gyakran nyomozati feladatokat is ellátott. Származása miatt gyakran összekötő feladatokat látott el a rezervátumi rendőrség, illetve a szomszédos hivatalok és szövetségi szervek között. Bár az introvertáltsága megmaradt, a munkájában egy kiemelkedő személyiségnek számított, aki az életét képes feltenni a lakosságért. Minden ember életében következnek be tragédiák, azonban annál rosszabb nincs, amikor az ember szülei hallnak meg. Howard megtapasztalta, hogy milyen érzés az, amikor amikor mindkét szülő elhalálozik. Édesanyja Talise, tüdőgyulladásban halt meg, 2020 januárjában. Őt követte két napra rá az apja Billy, aki bánatában úgy lerészegedett, hogy egy revolverrel fejbe lőtte magát. A hírtelen előre törő érzelmi sokk, és a háborúban elszenvedett borzalmak Howardban egyszerre törtek elő, kilátástalan mélypontba taszítva őt. Elkezdett inni, egyre gyakoribbá váltak az egész éjjelen át tartó alkoholizálások. Kezdetben csak a szolgálat végén, később már szolgálatban is ivott. Egy nyári napon éppen szokásos részegségét töltötte, amikor járőrkocsijával lesodródott az útról, majd egyenesen egy fának csapódott. Szerencséjére főúton tartózkodott, így segítséget azonnal tudtak hívni, ezzel megmentve az életét. Egy héttel később ébredt fel a kómából, nem tudta hogy mitévő legyen. Úgy érezte hogy végérvényesen tönkretette az életét. Sheriff Walker jelent meg a kórteremben egy üveg whiskey-vel. Howard felé nyújtotta, majd ultimátumot adott neki. Vagy képes lesz továbblépni és egy új életet kezdeni, vagy folytassa az alkoholizálást, de soha többet meg ne lássa. Napok teltek el, azonban az üvegből nem fogyott egy korty sem. Walker minden segítséget megadott Howard számára, hogy újra talpra álljon. Együtt jártak az anonim gyűlésekre, többször meghívták vacsorára, úgy látszott hogy élete ismét a normál kerékvágásba került. Eljárást nem indítottak ellene, így öt hónappal később ismét szolgálatba állhatott. Első munkanapján a teljes, majdnem kétszáz fős állomány várta ami nagyon meghatotta. Az első hetei eseménytelenül teltek, azonban lelkiismerete nem hagyta nyugodni a történtek miatt. Mivel a seregben töltött időn kívül nem hagyta el az államot, így fejébe vette hogy újrakezdi az életét valahol máshol. San Andreas Állam megtetszett neki Camp Pendleton miatt, így Los Santos városára esett a választása. Beadta a felmondását Sheriff Walkernek, azonban nem akarta hogy karba vesszen egy ilyen tehetséges rendfenntartó. Felajánlotta neki, hogyha már mindenképpen ragaszkodik a távozáshoz, akkor legalább máshol folytathassa a munkáját. Megadta egy Sergeantnek a telefonszámát, aki a Los Santos Police Departmentnél dolgozik. Ezek után úgy köszöntek el egymástól, hogy tartani fogják egymással a kapcsolatot. Howard összepakolt, és elindult célja felé. LOS SANTOS, SAN ANDREAS Az igazi történet még csak most kezdődik...
  8. ghostface

    Mindy Tsujihara

    Általános információk Név: Mindy Tsujihara Születési helye: Los Santos, San Andreas Születési dátuma: 25/07/2000 Etnikum: Japán - Amerikai Állampolgárság: Amerikai Mellékes információk Az ULSA hallgatója, Biznisz és Adminisztráció szakon. Beszédhibás gyermekkora óta. Selypítés. Gazdag családban született, szülei is Los Santosban élnek. Ritkán látogatja őket. 17 éves korától kezdve alkalmi kábítószer fogyasztó volt, egészen 21 éves koráig. Tulajdonságok + Beszédes + Gondoskodó + Energikus + Bátorító - Féltékeny - Lobbanékony - Bizalmatlan - Sértődékeny
  9. Tonythevato

    Oscar Findlay

    Született: 2001 január 16, Los Santos Anyanyelv: Angol | Másodlagos nyelv: Francia Vallás: Protestáns Foglalkozás: Egyetemi hallgató, ULSA - Pszichológia és Viselkedéstudomány Magasság: 173 cm Súly: 73 kg Külső jellemzők: Szemüveget hord, de mégis hunyorítva néz szembe a világgal Beszédstílusa: Átlagosan jókedvű, hangosan és érthetően beszél. Ha szorong, nehezen köpi ki a szavakat. Facefinder Tulajdonságok: alázatos kiváncsi adakozó barátságos bunkó nyitott válogatós egoista kritikus Oscar Findlay 2001 január 16-án született, Los Santosban. Jelenlegi lakóhelye Vespucci-n van. A szülei, Ben és Ayda Findlay születése előtt nem sokkal költöztek a városba, Skóciából. Ayda már terhes volt mikor átlépte a határt. Ben mérnökként kezdte el karrierjét Los Santosban. Ayda, a költözést követő 15 évben munkanélküli volt és minden idejét Oscar nevelésére szánta, ami nyomot is hagyott a fiú személyiségében. Mivel a szülők természete van a legnagyobb hatással a gyermek fejlődésére, így rájuk is szánni fogok pár sort. Elnézést kérek, ha valakit nem érdekel a szülők személyisége. Igyekszem rövidre fogni. Ben magas, normál testsúlyú férfi. Mindenki céltudatosnak és mogorvának ismerte és nem tévedtek nagyot. Ben anyja fundamentalista, dogmatikus keresztény volt és igyekezett egy életrevaló és helyes gondolkodással bíró gyermeket nevelni. Bár Benből nem lett mély hívó, mégis valahol mélyen hitt az emberi jóságban és a krisztusi viselkedést nagyra tartotta, ám az élet során rájött, hogy jobb, ha ezt elrejti. Ez az idea már szinte egybeforrt a személyiségével, így mindkettőt elzárta a világtól még elég törékeny korban, fiatalon. Hamar megjelent az életében a deperszonalizáció és sztoicisztikus lett, ami nagyon nagy hasznára volt a tanulmányaiban. Abban hitt, hogy csak fentről, komoly pozíciókból tud jó hatással lenni a világára, így minden erejét a tanulásra fordította. Eszében sem volt családot alapítani, még csak barátnőkön sem törte a fejét míg aztán az egyetemen rájött, hogy milyen szörnyű a magány. Ezért egyfajta muszájságból úgy döntött nem mond le teljesen a párkapcsolatokról. Még az egyetemen megismerte Ayda-t és igyekezett mindent megtenni, hogy jóra forduljanak a dolgok a kettőjük életében. Valójában nem érzett soha mély szerelmet. Egyfajta kötelességtudat csinált belőle nős embert. Az egyetem elvégzésével elhivatott mérnök lett, de csupán egy év aktivitás után az országban, úgy döntött, hogy kiköltözik. Amint összeházasodtak és Ayda terhes lett, elhagyták Skóciát. Ayda tökéletesen egyensúlyozta Ben hideg és szigorú személyiségét. Ayda sokban hasonlított anyósára. Mélyen hívő volt, gondoskodó és csak úgy áradt belőle a szeretet. Az egyetemen történelemmel foglalkozott, de soha nem aktivált a szakmában. Gyerekkorában komoly vitáknak volt helye a családjában, aminek köszönhetően bármilyen apró vita képes pánikrohamot kiváltani nála. Szerencsére Ben nem volt vitás társaság. Térjünk is vissza Oscarra. Egy gondoskodó anya és egy hideg apa nevelésében nem csoda, hogy Oscar anyás gyermek volt. Mivel az apja mindig a magasabbrendű céljai elérésén dolgozott, Oscar csak az ő elismeréséért sóvárgott. Anyja szeretetének mennyisége elnyomta a szeretetének súlyat, ami már annyira banális, klisés volt, hogy a gyermek mondhatni már áldozattá vált. Bár nem tudott felnézni anyjára, mégis tőle kapott vigaszt és önbizalmat, ami szükséges volt ahhoz, hogy tovább küzdjön apja elismeréséért. Hamar egyértelművé vált, hogy az iskolából hazahozott jó jegyek lesz az első lépés, így aztán Oscar kifejezetten motivált volt az iskolában ami végül nem maradt eredménytelenül. Bár jól tanult, azt inkább csak kötelességből tette. Mindig is hiányzott a passió a jobbnál jobb jegyek árnyékából. A könyvekkel való ismerkedése valóságos kín volt, hiszen semmiféle külsős motiváció sem elég ahhoz, hogy egy könyvet élvezni lehessen. Főleg, ha az egy rossz könyv. Az első két könyv elszenvedése után megfogant benne a gondolat, hogy sohasem lesz képes eleget tenni apja elvárásainak. Ez okozta a teljes elhidegülését az apjától, akivel egyre kevesebbet beszélt és igyekezett elkerülni az apját, mintha már szégyelné azt, ahol a kapcsolatuk tart. Oscar rabja volt anyja szeretetének, ami már szinte fojtogatta, így a fiúban fészket rakott a függetlenség vágya. Sóvárgott az önállóság után és nem győzte várni, hogy saját keresete legyen. Minden lehetséges alkalommal igyekezett bebizonyítani önmagának, hogy készen áll az életre. A nyári szüneteit folyton munkával töltötte, a 12-edik életévétől. Először csak feketén dolgozott, pontosabban csak besegített olyan boltosoknál akik értékelték a fiú vágyait és megjutalmazták pár bankjegyekkel, ha besegített pár apró munkával a boltban. 15 év után Ayda felismerte, hogy Oscar már nem tart igényt a rengeteg mennyiségű szeretetre, így elhatározta, hogy más elfoglaltságot keres. Talpraesett és ravasz volt, mivel egy könyvesboltot nyitottak, ahol majd nyáron Oscar is dolgozhat, így nem kell távol maradnia tőle. A fiú viszolygott az ötlettől, de nem volt választása. Nyáron bele is kezdett a munkába, de mivel egy könyvesboltban nincs túl sok tennivaló és anyja egyébként sem hagyja érvényesülni, úgy döntött olvasni kezd.Elhatározta, hogy megkeresi azt a könyvet, ami esélyes arra, hogy kifejlessze az olvasás iránti passióját. Egy cikk-ből vette az ötletet. Pár napnyi keresés után megtalálta Conan Doyle “A bíborvörös dolgozószoba” című könyvet, ami tökéletesen megfelelt Oscar ízlésének. Bár kezdőként lassú ritmussal emésztette a könyveket, egy nyár mégis elég volt, hogy annyi markáns könyvet olvasson, ami hatással van a személyiségére: “Bűn és bűnhődés”- Dosztojevszkij, “Démonok” - Dosztojevszkij, “A könyvtolvaj” - Markus Zusak, “Ezerkilencszáznyolcvannégy” - George Orwell. A könyvek mentén kialakított egy idealista, mélyen anti-kommunista, humanista és, az apjához hasonlóan a krisztusi életben hívő személyiséget. Egyre több könyvet fogyasztott és úgy érezte hogy a folyamatnak visszafelé is működnie kell - azaz írni akart. Terveit azonban a főiskola elvégzése megnehezítette, így az olvasásnál maradt míg el nem kezdte az egyetemet. Oscar nem volt a legjobb tanuló a főiskolán, de elég jól tanult ahhoz, hogy felvegyék a Los Santosi egyetem (University of San Andreas, Los Santos | ULSA ) Pszichológia és Viselkedéstudomány Tanszékére. Az első két éve nehezen telt el. Eleinte nagy érdeklődésre számított apja részéről, de az úgy kezelte a fia egyetemista kilétét, mintha valami teljesen normális, sőt, elvárt dolog lenne. Így Oscar az első szemeszterben teljesen motiválatlan volt, majdnem depressziós, mivel nem értette mi végett van ott. Hiányzott a cél mindenből amit csinált, ezért úgy érezte, mintha minden teljesen értelmetlen lenne. A második szemeszter végére újból felbukkant benne a közlési vágy, és írni kezdett, ami komolyabb változásokat determinált a személyiségében. Onnantól valamivel céltudatosabb lett és máshogyan kezelte mindennapjait. Úgy érezte rengeteg mondanivalója van, amit meg kell osztania a világgal. Az első alkalommal bepróbálkozott az egyetemi újságnál, ahol visszautasították. Azzal vigasztalódott, hogy ott úgysem kaphat elég figyelmet a mondanivalója. Elmerült a témában és dokumentálódott az újságírásról. Beiratkozott egy esszéista kurzusra, ahol megtette az első lépéseket a vélemény diktálás világában. Végül elindított egy saját blogot és Facefinderen propagálja a cikkeit. Jelenleg is véleményvezért játszik. Most a szüleinél él, de gyakran úgy érzi, mintha idegenekhez menne haza. Minden erejével azon van, hogy elköltözhessen és független életet éljen a szüleitől. Igyekszik minél kevesebb időt tölteni a társaságukban, így leginkább csak aludni jár haza. Tanulni főleg a szabadban szokott, de ha teheti, akkor inkább emberek között tölti az idejét. Igyekszik elmélyülni a pszichológiában, a körülötte lévő emberek személyiségén át, így aztán, bár szorongó, mégis próbál barátságos lenni és minél több emberi kapcsolatot kiépíteni (legtöbb esetben felsül, nagyon kellemetlen és kínos próbálkozásai vannak, de naivan halad tovább). A karakter céljai hosszú és rövid távra: Oscar tervei hosszú távra nagyon homályosak vagy nincsenek. Ami el akar érni az egyfajta belső harmónia. Ha mégis meg kell nevezni egy hosszú távra kijelölt célt, akkor az egy könyv megírása lenne - de ez egy ilyen “álomszerű” cél. Rövid távon nagyon ráfeszül a költözésre. Hetente nézegeti a neten a bérelhető ingatlanokat, és bár néha talál is pár decent apartmant, nincs rá pénze. Ebből következik, hogy munkát keres, bár tudja, hogy nem képes szimultán az egyetemre és a munkára is elég időt szánni, szóval elköltözni nem tud az egyetem elvégzése előtt (2022), de részmunkaidővel összegyűjthet annyit, hogy a diploma megszerzése után egyből elköltözzön.
  10. Készült egy alternatív feldolgozása a karaktertörténetnek. Ezt az alábbi embed formátumban tudjátok elolvasni:
  11. HunLupus

    Nikita Drakenberg

    Nikita Drakenberg Személyes adatok: Születési hely, idő: Göteborg, 1993. 03. 28. Beszélt nyelvek: Angol, Francia, Olasz, Német. Anyanyelv: Svéd Édesapja neve: León Drakenberg Édesanyja neve: Annina Peterson Magasság: 170 cm Testsúly: 65 kg Nemzetiség: Svéd Hajszín: Vöröses barna Belső tulajdonságok: Pozitív: - Határozott - Céltudatos - Őszinte - Kommunikatív - Csapatcentrikus Negatív: - Enyhén lobbanékony - Nyers (helyzetfüggő) - Makacs - Maximalista Hobbik: - olvasás - új kultúrák megismerése - horgászás - sütés/főzés Karaktertörténet: Egy új élet, új reménység. Az 1990-es évek elsőfelében járunk, Északon, Svédországban, Göteborg városában. Pontosabban 1993 márciusának második felében. Svédország egyik leglakottabb városa, családias légkörrel fűszerezte meg az ott lakókat, kisebb nagyobb ellentétekkel. A macskaköves utcákon a lakosok épp szokásos köreiken voltak túl. Bevásároltak, találkoztak ismerősökkel, így kitárgyalták kivel mi történt korábbi találkozásuk óta. Az egyik kereskedelmi egységből épp egy házaspár lépett ki. Nagy volt a boldogság, ez arcukon is látszódott, de minden okuk megvolt rá. A nő állapotos volt, látszódott a hasán már nem sok van neki vissza, hogy világra hozza gyermekét, aki történetesen az elsőszülött gyermek lesz a családban. A nőt Annina Peterson-nak hívták, a férfit León Drakenbergnek. Megjelenésükből látszódott, egy erős középosztálybéli elhelyezkedés a társadalmi hierarchiában. Beültek a kocsijukba, miután mindent elpakoltak a csomagtartóba, majd hazafelé vették az irányt. A Drakenberg család ugyan a göteborgi kertvárosban laktak, de annak is a jobb környékén. Ahogy a kapuhoz értek távirányítóval kinyitották a kaput, majd begurultak a kocsiknak szánt helyre. Bepakoltak a kocsiból, majd az ebéd készítése előtt még úgy gondolták leülnek, megnéznek egy filmet, a vásárlás amúgy se volt egyszerű a Drakenberg családnál, elég fárasztó és bonyolult napipont ez náluk mindig. Míg ment a film a kanapén hátra dőlve szorosan egymás mellett ült a házaspár egymást átkarolva nézték a televíziót. Egy ideje már ment a film, amikor Annina felszisszent, León ránézett, és tekintetéből látta, valami fáj neki. Annina szemével lefelé nézett, majd felkiáltott fájdalmába. León követte a nő tekintetét, és látta elfolyt Annina magzatvíze. Gyorsan felhívta a mentőket, akik csakhamar megérkeztek és bevitték a nőt a kórházba. Amint a mentő elment a Drakenberg családtól, León kocsiba pattant, és amilyen gyorsan tudott ment a mentő után. Belépett a kórházba, a recepción begyűjtötte a kellő információkat, majd elindult a szülőszoba irányába. Ott fel-alá járkált izgult várta a fejleményeket, melyekre túl sokat nem is kellett várnia. Közölték vele, hogy mind az újdonsült anyuka, mind a kisgyermek jól vannak. León nagyon megörült, és egy hegynek megfelelő kő zúdult le a szívéről és a lelkéről. Pár nap után haza is engedtél Annina-t és a kislányukat. Hazaérve jött egy újabb csatározás, ami a gyermek nevével volt kapcsolatos. Mindenféle nevet kitaláltak, de nem tudtak dűlőre jutni. Egyik barátjuk látogatta meg őket, majd ránézett a kislányra, majd a szülőkre. Észrevette a hasonlóságot, a tekintetben, majd mondta nekik miért nem az ő egyik rokonáról nevezik el, és az még jó ómen is lenne, mivel ez a rokona talpraesett, és határozott volt többek között és elérte azt amit szeretett volna az életben, és őt Nikita-nak hívták. Annina és León összenéztek elmosolyodtak majd hangosan kimondták a nevet – Nikita Drakenberg – elnevették magukat, és rájöttek ez egy erőteljes név, mellyel a későbbiekben, ha el akar érni valamit, akkor a lehető legjobb, így engedtek a barátnak, és a kislányt Nikita-nak nevezték el. A rögös élet első mérföldköve…..Iskola Nikita első komolyabb mérföldkövének időszaka kezdődött. Az iskola ódon épületének kapuja – mert vagy 150 éves lehetett az épület – vegyes érzéseket generált a kis Nikita Drakenbergben. Elszakadt valamilyen szinten a szüleitől, de lehetőséget kapott új, más ismeretségek kialakítására, ismeretek szerzésére. Az általános iskola első néhány éve abból állt ki Nikita életében, hogy szorgalmasan tanuljon. Nikitánál már ekkor látszódott, hogy fogékony a tanulásra, és szorgalmas a jelleme. Mondjuk volt is kitől örökölni édesapja León Drakenberg az üzleti életben tevékenykedett, a legalacsonyabb pozícióból tornázta fel magát a ranglétrán a legmagasabb elérhető pozícióig a munkahelyén, édesanyja Annina pedig, egy szintén kereskedelmi cégnél, viszont egy másiknál volt részlegvezető. Tehát Nikita ezt a fogékonyságot, és a tanulásra való erős hajlamot szüleitől szinte egy az egyben megörökölte. Az általános iskola második felében, már kezdett kialakulni olyan jellemvonásai, melyek még eddig nem voltak rá jellemzők. Szülei észrevették rajta, a céltudatosságot. Bármit el akart érni a tanulmányaiban makacsul ragaszkodott hozzá, és addig-addig alakítgatta, míg el nem érte azt. Ármánykodás és cselszövés De persze ebben az időszakban nem csak ezek történtek vele, jó tanuló volt ugyan, ezért irigyei is akadtak. Mivel sokan kérték a segítségét, így voltak olyan osztálytársai, akik ezt nem akarták tűrni, így megpróbáltak aláásni neki, ami egy-két alkalommal sikerült is. Mivel a tudását nem tudták megkérdőjelezni, más eszközökhöz folyamodtak, így elkezdtek mindenfélét híresztelni róla az osztályban. Sajnos több osztálytársa bedőlt a koholt vádakkal megtűzdelt pletykáknak, és többen elfordultak tőle. Nikita-t ez nagyon mélyen érintette, és nem egyszer sírva ment haza az iskolából. Szüleinek elpanaszolta mi történt. Megvigasztalták, majd mikor a lány megnyugodott, tanácsoltak neki pár dolgot, amit ők a munkahelyükön az üzleti szférában alkalmaznak. Nikita ezzel magabiztosabbá vált. A lelkében hordozó tüskék miatt karakánabb és határozottabb lett. És nem sokkal később mindenre fény derült, valamint azok, akik elfordultak tőle, odaléptek hozzá, és bocsánatot kértek lesütött tekintettel. Nikita ugyan elfogadta, és ugyanúgy kereste a társaságukat, de megtanulta édesapjától, függetlenül attól, hogy az üzleti világot nézzük, vagy egy általános, hétköznapi történést, akkor van lehetősége ezeknek nem hitelt adni és mások felé is közvetíteni, ha kiáll az igazáért és kicsit ravasz módon, furfangosan úgy keveri a lapjait, hogy az, aki szándékosan mást állít, hogy neki ártson, a saját kardjába dőljön. Az általános iskola befejezése után, eljött a középiskola kiválasztása. Mivel Nikita-nak tetszett az a fajta élet és munka, amit a szülei művelnek, így egy üzleti középiskolába íratták be. A büszke tekintetű, határozott Nikita, elkezdte azt az iskolát Göteborgban, amit még anno édesapja végzett el. Érdekesnek tartotta, és nem is gondolta volna, hogy az, amit édesapjától látott és/vagy hallott mennyi minden apró más tényezőből áll, így még inkább példaképként tekintett az édesapjára, és nem értette, hogy az iskola elvégzése után, miért a legkisebb pozícióra vették akkor fel, mert aminap kezébe akadt León bizonyítványa, és nagyon szép eredménnyel fejezte be. Nikita eldöntötte az üzleti világ egyik újgenerációs éllovasa kíván lenni, így a középiskolai éveinek akadályait sikeresen megugrotta. Ebben az időszakba rátalált a szerelem. Egyik osztálytársát mikor meglátta már vonzódni kezdett hozzá. Fondorlatosan mindig úgy hozta ki a lépéseket, hogy ne tudja megkerülni így, ha többet nem is, de legalább egy szót mindig mondania kellett neki. Nikita örült ennek is, és szépen lassan lépdelt előre, amikor is a srác elhívta egy randira. A fellegekben szárnyaló Nikita örömmel mondott igent, azt hitte ez lesz életének legszebb napja. Eljött a randi ideje, és kiderült a srác hülyítette, ami Nikitának rosszul esett ezért a tanulásba menekült, valamiért ott látta azt a mentsvárat, amire neki szüksége van. Ki Nikita Drakenberg? Az üzleti főiskolát elkezdve, már egy kész nő lépett be az épületbe. Nikita tudta mit szeretne elérni, egy olyan sikeres és példaértékű életutat, amivel édesapja rendelkezik. A múlt sérelmei lelke mélyen ott élt végig, de a céljai lebegtek a szeme előtt. Megkarta mutatni rosszallóinak, hogy ő többet ér, mint ők, szerette volna, ha a szülei büszkék lennének rá, és szeretett volna saját magának is bizonyítani, hogy képes arra, amit kitűzött maga elé célul. Egy szemesztert és előadást nem hagyott ki. Aminek meg is lett az eredménye, sikeresen Summa Cum Laude lediplomázott, így Nikita Drakenberg onnantól kezdve olyan személyiség lett, amivel bebizonyította magának, hogy igenis képes elérni a célját, és ez a hír csakhamar eljutott a régi rosszakaróihoz, akik bocsánatot kértek tőle a pár évvel azelőtti dolgokért. Nikitának ez volt a legnagyobb elégtétel, mert tudta az élet visszaadja azt, amit vele műveltek úgy, hogy neki nem kell beavatkozni, csak küzdeni az álmaiért. A nagybetűs ÉLET! A diplomaosztó után, édesapjától megkapta azt az ajándékot, amire soha nem számított, egy munkaszerződést oda, ahol León dolgozik. Meghatódottan, könnybe lábadt szemmel nézett apjára mosolyogva, mert ott tudatosult benne, szülei büszkék rá. Letörölte a könnyeit, majd aláírta átolvasás nélkül a szerződést, mert noha sok emberben nem bízott, de azt is tudta édesapja nem verné át. Újabb mérföldkő A szerződés aláírással való hitelesítését követő napon, már ment is be apjával az újdonsült munkahelyére. Nagyon körbe vezetni nem kellett, mivel nem egyszer látogatta meg Leónt, így nem csak a helyet, hanem az ott dolgozókat is ismerte. Nikitát pár hónapra rá, megkérték segítsen egy rendezvényt leszervezni, amire a lány igent mondott, mert ugyan még nem csinált ilyet, de látta benne a kihívást, és tudta nem egyedül csinálná. Nem olyan hosszú idő után kitűnt vezetői készsége, amin senki sem lepődött meg, hiszen az apja a cég egyik legmagasabb beosztásban lévő alkalmazottja volt. Nikita rendkívül élvezte a szervezés minden percét, majd megbeszélte szüleivel, hogy a munka mellett elvégezne egy speciálisan rendezvényekre orientálódott képzést. Talált is, szerencséjére egy olyan komplex képzést, ami minden területre kiterjed, vagyis az elvégzése után bármivel megkereshették, mivel képesítése lesz rá. Beiratkozott a képzésre, ami annyira gyorsan eltelt nem is vette észre. Az oktatóknak, Nikita lelkesedése annyira tetszett, hogy az egyik felajánlotta neki, hogy dolgozzon nála. Nikita azzal a feltétellel egyezett bele, hogy a főállását nem hagyja ott, már csak apja miatt sem. Az oktatója ebbe belement, így Nikita mint rendezvényszervező másodállást vállalt. Nagyon sok rendezvényben részt vett, úgy, hogy apjának is tudott segíteni legalább ugyanennyit. Remény, és lépdelés a végső cél elérése felé. Ahogy telt az idő, Nikita úgy gondolta, az üzleti életben is szerzett annyi tapasztalatot akár tárgyalás technika, akár vállalatirányítást illetően, mind a rendezvényszervezés részéről, hogy megpróbáljon saját vállalkozásba kezdeni. Viszont egy sokkal nehezebb utat választott, mint amire bárki is gondolt volna. Odaállt szülei elé, majd kijelentette, szeretne Amerikába menni, ahol amennyiben lehetősége adódik, saját céget alapítana, és ott úgy építene fel valamit, hogy senki nem ismeri. Szüleit nagyon meglepte ezzel, de elfogadták a döntését, és együtt elkezdték az amerikai városokat nézegetni, amikor is megakadt a szemük a San Andreas állambéli Los Santoson. Így Nikita eldöntötte oda akar menni. Szülei tudták, ha ő egyszer valamit a fejébe vesz, végig viszi addig, míg van realitása a dolognak, márpedig ennek volt, ezért meg se próbálták lebeszélni. Kivitték a reptérre, felszállt arra a gépre, ami egyenesen Los Santosig repítette. Amikor leszállt reptéren és átvette csomagjait, szinte azonnal felkutatta hol található a városháza, és utána járt mi kell ahhoz, hogy saját céget alapítson. A felsorolt kritériumok ismeretébe elkezdett azon dolgozni, hogy ezen feltételeknek megfeleljen. Amint meg tudta ezeket a feltételeket teremteni, utána elindította a cégbejegyzési procedúrát. Viszonylag gyors elbírálás után lehetőséget kapott saját cég működtetésére, így hivatalosan is bejegyezték az EventLine-t, ami egy tisztán rendezvény és szabadidős tevékenységet szervező cég. És Nikita elhatározta, minden erejével azon lesz, hogy a cége hosszútávon, sokáig működjön és számtalan esemény fűzödjön a nevéhez.
  12. Jack

    Jake Pearson

    Információk Név: Jake Pearson Születési idő: 27.06.1997 Születési hely: Portland, OR, USA Anyja neve: Sofia Heigermoser Apja neve: Wilhelm Pearson sesh. Gyermekkor - Családi háttér Jake egy német szülőktől származó, Amerikában született és felnőtt férfi. A szülei a 90-es években költöztek Portlandbe, egy új élet reményében. Az édesapja asztalos, az édesanyja pedig irodai asszisztensként dolgozott. A szülei keményen dolgoztak, hogy a lehető legjobb körülményeket tudják megteremteni újszülött fiuknak. A család viszonylag normál körülmények közt élt, amikor édesanyja elkövette a legnagyobb hibát és félrelépett, mivel a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, ezért ezt felvállalta, és bár Jake édesapja akármennyire is szerette feleségét, ezt nem tudta feldolgozni, ezért mindenképp válni akart. Amikor hivatalosan is elváltak, az édesanyja lelépett egy másik férfival, Jake pedig az apjával maradt. Az apja sajnos egyedül nem tudta megteremteni a megfelelő életkörülményeket fiának, ezért a saját érdekében egy gyermekotthonba adta őt. Jaket eleinte nagyon megviselte a szülei válása, nehezen tudta feldolgozni az új körülményeket, mivel még kisgyerek volt, ezért nagyon nehezen viselte a szülei, főleg édesapja hiányát. Ez a későbbiekben is kihatott rá, és bár felnőtt korára próbálta teljes mértékben elfeledni ezt, valamilyen szinten mégis motiválta őt, a bizonyítási vágy. Gyermekotthon - Fiatalkor Miután Jake 6 éves korában egy gyermekotthonba került, valahogy fel kellett dolgoznia, hogy új életet kezd, ami nagyon nem volt egyszerű számára, mivel ebben a korban már fel tudta fogni azt, hogy most mi is helyzet. Édesanyját évek óta nem látta, édesapja pedig csak ritkán látogatta az otthonban. Mivel számára nagyon frusztráló volt ez a helyzet, ezért rengeteget sírt szülei után, az egész rokonsága Németországban tartózkodik és egyáltalán nem is ismeri őket, Jake egyébként egyáltalán nem beszéli a Német nyelvet. Szóval Jake iskolába kezdett járni, ahol kiváló tanuló volt, hihetetlenül okos srác, hatalmas potenciállal. Feltehetőleg a "túlélési kényszer" miatt - mivel az otthonban nem kapott meg mindent amire szüksége volt - már az iskolában azon morfondírozott, hogy miből tudna hasznot csinálni. Általános iskolás korában olyan dolgokkal szerzett magának egy kis extra pénzt, hogy megírta a társai házifeladatát, segített nekik a vizsgákon stb. Az általános iskolát szinte tökéletes eredményekkel végezte el, sok barátot is szerzett magának, szóval viszonylag minden jól alakult. Kamaszkor - Nevelőintézet Jake 13 éves korában elkezdte a középiskolát Portlandben, az első éve viszonylag jól alakult, könnyen barátkozott meg új társaival, illetve az új környezetével. Ekkor barátai már belevitték kisebb rosszaságokba mint a dohányzás, alkoholfogyasztás stb. A legnagyobb probléma akkor kezdődött, amikor Jake realizálni kezdte, hogy a barátai nagyrészt “tökéletes” családban nőnek fel, ő pedig egy gyermekotthonban. Ezt annyira nehezen tudta feldolgozni, hogy egyre több hülyeséget csinált, a frusztrációtól egy idő után agresszívvá vált, a tanulásra sem tudott már igazán koncentrálni, az eredményei romlottak, verekedésekbe keveredett az iskolában és azon kívül is. A tanárai próbáltak hatással lenni rá, mondván hogy annyi potenciál van benne, nem szabadna veszni hagyni, de ez Jaket egy idő után már egyáltalán nem érdekelte. Egy tipikus lázadó lett belőle, aki nem tudta feldolgozni a családi problémákat és annak hátterét. A rendszeres balhék miatt a gyermekotthonból később egy nevelőintézetbe került, ahol már 16 éves korában megszerezte első tetoválást is, természetesen nem legális úton. Az intézetben nagyrészt afro-amerikai barátokra talált, akiknek a stílusát is teljesen átvette az idő haladtával, minden tekintetben. Viszonylag fiatalon – 17 évesen - már Marijuanat fogyasztott, más kábítószerekkel egyáltalán nem élt. Az iskolát a folyamatosan romló teljesítménye ellenére is el tudta végezni, bár azt a potenciált ami volt benne, sosem volt képes elérni. Mivel már gyermekkorában is próbált mindenből pénzt csinálni, ez az idő haladtával sem változott, viszont ekkor már komolyabb dolgokkal foglalkozott. Felnőtté válás - Napjaink Amikor Jake hivatalosan is felnőtté vált, az első dolga az volt, hogy az összespórolt pénzéből megcsinálja a jogosítványt, illetve egy lakást béreljen valahol. Mivel elhatározta, hogy egy életre el akarja felejteni a családját és az egész gyerekkorát, ezért Los Santosba költözött, ahol egy viszonylag olcsó lakást talált magának, a Vespucci Beach környékén. A főképp afro-amerikaiak által lakott környéken hamar megbarátkozott a helyiekkel, viszonylag hamar befogadták, ám kinézete miatt eleinte bizalmatlanok voltak vele szemben, ugyanis Jake testét ekkora már teljesen ellepték a tetoválások és kopasz is volt. Jake eleinte teherautósofőrként kereste meg magának a kenyérrevalót, a B4Logistic alkalmazottja volt. A fiatal srác, javarészt a környékbeli arcokkal lógott munka után, vagy otthon lazult, esetleg szeretett motorjával járta a várost, amire úgy vigyázott, mintha a gyereke lenne. A Marijuana fogyasztás ekkora már egy függőség lett számára, amiről nem hogy nem tudott, de nem is akart leszokni, teljesen jól érezte így magát. A későbbiekben már szintetikus drogokat is kipróbált, amikkel a mai napig él. Egy viszonylag átlagos életet élt a fiú, melózott, bulizott. Napjainkban egyébként Jake, előszeretettel látogatja kedvenc szórakozóhelyét a "Technologie-t", szinte már törzsvendégnek számít a helyen. A legnagyobb fordulat akkor jött az életében, amikor egyre közelebb került a helyi srácokhoz, egyre szorosabb barátságokat kötött velük. Egy bizonyos idő elteltével már nem csak fogyasztotta ezeket a kábítószereket, hanem terítette is őket, persze eleinte csak szűkebb körökben. Egy idő után annyira beindult neki és a haverjainak ez a biznisz, hogy úgy döntött, felmond a munkahelyén. Egy bizonyos idő elteltével a környéken már csak “White Devil” vagy “Devil”-ként ismerték, ezt a becenevet a közeli barátai adták neki, az arcán lévő tetoválások miatt. Csak a közeli barátai szólítják a rendes nevén, a legtöbben viszont nem így ismerik. Mivel Jake egy tetoválás fanatikus, drog függő és terjesztő srác, ezért akaratlanul is viszonylag könnyen felhívta magára a figyelmet. Egy idő után már teljes mértékben csak arra koncentrált, hogy a biznisz fusson, bármi áron. A srác sok emberrel üzletelt, rendőrségi kontaktjai is lettek egy helyi gyilkosságnak "köszönhetően", ahol sokat segített a nyomozásban az egyik helyi nyomozónak, akivel az idő haladtával nagyon szoros barátságot kötöttek, illetve aki több kollegájának is bemutatta Jaket, így ezeket a kontaktokat a mai napig fenntartja és néhány esetben segíti a munkájukat. Szóval mondhatni minden sínen van nála, már ha ezt nevezhetjük így. A jelenleg 24 éves Jake a Vespucci Beach környékén lévő Rub Streeten él, ahol a helyi utcai csoportosulás a “Rub st. Hustlers” egyik alapító tagjaként próbálja túlélni, a finoman sem szólva veszélytelen mindennapokat. Ez az utcai csoportosulás egyébként a helyi bűnszervezet a "Siwotiboys" felszámolásából megmaradt tagokból állt össze, akikkel Jake már a kezdetektől szoros kapcsolatban állt, mint egyedüli fehér arc. A szoros barátságoknak, illetve Jake megbízhatóságának köszönhetően, a helyi srácok viszonylag hamar meglátták a benne rejlő potenciált, ezért egy idő után üzletelni kezdtek vele, majd a "Siwotiboys" felszámolása után egyre többet lógtak együtt, amiből az idő haladtával egy saját biznisz is kialakult, így megalapították a "Rub street Hustlers" nevezetű utcai csoportosulást. Jake a környéken általában legjobb barátai -Yasin Searin, Torrian Wilson, illetve Burgess Pothier- társaságában látható, viszont mivel Jake egyébként egy nagyon közvetlen ám elsőre barátságosnak nemigen kinéző srác, bár erre általában viszonylag hamar rácáfol, ezért könnyen ismerkedik a környékre érkező új arcokkal is. Jake tulajdonságai Közvetlen Pozitív felfogású Rafinált - jó üzleti érzékkel rendelkezik Nyitott gondolkodású Kreatív - nagyon jó a problémamegoldó képessége Lojális Bizalmatlan - nehezen bízik meg új emberekben Kábítószerfüggő Néha könnyen agresszívvá válik, amikor kábítószerek hatása alatt áll Nyereségvágy Érzelmileg instabil Könnyen keveredik balhéba
  13. snake

    Eric Igarashi

    Bejegyzett adatok. Név: Eric_Igarashi Születési hely, és dátum: 1998.05.25 Etnikum: Japán Állampolgárság: Amerika Vércsoport: 0 Rh- Személyleírás. Magasság/Súly: 175cm/70kg Testalkat: Mezomorf Szemszín: Tengerkék Természetes hajszín: Középbarna Külső ismertetőjelek. Trendkövető ruhaviselet, rövid haj. Jobb alkarján felfedezhető tetoválás. Enyhén görbe testtartás. Nyaka egyik oldalán, egy szemmel jól látható nagyobb heg. Illata erősen parfümős, méterekről érezhető. Összefoglaló rövid élettörténet. Gyermekkor: Születése óta családjával Los Santosban élt. Felmenői az „amerikai álom” beteljesítésének reményével érkeztek San Andreasba, ezt kisebb-nagyobb sikerekkel tartva is az évek során. Édesapja családi vállalkozásba dolgozott fiatal kora óta, amit még szüleitől örökölt meg. Ez egy kisebb építőipari cég volt, ami leginkább villanyszereléssel kapcsolatos munkákat végzett. Édesanyja bolti eladóként tevékenykedett egy nagyobb szupermarketben. A vállalkozás jól profitált. Nem éltek nélkülözésben, a szükséges dolgok mindig megvoltak. A terület, ahol éltek szegényes volt. Gyakoriak voltak a betörések, erőszakos bűncselekmények. Mindig is különös figyelem összpontosult a biztonságukra. Iskolaévek: Az iskolai légkör kiélezett volt. Gyakori volt a rendbontás, kisebb verekedések, és némi könnyű drog is keringett a falak között. Korán meg kellett tanulnia védeni magát, ezért huzamosabb ideig kio karatéra járt, ahol megtanulhatta az önvédelem alapjait kezdetben. Feszültséglevezetés céljából megfelelő időtöltés volt számára, természete mindig is kiszámíthatatlannak mondható volt, több balhéba keveredett emiatt diák évei során. Tanulmányi eredményei, és hozzáállása teljesen átlagosnak mondhatóak. Nem igazán volt célja a továbbtanulás se. Már fiatalon, a megalapozott családi hátterének köszönhetően besegített édesapjának, igyekezett kitanulni a szakmát, ami nehézkes volt. Ilyen korban nem érdekelte nagyon a piszkos munka, csak a pénzszerzés motiválta. Jobban vonzották az autók. Mindig is imádta a japán gépeket. Álma volt egy ilyen jármű megvétele. Apja keményen fogta és céltudatosan nevelte, a cég jövőjét pedig fiában látta. Minimális keresetét leginkább magára költötte. Pénzének egy bizonyos részét pedig kocsira tette félre. Könnyen tudott ismerkedni, ezt kihasználva egy burkot képezve maga köré. Igyekezett mindig az idősebb arcokkal mozogni, ahova a beilleszkedés nehézkes volt, de itt érezte magát a legjobban. A látszólagos bizalom elnyerésével már a nagyokkal tudott mozogni. Korán akart felnőni, előtérben került a státusz, a divatcikkek. 16 éves korában találkozott először a könnyű drogok végtelen skálájával, aminek nehezen tudott ellenállni. Ő is a menő arcok közé akart tartozni, mint mindenki más. Ezek a figurák pedig csak a bajt vonzották. Belekerült az utcai élet körforgásába. Sodródott az árral, követte a többieket, ezzel egyre jobban belefolyva ebbe a légkörbe. Az idő múlásával és szülei kemény fogása, nevelési törekvésük feledésbe merült. Egy évvel később megvette első autóját, ami egy lerúgott 99’-es Blista Kanjo volt. Motorikusan egybe volt, azonban minden más korántsem. A típus mindig is híres volt a rozsdásodásról, hibás konstrukció miatt. Jogosítványa nem volt még, így használta a forgalomba pár hónapig, szülei ezt persze nem nézték jó szemmel, ellenezték. Egy megszorult ismerőse álltál jutott hozzá elég olcsón, komolyabb tervei voltak a rendberakására, ezek után pedig a teljesítmény felhúzására. Ekkor kezdett el foglalkozni jobban az kocsiszereléssel is, persze csak alap szinten ismerőseivel karöltve. Harcművészetekhez fűződő érdeklődése ezek mellett is fent tudott maradni. Elkezdett MMA-zni, ezzel a korábbi karatét abbahagyva. Egy levezetés volt mindig számára ez a sport és az edzés. Összpontosította érzékeit. Edzője is látott benne lehetőséget, akár verseny szintre is, de ez sose érdekelte. Függetlenség: Az iskola végeztével továbbtanulási tervek nélkül, teljes állásban villanyszerelőként dolgozott apjával viszont ez nem tartott sokáig. Sokszor be se ment dolgozni, vagy ha igen akkor teljesen be volt állva. Minden pillanatot meg akart élni, ismert arc volt a környékbeli rendőrök számára. Nem egy éjszakát töltött cellába zárva. Kihágások, verekedések, kisebb rablások. Mindezek rengeteg konfliktushoz vezettek szüleivel. Megunva a folyamatos basztatást, és számonkérést, összeköltözött két haverjával egy lerobbant lakásba. Akkoriban ritkán volt olyan nap, hogy ne legyen benne valami tudatmódosító szer. Napokat tolt végig betéve, esténként pedig előkerültek a szintetikus cuccok is. Nem érezte függőségnek, kezdetben csak jól érezte magát kizárva a külvilágot. Nem sok idő kellett hozzá, hogy kialakuljon az addikciója. Egyre jobban háttérbe szorult a munka. Két hónapig belepróbált az ételfutárkodásba amivel minimális bevételt tudott generálni. Erre a célra használta a Blistát, amin sajnos rengeteg volt a hiba még mindig. Kezdetben saját kezűleg nyúlt hozzá, ha volt egy kis félretett. Sajnos szerszám és tudás hiányába rá kellett jönnie, hogy keresnie kell egy műhelyt, ahol hozzáértő arcok dolgoznak. Baráti köréből ajánlották neki a Malibu Auto Repairt, ami ekkor még egy friss kisvállalkozás volt. Itt ismerte meg Cesart akivel jó kapcsolatot alakított ki. Ő volt az egyik tulaja a placcnak, mindig is tehetős arcnak tartotta. Kezdetben az autók iránti érdeklődés volt domináns, ezt követte a közös beállások, házibulik és az illegális versenyek. Rövid időn belül kialakult a barátság. Azonban költséges életmódja nem tartott ki sokáig. Így se volt már sok félretett pénzéből. Jobban fizető állásra volt szüksége. Ekkorra már szinte teljesen megszakította a kapcsolat családjával, telefonhívásaikra se válaszolt. Egy teljesen másik élet vette kezdetét számára, amitől kezdetek óta féltették, le akarták beszélni. Önállósodni akart, semmivel nem törődött csak magával. Elvakította büszkesége, makacssága. Felvarratta első tetoválását jobb alkarjára. Egy felirat volt, jelképezve a függetlenségét. Változás: A Malibuba kezdett el dolgozni barátja beajánlása áltál segédként. Fél év elteltével, sikerült beilleszkednie a közösségbe. Ahogy kitanulta a szerelés alapjait, egyre komolyabb munkákat tudott elvállalni. Nem állt tőle messze kemény munka, és a tízórás műszakok. Kitartóan csinálta, amit élvezett. Kibérelt egy olcsóbb garzonlakást Del Perroban elhagyva a lelakott trappet. Igyekezett csökkenteni a napi adagját, ezzel is spórolva. A küzdősport, és az olykor éjszakába nyúló munkanapok pedig elvonták figyelmet káros szenvedélyéről. Valamennyire helyreállni látszott céltalan életmódja. Egy nap különleges lehetőséget nyílt meg előtte. A megalapozott bizalom hozamaként, beavatták a cég másik oldalába is. Ami nem igazán volt legális. Egy másmilyen melót ajánlottak fel neki.A feladat egyszerű volt. Nagyobb mennyiségű drogot kellett elvinni hosszabb távokon, lebukás nélkül. Elsőnek nem fogadta el az ajánlatot. Napokon át érlelődött benne a gondolat. Éget a zsebe, nem tudott ellenállni sokáig. Egy hétre rá belement a dologba. Kapott egy telefont, és a szükséges instrukciók után elkezdte az első fuvarját. Pillanatok alatt elillantak kezdeti tervei a normális létre, visszaállt csőlátása. Remegő lábakkal ült be a kocsiba, nem mert se inni, se bevenni semmit. Sandy Shoresba kellett kimennie, LS belvárosából, időre. Megérkezve a koordinátákra, egy tanyán találta magát, hajnal kettő környékén. Az út hosszú volt, kiéleződtek érzékei, folyamatosan figyelt, elöntötte az adrenalin. Minimális volt a forgalom, lassan haladt. Minden perc egy órának tűnt. Kiszállva fáradtabbnak érezte magát, mint egy 11 órás munkanap után. A kulcsokat elrejtette a jobb első kerék felfüggesztésére - ahogy az meglett beszélve - és csörgette a megadott számot. Tiszta volt az ég, kegyetlen hideg. Egy pólóban volt, várta az érte érkező fuvart. Fél óra fagyoskodás után ült újra autóba, és indult haza. Az ülés alatt volt a jutalom, ropogós százasok, igényesen összeszedve. Csendben eltette, és hazáig nem szólt semmit. Evés közben jön meg az étvágy, itt se volt máshogy. Ahogy gyűlt a bevétel, egy magasabb szintre tudott lépni. Sikerült egy virágzó kapcsolatot kiépíteni, ami jövedelmező volt mindkét fél számára. Cesar keze benne volt sok dologba, ami LS-ben történt. Igazi kispályás bűnözővé vált Ericből. Ment a költekezés szünet nélkül újra, mert volt miből. Vérszemet kapott, belenyúlt a szerencsejáték ördögi körébe, fogadások, szerencsegépek. Tömérdek elbukott pénz. Nem bírt veszíteni, sokszor kölcsön is kért, amikkel még máig tartozik egy-két fazonnak. Lobbanékony természete vonzotta a bajt. Sokszor keveredett összetűzésbe emiatt, több helyről ki lett tiltva bajkeverő viselkedése miatt. Nem sok idő kellett hozzá, hogy emberére találjon. Szokásos estének indult, a már megszokott helyén egy nightclubba. A hely neve Pyramid Club volt Los Santos déli részén. A tulajával szorosabb kapcsolatot ápolt. Besegített olykor a rend fenntartásában, továbbá számára is szállított, amit a placcon árultak különleges vendégeknek. Egy ismerten társaság tévedt be. Ránézésre is könnyen megmondható volt, nem bulizni jöttek. Erőszakoskodtak a vendégekkel, kis idővel rá már a pultnál verték földhöz az első poharat. Pillanatok kérdése volt a közbelépés, ami nem ment könnyen. Az egyre hangosabb szóváltás közben egy nagyobb italos üveg törésére lett figyelmes nem messze tőle. Idejében fordult a hang irányában, észrevéve az áldozat talajra hulló lélektelen testét, felette állva pedig „az” arcot. Egy biztonsági őr volt az áldozat. Elkezdődött a dulakodás, berontott a tömegen át kiszemeltjére, aki azonnal kést rántott. Igyekezett több ütést bevinni, viszont nem sok ért találatot. Nyakánál érezte az első célba ért vágást, és vérének gyors folyását mellkasára. Ezt követte a többi szúrás, ami hasfalában talált helyet, egymás után többször. Nem volt magánál teljesen, nem fogta fel a helyzet súlyosságát, az akohol-extasy, továbbá a túltengett adrenalin tökéletes kombinációjának köszönhetően. Hangos dördülésre lett figyelmes. Mindenki megdermedt néhány másodpercre, ezután elszabadult a pokol. Nyilvánvalóvá vált, hogy lőfegyvertől származik a hang. Mindenki menekülni akart átgázolva egymáson. Percek kérdése volt a rendőrök kiérkezése, gyorsan lépni kellett. Ő is így tett otthagyva mindent, mindenkit, csak ki akart jutni. Beült a legelső taxiba, ami egyenesen a kórházba vitte. Útközben minden elsötétült. Elájult elterülve a hátsó ülésen. Ébredés: Kórházba ébredve az első arc, amit látott édesapjáé volt, rajta pedig a csalódottságot. Megszólalni nem mert, ha akart is alig tudott volna. Irgalmatlan fájdalmat érzett, mozdulni nem bírt. Nyakát érő metszés majdnem az életébe került. Centik múlott, hogy elérje artériáját. Be volt kötve, hasával együtt. Belső szervei sérültek, komoly ellátásban részesült. Percekig nézte a plafont, fogalma se volt arról hogyan jutott ide. Hétről hétre javult az állapota. A felépülés viszont lassú volt. Kilépve a kórházból haza kellett költöznie szüleihez, nem volt más, akire számíthatott volna. Két hónapot otthon töltött. Megszakította a káros kapcsolatait, ami viszont furcsa volt Cesar se kereste már. Nem tud róla azóta se semmit. Pénz hiányába eladta a Blistat, és újra apjával kezdett dolgozni. Próbált a régi lenni, igyekezett új célokat kitűzni maga elé. ((A sztori további része itt olvasható:https://forum.octans.hu/forums/topic/660-raiden-ren-nakagawa/?tab=comments#comment-3974 "Az első igaz barát." Bekezdésnél .Nem akartam ugyan azt leírni mégegyszer, ezért ezt gondoltam a legjobb megoldásnak. A történetet onnan szeretném folytatni élményképek formájában. Mindaz ami itt van még nem végleges. A napokban finomítok majd rajta.)) Pozitív és negatív tulajdonságai a jelenlegi felfogása szerint: + Jó vezetési készség. Nyitott, ezáltal könnyen tud kapcsolatokat építeni. Határozott, és kitartó. Mindig kihozza a maximumot minden helyzetből. - Lobbanékony, emellett meggondolatlan. Bizalmatlan mindenkivel szemben. Kétszínű, egy megjátszott karaktert mutat mások előtt. Önző, mindig csak a saját céljai érdeklik, minden pénzt megakar fogni.
  14. Debi

    Layla Hegland

    K A R A K T E R L A P SZEMÉLYES INFORMÁCIÓK Születési név: Layla Hegland Születési idő: 1995. július 10. Születési hely: Dominikai Köztársaság, Puerto Plata Anyja neve: Madleen Fronius Nemzetisége: amerikai Anyanyelv: spanyol További beszélt nyelvek: angol, német SZEMÉLYLEÍRÁS Magasság: 169 cm Testtömeg: 59 kg Testfelépítés: szálkás (izmos, karcsú) Hajszín, hajviselet: szőke, derékig érő, többnyire kiengedve Szemszín: világoskék SZEMÉLYES TULAJDONSÁGOK Pozitív tulajdonságok: megbízható; magabiztos; elkötelezett; kitartó. Negatív tulajdonságok: gyerekes; gátlásos; magánytól való folytonos félelem; nehéz érzelemkimutatás. SZENVEDÉLYEK ÉS BETEGSÉGEK Jelenleg nincs. K A R A K T E R T Ö R T É N E T Layla az otthonban megtanulta, hogy milyen szigorú szabályokat követve élni. Sosem szenvedett hátrányoktól, csupán többet kellett küzdenie egy kitűzött céljáért. Sosem volt rá panasz az iskolai teljesítményét és a magatartását illetően sem. Puerto Plata-ban töltött iskolás éveit az otthonban tartózkodó társaival végezte. Los Santosba költözve a nyelvi és az integrációs nehézségek miatt magántanulóként csinálta végig gimnazista éveit. A testvéreknek az anyagiakkal sosem volt problémája. Édesapjuk és édesanyjuk már haláluk előtt olyan anyagi tőkét halmozott fel számukra, amelyet egy átlag ember nehezen tudott volna megtenni. Leon ahogy betöltötte a 18. életévét Puerto Plata-i otthonukat otthagyta. Fejében meg sem fordult, hogy azon a helyen maradjanak, ahol akkora veszteségek érték őket. Legszívesebben a világ másik feléig menekült volna. Los Santosba utazott. Mindent megtervezett, elintézte a papírokat, kiépítette azt a biztonságos alapot, amelybe gyámként magához tudta venni Layla-t, majd Dax-ot is. Layla fokozatosan hagyta abba naplójának írását. A tinédzser éveinek vége felé már csak a kiemelkedő eseményekről írt szüleinek. Ahogy idősödött már nem támaszként használta, nem egy helyet töltött be, ahova egy rosszul sikerült napja után menekülhetett, csupán egy megszokássá vált, amit kezdett elfelejteni. A naplójában sosem írt egy társról, aki mellett megtalálta volna önmagát. Életében nem volt tartós, említésre méltó kapcsolata, hiszen édesapjának korai elvesztése miatt mindig egy olyan férfit keresett tudat alatt, aki ezt az űrt betölthetné. Így az apró csalódások miatt egy gátlásos, ezen a téren félénk és a magánytól igencsak félő nő vált belőle. Layla kisgyermekkorában édesanyjával ápolt szorosabb kapcsolatot szülei közül, így az anyakép egyik napról a másikra való megsemmisülése kihatással volt egész életére. Az az érzelmi kapcsolat, a kötődés, amely kifejlődött benne anyukája iránt, eltűnt. Nem volt már az a biztos személy az életében, akitől megkapta azt a szeretetet és a figyelmet a nap huszonnégy órájában bármikor, aki eddig volt. Ezáltal nehezebben tapasztalhatta meg, hogy ő maga mennyire szerethető, hogy milyen értékek lakoznak benne, hogy hogy vált ki hatást másokból és bízhat-e önmagában, másokban, és a világban. 2016 elején jelentkezett a Los Santos Police Department akadémiájára, amelyre felvételt nyert. Igazán jó értékelésekkel ugrotta meg a nehezebbnél nehezebb akadályokat. 2016 végére már próbaidős officer-ként tevékenykedett a kiképzőtisztje mellett. Elkötelezett és kitartó. Határozott és magabiztos. Így lehetne legegyszerűbben jellemezni Layla-t a pályafutása alapján. Munkájában sikeres, magánéletében már kevésbé kiegyensúlyozott személy vált belőle.
  15. Jeffy

    Frank Nowak

    Személyes adatok Név: FRANK NOWAK Születési hely: LOS SANTOS Születési idő: 03/09/1982 Anyanyelv: ANGOL Állampolgárság: AMERIKAI Egyéb jellemzők Testsúly: 98 kg Magasság: 179 cm Bőrszín: fehér Származás: lengyel Vallás: katolikus Jellemvonások Visszahúzódó Introvertált Egyszerű Szorgalmas Alázatos Egészségügyi állapot Enyhén túlsúlyos Magas vérnyomás Atyaég micsoda év! The Who országos turnén van, a Columbia űrrepülőgép végrehajtja az első kereskedelmi célú űrutazást, piacra dobják a Commodore 64-et, megjelenik az első része Knight Ridernek, felbomlik az ABBA. Oh milyen fatasztikus is volt a 80-as évek eleje. Pezsgő felhőtlen szórakozás, kinek is tűnne fel egy aprócska gyermek megszületése? Pedig 1982 tavaszán San Andreas egyik megyei korházában Frank Nowak látta meg a napvilágot. Negyedik generációs lengyel család sarjaként hetedik testvérként érkezett a családba. Ebből adódóan mindig is volt mellette valaki, legyen az testvér, szülő, nagyszülő. Hiszen ekkora család mellet még elbújni is nehéz volt nem, hogy egyedül lenni. A jókedélyű nyitott családi környezet ellenére zárkózott gyermekként vonult be óvodába, szürke társaságba olvadó jól idomuló kölyöknek írták le az óvónők. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem barátkozott más gyerekekkel, de neki kellet idő és elég bátorság hozzá, hogy kapcsolatot alakítson ki másokkal. A helyi óvodában többnyire lengyel származású gyerekek jártak, Frank korán megtapasztalta milyen erős ennek a közösségnek az összetartása. Az óvodában egy 5. generációs fiút ismert meg, Greg Dudeket. A család hithű, templomba járó volt, ahogy a helyi közösség nagyrésze is a közeli Katolikus gyülekezet tagjai voltak. A vallás fontos szerepet játszott a család értékrendjének alakulásában. Az idősebb Nowak a kezdetektől tisztességre, becsületre, család iránti feltétlen szeretetre nevelte a gyermekeit. Apja az instabil családi bevételek ellenére folyamatos támogatója volt a gyülekezetnek. A közösséget vezető atya rendszeres vendége volt a Nowak háznak, már családi barátnak is lehetet nevezni. Micsoda divatsokk, hódít a bő zakó és az alá felvett garbó igazi vizuális környezetszennyezés. Még ebben az évben Microsoft kiadja a Windows 2.1-et, megrendezik a 60. Oscar-gálát, Guns N' Roses fellép New Yorkban, megnyílik az első McDonald’s a keletiblokkban (Budapesten), Florence Griffith Joyner a 100 és 200 méteres síkfutás, valamint a 4 × 100-as váltó aranyérmével, továbbá a 4 × 400-as váltó ezüstérmével tér haza a Szöuli olimpiai játékokról ezzel bevonul Amerika történelmébe. 1988 nyara nem csak hatalmas emberek hatalmas eredményeiről szóltak, hanem a kisemberekről is, mint Frank családja. Úgy vetették bele magukat a forró augusztusi napokba, mint eddig bármelyik évben. Őket nem érdekelte Amerika dicsőségei, az olimpia, a divat forradalma. Elég odafigyelést és energiát emésztett fel, hogy a hét gyermek számára mindent megteremtsenek és a négy nagyszülőnek gondját viseljék. Hiszen mindenekelőtt a gyerekek és persze az idősek élveztek prioritást. A szülők igényei mind csak harmadlagosak voltak. A család, hovatartozás, közösség mindennél fontosabb egy Nowak számára. Ez volt minden Nowak személyiségének egyik alap pillérje. Minden családtag próbált úgy élni, hogy ezt a három dolgot sose veszítse szemelől. Frank édesanyja takarító nő volt a helyi iskolában, amikor éppen nem a tantermek padlóját nyalta tisztára akkor otthonukat rakta rendbe, főzött, mosott, takarított. Frankben élénkel él az emlék, ahogyan anyukája a konyhában áll kék kötényében és kicsit már elamerikaiasodott kotlet schabowy csinál az egész családnak vacsorára, közben a hordozható TV-n megy a The Cosby Show. A tányérok nesze, az illatok, a tévéből kiáramló tompa hangok, minden apró részlet egy igazi nagy kedves emlékké áll össze. Persze nem mindig volt vacsorára, frissen főt étel, mert anyukája se volt mindenható. Maga is eltudott készülni saját erejével. A nagyobb testvérek, nővérek segítettek anyukájuknak, de azért így is sok energiát emésztett fel pusztán csak egy sima hétköznap. Miközben édesanyja szorgosan rendezte otthon a sorokat, apja főállásban dolgozott a dokkoknál heggesztőmunkásként. Imádta a munkáját családi hagyományokat követett. Mikor Frank dédapja áthajózott 15 éves korábban már megérkezése után a helyi dokkoknál talált rakodómunkásként állást és egészen nyugdíjazásáig maradt is itt főállásban. Nagyapja karbantartóként dolgozott a kikötőben, szintén innét vonult nyugdíjba. Az öreg Nowak számára sem volt kérdés, hogy követi-e a családi „hagyományt” igaz ő már egy mesterséget is elvégzett a szakszervezeti képzésnek hála. Így alakult, hogy hajótestek javításával foglalatoskodott lengyel jóbarátaival. De a dokkok sokszínű világában dolgoztak ott olaszok, afroamerikaik, oroszok, de mindenki maradt a saját klikkjén belül, nem keveredtek a nációk. Azonban ebben az augusztusi hónapban Frank apukája egy üzemi baleset miatt irodai munkavégzésre lett átcsoportosítva. Egy hajótest hegesztésé során az állványzat összerogyott alatta és bal lábára maradandóan lesántult. Csupán csak a balszerencsének köszönhette, hogy végül 1988 augusztusa neki is egy sorsfordító időponttá vált, „Pedig milyen unalmasan kezdődött el az az év”. Mormogta még évek multán is a bajusza alatt az öreg. Az irodai munkája során ugyanis belecsöppent az éppen akkor alakuló Los Santos Port Longshore and Warehouse Union [LSPLWU] létrehozásába, amely az International Longshore and Warehouse Union [ILWU] regionális szakszervezeti egységéből vált ki. Los Santos kikötőjében egyeduralomra törő LSPLWU a mindenkori szakszervezeti értékrendnek ellentmondva a lengyel származású és bevándorló kisebbséget kezdte el a port teljes területén alkalmazni az őket ért atrocitásokra hivatkozva. Más etnikumú munkásokat nem látták el munkával. Ez a lépés hatalmas felháborodást keltet országszerte. A nagy szakszervezetek mind, az LSPLWU-nak feszültek, és minden áron próbálták megakadályozni, hogy Los Santos kikötőjében dolgozók az ő hatáskörükbe kerülhessenek. Azonban máig tisztázatlan körülmények között a lengyel közösség nagy erőfeszítések árán sikeresen elérte, hogy az LSPLWU kizárólagos szerződésben álljon a kikötői hatóságokkal. Az a szóbeszéd járta, hogy személyesen a kormányzót sikerült valamilyen módon megfogni, hogy San Andreas állam kizárólagos megbízási szerződést kössön az LSPLWU-val, tehát csak azok a munkások jutottak munkához, akik az LSPLWU tagjai voltak. Persze ebből a „szabadságharcból” a kis Frank nem sokat érzékelt. Talán annyi neki is feltűnt, hogy apja a helyi TV-ben nyilatkozik, vagy csak simán tovább dolgozik a szokásosnál. Frank családja az édesapja munkájának köszönhetően nagy elismerésnek örvendhetett a helyi lengyel közösségben. Ennek köszönhetően Frank általános iskolás évei nagyon nagy nyugalomban teltek. Nem volt jó tanuló, de cserébe nem is okozott fejfájást oktatóinak. Az öreg Nowak után Little N becenevet aggattak rá tanárai. Ez a név a mai napig rajta is ragadtt. Pokolgép robban az atlantai olimpia egyik ünnepségén, megjelenik a Java programozási nyelv első verziója, Ali Landryt 45. Miss USA-nak koronázzák, Tupac kiadja negyedik All Eyez on Me című albumát, Mike Tyson TKO-val megveri Frank Brunót, ezzel megszerzi a nehézsúlyú címet. Frank a mai napig beleborzong, ha a 96-os évre gondol, de nem ám a Java program miatt vagy bármelyik másik fent említett neves és érdekes események a bizsergés okozói. Hanem számára ez az év volt a kamaszkor kapuja, melyen átsétálva a felnőtté válás rögös útjára lépet. Ő maga még nem volt ekkoriban tisztába, hogy ez lesz az utolsó igazán felhőtlen nyara. Talán ezért is szeret ezen az időszakon merengeni, annyi jó élmény villan fel számára. Ilyesmik, mint az első gimnáziumi baseball mérkőzés, ahol kiejt egy ütőt, Greg barátjával elszívott első száll cigaretta az udvaron, első kör a fater pickupjával, no meg persze az elmaradhatatlan nagy emlék az első nagy szerelemről. Az a rózsaszín köd, amiben úszott, az az első csók melynek izgalmas és mámorító érzése, minek hatására szíve a torkában dobogott. Ez az időszak kicsit felbátorította, kezdet magára találni a családot övező tiszteletből számára is bőven kijutott és ez sokat segített az önbizalmának a felépítésében. Nem lett egy beszédes gyerek, de azért kezdte megtalálni a maga néha már felnőttes hangját. Igaz akármennyire is azt gondolta, hogy már érett, de ő még bőven csak egy gyermek volt. Amíg Frank a felhőtlen hormon túltengéses kamaszkort élte meg, addig az öreg Nowak éppen élete legnehezebb időszaka előtt állt. A szakszervezet berkein belül nem mentek jól a dolgok. A szervezet kasszája folyamatos hiánnyal küzdött. Pontosan a mai napig nem tisztázott, hogy az a rengeteg pénz hova szivárgott el, de néhány elmélet szerint az öregnek része volt az eltünésében. Ennek az állításnak némileg ellentmond az, hogy maga az édesapja volt az a személy, aki végül az utolsó szöget verte bele az LSPLWU koporsójába és önként adott át minden iratot a hatóságoknak. Ugyanis a fokozódó külső nyomás, amit az ILWU helyezett rájuk csak a bukás kezdeti lépése volt. A szakszervezet 97 decemberére teljesen fizetésképtelenné vált, ez az ünnepek közéledtével a dolgozókat teljesen a szakszervezet ellen hangolta hiszen nyugdíj és egészség pénztári megtakarításuk nagyrészt odalett. Az öreg rendkívüli ülés keretein belül az elnök Tom Kowalskit nevezte meg felelősnek és szavazást indítványozott a posztjából való felmentéséről. A rendkívüli ülés során az öreget Jeremy Nowakot ideiglenes elnöknek választották. Szavazás során a rendkívüli helyzetre való tekintettel olyan döntési protokollt léptettek életbe, ami édesapja kizárólagos döntési pozícióba emelte. Sokakban élt a remény, hogy az LSPLWU még menthető és van még mit tenni a szakszervezet életben maradásáért. Jeremy Nowak másnap bejelentette, hogy az LSPLWU a szerződéseit, amit San Andreas államával kötöttek azonnali érvényben felmondja és a szakszervezet teljesen felszámolják. A felszámolás során feltárt büntetőjogi eseteket pedig bejelentik a megfelelő hatóságoknál. Mindazonáltal a helyi szakszervezeti működést az ILWU fogja továbbiakban biztosítani. A helyi közösség teljesen megdöbbent, az öreg Nowak lépésén. Az eredmény pedig a család renoméjának totális romlásához vezetett. A közösség szerint édesapja felelős a szakszervezet feloszlásáért és a lengyel munkaerő alkalmazásának visszaszorulásáért továbbá a legtöbb család egészség és nyugdíj járulékának elvesztésért. A család szűk baráti köre és a lelkiségi mozgalom tagjai végig kitartott Nowákék mellet. Azonban Frank ellen irányuló atrocitások száma megnövekedett. Rengeteg diák rajta vezette le az otthonról eredeztethető feszültséget. Persze ezek az atrocitások hátrányosan érintették személyiségének fejlődését. Ismét visszahúzódóvá és félénké vált. Egyre inkább elzárkózott a közösségi programoktól, szűk baráti körével ápolta a kapcsolatát. Édesapjában bizalma egy percig se rendült meg. Még fontolóra venni se volt hajlandó azt a lehetúséget, hogy esetleg köze lehetett a szakszervezeti pénz elsikkasztásában. Az ezredforduló éve micsoda pörgős időszak. Nem lett vége a világnak, az Y2K nem pusztította el az emberiséget és a gépek sem lázadtak fel. Cserébe hódít a Nokia 3310, megjelenik az X-Men, George W. Bush megnyeri az elnökválasztást. Frank ugyan hallott az Y2K-ról sőt belül még szorongott is miatta egy keveset, az évek alatt érzékenyült lelkének nem tett jót az emberiség kihalásának a beharangozása. Négy év sok idő, a dokkokban is rendeződött a helyzet igaz lengyel kisebbség továbbra se tudod megegyezésre jutni az ILWU-val továbbra is folyamatosan ment a pozícióharc. Időközben Tom Kowalskit elitélték csalásért, sikkasztásért, visszaélésért és pénzmosásért, viszont további személyek ellen nem emeltek vádat. Frank édesapját egészen a nyomozás lezártáig nem alkalmazták sehol, alkalmi munkákból tartotta fent családját. Igaz ekkora már testvérei nagy számban elhagyták a családi fészket és rendszeresen támogatták a szülőket. De azért a talpon maradás igen nehézkes volt. Apja felmentése kis megnyugvást adott Frank számára, hiszen néha még most is őrlődött rajta, hogy apja valójában milyen ember is. Lehet, hogy egész élete alatt félre ismerte? Ehhez hasonló kérdések zakatoltak a fejében egészen a nyomozás lezártáig. Ekkor kicsit el is szégyellte magát, hogy kételkedett apja szavahihetőségében. Az érettségi sem hozott túlságosan jó eredményeket, Frank a továbbtanulással szemben legkisebb reményt sem tápláhatott, pusztán már csak a család anyagi helyzete miatt is kétséges lett volna az egyetemi élet. A pocsék vizsgákkal meg már végképp lemondhatott diplomájáról. Apjával együtt megpróbált belépni a port berkeibe, kettejük közül csak Frank nyert felvételt, az öreg Nowak végérvényesen is kilett tagadva a port világából. Kezdetben rakodómunkásként dolgozott majd a logisztikai központba került, ahol nem tudtak számára megfelelő óraszámot biztosítani így részmunkaidőben visszatért a rakodókhoz műszakvezetőnek. Franket a kezdeti hideg fogadtatás után kezdték megkedvelni a dokk területén. Keményen dolgozott, hogy a családi hírnéven keletkezett csorbát kiköszörülje és ezel a szervezeten belül is kivívta mások tiszteletét. Frank az ILWU tagja lett, igaz szakszervezeti feladatok ellátását nem vállalta magára. Erőfeszítései ellenére sokan bíráltálk apja múltbéli döntéseit ezel Franket magát is leírták. Nem volt kedve ilyen légkörbe tevékenykedni, maradt inkább a melósok szürke hétköznapi élete. A kétezres évek közepére a családi ház majdnem teljesen üressé vált, a család nagyrésze szétszóródott az államok teljes területén. A nagyszülők halála után Frank maradt egyedül otthonukban a két immáron nyugdíjas szüleivel. De jól is volt ez így, hiszen valakinek gondjukat kellet viselnie. Frank nem volt hálátlan velük szembe és ő is próbált mindent megadni nekik amire csak szükségük lehet, még mindig ott csenget az a bizonyos mondat a fülében „A család, hovatartozás, közösség mindennél fontosabb” és továbbra is tartotta magát ehhez. Ő maga ugyan nem vette észre azt, amit édesanyja már jó ideje megfigyelt fián, hogy rettentően magányos. Lehet a gimnáziumi traumáknak köszönhetően, lehet csak a hatalmas energiákat felemésztő folyamatos kemény munka miatt, de Frank teljesen elzárkózott a szociális élet minden elemével szemben. Egyedül Greg barátkával ápolt szorosabb kapcsolatot, de még az ő kedvéért sem volt hajlandó beülni egy forgalmasabb kocsmába. Most biztos gondoljátok na megint jön az unalmas történelem óra. Vajon milyen érdekes esemény történt a világban? Biztos van egy csomó ember, aki megnyert valamit feltalált valamit vagy felrobbantott valamit. Ugyan ebben az évben egy esemény minden más történést felülírt. Maga Frank sem gondolta volna szilveszter reggelén, hogy apja nyomdokaiba lépve ő maga fogja gyökeresen megváltoztatni Los Santos kikötőjében az életet. Majd cselekedetével ő maga ír be egy fontos történést a 2010-es évhez, amely mellet minden más történelmi esemény elhomályosul az új évtized kezdetén. Történ ugyanis, hogy januárt harmadikán egy hajó kirakodása során a huszonéves Toby Cawthonra rázuhant egy konténer. A tragédia megrázta dokknak a dolgozóit. Frank maga kezdeményezett gyűjtést Toby özvegye számára és egyben indított el egy helyi tiltakozást, amely a leromlott munkakörülményekre hívta fel a figyelmet. Nem volt különösebben jóban az áldozattal, de kötelességének érezte, hogy tegyen valamit ez ügyben. A kezdeményezés mögé az ILWU is beállt és az álltaluk belengetett teljes régiót érintő sztrájk hatására a tiltakozás állami figyelmet kapott. A kezdeményezés olyan sikeres lett, hogy a dokk teljes területén biztonság védelmi eszközök és munkaeszköz park fejlesztése kezdődött meg. A kezdeményezés hatására a helyi munkások úgy látták, hogy érdemes lenne megalapítani a Local 88-at amely Los Santos dokkmunkásait képviseli, nemtől és etnikai hovatartozástól függetlenül. Az alapszabályok kidolgozásában Frank is kivette a részét. 2010 augusztusában ILWU is elismerte a Local 88-at. Frank a mai napig szakszervezeti képviselőként dolgozik a munkavállalók jogaiért és az emberséges munkakörülmények megteremtéséért. Frank élete legnagyobb sikerének könyvelte el a közel fél éves eseményeket. Nem tudta egyszerűen elképzelni, hogyan jutott neki ekkora szerep és miként vitte véghez a rá kiosztott feladatokat. Talán máig sincs tisztában azzal milyen kvalitásai vannak. A Nowak család hírneve ismét régi fényében tündökölt a legkisebb gyermek szorgos munkájának köszönhetően. Talán valahol a lelke mélyén mindíg ez a cél lebegett a szeme előtt amikor felkelt dolgozni, hogy a vezetékneve mögött legyen valódi érték, tartás, becsület. Különös, hogy az Öreg Nowak a kezdetekben a jó ügy érdekében cselekedett és mégis mekkora káosz lett munkájának a vége, vajon fia Frank is ugyan erre a sorsra fog jutni, vagy az eddig azonos életút itt ketté fog válni? Ezt sajnos még én se tudom megmondani, vagy mégis?
  16. senti180

    Nathan Wallis

    NATHAN WALLIS "Lassan megtanulom, hogy az élet rendben van." ALAPVETŐ INFORMÁCIÓK Magasság: 6 ft 1 in Testtömeg: 201 lbs Haj: Fekete Szem: Kék Születési idő: 02/DEC/1982 Születési hely: Los Santos, San Andreas, Egyesült Államok Állampolgárság: Amerikai DOLGOZÓI INFORMÁCIÓK Munkahely: Los Santos Police Department Rendfokozat: Police Lieutenant II (Hadnagy) Azonosító szám: 10948 Állomás: Mission Row Community Police Station Divízió: Mission Row Area Patrol Division Beosztás: Watch Commander (Járőrparancsnok) Divízió: Metropolitan Division Beosztás: Commanding Officer (Parancsnok) TULAJDONSÁGOK Pozitív tulajdonságok: Maximalista Hazafias Érett Erős Gyakorlatias Belátó Felelősségteljes Lelkiismeretes Taktikus személyiség Negatív tulajdonságok: Mogorva Arrogáns Durva Agresszív Önös érdekekből cselekszik Kritikus Merész Szentimentális HOBBIK Akusztikus gitár Művészet Lőfegyverek Kemping, túrázás Felfedezés TÖRTÉNET BEVEZETÉS 1982 decemberét írunk, Los Santos városában beköszöntött a tél, az átlagnál durvább tél. A hó megállás nélkül szakadt, a hőmérséklet mindig fagypont alatt volt, a város közlekedése megbénult. Los Santos történelmében ez a tél más volt. Egy olyan telet kellett átvészelniük a lakóknak, amilyet még soha. A városban megnőtt a közlekedési és egyéb balesetek száma, a kórházak működésképtelenné váltak, mert nem tudták ellátni a betegáradatot. Egyet leszámítva. Nathan Wallis 1982 december 2-án látta meg a napvilágot a mission row-i kórházban. Az egyetlen kórházban, amit másképpen érintett a gyorsan és durván érkező tél. Los Santos, 1982 decembere GYERMEKKOR Wallis egy jómódú, amerikai családba született. Apja rendőrtiszt volt a los santosi rendőrségnél, az anyja pedig adminisztrátor, ebből kifolyólag a család anyagilag biztos pozíciót foglalt el egy olyan társadalomban, ahol a kasztok közti egyenlőtlenségek drasztikus szinteket értek el. Kölyökkorában nagyon sok időt töltött nagybátyjával, meghatározó alak volt az életében. Ő volt az az ember, akire bármikor számíthatott, ő volt az az ember, aki a szülei helyett gondját viselte. Nagybátyja tanult személy volt, rengeteg tudását adta át a fiúnaknak, aki nagy részét fel sem tudta még akkor fogni. Megtanult írni, olvasni és alapvető matematikai ismereteket is szerzett, nagybátyja megtanította őt akusztikus gitáron is játszani. 1989-ben Nathan bekerült Los Santos egyik legkiemelkedőbb iskolájába, ahol már felkészültebben indult mint a többiek, de nagybátyjával a ránehezedő egyre nagyobb súly és felelősség miatt kevesebb időt töltött. Szeretett tanulni, szeretett új dolgokat kipróbálni, alkotni. Az elemi iskolában kiemelkedő jegyeket szerzett, nem is érte meglepődés, amikor felvételt nyert a megye legjobb, legfejlettebb középiskolájába. Életében elért sikerek után egy olyan meghatározó ponthoz ért az életében, ami után jegyei mélyrepülésbe kezdtek. Nagybátyja elárulta neki hogy néhány évvel ezelőtt tüdőrákkal diagnosztizálták, az állapota egyre csak romlik. A kölyök ezután minden percet kihasznált, hogy nagybátyja mellett legyen. Nem fókuszált az iskolára, nem fókuszált a barátaira, eldobta magától a lehetőségeket csak azért, hogy nagybátyjával tölthesse az utolsó másodpercet is. MÉLYREPÜLÉS Nathan nagybátyja két hónap múlva kórházba került. Az iskolában értesült a hírekről, arról, hogy nagybátyja nagyon rossz állapotban van. A kölyök semmivel sem törődve otthagyta az órát, buszra szállt és a kórházhoz sietett. A buszon töltött idő alatt fejében újra és újra azok a pillanatok játszódtak le, amiket együtt töltött nagybátyjával. A busz közvetlen a kórház előtt tette le a kétségbeesett és sokkos állapotban lévő fiút. Megállás nélkül átrohant a kórházon, megtalálva a szobát, amiben nagybátyja fekszik. A második emeleti 2/54-es szobát. A srác reszketett, félt benyitni az ajtón, tudta, hogy ez lehet az utolsó, amikor nagybátyját láthatja. Néhány perc múlva végül erőt vett magán, benyitott a szobába. Wallist a szülein kívül senki más nem várta a szobában. Nathan abban a pillanatban mégjobban összetört, magát hibáztatta azért, amiért nem lehetett ott a nagybátyja utolsó pillanataiban. A feldúlt fiú kirohant a kórházból, egészen otthonig futott. A benne felgyülemlett düht adrenalin váltotta fel. Wallis olyat tett, amit még soha: magához vette akusztikus gitárját, amit még a nagybátyjától kapott, és elszökött otthonról. Egészen az Alamo-tengerig utazott, oda, ahová rendszeresen jártak a nagybátyjával túrázni. Nathan az Alamo-tenger mellett gitárán elkezdte játszani az utolsó dalt, aminek akusztikus változatát nagybátyja tanította meg neki. "So needless to say I'm odds and ends I'll be stumbling away Slowly learning that life is OK Say after me It's no better to be safe than sorry" részlet - Take on Me, a-ha Alamo-tenger, Blaine megye Wallis kettő napot töltött az Alamo-tengernél, végigjárta azokat a területeket amiket nagybátyjával fedeztek fel. Később végül erőt vett magán és visszatért Los Santosba. Szülei megkönnyebbültek amikor hazatért, de ő továbbra is ignorálta őket. Egy hétig nem járt be iskolába, a szülei sorra kapták az iskola által írt leveleket. Az összetört srác az utolsó esélyt kapta meg, amikor visszatért az iskolába. Ugyan a megye egyik legjobb iskolájában járt, annak is megvoltak a maga sötét titkai. Megismerkedett egy spanyolajkú gengszterrel, Antonioval, aki az iskolán belül terjesztette a kábítószereket. Antonio az összetört a kölyköt bevette az üzletbe futárként, azonban ő nem tudott arról hogy mit szállít, kinek szállítja azt. Nem is érdekelte, hogy éppen akár bűncselekményt is követhet el, csak az hajtotta, hogy olyan emberek társaságában legyen akik pótolhatják nagybátyját. Antonio kihasználva Nathant olyan bűncselekményekre vette rá őt, ami miatt akár börtönbüntetést is kaphatott volna. A srác a rendőrséggel szoros kapcsolatot ápolt a szülei miatt, ezért Antonio minden további nélkül kényszeríthette őt bűncselekmények elkövetésére. Akkor realizálta azt, hogy mi Antonio csak kihasználja őt, amikor arra próbálta megkérni őt, hogy "távolítson el" egy vevőt, aki többször is átverte őt. Ekkor már majdnem egy éve dolgozott ekkor vele. A srác elvállalta a munkát, közben mindezt jelezte rendőrtiszt apjának, aki előkészített egy rajtaütést. Az apja egy közös rajtaütési akció keretein belül, ahol együttműködtek a Los Santos County Sheriff's Department munkatársaival, elfogták Antoniot. Ő természetesen "társa" ellen vallott, de apja elintézte, hogy őt kihagyják a további nyomozásokból. Az átvert lélek ekkor realizálta magában, hogy semmi értelme annak, amit csinál, tovább kell lépnie nagybátyja halálán. Nathan jegyei javultak, sikerült neki majdnem elérnie azt a szintet, ahol nagybátyja halála előtt volt. AZ ÚJ KEZDET Wallis a középiskola befejezése után folytatni szerette volna a családban már-már hagyományt, a rendőri pályát. A szülei a hadseregben képzelték el őt, ezzel megszakítva a hagyományokat. Nathan 2002-ben jelentkezett a los santosi rendőrséghez, ahová felvételt nyert és megkezdődött az akadémiája. Az akadémián helytállt, ezért 2003-ban a hivatal próbaidős járőrévé vállt, bekerült a terepképzési programba. Terepképzési vizsgáját 2005-ben tette le, ezzel a hivatalosan is járőrré vállt a Vespucci körzetben. Nathan első lövését 2006-ban adta le szolgálat közben, amikor tüzet nyitott egy ámokfutóra, aki a Pacific Standard bankot próbálta meg kirabolni. A lövés az ámokfutót a nyakán találta el, halálos sebet ejtve rajta. Az újdonsúlt rendőrtiszt azon a napon számtalan civil és bajtársa életét menthette meg. 2010-ben érte el a Police Officer III rendfokozatot, sikeres FTO vizsgát tett. FTO karriere alatt rengeteg tudást adott át a próbaidős rendőrtiszteknek, részletesen beszámolt életéről nekik és arról, hogy hogyan lépett túl nagybátyja halálán. 2011-benbeválogatták az SOSP-be, ami a Metropolitan Division kiválasztási programja. Nathan mindent beleadott, ennek ellenére a Metro vezetői utolsóként válogatták őt be az osztályba. 2015-ben a Metroban kialakult személyzethiány miatt őrmesteri rendfokozatra kapott esélyt, sikeres felügyelői vizsgája után meg el is érte az említett rendfokozatot és egy saját osztagot vezethetett. 2018-ban az osztálya akkori vezetője, Martin Beck ellen indított korrupciós eljárásban kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ő vette át az osztály vezetését 2019-től. Vezetése alatt az osztály rengeteg reformon ment át, növelve ezzel annak professzionalizmusát és gyakorlati hasznát. 2020 elején eljárást kezdeményeztek ellene Martin Beck támogatói, kötelezettségszegés miatt. Wallist ideiglenesen felfüggesztették, azonban bizonyíték hiányában az eljárást leállították és 2020 végétől újra a Metropolitan Division vezetője.
  17. HunLupus

    Gianluca Bousquet

    Gianluca Bousquet Személyes adatok: Nemzetisége: Francia Születési hely, idő: 1988. 03. 28. Lyon, Franciaország Beszélt nyelvek: Francia (anyanyelv), Olasz, Angol, Német Magasság: 185 cm Testsúly: 90 kg Etnikum: Fehér Pozitív tulajdonságok: - Empatikus - Kommunikatív - Csapatcentrikus - Céltudatos - Határozott Negatív tulajdonságok: - Makacs - Kicsit nyers (helyzetfüggő) Hobbik - olvasás - írás - utazás - más kultúrák megismerése KARAKTERTÖRTÉNET: Ahol a történet kezdődik 1988.03.28…. Szép tavaszi idő virradt Lyon városára mely, mint eddig mindig is különleges pompában tükrözte vissza, a Francia élet csodás baguett illatú macskaköves utcáit, ahol néhol a tradicionális francia borokat tároló és értékesítő pincék honoltak. Zsivaj, valamint a hadaró lakosok beszélgetése fűszerezte ezt a reggelt is, mint oly sok másikat. A butikok a belváros szívében felhúzták redőnyüket. A parfümériából áradni kezdtek a Chanel és más értékesebb parfümök illata, amit a betérő lakosok megvettek és alig bírták ki, hogy ne használják frissen szerzett gyöngyszemüket. A pékségből, egy feltételezhetően házaspár lépett ki az utcára. Ezt abból sejtetendő, mivel a hölgy terebélyes pocakja, állapotos mivoltáról adott tanúbizonyosságot. A férfi kezében néhány jól megpakolt szatyor volt látható, tele mindenféle francia finomsággal, amit reggeli gyanánt szántak kettejüknek. A hölgyet Serena Giovacchini-nek a férfit Jean-Luc Bousquet-nek hívtak. A férfi mosolyogva ránézett a nőre, érződött tekintetén a szeretet, és sugárzott belőle a franciákra oly jellemző romantika, ami mondhatni védjegyük. Maria viszonozta a férfi szerelmes tekintetét, majd hirtelen összehúzta a szemöldökét, a hasához kapta mindkét kezét, enyhén meggörnyedt, majd egy jajveszékelő hanglejtéssel jelezte Jean-Luc-nek, fájdalmai vannak. A férfi előbb hangosan, az utcán próbált segítséget kérni, a hangzavarba nem talált olyat, aki ezt meghallaná, elrohant a közeli telefonfülkéhez, majd gyorsan tárcsázta a mentőket. Az egészségügyi szolgálat szakképzett munkatársai viszonylag rövid idő alatt kiérkeztek a helyszínre, majd egy gyors állapot felmérés után, arra a következtetésre jutottak, Serena-nal megindult a szülés. Gyorsan hordágyra fektették, Jean-Luc-nek megadták a lehetőséget arra, velük tartson, így szélsebesen elindultak vele a kórházba. Ahol már a képzett szülészeti csapat egy korosodó szülész-nőgyógyásszal várták. Egyhamar betolták Serena-t a szülőszobába, s majd másfél órán keresztül bent is voltak. Jean-Luc eközben fel-alá sétált, hol kezeit tördelte, hol a körme tövét rágta, mivel addigra körmeit lerágta. Egyszer csak kinyílt a szülőszoba ajtaja, és egy gyöngyöző homlokú, fáradt tekintetű öregúr lépett ki, majd közölte vele mind az anyuka, mind a kisgyermek - aki történetesen kisfiú - tökéletes egészségnek örvend. Jean-Luc-ben olyan nagymértékű öröm kezdett feltörni, felemelte a dokit a derekánál fogva és egy teljes fordulattal nevetve megköszönte neki a munkáját. A szülész meglepetten, de mosolyogva fogadta a férfi reakcióját, és közölte vele várjon pár órát, és utána meglátogathatja, csak előbb megvizsgálják jobban őket, de megnyugtatta aggodalomra semmi ok. Gyerekkor és a mérföldkőnek számított munka: Gianluca cseperedése során elérkezett az az idő, amikor az iskolában kellett helytállnia. Általános iskola felső tagozatában, amikor az irodalom és a nyelvtan tantárgyakat is elkezdte tanulni, elő szeretettel kezdett el könyveket is olvasni. Ezen időszak lezárulása küszöbén kezdett el szülei jóváhagyására munkát vállalni. Mivel a mozgást és a korai kelést sose vetette meg, így úgy gondolta diákként elkezd újságkihordóként tevékenykedni. Elment a munkaközvetítőhöz édesapjával, majd elvállalta az újságkihordó diákmunkát. Minden nap reggel, kapott egy adag napilapot, és egy táskát. A biciklitárolóból kivette a nekiszánt kerékpárt, majd nyakába vette Lyon utcáit és minden címre pontosan időbe kivitte az aznapi sajtót. Egyik nap reggel, arra a kíváncsiságra ébredt, hogy mit is tartalmazhat egy napilap. Lement a nappalijukba ahol az üveg, faragottlábú dohányzóasztalon hevert az előző napi újság. Kezébe vette, majd a cikkeket olvasva rájött, mennyi minden értesüléshez jutnak a szomszédok, és a barátai. Ezek után még több könyvet kezdett el olvasni, a nyelvtani szabályokkal, sokkal szorosabb kapcsolatot kezdett létesíteni. Középiskolai tanulmányai alatt az irodalom és a nyelvtan iránti vonzalma nem csorbult, épp hogy erősödött. A középiskolai tanulmányait befejezve, rendkívüli lexikai tudással és igen érzékeny fogalmazási érzékkel rendelkezett. Ez idő alatt részt vett több kommunikációs tréningen, így a kapcsolatfelvétellel se volt különösebb gondja. Közgazdasági egyetemre íratták be szülei, de Gianluca nem érte be ennyivel. Ösztöndíjából előbb egy újságírói és média szakemberi képzést végzett el, majd ezek után a rendezvények szervezése is érdekelni kezdte, pont az előbb említett képzéseken megrendezendő konferenciák, kongresszusok és börzék miatt. Gianluca egyke volt, testvére nem született, viszont volt egy kedves ismerőse, aki megházasodott, így az eddigi végzettségeit, és szakképesítéseit megspékelte az esküvő szervezővel. Így gyakorlatilag minden olyan területen tudott tevékenykedni, amivel a polgárok, ismerősök, barátok örömét okozhatta, vagy egy cikk írásával, vagy éppen egy rendezvény megszervezésével. A tudás hatalom, kamatoztasd, ha tudod: Ezen végzettségeit birtokba tudván, úgy gondolta és érezte ez az ő életútja ezekkel kell neki foglalkoznia. Megkeresték az egyik helyi televíziót, Ott először a szerkesztőségbe kapott munkát, az újságírókat segítette egy-egy cikk megírásával, cserébe néha megengedték neki írjon önálló cikkeket. Pár hónap elteltével, felajánlottak neki egy újságírói pozíciót, örömmel elfogadta. Élvezte ezt a munkát, de valahol érezte neki más az útja. Míg erre rájött belekóstolt a televíziózás rejtelmeibe. Pár évig ott dolgozott, de ez mellett másodállásként az egyik legnagyobb rendezvényszervező cégnél kezdett el dolgozni, úgy gondolta, mind a kettő munkánál megvan az a fajta szabadság, amire szüksége van és mégis a feladatát mind a kettő helyen tökéletesen el tudja végezni. Idővel a másodállás fő állás lett, de a szerkesztőségbe utána is rendszeresen visszajárt és besegített, viszont érezte az ő útja a rendezvényszervezés leginkább. Lépj, az útra mely a célig tarthat: Ezen pár évben szerencsére a tartalékolás se volt neki megnehezítve. Okosan gazdálkodva a két fizetésből, olyan összeg gyülemlett fel neki, elgondolkodott azon, hogy ennyi tapasztalattal már igencsak elért arra a szintre, hogy ha lehetősége adódna, akkor egy saját vállalatot alapítana, de sajnos nem volt, akivel ezt el tudná kezdeni. Ebben az időszakban sem volt tétlen, minden konferenciára, és kongresszusra ellátogatott, de a börzéket sem hagyta ki. Az egyik kongresszuson találkozott először Leah Schultz-al és Alvaro Grazioli-val, akikkel szoros barátságot kötött. Olyannyira, hogy mikor Gianluca észrevette, nyílt pályázat van egy Los Santosi media vállalatra, egyből szólt barátainak, akik támogatták az ötletet. Így Gianluca megkereste a legjobb pályázatírót, majd összehoztak egyet, amit határidőn belül el tudták juttatni az illetékesnek. Pár hét kellett ahhoz, hogy Gianluca telefonja megcsörrenjen, Los Santosból keresték. Tájékoztatták a pályázata elfogadásra került, így örömmel látják a helyi média vezetői székében. Gianluca egyből hívta barátait, majd az örömhír közlése után nem sokkal letette a telefont, és elkezdett pakolni. Költözés Los Santosba, ahol akár egy álom válhat valóra: Gianluca izgatottan, de annál nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát az pakolásba. Lényegében a legszükségesebb dolgokat rakta bele bőröndjébe, mert gondolta ott majd ami hiányzik, be tudja szerezni. Gyorsan lefoglalt egy jegyet a leghamarabbi gépre, ami egyenesen Los Santosba repíti. Elbúcsúzott szüleitől, akik egészen a reptérig kísérték. A gép felszállt, és meg sem állt egészen Los Santosig. Gianluca ért elsőnek a városba, a reptéren körbe nézve érezte a változás szelét, és bízik abba, egyik nagy álmát itt barátai segítségével valóra tudja váltani.
  18. Furi

    [TBV] Izan Biescas

    Karakter adatok Neve: Izan Biescas Születési helye: Puertollano, Spanyolország Születési ideje: 1994.12.30. Állampolgárság: Kettős állampolgár, spanyol/amerikai Anyja neve: Aroa Monte Apja neve: Aitor Biescas Karakter személyleírása Izan egy középmagas, szolid testizomzattal rendelkező spanyol fiatalember. Magassága 188 centiméter, testsúlya átlagosan 88 kilogramm. A hétköznapi életben szokásosan a világ stílusát követi öltözködésben, ellentétben pedig személyisége, személyes megjelenése határozza meg Izan egyediségét. Elég erőteljesen látszódó arccsontozata párosul erős mogyoróbarna szemével, ezek társítva határozott megjelenést biztosítanak számára. Bal karját egy tetoválás borítja be, amit Los Santosba költözésekor varratott magára, ami a szüleivel vívott harcot jeleníti meg. Izan édesapja emlékére hosszú hajat növesztett, amit hozzá hasonlóan felkötve hord. Izan gyermekkora Izan Biescas 1994.12.30-án látott napvilágot Puertollano városában. Tehetős családból származó fiatalember, akinek a stabil családi háttere nagyban okozója volt a gyermekkori szekálásoknak. Izan általános iskolás éveit a házukhoz közeli iskolában húzta le, ahol rengeteg bántás érte őt fiatal korában. Egy eléggé elvont személyiségű srác, akit az iskola gengszterei folytonosan bántottak; szavakkal, tettekkel. Bántásuk oka Izan kinézete volt, hisz ebben az időszakban pufi karakterű srác volt. Amikor az általános iskolai évek végéhez ért, közeledett a középiskola, zavarni kezdte a saját kinézete. Ebben az időszakban édesapja egy építőipari vállalkozásnak a feje, amiből származott a stabil családi háttér, édesanyja pedig fogtechnikusként dolgozott. Minden adott volt a számára, hogy a lehető legjobb életet élhesse, az iskolai váltások között sportolni kezdett egy edzőteremben. A szünet ideje alatt bekeveredett egy teljesen normálisnak tűnő baráti társaságba, egy olyan ember által, akit kikapcsolódás ideje alatt az edzőteremben ismert meg. Izan minden estéje a baráti összejövetelekből állt. Az ebből származó hátrányai hónapok alatt a felszínre törtek, aminek oka a baráti társaság erős függősége a fű iránt. Ezek után függőjévé válik, anyagi helyzetét nem károsítja a stabil háttere miatt. Középiskolás éveit nehezen végigcsinálja, ennek az időszaknak a végére már erős függő. A rengeteg pénzmennyiség, amit ebbe beleölt már kezdi kiverni a biztosítékot a szüleinél, megvonják a mindennapi zsebpénzét. Teljesen a padlóra kerül, időszakosan leszokik róla, aminek hatására a szülei ismételten pénzelni kezdik a kamasz srácot, megszerzi a jogosítványát a szülei által, 18. születésnapjára édesapja egy autóval lepi meg. Ezzel egy korszak zárul le, ami hatalmas port kavart körülötte. A felnőtté válás, felelősségek Izan az iskola végeztével nem tanul tovább, és munkába sem kezd. Szülei továbbra is ellátják pénzzel, nem terheli meg őket a gyermekük fenntartása. Már elsimulni látszik a múlt, amikor egy házibuli következtében ismételten rá áll a fűre. A múlthoz képest kitanultan pénzt próbál csinálni a saját pénzéből, kereskedni kezd vele szűk körökben. Saját hátteret teremt, amivel már kezd függetlenné válni a szüleitől. Egyre többet szentel bele, és saját maga is aktív felhasználója lesz ismételten. Szülei tudomást szereznek fia életviteléről, teljesen megromlik a kapcsolatuk. Izan elengedi a füle melett a tanácsokat. Egy barátok által meginvitált szórakozóhelyre saját autójával érkezik meg, ami már nem sugall jó jeleket Izanra nézve. Az ott tartózkodása alatt alkoholt fogyaszt, barátaival éjszakába nyúlóan füveznek. Az esemény végeztével alkohol hatása alatt autóba ül, hazafelé veszi az irányt. Otthonától körülbelül fél órányi autókázásra volt, ami távolságban mérve sem tűnik közelinek. Nagyrészt mellékutakon közlekedve próbált meg hazatérni, viszont ez nem volt a legjobb döntés a részéről. Izan autó balesetet szenved, alkohol hatása alatt nem tudta megfelelően felmérni az előtte lévő forgalmi helyzetet, egy kockázatos előzésbe kezd, aminek a vége egy frontális ütközés. Az ütközés során olyan mértékű sérülést szenvedett, hogy eszméletét vesztette. A kiérkező mentősök hosszú időn keresztül próbálták őt visszahozni az élők sorába, ami sikerrel járt. Mentőhelikopterrel szállították a madridi kórházba. Édesapja és édesanyja a hír hallatán elutazik Madridba, amikor megérkeznek gyermeküket már az intenzív osztályon altatás alatt tartják. Az orvosok közlik a szülőkkel a rossz hírt, miszerint Izan autó balesetet szenvedett, amiben a bordák erősen sérültek, belső vérzései voltak, erős agyrázkódást kapott. Ennél is rosszabb hír volt a számukra, miszerint nem tudják garantálni gyermekük teljes felépülését. Izan hosszú hónapokon keresztül az intenzív osztály aktív tagja. A hónapok elteltével folyamatosan javul az állapota, hosszas lábadozás, illetve rengeteg rehabilitációs kezelést követően teljesen felépül. Haza kerül Puertollanoban, ahol a szülei viselik gondját ameddig ismételten nem tud teljes életet élni. A változás Izan felépülését követően egy teljesen más ember jelent meg személyében. Zavarta a csalódás, amit szüleinek okozott, illetve saját magának. Édesanyja teljesen elhátrált a közeli anya-fia kapcsolattól az eset után, édesapja segítette fiát, hogy újra a mindennapokban aktívan tudjon részt venni. Hatalmas fájdalmat okozott számára édesanyja hozzáállása, próbálta mindenféle módszerrel megnyerni a bizalmát, mindezt sikertelenül. A napsütötte napokat borongóssá tette az anya-fia rossz kapcsolat, amit Izan nagyon rosszul viselt. Személyisége teljesen megváltozott, felelősségtudatos ember lett belőle. Elállt édesapja vállalkozásába, neki dolgozott 2 éven keresztül. Izan 23 éves, amikor elhatározza magát, hogy szeretne bizonyítani édesanyjának, hogy belőle is lehet olyan ember, mint mindenki másból. Édesapja segítségével és tanácsaival arra a döntésre jutott, hogy egy teljesen másik életet próbál kezdeni. Rettentő sokat köszönhet a szüleinek, és azoknak az embereknek, akik az ő életét mentették meg, viszont nem tud a körülmények között kibontakozni. Az apuka tudomásával az egyik családi vacsoránál Izan közli édesanyja irányába, hogy elköltözik, amit az anyuka rossz néven vett, és ellene volt az ötletnek. Hosszas beszélgetés után arra a döntésre jutottak, hogy Izant időszakosan elengedik. Abban az esetben, ha nem történik pozitív változás, akkor visszaköltözik Puertollanoba. 2021.novemberét írjuk, amikor a fiatal felnőtt srácot édesapja kikíséri a madridi reptérre, fájdalmas búcsú után felszáll a repülőgépre, és könnyek között búcsúzik Spanyolországtól. Jelen Izan megérkezik az Los santos-i repülőtérre. Ez a hely, ami számára teljesen ismeretlen, és az itt élő emberek nyelvezete is teljesen idegen számára. Érkezését követően egy motelszobát bérel, ahol a kezdeti nehézségeket átvészeli. Kezdetben a helyi áramszolgáltató cég egyik alkalmazottjává válik. Egy héten belül viszont munkahelyet vált, és a St. Fiachre kórház ápolója lesz. Az érkezését követően intenzív nyelvtanulással tölti a mindennapokat. Tulajdonságok 1. Pozitív: · Felelősségteljes, · Pozitív személyiség, · Magabiztosság, · Közvetlen jellemű, · Empatikus. 2. Negatív: · Lobbanékony · egoista, · merész, · féltékeny, · bizalmatlan.
  19. Tennō

    Anthony Nishiyama

    Név: Anthony Nishiyama Születési hely, idő: Los Santos, 1987.06.14. Állampolgárság: Amerikai Etnikum: Japán Testmagasság: 178 cm Testsúly: 73 kg Testalkat: Mezomorf Hajszín: Fekete Szemszín: Kék Pozitív tulajdonságok: Higgadt Megfontolt Előrelátó Negatív tulajdonságok: Önző Kétszínű Pénzsóvár Részletek Jonathan McPhilligan “Egy 21. Századi gengszter élete” című könyvéből Anthony Nishiyima 1987-ben született a mindig napsütötte Los Santos városában. Abban a korszakban, amikor az ország keleti partján cocaine cowboys néven elhíresült kubai páros, Willy Falcone és Salvatore Magluta kokainbirodalma az aranykorát élte. I. Családi háttér Ugyan az államokban született, de apai nagyszülők a második világháború után próbáltak szerencsét az amerikai álommal és telepedtek le San Andreas államban. Gyermekkora átlagosnak mondható, édesapja autóipari gyármunkásként míg édesanyja egy, a lakóhelyükhöz közeli közértben dolgozott bolti eladóként. Középiskolában kezdett el amerikai focizni, ahol védőként játszott. Azonban nem rendelkezett annyi tehetséggel, hogy főiskolára sport ösztöndíjjal nyerjen felvételt. Az órákra mindig bejárt, azonban tanulmányait hármas átlaggal zárta. Volt iskolatársai elmondása szerint általában nyugodt személyiség volt, ritkán tűnt ki a tömegből. Gimnáziumi évei alatt került képbe Ethan Koga, akivel baráti kapcsolatot alakított ki, ami az iskola befejezése után csak még jobban megerősödött kettejük között. II. Pénz mindenek felett Belépve a felnőtt életbe egy multinacionális cég ügyfélszolgalátánál dolgozott, mint telefonos ügyintéző. Habár a stopliját a szögre akasztotta, ugyanakkor szabadidejében heti több alkalommal is meglátogatta a munkahelye mellett lévő edzőtermet és rendszeresen kilátogatott a Los Santos Raptors amerikai focicsapat mérkőzéseire is. Gyakori és visszatérő vendége volt a város szórakozóhelyeinek. Költséges életmódját azonban nem tudta fedezni a fizetéséből, emiatt gyakran kért kölcsönt édesapjától, amit sokszor csak késve tudott törleszteni. Sokadik alkalom után elmérgesedett köztük a kapcsolat, ami miatt egyik állandó pénzforrásától esett el. Kétségbeesve kereste fel apai nagybátyját, Tenma Nishiyamát, akitől szintén kölcsönt kért. Azonban ellentétben apjával, nagybátyja nem tolerálta a törlesztési késedelmeket. Anthonyt egyik szombat éjszaka a Funky szórakozóhely mosdójában találta be Tenma több embere, akik felettesük pénzét próbálták kiverni belőle. Tanulva a verésből még másnap felkereste rokonát, hogy összeülve megbeszéljék a problémát, amit ő maga okozott. Mindig is tisztában volt azzal, hogy milyen körökben mozognak egyes családtagjai, azonban azon az ominózus éjszakán fogta fel igazán. A látogatás végeredménye egy megegyezés lett, miszerint az unokaöcs a hiányzó összeget aktív bedolgozással fogja törleszteni. Eleinte olyan egyszerű munkákat kapott, mint behajtás során való részvétel. Későbbiekben már egymaga járt el olyan helyekre, ahol valószínűsíthető volt, hogy nem történik fennakadás. Ekkor már a hitelét törlesztette, ugyanakkor nem volt mersze további kölcsönt felvenni más, idegen emberektől, így megmaradt Tenma beosztása alatt. Az első három évben bármiféle komolynak számítható erőszakos cselekedet nem fűződött a nevéhez és csak azért felelt, hogy bizonyos körzetekben behajtsa a pénzt. Ekkoriban szervezte be maga mellé társként középiskolai barátját, Ethan Kogát is. III. Szobafestészet művészete A rendvédelmi hatóságok Crystalként hivatkoztak arra a Vespucci körzetben aktívan tevékenykedő bűnszervezetre, amelyben a Nishiyama család két főt is delegált. Bevételük nagyrészt illegális bukmékerkedésekből és szerencsejátékból állt, ugyanakkor a körzet kábítószerellátásában is jelentős szeletet szakítottak ki maguknak. Anthony első komoly feladata is ebből adódóan született meg. A környék másik nagy szervezetének számító Rosetti Crime Ring több embere is összetűzésbe keveredett Tenma Nishiyama alárendeltjeivel, aminek a végeredménye egy utcai lövöldözés lett. Thomas Ogura, a Crystal egyik meghatározó alakja életét vesztette a tűzpárbajban és többen kórházba kerültek kisebb-nagyobb sérülésekkel. Anthony Nishiyama és Ethan Koga számára lett kiosztva a megtorlás feladata, amelyhez megkaptak minden szükséges információt John Altimariról, aki a Rosetti Crime Ring egyik alappillére volt. Több napnyi megfigyelés után a mérföldkőnek számító éjszaka 2009. Október 17-én következett be. Anthony és Ethan az akció előtti szorongásukat tudatmódosító szerek bódulatába zárták el és egy fekete Ford szedánban várták a megfelelő pillanatot. A személygépjárműben néma csend honolt, amit csak szélvédőre csapódó esőcseppek sokasága oldott fel. A célszemély egy bárból kitérve három emberével beszállt a saját járművükbe, ahol láthatóan egy diskurzus alakult ki közöttük még az indulás előtt. A két fiatal látva az eléjük táruló alkalmat az autóból kipattanva mit sem sejtve közelítette meg a célpontjukat. Fegyverüket a pulóverük alá rejtve markolták, személyazonosságukat sapkával és sállal fedték el. Az utcasarkon az eső elől a panelház alá bemenekülő hajléktalan alkoholtól kábultan próbált pihenni, amikor az eső zaját több, hangos, pisztollyal leadott lövés zavarta meg. A duó fegyvereik teljes tárját beleeresztette az autóban ülőkbe. Dolguk végeztével pedig sietősen elhajtottak a tett helyszínéről. A gyilkosság híre hamar elterjedt az éjszakai életben, amelynek köszönhetően a páros reputációja a szervezeten belül megugrott. Ezzel párhuzamosan kialakulni látszott az első komoly utcai háború a két csoport között, amely meghatározta az erőviszonyokat a térségben az elkövetkezendő majdnem egy évtizedre. IV. Crystal kontra Rosetti Crime Ring Egy befolyással bíró ember elvesztése a legtöbb bűnszervezetet meggyengíti és haraggal tölti el a tagjait, ha az egy külső körülmény miatt következik be. Ez egy olyan történés, amit nem szabad bosszú nélkül hagyni. Az októberi esős napon történő autós merénylet a kiindulópontja a 2010-es évek elejét meghatározó hatalmi harcnak a két organizáció között. Oda-vissza zajlott az adok-kapok, amelynek több áldozata is volt. Ezekben az időkben növekedett jelentős mértékben Anthony Nishiyama és Ethan Koga szerepe és ereje. Ahogy teltek a hónapok kezükhöz egyre több vér tapadt, amit rémálmok sorozata követett éjszakánként főszereplőnk számára. Az összecsapásokra már a rendvédelmi szervek is felfigyeltek és próbáltak véget vetni az egésznek. A fordulópont a háborúban 2012 karácsonyán történt, amikor Philip Rosettit, az olasz-amerikai csoportosulás vezetőjének a hulláját egy sztriptízbár privát szobájában találták meg. Philip nyakán egy mély, vágott seb tátongott. A maffiavezér saját vérében fulladva terült szét a párnázott fotelben, fehér ingjét vörösbe borítva. Egyes források szerint az ifjú, ám ambíciókkal telt Anthony neve köthető a gyilkossághoz, azonban ténylegesen sosem derült ki. Annyi azonban bizonyos, hogy ezzel véget ért a csatározások hosszú, immár három éve tartó sorozata, amelyből az ázsiai csoport került ki győztesen. A konfrontációt lángra gyújtó párosnak elévülhetetlen érdemei voltak az eseménysorozatban, ami által a Crystal annyira megerősödött a városban, hogy a japán-amerikai hangure szervezeteket magába foglaló Nishikaigan Rengo meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. És ha már szereplők, a duó munkájuk elismeréséként megkapták a Vespucci prefekturában korábban Thomas Ogura irányítása alatt álló illegális szerencsejátékbarlangot. Övék lett a teljes felügyeleti és vezetési jog, illetve Ogura korábbi alárendeltjei mind hozzájuk tartoztak. A bevételeket folyamatosan könyvelniük kellett és a profit egy részét sápként Tenma Nishiyama tett el. Amiről a vezér nem tudott az az, hogy két füzet is létezett így kijátszva a fizetési kötelezettségüket magasabb berkekben. Ezáltal a profit jóval nagyobb része szállt a zsebeikbe. Ezekben az időkben került képbe Kaito Izumi is, mint a páros egyik embere, aki aktívan részt vett a számukra kiosztott területen zajló bevételforrások behajtásáért. A szerencsejátékbarlangnak köszönhetően találkoztak Rei Tamashiroval is, aki későbbiekben meghatározó tagja lett annak a négyes fogatnak, amely egyedüli túlélőként maradt fent a 2017-ben kitőrő hatalmi harcoknak. V. Belső hatalmi harcok korszaka A nehéz idők erős embereket formálnak. Az erős emberek jó időket hoznak el. A jó idők gyenge embereket formálnak. A gyenge emberek nehéz időket hoznak el. Ezzel a pár mondattal elmondható a teljes emberi történelem és ez nincs másként a 21. Század alvilági életében sem. A rendvédelmi hatóságok 2017-ben folyamatos razziasorozatok és több évnyi nyomozás során a rácsok mögé juttatta a Nishikaigan Rengo teljes felső vezetését és szinte az összes jelentős befolyással bíró tagját. Ezáltal fejét véve a San Andreas államát mérgező kígyónak. Az aranykor megszűnt a kollektíva számára és letaszította őket a merényletekkel tarkított sötét korszakba, ahol mindenki egymásnak fordult az utcákon. A lecsukottak között volt Tenma Nishiyama, a Crystal vezére is, akinek helyére a Nishiyima Crew, vagy másnéven az Abyss és Ronald Fukuoka vezette Jade Tigers nevű bűnbanda is pályázott. A két klikk a végletekig egymásnak feszült az elkövetkezendő négy évben, de ez elmondható az unió alatt lévő összes szervezetről is. Főszereplőnk a konfliktus legelején kialakította a belső körét, amelyet a már korábban négyes fogatként megemlített emberekből tevődött össze. Önös érdekeket követve diplomáciai kapcsolatokat alakított ki és akár mint egy Sengoku korabeli hadvezér irányította a szálakat, mintha csak sógit játszana az ellenfeleivel. A korábban felhalmozott pénzét lefizetésekbe fektette, így tartva a kapcsolatot számos járőrrel a város számos pontján, Hozzájutva számára fontos információkhoz. Raktárakat gyújtott fel, a kikötőkből elcsente az ellenfelei import szállítmányait, amiből finanszírozta a háborút, illetve számos merényletet hajtatott végre előre megfontoltan. A helyzet olyan mértékben elfajult a bűnbandák között, hogy lassan már nem volt miért küzdeniük. Helyüket más szervezetek vették át a városban és magában az államban is. Los Santost vérbe fojtó totális háború végeredménye lett az, hogy a megmaradt csoportosulások a 20’-as években a fennmaradásukért küzdenek.
  20. drjuan

    Ryan Mulligan

    Neve: Ryan "The Irish" Mulligan Született: 1988.02.12. USA, San Andreas, Los Santos Rassz: Kaukázusi Magassága, súlya: 6ft 1in / 188cm | 216lb / 98kg Szemszín: Barna Frizura: Rövidre vágott, szőkésbarna Negatív tulajdonságai: Pozitív tulajdonságai: Hobbijai: - Bűnpártoló - Megfontolt - Szeret vadászni - Főnököskődő - Jó testfelépítéssel rendelkezik - Egy időben illegálisan rendezett verekedéseken vett részt - Komor - Bátor - Imádja a motorokat. - Mentális problémákkal küzd - Jól bánik a lőfegyverekkel - Imádja a jégkorongot, iskolai évei alatt többször is kipróbálta magát benne. Hajnali három órát üt a mutató amikor felriadok, a visszatérő rémálmom kísértet ismét. Egy darabig még fekszek a verejtékemtől úszó ágyneműben, hagyom hogy a függöny rései közt bevilágítsa arcomat az utcai lámpa fénye. Az álmomon kezdek el gondolni, a szemeim előtt újrajátszódik a nap amikor ártatlan gyerekek, és nők vére tapadt a kezemhez. A húszaséveimben jártam nem érdekelt más csak a tenni akarás, más akartam lenni mint az apám annak ellenére is hogy mindig tiszteltem őt. Miután betöltöttem a 21. életévemet jelentkeztem az Amerikai Egyesült Államok hadseregéhez, a felvételi szakasz sikeres teljesítése után három évvel később benyújtottam a jelentkezésemet a Speciális Erőkhöz. Mivel folyamatosan edzésben tartottam magamat és tudásomat annak érdekében hogy elérjem a célomat nem okozott komolyabb problémát a felvétel erőnléti és szakmai alkalmassági része. Pár hónap elteltével éppen a pihenőben tartózkodunk a társaimmal amikor érkezett a hívás.. Újabb csapatokra van szükség Szíriában, elmondhatatlan érzések kezdtek el kavarodni bennem, hallottam korábbi katonáktól történeteket arról hogy mik folynak a közel keleten vívott háborúban de egészen eddig a pillanatig úgy éreztem engem nem hat majd meg ha indulni kell. Pár nappal később már a repülőgépen ültünk, hatalmas csomó volt a torkomban. Tudtam hogy az eddigi életem legkomolyabb szakaszába értem, ami meg fog változtatni bennem valamit. Újabb jelentéktelen napok teltek el az érkezésünket követően, nem igazán hagytuk el a támaszpontot. Napjaink nagy részében azon foglalatoskodtunk hogy a felszereléseink naprakészek legyenek, oly közel voltunk de mégsem mehettünk. Végül a negyedik napon megkaptuk a parancsot, a felderítők egy közeli városban látták az ellenséges katonák egyik vezetőjét. Küldetésünk célja az volt hogy az éjszaka leple alatt közelítsük meg a várost, és jussunk be a megjelölt épületbe. A nap hátralévő részében nem is tudtam másra koncentrálni, szerencsére hamar eljött az este, és már indulásra készen szálltunk be a járművünkbe hogy megkezdjük a küldetésünket. Szerencsére a város azon része ahol a célszemély tartózkodott már ismert volt számunkra, köszönhetően az előttünk itt lévő egységeknek, és a civileknek akik segítettek nekünk. Így könnyen megközelíthettük az épületet. Sikeresen kiiktattuk a bejáratnál lévő őröket és behatoltunk az egykori iskola épületébe. A remek kiképzésünknek köszönhetően csendben és feltűnésmentesen tudtunk átkelni a folyosókon, elérkeztünk végül a második emelet leghosszabb részéhez. Az épület ezen része volt a legjobban védve, tudtuk hogy innentől nem fogunk tudni feltűnés nélkül tovább haladni. A meglepetés erejével csaptunk le a további őrökre a sötétség leple alatt, a hirtelen ért csapás miatt kitört a káosz közöttük. Az egyik szobában több lövés is elgördült miután elkezdődött a tűzpárbaj, hosszas perceket vett igénybe hogy lépésről lépésre előrébb juthassunk. Végül elértünk a szobához ahonnan korábban a lövések dördültek el, elsőként léptem be a szobába. A földön több holttest is hevert, felettük reszkető szinte még gyereknek hívható fiatalokkal és nőkkel. Hangos sírásuk töltötte be a teret, amint a szobába értem már emelni kezdték reszkető kezükkel a réginek mondható gépkarabélyokat. Sosem fogom elfelejteni ahogy a golyók áthatoltak azoknak a gyerekeknek és nőknek könnyekben ázott fején. A küldetésünk sikertelen volt, a célszemély egy menekülésre felállított tűzlépcsőt használva elhagyta az épületet amikor elkezdődött a harc. A küldetésünk másnapján pszichológiai vizsgálatokon kellett átesnünk a szobában történt események miatt. Újra és újra csak az ott lévők arcát láttam magam előtt amikor behunytam a szememet, hiába a sok kiképzés amikor élesben történik meg egy ilyen az másabb. Rövid pihenőt kaptam az orvostól, majd folytatni kezdtük a missziónkon töltött időnk letöltését további küldetések végrehajtásával miközben én megpróbáltam eltemetni magamban az ártatlanok utolsó tekintetét. Mire észhez térek az ujjaimat kezdi el égetni a kezemben lévő cigaretta, lemondva az alvásról kikelek az ágyamból és a fürdőszoba felé veszem az irányt. A csikket menet közben elnyomom a szekrény szélén lévő hamutálban, egy hanyag mozdulattal dobom le magamról a ruházatom maradék részét. Belépve a zuhanykabinba egyből megeresztem magamra a vizet, hosszas percekig csak állok a víz alatt és a múltamon gondolkodok. Miután leszereltem hosszú hónapig próbáltam újból megtalálni magamat, több egykori társammal is vadásztúrákat kezdtünk el szervezni. Megjártuk a wyomingi vidékeket coyoték után kutatva, de volt hogy a kanadai Manitoban vadásztunk fekete medvére. Azonban ezek a túrák csak ideiglenes elfoglaltságot tudtak nyújtani számunkra, hiányzott valami extra az életünkből. Nem igazán tudtunk visszailleszkedni a társadalomba. Egy darabig kidobóként kezdtem el dolgozni az éjszakában hogy finanszírozni tudjam a túrákat, és fizetni tudjam az akkori motorom alkatrész cseréit. A múltamnak köszönhetően hamar eltudtam csendesíteni azokat akik balhézni vágytak, idővel a munkatársaim javaslatára Telegramon jelentkeztem egy ismeretlen felhasználónál azzal a céllal hogy kipróbálhassam magamat a szabályok nélkül rendezett pénzdíjas verekedéseken. Hetekig nem érkezett válasz a felhasználótól, már lemondtam a dologról amikor egyszer csak jött az értesítés. "Jövő hét vasárnap, meccsed lesz! Részletek később", rég éreztem magam ennyire izgatottnak, újból neki kezdtem a felkészülésnek. Az első sikeres meccs után sorra jöttek a következő megmérettetések amikből egyre több és több pénzt tudtam szerezni. Mellette pedig sikerült egyre jobban beleélnem magamat az éjszakai életbe, a pitiáner dílerektől elvett cuccokat kezdtem el terjeszteni azokon a helyeken amiket én védtem. Kezdtem úgy érezni hogy megtaláltam újból magamat. Összeállítottam egy csapatot olyan régi katonákból akik hogyha kell meghalnak a másikért. Tudtam hogy segítségükre lehet az ha lefoglalják magukat, és kiereszthetik a gőzt. A kialakított kapcsolatainknak köszönhetően elkezdtünk eleinte olyan üzleteknek a biztonságáért felelni akik nem engedhették meg maguknak hogy nagyobb cégeket béreljenek fel. Közben pedig nyugodtan tudtuk teríteni a közel keletről behozott kábítószereket. A bejárati ajtót célzom meg, útközben farkasszemet néz velem az akasztón várakozó kabátom. Őrült szemeivel bámul rám a hátán lévő koponya, tudom hogy emiatt még érdemes élnem. A reggeli madárcsicsergést a motorom hangja töri meg, a napfelkeltébe száguldok be apám örökségébe. Fiatalkoromban sok időt töltöttem édesapám garázsában, a közösen töltött időnk alatt tanultam meg bánni a szerszámokkal. Mindig is nagyon jól kijöttem a szüleimmel, szerencsésnek érzem magamat amiért ebbe a családba születtem. Sajnos pár éve apámat elvitte a rák, de az emléke mindig velem marad amikor meglátogatom a szerelőműhelyt. Sok mindent köszönhetek neki, talán az énem jobbik felét tőle örököltem. Próbálok úgy bánni az ott dolgozókkal ahogyan Ő is tette, kivívta magának az emberek tiszteletét azzal hogy mindig megsegítette őket a bajban.
  21. Benjamin Aldimore “Lecsúszva megélni. Megélve lecsúszni.” (Bad)Nick (gyúnynév): “Fikás” (Good)Nick (becenév): "Anti Snoo Snoo Nigga -> A.S.S Nigga" Age (életkor): 22. Gender (Nem): Male Sexuality (Szexuális beállítottság): Straight Race (rassz): Afro American Birth (Születési hely - idő): Los Santos - 29/MAR/1999 Mom - Dad (Apja - Anyja): Grusah Deshaw - Carl Aldimore Height (magasság): 6’8” Weight (súly): 176,6 lbs Nationality (nemzetiség): amerikai Address (lakcím): 23. Mirror Str./Mirror Park/ Los Santos/ San Andreas/ USA - 0 - 99 Hair - Moustache and Beard (haj és szakáll szín): Sötétbarna Eyes (szem szín): Fekete Body (testfelépítés) : Enyhén szálkás Qualities (tulajdonságok): Beszédes, bolondos, célratörő, egyenes beszédű, energikus, poénos/humoros, csintalan, kíváncsi, durva, figyelem hajhász, bizalmatlan, nagyképű, magakellető. (Azért nincs színük, hogy jó vagy rossz, mivel a nagyja lehet mind a kettő, embere válogatja, kinek-mi pozitív vagy negatív) Drugs ("drogok"- szenvedélyek, betegségek): láncdohányos és néha kábítószer használó. Languages (beszélt nyelvek): amerikai angol, “amerikai gettó stílus” Qualifications (foglalkozás): Rendszergazda Job (munkahely): N/A Hobby (hobbik): A Taco Farmerba zabálni, nőzni, bulizni, élni az életet. Disease/Allergy (betegségek és allergiák): Szemüveges (Főleg közelre rosszul lát), Tej allergia, Napraforgómag allergia, Bőrfelszíni zöldség allergia (viszketés, irritált bőrfelület) ((A fent olvasható részek bármikor változhatnak az IC-RP alapján. Persze ami változhat.)) ((A történet egy külsős mesélő személyében, jómagam személyében lesz elmesélve, obszcén szavak, kifejezések várhatóak, mintha a karakterem mondaná el neked az utcán, vagy valami hasonló.)) Az élet egy sötét zug után... 1999.-et írunk, a fecskék szállásának és a fák zöldülésének kezdetét, tavaszt. Los Santos egyik kórházában megszülető édes kis habzsolni való babánk nem más, mint Benjamin Aldimore. Grusah Deshaw és Carl Aldimore egyetlen férfiú gyermeke, a házi trónörökös. Innen veszi kezdetét a történetünk. Miután hazakerültek a szülők és a gyermek, ugrunk is egy nagyot a storyban, mert ki akarná olvasni azt, hogy milyen nehéz egy gyerekkel bánni. Főleg az újszülöttel meg a többi slampos, common dolgot. Szóval kedves olvasó, menjünk is az iskola első osztályába, ahol Benjaminunk már egészen pontosan, HAT éves. A szenvedések kezdete 03/SEP/2005 - A pokol kapuja. Nos itt is volnánk, főhősünk első iskolájában és szenvedéseinek kezdetén. Minden nap olyan volt emberünknek (nekem), mint a legvéresebb kínpad. Mivel nem voltam sem köpcös, sem egy rotha… olyan ember, aki szereti a másikat eltiporni, és már ekkor is szemüveges voltam, ki gondolta volna, hogy pont engem találnak be az úgy nevezett körzeti “bully”-k, mert hát miért ne. Rengetegszer elvették a tízóraimat, megvertek és eléggé gátlástalan kifogásolható, mocskosul undorítóan rothadék képeket készítettek rólam, testnevelés órai öltözéskor. Csak a szokásos… minden nap. 15/APR/2006 - A két arcú. Április 15… 2006-ban. Egy új osztálytársunk jött át, valami körzeti iskolából. Nem volt valami nagy szám, de furcsán nézett végig rám és folyton a közelemben volt… A nap végén, mikor már elegem volt mindenből, megálltam a suli kapuján kívül és megvártam, amikor kijött, elkezdtem vele dumálni… ja… dumáltunk, aztán tökre jóban lettünk, nagyjából barátok voltunk, de idővel egyre inkább kibontakozott a srác újabb személyisége. Ezáltal elneveztem a “kétarcú”-nak. Persze csak magamban. Nem dumáltam senki mással, meg azért jól is esett, hogy van valaki mellettem. 03/SEP/2006 Vége a nyári szünetnek, a pokol kapuja újra kitárul. De valahogy ez még rosszabb, mint volt. Ridegebb, mégis égető. Állok az iskola kapujában, várom a “barátomat”, ekkor meglátom, hogy éppen arra jön, pont egy harmadikos lánnyal… Aztán mivel jófej akartam lenni, elhúztam onnét… Nem akartam “égetni” a jelenlétemmel… biztos sokat jelent neki a lány vagy valami… (Ja, tudom. Már akkor is vágtam az ilyen dolgokat.) … Ugye volt egy kőfal a bokros mögött, az mögé elmentem, aztán amikor odaértek, azért mégis hallgatóztam, mert azért kíváncsi vagyok én is a dolgokra, csak mert nem vagyok se népszerű, se semmi. Természetesen nem is az én történetem lenne, ha nem rólam dumáltak volna… ekkor jöttek a szavak, mint kés orkán a lakatlan szigeti kis kunyhóra. “Ja, vágom Ben-t, bár a faszt se érdekli a srác. Csak néha vele lógtam, aztán ennyi. Segített a háziban, többre nem kell. Túl menő vagyok! Pfhá-háá!” “Úh, akkor most már értem, miért lógtál azzal a nyomival! Olyan menő vagy ---!” Ezek úgy értek engem, mint gnómot az 5 kilós kalapács… Egyszerre bírtam volna zokogni… ordítani… életet oltani és valakit jól elverni. Aztán végül mi lett? -Csak elhúztam a kinti WC-hez, kisírtam magam… Ugyan ott voltam, ahol kezdtem. Egyedül a sötétben. Elmúlt egy-két óra, végül megembereltem magam és végül bementem a következő órára, kisírt szemekkel, taknyos orral. Csak ránéztem --- ra és úgy elöntött a hirtelen düh és rideg érzés, hogy hozzávágtam… “Baszódj meg a házival, meg azzal a picsával! Dugd fel magadnak a szavaidat! Legyél boldog engem meg hagyj a faszba.” Nézett is, mint zsíros prosti a kigyúrt niggerre. Életem legnyugodtabb érzése volt, mikor végre tettem valamit. Lehet csak a dühtől, lehet valami mástól, de feldobott mint a legdurvább tripp, manapság. Persze ezt mivel hallotta a tanár is, ezért mehettem az igazgatóiba, felhívták a szüleimet, ők pedig elvertek, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ezután a “fellépésem” után, kaptam egy kisebb tiszteletet és végre nem baszogattak annyira a suliban… JA… persze… Mivel volt az-az incidens, ezért végül még nagyobb célpont lettem… Gatya felrántások,verések, szidalmazások, gúnyolódás és minden ami a zsákban volt...Talán ekkor alakulhatott ki az allergiám is… Emlékszek, hogy tüsszögtem egész nap, könnyeztem… viszketett a szemem és elhasználtam napi 40-50 zsebkendőt. Mindig kék-zöld foltokkal tértem haza… nagyrészt este, hogy a szüleim ne vegyék nagyon észre, mert még akkor se voltam olyan túl fekete nigger, mint most se. Mivel ugye az éjszakában mentem be az utcáról táskával, meg iskolás cuccal, általában láttam a prostikat az utcánkban, hogy készülnek a munkára, meg persze a striciket, kisebb bandás mozgásokat, bangeléseket meg mindent, amit Los Santos Strawberry-jében lelhetsz. Aranybánya a zsaruknak. Olyan volt mint valami akkori film, vágod? Egyszerűen csodálatos volt, rémisztő, érdekes és minden amit el tudsz képzelni. Na de haladjunk, mivel nem akarok holnapig magyarázni. Végeztem az általánossal, nyomtam rendesen, közben az utcákat is járogattam, normális életet éltem. Tanultam, meg minden amit a normál diák csinál. A magányos "bully material" srácból a következő buliarc. 01/SEP/2013 Ja, 2013 szeptembere, ekkor kerültem be a csodálatos körzeti gimibe… Úgy gondold el, mint a kótert, csak a nők és a férfiak, egy szobákban vannak. Szar kaja, egyre bandásabb, kemény arcok. Teleszart budi, minden hasonló. Ugye az informatikus rendszer tervező “szakra” jártam, érdekes módon, mindenki segg hülye volt ott. Csak én értettem bármit is. Nem csoda, hogy az is lettem végül! Pfháá! Itt azért sokan nem vágták, hogy ki vagyok, meg semmi. Itt kezdett megformálódni a mostani formája Benjamin Aldimore-nak, bébi! Mint mindenhol, hol kezdjen az új srác? Hát persze, hogy a másodikon, a fiú budiba, ahol mindenki cigizik, vagy mást csinál, de ez nem róluk szól, hanem rólam! Fel is mentem… baty-baty-baty, benyitok és akkora füst volt, hogy AK 47-es golyókat levédene. Szamurájkarddal kellene rajta átvágni. Kérdezheted, hogy miért mentem oda… Egyedül ott nem volt szarszag! Aztán mentem pisálni… NA! Akkor bementem, a dolgomat végezni. Mögöttem négy harmadikos nyomja a cigit, mint az állat és mázlimra pont megbökte a vállamat az egyik. Akkora volt mint egy hegy. Mutatta felém azt az undorító mocsok szar gettóból szerzett cigarettáját és mondja… “Hé nigger, látom új vagy, cigizel, ha?” Majdnem összeszartam magamat, érted?! De itt volt az esély, hogy bekerüljek valahova. Erre mondtam! “Csá-csáó! Ho-hogyne cigiznék! Passzold haver!” Elvettem a cigit, beleszívtam egy embereset, aztán majdnem ott döglöttem meg. Életem első slukkja, egy mocsok szar cigiből. Azóta is a hideg ráz, ha rágondolok. Kinevettek, meg dumáltak valamit, aztán valahogy bekerültem.. valami ilyesmi volt… “Hé nigger, mi a neved? Kicsit csontosnak tűnsz, de bírom a merészséged. Blokkolsz velünk, ha?” Ekkor kezdtem csúszni a lejtőn, csúszni… szinte hasast vágtam a tetejéről az aljára! A jegyeim romlottak, de a kettes szintet még tartottam. Boldogabb voltam a srácokkal, mint előtte bármikor. Eljártunk az éjszakába, random házibulikba Strawberry-n. Megismertem új tagokat és valahogy ezek hatására átformálódtam a kis pöcs Aldimore-ból, ezzé a császárrá! Cigiztem… szívtam… ittam… Szartam a világba, de élveztem. Eltelt két év, a srácok még mindig a harmadikat járták, mire én is. Kúrvára jóba lettünk, két év leforgása alatt teljesen átváltoztam. Ezek a srácok úgy megtanítottak élni és élvezni, ahogy egy prosti se tudna téged, haver.Levágattam a szar hajam, hagytam magamon egy kis szakállat, asszem ekkor varrattam életem első tetoválását, egy keresztet a csuklómra. Úgy féltem, azt hittem megszülök a széken az alatt a tíz perc alatt, amíg rám került, pfhúú de utána! Olyannak éreztem magam, mint egy isten. Villogtam vele, mint gettós nigger a lopott lánccal. Iskolás éveimnek a végén persze leraktam eme csodás szakmát és jött is a nagybetűs élet. Természetesen nem kell mondani, lófaszt nem értek már az informatikához, csak gép, meg alkatrész, meg bányászati valami cucc, érted. Az elkövetkezendő három-négy évben még velük lógtam, utóbbi kettőben, meló mellett. Meg persze hajhásztam a csajokat ezerrel. Buli-buli hátán. Este hatig meló, utána reggel hatig buli, hétkor meg meló megint. ((És akkor következnek a borsos információk karakteremről, belefutunk végre a jelenbe és közelmúltba! Ez mellett vannak benne, a szerveren megtörtént aspektusok is.)) Miután dumálhattál a világ kilencedik csodájával, az elhúz és a többi infót megtartja magának, de én megengedem neked, hogy tudj a jelenről is. Na, akkor Ben múltját láthattuk felvázolva, pár egetrengető eseménnyel. Jöjjön a közelmúlt. A lejtőn lefelé. 20/OCT/2020 Benjaminunk 2020-ban eléggé elszegényedett, majdnem mindent felélt, amit fel tudott. Melójából kirúgták a folytonos lagymatag munkavégzés végett, mivel ugye folyton buli-meló, buli-meló aztán az alvás az kinek kell. Miután rájött, hogy az életében mindent elbaszott, akkora stressz lett úrrá rajta, ami még a mai napig kihat rá, egy betegség formájában, ami az Insomnia, álmatlanság. Tehát sajnálatos módon nem tud illetőnk aludni, csak akkor, mikor a teste a végleteket húzza. Akkor is csak összeesik és ki tudja mi lesz… szemei fekete karikákkal és ráncokkal bővültek, még mindig Strawberry-n él, az anyjánál. Fáradtsága végett halucinál… hangokat hall és társai, a test kimerültsége végett. Sokszor látja apját, akinek a temetésén még csak ott sem tudott lenni, mert dolgoznia kellett. Természetesen ezt traumaként éli meg, többször járja a kórházat a betegsége végett. Lesoványodik… szinte jobban néz ki egy zombi, mint ő. Egy napon bevágódik a körzeti mexikói kajáldához, elkölteni az utolsó dollárjait egy burrito-ra, meg egy kólára… Éjfél körül járunk… A kajálda egyik pultosa látva szegény négerünk sorsát, behívta a pult mögé. Dumáltak és feljött a gyógyír az álmatlanságra. A jó öreg kábítószer! A pultos elpasszolta az egyik körzeti néger által készített füvet. Nem volt se szar, se jó. Fura volt és addiktív. A faszságok eltűntek a fejéből Ben-nek és nyugodtan leült, bekapta a kaját, megitta a kólát, hazament és egy kis idő után az ágyon elaludt, a drog kábulati hatásai végett. Egy idő után mikor ismét jelentkeztek a rémálomnak tűnő hangok, fáradtság, illúziók, négerünk mindig meglátogatta “haverját”. Újabb adagokért. Egy idő után már a mexikói kajáldás srác bevonta Ben-t ebbe a dílerkedés- be, mert kell a megbízható díler, meg Ben-nek a pénz. Így került bele emberünk az illegális életbe, az “Underground”-ba. Miután Ben egyre jobban kaszált a dílerkedésből, egyre inkább múltak a bajok. Mondják, hogy a pénz nem boldogít, de azért mégis. Az álmatlansága elmúlt, élte a normális életét. Gyűjtötte a pénzt a “munkából” és végül vett egy fasza BMX-et magának, amit még jelenleg is használ. Bűnöző 25/MAR/2021 Mikor reggel Ben indult a “főnökéhez” a napi elpasszolandóért, valahogy minden más volt. Idegesebbek az emberek… a körzeti néger bandákban utazók is ott vergődtek… fura volt. Bementek az irodába a “haverral” és most nem egy drog üzlet volt, hanem egy táska. A táskát le kellett szállítania egy furgonnal. Megmarkolta a táskát és furán, érdekesen távozott Ben a kajáldából. A sikátorba várta a kocsi. Bepattant hátra és valami külföldi tagok, más nyelven… spanyol.. iráni… magyar… fasz tudja. Elkezdtek dumálni. Egy ember mondta neki az utasításokat, hogy mit kell tennie és hogy ez sokkal jobban fog tejelni, mint bármi eddigi meló. “A táskában van egy kanna benzin és egy bukósisak. A bukót felhúzod, ahol kiteszünk, az épület mögé mész és felgyújtod a falát a benzinnel. Gyufa meg minden fasz van a táskában. Ne bazd el! Ez egy kibaszott $200.000-os biznisz most, amiből te kaphatsz $55.000” Mindenki fegyverrel, maszkkal… Fasza… Végül megállnak egy másik étterem sikátorában, kidobják Ben-t, aki el is kezdi locsolni a benzint a hátsó falára az étteremnek… Kifogyott a kanna, gyújtaná megfele és ekkor kilépett az egyik szakács, cigizni. Több se kellett. A szerencsétlen pont úgy fricskázta a hamut, hogy egy szikra rászállt a benzinre és fellobbant az étterem hátsó fala. Ben annyira beszart, hogy most emberek halhatnak meg, hogy visszafutott a kocsihoz és rendesen bevágódott a hátuljába… Zihált, remegett… félt… Amit előtte elfeledett, az most mind előjött. Visszatérve a mexikói kajáldához, kihányta mindenét, amint kiszállt a kocsiból. Addig nem volt gyilkos… mondjuk utána sem, mivel az étteremnek csak a hátsó fala pörkölődött meg. A nemesvakolat nem túl gyúlékony alapjáraton, de a munka az el lett végezve, szóval $45.000 érte a markát négerünknek. Tíz ezret meg ki tudja, hova raktak… Ezzel a pénzzel és az előzőleg megtakarítottakkal, sikeresen tudott vásárolni egy kéglit, Mirror Parkban. Egy szép házat, aminek az udvarán és beállóján csak egy BMX parkol. Sajnos, a munka végett szenvedett trauma ismételten hosszas ideig, egészen máig fent tartja emberünk álmatlanságát. Nem is beszélve a többi betegségéről és allergiájáról. Viszont elhagyta a dílerkedést és jelenleg nagyobb körökben mozog, nem mint egy pitiáner gengszter. Hanem mint egy informatikai bitcoin bányász. Új barátokkal, új ismerősökkel, új “családdal” és egy új sztorival. Anti Snoo Snoo Nigga A jelenben emberünk főként csajokkal, bulikkal és egyéb borsos dolgokkal foglalkozik. -Élményképek innentől várhatóak. Itt lesznek a jelen eseményei. ((Akit az alap érdekel, dokumentumba - > https://docs.google.com/document/d/1zvk46YIzANifcAUvZNHc8CBQtr6t0U5Z14pSxsK6R7M/edit?usp=sharing ))
  22. ghostface

    Minoo Frost

    Alap információk Név: Minoo Frost Születési Dátum: 25/JULY/1993 Etnikum: Perzsa-Amerikai Nacionalitás: Amerikai Súly: 143lbs (65kg) Magasság: 5'5" (1.70m) Vércsoport: A+ Munkahely(ek) United States Army 2nd Brigade Combat Team, 34th Infantry Division Corporal Los Santos Police Department Police Officer III Field Traning Officer Gang and Narcotics Division Végzettség(ek) Bishop Kenny High School (HSD) September 2012 — June 2016 Fontosabb jellemzők Bátor Kritikus Fejlődőképes Féltékeny Aktív Beszédes Alapos Válogatós Barátságos Szókimondó Jacksonville, Florida – Minoo Frost egy normális középosztálybeli család sarja, Perzsa felmenőkkel. Apja ágáról leginkább egy republikánus, büszke amerikai rész ismerhető meg, ahol túlnyomó részt mindenki valamilyen rendvédelmi szervezet tagja volt vagy éppen jelenleg is az. Az anyja ágáról pedig egy teljesen átlagos, muszlim kispolgári család. Testvérével, Babakkal normális, hazafias nevelést kaptak az apjuk részéről. Elég szigorú és határozott szülők között nőtt föl, kis korában már az erkölcsökre tanították, önvédelmi oktatásokra jártatták. Nagy volt az elvárás, de nem csak Minoo felé, hanem Babak felé is. Az iskolában mindig tökéletesen kellett teljesíteniük és az abszolút önállóságra nevelték Őket. Bár Minoo erősen lázadó egyén volt, mindig próbált valahogyan kiszakadni ebből, kicsit szabadabb lenni, és 100%-ban szembe menni azzal, amit szülei képviseltek. Ez sokszor fejmosással járt, főleg azért, mert egy erősen republikánus kisvárosi részen laktak, és a szülők nem vették jó néven, amikor a gyermekük részegen érkezik haza hajnalban ordítva, mert mégis az milyen képet fest erről a “tökéletes” családról. A szülők inkább csak örülhettek, ugyanis ezeken a kis kicsapongásokon kívül Minoo az iskolában tökéletesen teljesített, a mentális egészsége a toppon volt, és a törvényt se szerette sértegetni. A High School Diplomát kiválóan teljesítette, és ezzel rengeteg kapu nyílt meg előtte az életben, de leginkább egy kapu, ami az apjával való komoly beszélgetéshez csalogatta Őt, mert eljött a fontos kérdés. Avagy, hogyan tovább? Minoo 18 éves volt és apja, aki egy büszke amerikai volt egyértelműen felvetette a bevonulás ötletét. A legrövidebb idő, amit aktív szolgálaton kell töltenie az két év, de ezen felül 6 évig kötelezően tartalékos marad. Végül Minoo is érezte, hogy ez a beszélgetés nem a választási lehetőségeiről szól, így nem volt más hátra, útjuk a Dél-Jacksonville-i Army Recruiting Office-t vette célba, ahol teljesült apja vágya. Herat tartomány, Afghanistan – Három éve annak már, hogy Minoo megjárta a toborzó irodát, teljesítette az alapvető vizsgálatokat, és a kiképzést. Jelenleg pedig őrszolgálatot teljesít Herat város és környékén, az itt élő elenyésző számú Perzsa lakosság nagy részével sikeresen megtudja magát értetni, ami nagy segítséget jelent neki és társainak is, bár nyelvi akadályok vannak a Dari dialektus miatt. Minoo a 2nd Brigade Combat Team, 34th Infantry Division tagjaként van a helyszínen, amelyet csak Red Bull-ként becéznek. Jelenleg utolsó napjait éli kirendelve, a szerencséje pedig a csúcson van, mivel eddigi szolgálata alatt semmilyen komolyabb atrocitás nem történt és ennek köszönhetően nem történt meg az, ami a kint állomásozó katonák egyik legnagyobb félelme a halálon kívül, hogy fegyverét is használnia kell. Minoo már eléggé elszokott a megszokott civilizációjától és rengeteg időt tölt azzal, hogy felkészüljön a visszatérésre. Ezen gondolatait leginkább kis naplójába szokta vésni. “235. nap Lassan vége ennek a szarnak, és hazatérek. Elborzaszt az, amilyen körülmények között élnek itt egyesek, tegnap végignéztem, ahogy a homokban vágnak fel egy kecskét, hogy meg egyék...a homokban. A napi edzéseim se nyújtanak már annyi örömet, mint az elején. A velem állomásozókkal szerencsére jó a kapcsolat, bár így fél év után már a kurva póker is unalmas kezd lenni, lehet első dolgom a visszatérés után egy kaszinó kifosztása lesz, még a végén Én leszek a következő Bryn Kenney...Most még a gyomrom is korog, a mellettem fekvőnek durvább láb szaga van, mint egy ijedtében megpusztult törpehangyász hetes hullája. Az első napokban még mindenki figyelt ezekre, most már azon se lepődnék meg, ha a ruhám fogná magát és futásnak eredne. Eltekintve a kecske evőket, a többi helyi normális, a legtöbbjük mindennap meghív minket enni, óh...de jól esne egy Kahwah meg egy Chopan kabob...ha Ők nem lennének már éhen haltam volna, kibírhatatlan ennyi ideig MRE-t enni, kivéve az a mogyoróvaj, még ölnék is érte...na mindegy, majd holnap még írok valamit.” Jacksonville, Florida – A nagy hazatérés, az örömkönnyekkel üdvözlések, a rég látott családtagok boldog átkarolása, és persze az elmaradhatatlan sztorizgatások az apjával, így telt Minoo első pár napja a visszatérés után. Ezen napok megterhelőek voltak, szokatlan volt a kényelmes környezet, a rendes étel, a társak és riválisok hiánya. Gondolhatjuk, hogy kint minden rendben ment, mindenki mindenkinek a puszipajtása, a közös cél és az együtt a hazáért bullshit. A kinti életet le lehetne modellezni egy gimnáziumi osztályteremben, ott vannak az érettek, akik azért mentek ki, hogy a feladatukat elvégezzék és haza térjenek. A különcök, akik nem annyira társasági lények, de hamar maszkot „húznak”, ha az élet úgy kívánja és persze a bohócok, akik minden hülyeségben benne vannak és úgy érzik magukat, mintha otthon ülve Modern Warfare-oznának. Eltekintve ezektől az egyedektől vannak, akik nem illenek be sehova, van bennük egy kis ilyen, egy kis olyan, ide-oda csapódnak, de akad egy kis közegük, amiben megbíznak. Ugyanúgy jelen vannak a kavarások, viszályok és persze az örömteli pillanatok és ez természetes, még ha ezek az emberek komoly feladatot látnak el és szigorú kiképzésben részesültek. Minoo életében ugyanúgy helyet kapott minden, kezdjük a szerelemmel. 50-60 férőhelyes sátrak privát szféra nélkül, férfi és nő elszeparálatlanul együtt. Az esélye annak, hogy a két ember, legyen az azonos vagy különnemű egymásra talál, hatalmas. Ez bárkivel megeshet, ahogy Minoo-val is megtörtént. Egy közös beosztással kezdődött, mely pár szép héttel folytatódott és egy semmivel végződött. Mindketten Floridában születtek, így Minoo elkezdett többet belegondolni a dolgokat mivel, ha vége a kiküldetésnek, majd milyen szép lesz otthon. Ez nem így történt, le lett cserélve egyik napról a másikra, s az ilyesfajta történések hatalmas törést tudnak okozni, az ember hamar elkezdi megkérdőjelezni saját magát. Velem van gond? Mit ronthattam el? Ronda lennék? A magabiztosságot és a bizalmat porig tudja rombolni, ehhez bőven elég egy ember is, ilyenkor az minden képes végigfutni az agyon. Először a múltban kezdünk tapogatózni, egészen attól a pillanattól kezdve, amire emlékszünk és szépen sorjában haladva elérünk a jelenik és feltesszük a kérdést. Hányszor vertek át és hány emberbe fektettem több energiát, mint kellett volna, de ugye ezt azonnal nem vesszük észre. Kell egy hatalmas pofára esés, hogy észbe kapjunk, óvatosabbnak kell lenni és ezen dolgok hamar a feje tetejére állítják az embert. Ilyenkor jön, hogy elkezdünk mindent megkérdőjelezni, titkolózni és kicsit elzárkózni a valóságtól, mert ilyenek vagyunk. Túlgondolunk hamar mindent és olyan dolgokat találunk ki, ami kialakítja a saját valóságunkat, egy képzeletbeli teret. Ez hamar toxikussá tesz minden jövőbeli kapcsolatot. Kivel mész? Honnan ismered és mióta? Ki Ő pontosan neked? És ehhez elég volt, egy nagy illúzióvesztés. Ha viszont valamire megtanította Minoo-t az eddigi élete, hogy nincs megállás, a kiképzés bátorságot adott neki, elhitte, hogy jobb tud lenni bárkinél és persze utálta, ha kiabálnak vele és lenézik, mert zöldfülű. Könnyű mindig a ”kisebbet” kritizálni, nem ismeri a terepet, hamar követ el baklövéseket és ügyetlen. Ebből a kritikából sokat kapnak a frissen besoroltak és ez hamar ki hat a személyiségre is. Mivel ezt látják a felettük állóktól, így hamar bele lehet gondolni, hogy lehet ez az elvárt, nekem is ezt kell csinálnom és, ahogy léped a létrát úgy vált át ez egy maradandó dologgá. Ezt nem feltétlen lehet hívni pesszimizmusnak, mivel nem csak a rosszat látod mindenben, hanem egy dologban szeretnéd a rosszat látni folyamatosan és a legkisebb hibát is úgy közelíted meg, mintha az illető egy utolsó senki lenne és szóvá teszed neki, a sajátos hangnemedben, mindezt persze érvekkel alátámasztva, különben semmit nem ér, ha csak elhordod mindennek. Ez a tevékenység, vagyis ”hobbi” hamar tovább fejlődik és egyszer csak azon kapod magad, hogy ezt nem csak az alattad állókkal csinálod megszokásból, hanem idegenekkel, barátaiddal és szeretteiddel szemben is. Természetesen a szokásos mindenki büszke volt rész következik, és mint említettem az erősen republikánus szomszédság is összegyűlt, mert nem Minoo volt az egyetlen ember a környékről, aki most tért haza, és hát hogyan is történhetett volna másképp, ezt meg kell ünnepelni. Egy “welcome home party”-t szerveztek a frissen hazatérteknek, bár ez nem feltétlen volt szerencsés mindenki számára. A PTSD sajnos egy nagyon súlyos dolog és nem mindenki volt olyan szerencsés, mint Minoo, hogy nem tapasztal semmi szörnyűséget a kirendeltsége során. A szomszédság egy kis tűzijátékkal szerette volna megspékelni a hangulatot, mit sem gondolva a fiatalokra, ekkor történt az, hogy az egyik srácon kitört a pánikbetegség és el kellett szállítani. Ekkor tört rá Minoo-ra is a félelem, hogy mivan, ha esetleg nem fog tudni visszailleszkedni normálisan és rá is ez vár. Ezen események megtörténte után a kis összejövetelnek vége szakadt. Otthon természetesen szülei, de legfőképp apja érzékelte, hogy valami nem stimmel és ismételten egy egész estés beszélgetés vette kezdetét, ahol elmagyarázta neki, hogy miért nem kell félnie a látottaktól. Ezen szavak hallatán, azért átjárta testét a megnyugvás, de még mindig ott volt benne az az ici-pici alig izzó parázs, hogy mivan, ha mégis. Ám, az elkövetkezendő pár hónap békésen telt, Minoo már alig emlékezett a történtekre, már-már visszarázódott a rendes kerékvágásba, bár drámaian hangzik, Őt eléggé megviselte, hogy ilyen állapotban látta egy “bajtársát”, még ha életében nem is beszélt vagy találkozott vele. Ezen események sokaságának hatására érezte úgy, hogy megérett az önálló életre és itt az ideje kirepülni a családi fészek meleg öléből. A pénzügyi helyzete nem feltétlen támogatta helyzetét, de szülei támogatták az önálló élet elkezdésében és segítettek neki lakóhelyet keresni, még ha az egy másik államban is volt. Több hétbe telt mire megtalálta azt a helyet, ami úgy nézett ki, hogy megfelel az elvárt igényeknek. A hirdetést Tyndall Mays adta fel, aki éppen a frissen vásárolt házát renoválja és lakótársat keres a tágas térbe. Los Santos, San Andreas – A megérkezés melengető érzete, asszimilálódás és ismerkedés az új környezettel, ezen dolgok kísérték útján Minoo-t a megérkezés első pár órájában és egy gondolat. Egy gondolat, amit az apja ültetett a fülébe az elköszönések heves zavarában. “Bízom benne, hogy Te is a család büszke múltját fogod követni és tovább viszed ezt a hazafias életmódot.” Mivel Minoo eddig sose okozott csalódást az apjának, így nem is tett másképp. Az első pár órányi szusszanást egy rövid kitérő követte. Jelentkezett az LSPD Akadémiájára, felvételt nyert és kezdetét vette a fél éves képzés. A tökéletes rajt rengeteg sportágban döntő szereppel rendelkezik. Itt ez a sikeres jelentkezés volt, mely az szerotonin szintet kilőtte a marsra és ismét megvolt a valahová tartozás érzése na meg, hogy megint csak a család büszkesége lehet, de magára is büszke volt, hiszen a kint töltött idő erre nevelte. Nem tudott volna leülni egy székbe és egésznap táblázatokat töltögetni, vagy elmenni egy kocsmába pultosnak. Ezekben nem találta meg az izgalmat, ezen dolgok untatták. A kint töltött idő aktívvá nevelte, ahol folyamatosan ébernek kellett lenni, mivel nem tudod, hogy mi történik a következő másodpercben. Alaposságra intette, mivel minden kis részlet számít és sose tudhatod, hogy ahol éppen állomásozol ott kikből tevődnek össze a lakók, egyetlen szó is elég ahhoz, hogy megtudd kiben lehet megbízni és ki az, akit jelenteni kell. A siker sztori után nem sokkal pedig következtek az orvosi felmérések, fizikai tesztek és különböző háttér vizsgálatok tömkelege, ez nem volt újdonság Minoo-nak, egy csöppet eltérő, de hasonló dolgon már részt vett a múltban. A fél év elteltével eljött az Akadémia vége, a végzősök felső 70%-ban teljesített és elkezdhette az ezt követő próbaidős időszakot, ami megint csak hat gyönyörű hónapig fog tartani. Tele kihívással, új élményekkel, eddig nem ismert eseményekkel és egy teljesen új élettel.
×
×
  • Új létrehozása...