Ugrás a tartalomhoz

Keresés:

Eredmények megjelenítése: 'karakterlap'.

  • Keresés kulcs alapján

    Kulcsszavak ami alapján könnyebben megtalálják a témát.
  • Keresés szerző alapján

Tartalom típusa


Fórum

  • Szerver információk
    • Hírek
    • Információk
    • Szerver környezete, játéktere
    • Szabályzatok
    • Leírások
  • Linkek
    • Facebook
    • Discord
    • Instagram
    • YouTube
    • TikTok
  • Kérelmek és kérvények
    • Segítségkérés
    • Unban kérelem
    • Interior kérelem
  • Frakciók
    • Frakcióhírek
    • Frakciók
    • Nem scriptelt frakciók
  • IC - In Character
    • San Andreas Állam
    • Bíróság
    • Hirdetések
    • Biznisz részleg
    • Internet
  • OOC - Out of Character
    • Frakció pályázatok
    • Jelentkezések
    • Panaszkönyv
    • Ötletek
    • Hibajelentések
  • Bemutatóterem
    • Bemutatkozás
    • Karaktertörténetek
    • Alkotóműhely
  • Egyéb
    • Fórumjátékok
    • Off-Topic

Keresés itt..

Értékek keresése melyek..


Létrehozás dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Utolsó frissítés dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Keressen a számok alapján...

Csatlakozott

  • Kezdés

    Záró időpont


Csoport


Rólam

  1. Alap információk Név: Minoo Frost Születési Dátum: 25/JULY/1998 Etnikum: Perzsa-Amerikai Nacionalitás: Amerikai Súly: 143lbs (65kg) Magasság: 5'5" (1.70m) Vércsoport: A+ Munkahely(ek) United States Army 2nd Brigade Combat Team, 34th Infantry Division Corporal 2016 - 2020 Los Santos Police Department Police Officer I 2021 - Végzettség(ek) Bishop Kenny High School (HSD) September 2012 — June 2016 Fontosabb jellemzők Bátor Kritikus Fejlődőképes Féltékeny Aktív Beszédes Alapos Válogatós Barátságos Szókimondó Jacksonville, Florida – Minoo Frost egy normális középosztálybeli család sarja, Perzsa felmenőkkel. Apja ágáról leginkább egy republikánus, büszke amerikai rész ismerhető meg, ahol túlnyomó részt mindenki valamilyen rendvédelmi szervezet tagja volt vagy éppen jelenleg is az. Az anyja ágáról pedig egy teljesen átlagos, muszlim kispolgári család. Testvérével, Babakkal normális, hazafias nevelést kaptak az apjuk részéről. Elég szigorú és határozott szülők között nőtt föl, kis korában már az erkölcsökre tanították, önvédelmi oktatásokra jártatták. Nagy volt az elvárás, de nem csak Minoo felé, hanem Babak felé is. Az iskolában mindig tökéletesen kellett teljesíteniük és az abszolút önállóságra nevelték Őket. Bár Minoo erősen lázadó egyén volt, mindig próbált valahogyan kiszakadni ebből, kicsit szabadabb lenni, és 100%-ban szembe menni azzal, amit szülei képviseltek. Ez sokszor fejmosással járt, főleg azért, mert egy erősen republikánus kisvárosi részen laktak, és a szülők nem vették jó néven, amikor a gyermekük részegen érkezik haza hajnalban ordítva, mert mégis az milyen képet fest erről a “tökéletes” családról. A szülők inkább csak örülhettek, ugyanis ezeken a kis kicsapongásokon kívül Minoo az iskolában tökéletesen teljesített, a mentális egészsége a toppon volt, és a törvényt se szerette sértegetni. A High School Diplomát kiválóan teljesítette, és ezzel rengeteg kapu nyílt meg előtte az életben, de leginkább egy kapu, ami az apjával való komoly beszélgetéshez csalogatta Őt, mert eljött a fontos kérdés. Avagy, hogyan tovább? Minoo 18 éves volt és apja, aki egy büszke amerikai volt egyértelműen felvetette a bevonulás ötletét. A legrövidebb idő, amit aktív szolgálaton kell töltenie az két év, de ezen felül 6 évig kötelezően tartalékos marad. Végül Minoo is érezte, hogy ez a beszélgetés nem a választási lehetőségeiről szól, így nem volt más hátra, útjuk a Dél-Jacksonville-i Army Recruiting Office-t vette célba, ahol teljesült apja vágya. Herat tartomány, Afghanistan – Három éve annak már, hogy Minoo megjárta a toborzó irodát, teljesítette az alapvető vizsgálatokat, és a kiképzést. Jelenleg pedig őrszolgálatot teljesít Herat város és környékén, az itt élő elenyésző számú Perzsa lakosság nagy részével sikeresen megtudja magát értetni, ami nagy segítséget jelent neki és társainak is, bár nyelvi akadályok vannak a Dari dialektus miatt. Minoo a 2nd Brigade Combat Team, 34th Infantry Division tagjaként van a helyszínen, amelyet csak Red Bull-ként becéznek. Jelenleg utolsó napjait éli kirendelve, a szerencséje pedig a csúcson van, mivel eddigi szolgálata alatt semmilyen komolyabb atrocitás nem történt és ennek köszönhetően nem történt meg az, ami a kint állomásozó katonák egyik legnagyobb félelme a halálon kívül, hogy fegyverét is használnia kell. Minoo már eléggé elszokott a megszokott civilizációjától és rengeteg időt tölt azzal, hogy felkészüljön a visszatérésre. Ezen gondolatait leginkább kis naplójába szokta vésni. “235. nap Lassan vége ennek a szarnak, és hazatérek. Elborzaszt az, amilyen körülmények között élnek itt egyesek, tegnap végignéztem, ahogy a homokban vágnak fel egy kecskét, hogy meg egyék...a homokban. A napi edzéseim se nyújtanak már annyi örömet, mint az elején. A velem állomásozókkal szerencsére jó a kapcsolat, bár így fél év után már a kurva póker is unalmas kezd lenni, lehet első dolgom a visszatérés után egy kaszinó kifosztása lesz, még a végén Én leszek a következő Bryn Kenney...Most még a gyomrom is korog, a mellettem fekvőnek durvább láb szaga van, mint egy ijedtében megpusztult törpehangyász hetes hullája. Az első napokban még mindenki figyelt ezekre, most már azon se lepődnék meg, ha a ruhám fogná magát és futásnak eredne. Eltekintve a kecske evőket, a többi helyi normális, a legtöbbjük mindennap meghív minket enni, óh...de jól esne egy Kahwah meg egy Chopan kabob...ha Ők nem lennének már éhen haltam volna, kibírhatatlan ennyi ideig MRE-t enni, kivéve az a mogyoróvaj, még ölnék is érte...na mindegy, majd holnap még írok valamit.” Jacksonville, Florida – A nagy hazatérés, az örömkönnyekkel üdvözlések, a rég látott családtagok boldog átkarolása, és persze az elmaradhatatlan sztorizgatások az apjával, így telt Minoo első pár napja a visszatérés után. Ezen napok megterhelőek voltak, szokatlan volt a kényelmes környezet, a rendes étel, a társak és riválisok hiánya. Gondolhatjuk, hogy kint minden rendben ment, mindenki mindenkinek a puszipajtása, a közös cél és az együtt a hazáért bullshit. A kinti életet le lehetne modellezni egy gimnáziumi osztályteremben, ott vannak az érettek, akik azért mentek ki, hogy a feladatukat elvégezzék és haza térjenek. A különcök, akik nem annyira társasági lények, de hamar maszkot „húznak”, ha az élet úgy kívánja és persze a bohócok, akik minden hülyeségben benne vannak és úgy érzik magukat, mintha otthon ülve Modern Warfare-oznának. Eltekintve ezektől az egyedektől vannak, akik nem illenek be sehova, van bennük egy kis ilyen, egy kis olyan, ide-oda csapódnak, de akad egy kis közegük, amiben megbíznak. Ugyanúgy jelen vannak a kavarások, viszályok és persze az örömteli pillanatok és ez természetes, még ha ezek az emberek komoly feladatot látnak el és szigorú kiképzésben részesültek. Minoo életében ugyanúgy helyet kapott minden, kezdjük a szerelemmel. 50-60 férőhelyes sátrak privát szféra nélkül, férfi és nő elszeparálatlanul együtt. Az esélye annak, hogy a két ember, legyen az azonos vagy különnemű egymásra talál, hatalmas. Ez bárkivel megeshet, ahogy Minoo-val is megtörtént. Egy közös beosztással kezdődött, mely pár szép héttel folytatódott és egy semmivel végződött. Mindketten Floridában születtek, így Minoo elkezdett többet belegondolni a dolgokat mivel, ha vége a kiküldetésnek, majd milyen szép lesz otthon. Ez nem így történt, le lett cserélve egyik napról a másikra, s az ilyesfajta történések hatalmas törést tudnak okozni, az ember hamar elkezdi megkérdőjelezni saját magát. Velem van gond? Mit ronthattam el? Ronda lennék? A magabiztosságot és a bizalmat porig tudja rombolni, ehhez bőven elég egy ember is, ilyenkor az minden képes végigfutni az agyon. Először a múltban kezdünk tapogatózni, egészen attól a pillanattól kezdve, amire emlékszünk és szépen sorjában haladva elérünk a jelenik és feltesszük a kérdést. Hányszor vertek át és hány emberbe fektettem több energiát, mint kellett volna, de ugye ezt azonnal nem vesszük észre. Kell egy hatalmas pofára esés, hogy észbe kapjunk, óvatosabbnak kell lenni és ezen dolgok hamar a feje tetejére állítják az embert. Ilyenkor jön, hogy elkezdünk mindent megkérdőjelezni, titkolózni és kicsit elzárkózni a valóságtól, mert ilyenek vagyunk. Túlgondolunk hamar mindent és olyan dolgokat találunk ki, ami kialakítja a saját valóságunkat, egy képzeletbeli teret. Ez hamar toxikussá tesz minden jövőbeli kapcsolatot. Kivel mész? Honnan ismered és mióta? Ki Ő pontosan neked? És ehhez elég volt, egy nagy illúzióvesztés. Ha viszont valamire megtanította Minoo-t az eddigi élete, hogy nincs megállás, a kiképzés bátorságot adott neki, elhitte, hogy jobb tud lenni bárkinél és persze utálta, ha kiabálnak vele és lenézik, mert zöldfülű. Könnyű mindig a ”kisebbet” kritizálni, nem ismeri a terepet, hamar követ el baklövéseket és ügyetlen. Ebből a kritikából sokat kapnak a frissen besoroltak és ez hamar ki hat a személyiségre is. Mivel ezt látják a felettük állóktól, így hamar bele lehet gondolni, hogy lehet ez az elvárt, nekem is ezt kell csinálnom és, ahogy léped a létrát úgy vált át ez egy maradandó dologgá. Ezt nem feltétlen lehet hívni pesszimizmusnak, mivel nem csak a rosszat látod mindenben, hanem egy dologban szeretnéd a rosszat látni folyamatosan és a legkisebb hibát is úgy közelíted meg, mintha az illető egy utolsó senki lenne és szóvá teszed neki, a sajátos hangnemedben, mindezt persze érvekkel alátámasztva, különben semmit nem ér, ha csak elhordod mindennek. Ez a tevékenység, vagyis ”hobbi” hamar tovább fejlődik és egyszer csak azon kapod magad, hogy ezt nem csak az alattad állókkal csinálod megszokásból, hanem idegenekkel, barátaiddal és szeretteiddel szemben is. Természetesen a szokásos mindenki büszke volt rész következik, és mint említettem az erősen republikánus szomszédság is összegyűlt, mert nem Minoo volt az egyetlen ember a környékről, aki most tért haza, és hát hogyan is történhetett volna másképp, ezt meg kell ünnepelni. Egy “welcome home party”-t szerveztek a frissen hazatérteknek, bár ez nem feltétlen volt szerencsés mindenki számára. A PTSD sajnos egy nagyon súlyos dolog és nem mindenki volt olyan szerencsés, mint Minoo, hogy nem tapasztal semmi szörnyűséget a kirendeltsége során. A szomszédság egy kis tűzijátékkal szerette volna megspékelni a hangulatot, mit sem gondolva a fiatalokra, ekkor történt az, hogy az egyik srácon kitört a pánikbetegség és el kellett szállítani. Ekkor tört rá Minoo-ra is a félelem, hogy mivan, ha esetleg nem fog tudni visszailleszkedni normálisan és rá is ez vár. Ezen események megtörténte után a kis összejövetelnek vége szakadt. Otthon természetesen szülei, de legfőképp apja érzékelte, hogy valami nem stimmel és ismételten egy egész estés beszélgetés vette kezdetét, ahol elmagyarázta neki, hogy miért nem kell félnie a látottaktól. Ezen szavak hallatán, azért átjárta testét a megnyugvás, de még mindig ott volt benne az az ici-pici alig izzó parázs, hogy mivan, ha mégis. Ám, az elkövetkezendő pár hónap békésen telt, Minoo már alig emlékezett a történtekre, már-már visszarázódott a rendes kerékvágásba, bár drámaian hangzik, Őt eléggé megviselte, hogy ilyen állapotban látta egy “bajtársát”, még ha életében nem is beszélt vagy találkozott vele. Ezen események sokaságának hatására érezte úgy, hogy megérett az önálló életre és itt az ideje kirepülni a családi fészek meleg öléből. A pénzügyi helyzete nem feltétlen támogatta helyzetét, de szülei támogatták az önálló élet elkezdésében és segítettek neki lakóhelyet keresni, még ha az egy másik államban is volt. Több hétbe telt mire megtalálta azt a helyet, ami úgy nézett ki, hogy megfelel az elvárt igényeknek. A hirdetést Tyndall Mays adta fel, aki éppen a frissen vásárolt házát renoválja és lakótársat keres a tágas térbe. Los Santos, San Andreas – A megérkezés melengető érzete, asszimilálódás és ismerkedés az új környezettel, ezen dolgok kísérték útján Minoo-t a megérkezés első pár órájában és egy gondolat. Egy gondolat, amit az apja ültetett a fülébe az elköszönések heves zavarában. “Bízom benne, hogy Te is a család büszke múltját fogod követni és tovább viszed ezt a hazafias életmódot.” Mivel Minoo eddig sose okozott csalódást az apjának, így nem is tett másképp. Az első pár órányi szusszanást egy rövid kitérő követte. Jelentkezett az LSPD Akadémiájára, felvételt nyert és kezdetét vette a fél éves képzés. A tökéletes rajt rengeteg sportágban döntő szereppel rendelkezik. Itt ez a sikeres jelentkezés volt, mely az szerotonin szintet kilőtte a marsra és ismét megvolt a valahová tartozás érzése na meg, hogy megint csak a család büszkesége lehet, de magára is büszke volt, hiszen a kint töltött idő erre nevelte. Nem tudott volna leülni egy székbe és egésznap táblázatokat töltögetni, vagy elmenni egy kocsmába pultosnak. Ezekben nem találta meg az izgalmat, ezen dolgok untatták. A kint töltött idő aktívvá nevelte, ahol folyamatosan ébernek kellett lenni, mivel nem tudod, hogy mi történik a következő másodpercben. Alaposságra intette, mivel minden kis részlet számít és sose tudhatod, hogy ahol éppen állomásozol ott kikből tevődnek össze a lakók, egyetlen szó is elég ahhoz, hogy megtudd kiben lehet megbízni és ki az, akit jelenteni kell. A siker sztori után nem sokkal pedig következtek az orvosi felmérések, fizikai tesztek és különböző háttér vizsgálatok tömkelege, ez nem volt újdonság Minoo-nak, egy csöppet eltérő, de hasonló dolgon már részt vett a múltban. A fél év elteltével eljött az Akadémia vége, a végzősök felső 70%-ban teljesített és elkezdhette az ezt követő próbaidős időszakot, ami megint csak hat gyönyörű hónapig fog tartani. Tele kihívással, új élményekkel, eddig nem ismert eseményekkel és egy teljesen új élettel.
×
×
  • Új létrehozása...