Ugrás a tartalomhoz

Keresés:

Eredmények megjelenítése: 'to be verified'.

  • Keresés kulcs alapján

    Kulcsszavak ami alapján könnyebben megtalálják a témát.
  • Keresés szerző alapján

Tartalom típusa


Fórum

  • Szerver információk
    • Hírek
    • Információk
    • Szerver környezete, játéktere
    • Szabályzatok
    • Leírások
  • Linkek
    • Facebook
    • Instagram
    • YouTube
    • Discord
  • Kérelmek és kérvények
    • Segítségkérés
    • Unban kérelem
    • Interior kérelem
  • Frakciók
    • Frakcióhírek
    • Frakciók
    • Nem scriptelt frakciók
  • IC - In Character
    • San Andreas Állam
    • Bíróság
    • Hirdetések
    • Biznisz részleg
    • Internet
  • OOC - Out of Character
    • Frakció pályázatok
    • Jelentkezések
    • Panaszkönyv
    • Ötletek
    • Hibajelentések
  • Bemutatóterem
    • Bemutatkozás
    • Karaktertörténetek
    • Alkotóműhely
  • Egyéb
    • Fórumjátékok
    • Off-Topic

Keresés itt..

Értékek keresése melyek..


Létrehozás dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Utolsó frissítés dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Keressen a számok alapján...

Csatlakozott

  • Kezdés

    Záró időpont


Csoport


Rólam

  1. Vidar, Anais Aphrite és Tyron Nord első gyermekeként jött világra 1990 telén. Ő nem Ryfossban született ahol eredetileg laktak, hanem hazájuk fővárosában Osloban. A fiú nagyon jó körülmények között nevelkedett, mivel a család eléggé jómódú volt. Apjában a példaképét látta meg. Iskolába sose járt. Magántanár tanította őt meg mindenre. Tyron szigorú, de megértő apa volt amíg élt. Sokat járt fiával a régi házukhoz közeli erdőbe. Vidar innen tanulta meg a vadászat fortélyait. Egy nap viszont édesapja váratlanul elhunyt. Az orvosok megállípították hogy szívroham következtében halt meg. Vidar ekkor még csak öt éves volt. A gyermek teljesen összetört. Kezelhetetlenné vált, volt hogy tört-zúzott a szobájában. Édesanyja négy év után lépett tovább. Két testvére született más-más apától. Raelynn és Kyan. Vidar akkor nyugodott meg újra amikor először tartotta újszülött húgát karjaiban. Megesküdött neki még aznap hogy az élete árán is védeni fogja amíg csak tudja. Testvéreivel megpróbált általában jó kapcsolatot ápolni de ezt édesanyjuk, aki neheztelt Vidarra apja halála miatt, eléggé megnehezítette a dolgot. Vidar tizennyolc évesen elköltözött otthonról hátrahagyva két testvérét és édesanyját. Félévente, tért haza és elvitte testvéreit ugyanabba az erdőbe ahová apjával járt. Vidar elég jól értett a fegyverekhez hisz nagyon sokat tanulmányozta őket. Képes volt a legtöbbet szétszedni majd újra összerakni ezáltal csiszolva tudását a komponensekről. Egy idő után viszont, sokáig nem tért haza. Úgy gondolta jobb lesz testvéreinek és édesanyjának az ha távol marad tőlük amikor beüt a baj. Ugyanis Vidar nem éppen törvényes úton szerezte meg a napi betevőjét. Szállítóként tevénykedett. A pontból B-be szállított különböző illegális tárgyakat, néha személyeket. Ezek között voltak drogok, fegyverek, luxusprostik. Kissebb hírnevet szerzett magának a norvég bandák között. Emiatt nem akart többet hazatérni a családjához mivel féltette őket, egy esetleges rajtaütéstől. Egy nap viszont a szállítás alkalmával minden balul sült el. Vidart három rendőrruhás férfi állította meg és megkérték hogy nyissa fel a csomagtartót. Vidar zsebében, egy bicska volt készenlétben ha menekülni kellett volna. Bár mélyen legbelül tudta hogy nem akarja használni. Készségesen kinyitotta a hátsó ajtót amikor a "rendőrök" meglátták a fegyvereket és drogokat. Ekkor mivel nem bilincselték meg egyből, Vidar gyanút fogott. A három férfi igazából nem rendőr volt, hanem az egyik rivális banda tagjai. Dulakodásba keveredtek, amikor is Vidarban elkattant valami. Nem tudta mit tesz csak cselekedett. Mind a három férfi vérbefagyva, brutálisan megszúrkálva, maradt ott az úton amikor elhajtott onnan. Kiderült hogy dührohamait nehezen tudja kontrolálni ezért történhetett ez. Vidar minél hamarabb ki akart szálni és ezt meglepő módon meg is engedték neki. Egy nyári estén Vidar egyedül iszogatott egy szórakozóhelyen. Egy lány ült le mellé, mivel nem volt máshol hely. Egy martinit kért és italát kortyolgatva halgatta a zenét amit éppen akkor játszottak. Vidar nem nagyon figyelt erre, hisz akkor még nem sejtette hogy ez a nő gyökeresen megváltoztatja majd az életét. A nő eléggé részegre itta magát majd konfrontációba keveredett egy helyi vagánnyal aki nem tudta elfogadni hogy aznap este nem akadt horogra neki senki. A férfi felpofozta a lányt amit már Vidar se nézhetett tétlenül. A férfival verekedésbe keveredtek amiből Vidar jött ki győztesül. A lányt hazakísérte akit Lilly-nek hívtak. Másnap egy kávézóban futottak újra össze, ahol beszélgetésbe elegyedtek. Vidar hamar megkedvelte a lányt. Azután többször találkoztak míg végül össze jöttek. Két éven át boldog kapcsolatban éltek. Viszont egy nap csúnyán összevesztek. Ordibáltak egymással majdnem egész nap késő estig. A vége az lett hogy Lilly elvitte Vidar autóját hogy addig is távol legyen tőle. Viszont ekkor történt meg ami Vidart teljesen megváltoztatta. Lilly elvesztette az uralmat a jármű felett és a hídról amin autózott a mélybe zuhant. Lilly a helyszínen életét vesztette és Vidar még csak nem is tudott róla. Nem sokkal később Raelynn hívta fel, hogy közölje vele a szörnyű hírt. Vidar ezek után nem volt önmaga. Komorrá vált és kedvtelenné. A gyász elől az alkoholba menekült. Ekkor tért haza pár év után újra. Beállt a családi vállalkozásba, ahol a pénzügyekkel foglalkozott. Bár néha alkoholproblémái miatt nehezen tudta végezni feladatát. Viszont úgy tűnt a fegyverekről szerzett ismerete, amit szállítói munkája során szerzett, hasznára lelhet. Elkezdett felvásárolni fegyveralkatrészeket olcsó áron, majd a régi bandájának eladta őket kétszer annyiért. Sokáig csinálta ezt majd rájött hogy ezt a metódust más árukkal is lehet alkalmazni. Mélyen belenyúlt a zsebébe, majd a legkeményebb drogok, alapanyagait vásárolta fel termelőktől. Ő csak az alapanyagokat adta el a bandának akik ezáltal, prémium minőségű kokaint, heroint, marihuánát tudtak terjeszteni Norvégiában. Családjával egyre többet foglalkozott, megpróbálta minden szabadidejét húgával, és öccsével tölteni. Volt hogy a legdrágább éjszakai klubokba vitte el őket, de volt hogy csak szimplán újra vadászni mentek el. Egy napon viszont Raelynn segítségért fordult hozzá. Rossz társaságba keveredett, és azt szerette volna hogy ha Vidar megvédené őt ha ne talán bajba kerülne. Vidar, megpróbálta megtanítani az alapokat amit meg tudott tanítani. Akárhányszor megtámadták Rae-t Vidar ott volt hogy megvédje. Ezért egy idő után feladták azt hogy Raelynnel bármit is kezdjenek. Vidar kinézetileg mindig próbál adni magára, és adott időnek és szituációnak megfelelően öltözködik. Név: Vidar Nord Anyja neve: Anais Aphrite Születési hely/idő: 1990. December 4. Oslo, Norvégia Magasság: 189 cm Súly: 81 kg Ismertető jegyek: Égszínkék szemek. Sötétbarna hátrafésült haj. Kimondottan magas, közepesen izmos testalkat. Belső tulajdonságok: Pozitív: Intelligens, odaadó, hűséges, általában higgadt, kitartó. Negatív: Ha egyszer bekattan nem képes az indulatait fékezni. Képességek: Alap közelharci tudás. Lőfegyverek magasfokú használati tudása.
  2. Alap információk Név: Minoo Frost Születési Dátum: 25/JULY/1998 Etnikum: Perzsa-Amerikai Nacionalitás: Amerikai Súly: 143lbs (65kg) Magasság: 5'5" (1.70m) Vércsoport: A+ Munkahely(ek) United States Army 2nd Brigade Combat Team, 34th Infantry Division Corporal 2016 - 2020 Los Santos Police Department Police Officer I 2021 - Végzettség(ek) Bishop Kenny High School (HSD) September 2012 — June 2016 Fontosabb jellemzők Bátor Kritikus Fejlődőképes Féltékeny Aktív Beszédes Alapos Válogatós Barátságos Szókimondó Jacksonville, Florida – Minoo Frost egy normális középosztálybeli család sarja, Perzsa felmenőkkel. Apja ágáról leginkább egy republikánus, büszke amerikai rész ismerhető meg, ahol túlnyomó részt mindenki valamilyen rendvédelmi szervezet tagja volt vagy éppen jelenleg is az. Az anyja ágáról pedig egy teljesen átlagos, muszlim kispolgári család. Testvérével, Babakkal normális, hazafias nevelést kaptak az apjuk részéről. Elég szigorú és határozott szülők között nőtt föl, kis korában már az erkölcsökre tanították, önvédelmi oktatásokra jártatták. Nagy volt az elvárás, de nem csak Minoo felé, hanem Babak felé is. Az iskolában mindig tökéletesen kellett teljesíteniük és az abszolút önállóságra nevelték Őket. Bár Minoo erősen lázadó egyén volt, mindig próbált valahogyan kiszakadni ebből, kicsit szabadabb lenni, és 100%-ban szembe menni azzal, amit szülei képviseltek. Ez sokszor fejmosással járt, főleg azért, mert egy erősen republikánus kisvárosi részen laktak, és a szülők nem vették jó néven, amikor a gyermekük részegen érkezik haza hajnalban ordítva, mert mégis az milyen képet fest erről a “tökéletes” családról. A szülők inkább csak örülhettek, ugyanis ezeken a kis kicsapongásokon kívül Minoo az iskolában tökéletesen teljesített, a mentális egészsége a toppon volt, és a törvényt se szerette sértegetni. A High School Diplomát kiválóan teljesítette, és ezzel rengeteg kapu nyílt meg előtte az életben, de leginkább egy kapu, ami az apjával való komoly beszélgetéshez csalogatta Őt, mert eljött a fontos kérdés. Avagy, hogyan tovább? Minoo 18 éves volt és apja, aki egy büszke amerikai volt egyértelműen felvetette a bevonulás ötletét. A legrövidebb idő, amit aktív szolgálaton kell töltenie az két év, de ezen felül 6 évig kötelezően tartalékos marad. Végül Minoo is érezte, hogy ez a beszélgetés nem a választási lehetőségeiről szól, így nem volt más hátra, útjuk a Dél-Jacksonville-i Army Recruiting Office-t vette célba, ahol teljesült apja vágya. Herat tartomány, Afghanistan – Három éve annak már, hogy Minoo megjárta a toborzó irodát, teljesítette az alapvető vizsgálatokat, és a kiképzést. Jelenleg pedig őrszolgálatot teljesít Herat város és környékén, az itt élő elenyésző számú Perzsa lakosság nagy részével sikeresen megtudja magát értetni, ami nagy segítséget jelent neki és társainak is, bár nyelvi akadályok vannak a Dari dialektus miatt. Minoo a 2nd Brigade Combat Team, 34th Infantry Division tagjaként van a helyszínen, amelyet csak Red Bull-ként becéznek. Jelenleg utolsó napjait éli kirendelve, a szerencséje pedig a csúcson van, mivel eddigi szolgálata alatt semmilyen komolyabb atrocitás nem történt és ennek köszönhetően nem történt meg az, ami a kint állomásozó katonák egyik legnagyobb félelme a halálon kívül, hogy fegyverét is használnia kell. Minoo már eléggé elszokott a megszokott civilizációjától és rengeteg időt tölt azzal, hogy felkészüljön a visszatérésre. Ezen gondolatait leginkább kis naplójába szokta vésni. “235. nap Lassan vége ennek a szarnak, és hazatérek. Elborzaszt az, amilyen körülmények között élnek itt egyesek, tegnap végignéztem, ahogy a homokban vágnak fel egy kecskét, hogy meg egyék...a homokban. A napi edzéseim se nyújtanak már annyi örömet, mint az elején. A velem állomásozókkal szerencsére jó a kapcsolat, bár így fél év után már a kurva póker is unalmas kezd lenni, lehet első dolgom a visszatérés után egy kaszinó kifosztása lesz, még a végén Én leszek a következő Bryn Kenney...Most még a gyomrom is korog, a mellettem fekvőnek durvább láb szaga van, mint egy ijedtében megpusztult törpehangyász hetes hullája. Az első napokban még mindenki figyelt ezekre, most már azon se lepődnék meg, ha a ruhám fogná magát és futásnak eredne. Eltekintve a kecske evőket, a többi helyi normális, a legtöbbjük mindennap meghív minket enni, óh...de jól esne egy Kahwah meg egy Chopan kabob...ha Ők nem lennének már éhen haltam volna, kibírhatatlan ennyi ideig MRE-t enni, kivéve az a mogyoróvaj, még ölnék is érte...na mindegy, majd holnap még írok valamit.” Jacksonville, Florida – A nagy hazatérés, az örömkönnyekkel üdvözlések, a rég látott családtagok boldog átkarolása, és persze az elmaradhatatlan sztorizgatások az apjával, így telt Minoo első pár napja a visszatérés után. Ezen napok megterhelőek voltak, szokatlan volt a kényelmes környezet, a rendes étel, a társak és riválisok hiánya. Gondolhatjuk, hogy kint minden rendben ment, mindenki mindenkinek a puszipajtása, a közös cél és az együtt a hazáért bullshit. A kinti életet le lehetne modellezni egy gimnáziumi osztályteremben, ott vannak az érettek, akik azért mentek ki, hogy a feladatukat elvégezzék és haza térjenek. A különcök, akik nem annyira társasági lények, de hamar maszkot „húznak”, ha az élet úgy kívánja és persze a bohócok, akik minden hülyeségben benne vannak és úgy érzik magukat, mintha otthon ülve Modern Warfare-oznának. Eltekintve ezektől az egyedektől vannak, akik nem illenek be sehova, van bennük egy kis ilyen, egy kis olyan, ide-oda csapódnak, de akad egy kis közegük, amiben megbíznak. Ugyanúgy jelen vannak a kavarások, viszályok és persze az örömteli pillanatok és ez természetes, még ha ezek az emberek komoly feladatot látnak el és szigorú kiképzésben részesültek. Minoo életében ugyanúgy helyet kapott minden, kezdjük a szerelemmel. 50-60 férőhelyes sátrak privát szféra nélkül, férfi és nő elszeparálatlanul együtt. Az esélye annak, hogy a két ember, legyen az azonos vagy különnemű egymásra talál, hatalmas. Ez bárkivel megeshet, ahogy Minoo-val is megtörtént. Egy közös beosztással kezdődött, mely pár szép héttel folytatódott és egy semmivel végződött. Mindketten Floridában születtek, így Minoo elkezdett többet belegondolni a dolgokat mivel, ha vége a kiküldetésnek, majd milyen szép lesz otthon. Ez nem így történt, le lett cserélve egyik napról a másikra, s az ilyesfajta történések hatalmas törést tudnak okozni, az ember hamar elkezdi megkérdőjelezni saját magát. Velem van gond? Mit ronthattam el? Ronda lennék? A magabiztosságot és a bizalmat porig tudja rombolni, ehhez bőven elég egy ember is, ilyenkor az minden képes végigfutni az agyon. Először a múltban kezdünk tapogatózni, egészen attól a pillanattól kezdve, amire emlékszünk és szépen sorjában haladva elérünk a jelenik és feltesszük a kérdést. Hányszor vertek át és hány emberbe fektettem több energiát, mint kellett volna, de ugye ezt azonnal nem vesszük észre. Kell egy hatalmas pofára esés, hogy észbe kapjunk, óvatosabbnak kell lenni és ezen dolgok hamar a feje tetejére állítják az embert. Ilyenkor jön, hogy elkezdünk mindent megkérdőjelezni, titkolózni és kicsit elzárkózni a valóságtól, mert ilyenek vagyunk. Túlgondolunk hamar mindent és olyan dolgokat találunk ki, ami kialakítja a saját valóságunkat, egy képzeletbeli teret. Ez hamar toxikussá tesz minden jövőbeli kapcsolatot. Kivel mész? Honnan ismered és mióta? Ki Ő pontosan neked? És ehhez elég volt, egy nagy illúzióvesztés. Ha viszont valamire megtanította Minoo-t az eddigi élete, hogy nincs megállás, a kiképzés bátorságot adott neki, elhitte, hogy jobb tud lenni bárkinél és persze utálta, ha kiabálnak vele és lenézik, mert zöldfülű. Könnyű mindig a ”kisebbet” kritizálni, nem ismeri a terepet, hamar követ el baklövéseket és ügyetlen. Ebből a kritikából sokat kapnak a frissen besoroltak és ez hamar ki hat a személyiségre is. Mivel ezt látják a felettük állóktól, így hamar bele lehet gondolni, hogy lehet ez az elvárt, nekem is ezt kell csinálnom és, ahogy léped a létrát úgy vált át ez egy maradandó dologgá. Ezt nem feltétlen lehet hívni pesszimizmusnak, mivel nem csak a rosszat látod mindenben, hanem egy dologban szeretnéd a rosszat látni folyamatosan és a legkisebb hibát is úgy közelíted meg, mintha az illető egy utolsó senki lenne és szóvá teszed neki, a sajátos hangnemedben, mindezt persze érvekkel alátámasztva, különben semmit nem ér, ha csak elhordod mindennek. Ez a tevékenység, vagyis ”hobbi” hamar tovább fejlődik és egyszer csak azon kapod magad, hogy ezt nem csak az alattad állókkal csinálod megszokásból, hanem idegenekkel, barátaiddal és szeretteiddel szemben is. Természetesen a szokásos mindenki büszke volt rész következik, és mint említettem az erősen republikánus szomszédság is összegyűlt, mert nem Minoo volt az egyetlen ember a környékről, aki most tért haza, és hát hogyan is történhetett volna másképp, ezt meg kell ünnepelni. Egy “welcome home party”-t szerveztek a frissen hazatérteknek, bár ez nem feltétlen volt szerencsés mindenki számára. A PTSD sajnos egy nagyon súlyos dolog és nem mindenki volt olyan szerencsés, mint Minoo, hogy nem tapasztal semmi szörnyűséget a kirendeltsége során. A szomszédság egy kis tűzijátékkal szerette volna megspékelni a hangulatot, mit sem gondolva a fiatalokra, ekkor történt az, hogy az egyik srácon kitört a pánikbetegség és el kellett szállítani. Ekkor tört rá Minoo-ra is a félelem, hogy mivan, ha esetleg nem fog tudni visszailleszkedni normálisan és rá is ez vár. Ezen események megtörténte után a kis összejövetelnek vége szakadt. Otthon természetesen szülei, de legfőképp apja érzékelte, hogy valami nem stimmel és ismételten egy egész estés beszélgetés vette kezdetét, ahol elmagyarázta neki, hogy miért nem kell félnie a látottaktól. Ezen szavak hallatán, azért átjárta testét a megnyugvás, de még mindig ott volt benne az az ici-pici alig izzó parázs, hogy mivan, ha mégis. Ám, az elkövetkezendő pár hónap békésen telt, Minoo már alig emlékezett a történtekre, már-már visszarázódott a rendes kerékvágásba, bár drámaian hangzik, Őt eléggé megviselte, hogy ilyen állapotban látta egy “bajtársát”, még ha életében nem is beszélt vagy találkozott vele. Ezen események sokaságának hatására érezte úgy, hogy megérett az önálló életre és itt az ideje kirepülni a családi fészek meleg öléből. A pénzügyi helyzete nem feltétlen támogatta helyzetét, de szülei támogatták az önálló élet elkezdésében és segítettek neki lakóhelyet keresni, még ha az egy másik államban is volt. Több hétbe telt mire megtalálta azt a helyet, ami úgy nézett ki, hogy megfelel az elvárt igényeknek. A hirdetést Tyndall Mays adta fel, aki éppen a frissen vásárolt házát renoválja és lakótársat keres a tágas térbe. Los Santos, San Andreas – A megérkezés melengető érzete, asszimilálódás és ismerkedés az új környezettel, ezen dolgok kísérték útján Minoo-t a megérkezés első pár órájában és egy gondolat. Egy gondolat, amit az apja ültetett a fülébe az elköszönések heves zavarában. “Bízom benne, hogy Te is a család büszke múltját fogod követni és tovább viszed ezt a hazafias életmódot.” Mivel Minoo eddig sose okozott csalódást az apjának, így nem is tett másképp. Az első pár órányi szusszanást egy rövid kitérő követte. Jelentkezett az LSPD Akadémiájára, felvételt nyert és kezdetét vette a fél éves képzés. A tökéletes rajt rengeteg sportágban döntő szereppel rendelkezik. Itt ez a sikeres jelentkezés volt, mely az szerotonin szintet kilőtte a marsra és ismét megvolt a valahová tartozás érzése na meg, hogy megint csak a család büszkesége lehet, de magára is büszke volt, hiszen a kint töltött idő erre nevelte. Nem tudott volna leülni egy székbe és egésznap táblázatokat töltögetni, vagy elmenni egy kocsmába pultosnak. Ezekben nem találta meg az izgalmat, ezen dolgok untatták. A kint töltött idő aktívvá nevelte, ahol folyamatosan ébernek kellett lenni, mivel nem tudod, hogy mi történik a következő másodpercben. Alaposságra intette, mivel minden kis részlet számít és sose tudhatod, hogy ahol éppen állomásozol ott kikből tevődnek össze a lakók, egyetlen szó is elég ahhoz, hogy megtudd kiben lehet megbízni és ki az, akit jelenteni kell. A siker sztori után nem sokkal pedig következtek az orvosi felmérések, fizikai tesztek és különböző háttér vizsgálatok tömkelege, ez nem volt újdonság Minoo-nak, egy csöppet eltérő, de hasonló dolgon már részt vett a múltban. A fél év elteltével eljött az Akadémia vége, a végzősök felső 70%-ban teljesített és elkezdhette az ezt követő próbaidős időszakot, ami megint csak hat gyönyörű hónapig fog tartani. Tele kihívással, új élményekkel, eddig nem ismert eseményekkel és egy teljesen új élettel.
  3. S O N N Y K A R A K T E R L A P Adatok: Név: Sonny Kyro Születési hely: Florida, Jacksonville Születési idő: 04|20|1999 Anyja neve: Halle Nefertiti Állampolgárság: Amerikai Karakterleírás: Testalkat: Sportos Szemszín: Barna Hajszín: Festett Magasság: 185 cm Testsúly: 80 kg Jellemvonások: ➤ Társaság kedvelő ➤ Kreatív ➤ Eltökélt ➤ Élv hajhász ➤ Extrém sportok kedvelője ➤ Forrófejú ➤ Szereti a kábítoszereket ➤ Versenyzős tipus
  4. Isabelle Callaghan (Izzy) Alap információk Születési neve: Isabelle Callaghan Születési dátum: 21/10/1992 Anyja neve: Natalie Reynolds Nemzetiség: Brit Magasság: 5’4 (164cm) Testsúly: 121lbs (55kg) Hajszín: Vörös Szemszín: kék Tulajdonságok Pozitív Negatív Barátságos Makacs Kalandvágyó Önértékelési problémák Türelmes Megfelelési kényszer Céltudatos Felelőtlen Aktív Célok Sikeres karrier, vállalkozás Családalapítás Kapcsolat építés (üzleti, magánéleti) Önfejlesztés Hobbik Túrázás Sportolás Bulizás Karakter történet Családi háttér Igazából hol is kezdjem? 1992 október 21-én születtem egy angliai középosztálybeli család egyszülött gyermekeként. Szüleimmel (Edward Callaghan és Natalie Callaghan (leánykori neve: Natalie Reynolds)) Birminghamben éltünk egy viszonylag csendes környéken. Apám építési vállalkozó volt, illetve mérnök, anyám meg egy helyi újságnál dolgozott újságírókén, tehát viszonylag tanult és „jómódúbb” családból származok. Nagyon sok emlékem van arról, amikor nyaranta a nagyszüleim vidéki házába nagycsaládostól, rokonokkal együtt leutaztunk és napokat/heteket töltöttünk ott közösen. A nyaralótól tulajdonképpen pár perc sétára volt a tenger, így sokat jártunk oda fürdeni a melegben, de mivel Anglia déli részén a tenger közelsége miatt elég sok a csapadék így az időjárás nem mindig engedte meg, hogy fürödjünk, ezért sokat jártunk túrázni a közeli erdőkbe. Az erdőknek, a patakoknak, a tavaknak van egyfajta megnyugtató hatása ezért szeretek túrázni járni ilyen helyeken. Középiskolás éveim Na de kanyarodjunk kicsit visszább a gyerekkoromra. A középiskolás éveim alatt a Hall Green Secondary School-ba jártam. Úgy gondolom, hogy elég népszerűnek számítottam akkoriban, sok barátom volt és nagyon sok emberrel jóba voltam. Elég sokat sportoltam akkoriban, versenyszinten röplabdáztam és teniszeztem, de ezen kívül sok mást is kipróbáltam, de ez a két dolog tette ki a szabadidőm nagyrészét. Mint ugye említettem elég sok emberrel jóba voltam, amiért nap, mint nap dolgoztam, hogy kedveljenek az emberek, illetve nagyon sokat ismerkedtem, hogy minél több barátom legyen, mert az egy jó dolog, ha az embernek sok barátja van, mert… nem igazán tudom megindokolni, de az... De mindegy már megint elkalandoztam, a lényeg az, hogy mivel szabadidőm nagyrészét a barátaimmal és edzéssel töltöttem emiatt nehéz volt a tanulmányaimra is kellő időt fordítanom, de nem akartam csalódást okozni a szüleimnek, hogy én nem szerzek diplomát, mint ők. Ezért felhagytam eleinte a teniszezéssel, később a röplabdával, hogy ne a barátaimmal töltött időt kelljen feláldozzam a tanulásra. Amióta abba hagytam, tehát 9-10 éve nem is nagyon csináltam egyiket se, hogy őszin te legyek néha hiányzik… nem is feltétlen a sportág maga, hanem maga a tudat, hogy valamiben úgy igazán jó vagyok és elismernek érte az emberek. Meghát maga a közösség, csapattársak is hiányoznak, mert még ha nem is volt probléma mentes a kapcsolat a csapaton belül… hát mondjuk nem tudom, lehet csak az idő szépíti meg ezeket a dolgokat, de.… igen, szóval hiányoznak ők is. Egyetemi évek A sok tanulásnak meg lett az eredménye. A középiskola teljesítése után felvettek az Oxfordi Egyetemre, ahol Gazdálkodás és Managementet tanultam. Így hát Oxfordba költöztem. Kissé ijesztő volt elsőre, hogy távol vagyok a szüleimtől, senkit nem ismertek, hogy teljesen önellátóvá kellett válnom... jó ebbe van egy kis túlzás, de a lényeg ugyan az, nagyrészt magamra voltam utalva. Na de visszatérve arra, hogy újkörnyezet, senkit nem ismerek, hát… ez nem maradhatott így. Mivel eléggé extrovertált, közösség centrikus, így nem igazán okozott problémát az új barátok szerzése, de az, hogy a régi barátaimmal teljesen megszakadt a kapcsolatom a költözés után én se kerestem őket, ők se engem és ez ráébresztett arra, hogy hiába volt sok barátom nem alakult ki senkivel olyan igazi barátság. Ezért máshogy akartam csinálni… igaz barátságokat akartam kialakítani és nem csak „ivócimborákat” szerezni, ami tudom nem egészen csak döntés kérdése, de azért számít az, hogy hogyan áll hozzá az ember szerintem. Azt szeretném leszögezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet ismerkedtem volna vagy kevesebb barátot szereztem, mint régebben, csak pusztán azt, hogy a sok barát közt próbáltam néhány olyan barátságra szert tenni, amik… „mélyebb érzelmi kötődéssel járnak”, ha így érthető. Persze továbbra is rengeteget jártam szórakozóhelyekre, házibulikba, koncertekre, tehát szinte bárhova, ahol voltak emberek, zene szólt és lehetett alkoholt kapni De komolyra fordítva a szót nem szeretném ezt az egészet úgy beállítani, mintha másból se állt volna az életem, csak ebből, mert mellette dolgoztam is, hogy… hát ne haljak éhen. Egy gyakornoki állásom volt egy multinak a helyi irodájában. Egyetemi éveimet végig ennél a cégnél töltve, egyszerűbb feladatokat végeztem. Itt ismerkedtem meg Summer-el, aki az akkori legjobb barátnőm lett. Hogy kerültem ide? Hát ami azt illeti szerintem elég szokatlan módon kerültem ide az államokba, ami nem azt jelenti feltétlen, hogy érdekes is legalábbis szerintem. Szóval… az egyetem elvégzése után is ugyan annál a cégnél dolgoztam, mint előtte, de ekkor már magasabb pozícióba, teljes munkaidőben stb. Ugye egy multinacionális cégről beszélünk, ami többek közt könyvvizsgálattal, adó- és marketing tanácsadással és egyéb dolgokkal foglalkozott. Már jó pár éve a cégnél dolgoztam amikor jött egy lehetőség, hogy az USA-ban található anyavállalathoz van lehetőség átkerülni. Szóval… elég sok tényező volt az, ami miatt jelentkeztem az áthelyezésre. Summer, ugye akiről előbb meséltem már máshol dolgozott, másik városba költözött ebből kifolyólag egyre kevesebbet tudtunk találkozni, így már-már elkerülhetetlen volt az, hogy eltávolodjunk egymástól, éppen ezért ő se volt igazán „visszatartó erő”. Továbbá egy nagyon nagy kalandnak ígérkezett, ami miatt az ember komolyan elgondolkozik rajta. Arról nem is beszélve, hogy egy komoly előrre lépési lehetőség volt. Ez egyetlen komoly hátránya az volt, hogy nagyon távol lennék a szüleimtől és nem akartam „egyedül” hagyni őket. De végül a szüleim és a barátaim támogatására éltem a lehetőséggel és beadtam a jelentkezésem az áthelyezésre. Úgy álltam hozzá az egészhez, hogy amennyiben elfogadják akkor örülök, ha nem akkor se dől össze a világ. Mivel az akkori felettesemmel elég jó volt a kapcsolatom egy elég jó ajánlólevelet írt számomra, aminek köszönhetően én is aközt a pár ember közt voltam, akik át lettek helyezve. Ezt követően volt egy átmeneti időszak, amíg megszereztem a vízumot, zöldkártyát és hasonlók, de nagyrészt ezeket a cég intézte. Miután mindez megvolt már csak egy dolog maradt hátra…. irány New York. Irány New York Megérkeztem, van egy jó állásom, egy albérletem bent a belváros szívében… egy valóra vált álom igaz? …. Hát nem egészen. A kollégákkal úgy gondolom egész jól kijöttem, de nem nagyon tudtam barátságot építeni, mert mindenki nagyon rideg és távolságtartó volt egymással is nem csak velem, arról nem is beszélve, hogy a város maga nagyon hangos, koszos, büdös volt, a legtöbb ember elég goromba is volt, arról nem is beszélve, hogy a albérletem nagyon kicsi volt, de mellé nagyon drága, és olcsóbba nagyon nem tudtam volna szerezni, mert akkor a munkahelyemre való bejárás lett volna nagyon macerás. Tény és való, szép hely a Central Park, de mivel nem volt könnyen megközelíthető közelségbe ezért nem tudtam sűrűn oda járni, de szükségem volt egy kis természet közelséghez, ahova eltudtam volna menekülni a város zajától, amire a környéken lévő kis parkok nem igazán adtak számomra elegendő teret. Tehát összességébe nem éreztem igazán jól magam ott, nem tudtam barátokat szerezni se a munkahelyemen se szórakozó helyeken, hozzá teszem szórakozó helyekre nem is volt nagyon kedvem járni. Igazából Summerel, néhány más otthoni barátommal tartottam a kapcsolatot, miattuk nem őrültem bele, ebbe az egészbe. Új fejezet Így…igaz közel egy év után, de feladtam New Yorkot és készen álltam arra, hogy tovább álljak. Két lehetőség állt fent számomra… vagy visszaköltözök Angliába vagy az Államokban maradok csak új helyet keresek magamnak. Komolyan elgondolkoztam a hazaköltözésen, de úgy éreztem, hogy ha már idáig eljutottam megfutamodás lenne, ha tényleg haza költöznék, ezért a maradáson döntöttem, már csak azt kellett kitalálnom, hogy pontosan hova lenne érdemes költöznöm. Így esett a választásom a nyugatipart San Andreas állam nagyvárosára, Los Santosra. Megvan benne, minden, amire szükségem van. A nagyvárosi nyüzsgéstől, a természet közeliségen át, a számomra már-már trópusinak is nevezhető időjárásig, ami az angliai és new yorki esős időjárás után fantasztikusnak tűnik.
  5. James McCarthy Személyes információk Születési név: James McCarthy Születési hely, idő: 1995.03.30, Dublin, Írország Nemzetiség: Ír Személyleírás Testmagasság: 180 cm Testsúly: 90 kg Testalkat: sportos Hajszín: vörös Szemszín: zöld Tulajdonságok Pozitív: Vezéregyéniség Megfontolt Eltökélt Negatív: Agresszív Indulatos Szigorú Szenvedélyek, betegségek Alkohol Dohányzás Karaktertörténet Hol is kezdjem a történetemet? Kezdjük például ott, ahol szokás, a gyerekkoromnál. Mit ne mondjak, nem voltak rosszak a gyermekéveim. Nagy családba születtem két testvérrel Sean-al és Seamus-al, unokatestvéreim is voltak egészen sokan. Amikor bekerültem az iskolába még nem is sejtettem milyen családból származok, bár egy 7 éves gyerek honnan sejtené, hogy a családja az egyik legerősebb bűnszervezet vezetője az országban. Először itt volt gyanús, hogy másképp bánnak velem, mint a többiekkel, ha én tettem rossz fát a tűzre akkor egy ejnye-bejnyével lerendezték, viszont a többiek intőt kaptak vagy rosszabbat. Emellett, ha bárki zaklatott vagy beszólt nekem a tanárok megdorgálták. Ebből fakadóan nem sok barátra tettem szert, viszont az a kevés barát, aki volt az igaz barát volt. Annyira jó volt velük a viszonyom, hogy amikor a középiskola választásra került a sor egy iskolába jelentkeztünk. A középiskolai évek már nem annyira a tanulásról szóltak, inkább a bulizásról. 16 éves lehettem amikor először ittam alkoholt, apám egyik kocsmájában mulattunk akkor, whisky-t ittam, ha jól emlékszem elég sokat. Másnap nagyon magam alatt voltam. Ekkor hivatott magához apám, hogy elbeszélgessen velem. Mai napig emlékszem egy mondatra abból a beszélgetésből. A következő emlékem is egy szétbulizott éjszakához kapcsolódik. Egy kocsmában valaki beszólt egy barátomnak és verekedés tört ki. Amikor megtudták, hogy én vagyok Flynn McCarthy fia egyből mindenki a bocsánatunkért esedezett. Miután haza mentem és elmeséltem a történteket édesapám és két embere már a kabátjukat vették és a kocsma felé indultak. A kocsmárost megverték, majd rágyújtották a kocsmáját. Ettől fogva nem mert belém kötni senki. Végzős koromban ismerkedtem meg az első komolyabb barátnőmmel. Vele is sok buliban fordultam meg, de többnyire mindegyik ugyanúgy végződött. Nem tudták, hogy az én barátnőm és beszóltak neki. Ekkor az én agyam elborult és megvertem az illetőket. Kezdetben ez bejött a barátnőmnek, de nem telt sok időbe amíg megunta a folytonos verekedést, ha valaki hozzászól egy buliban. Egy ilyen eset okozta a kapcsolatunk végét, egy buliban a pultnál valaki ellőtt neki egy gyenge csajozós dumát. Az én agyam ekkor elborult és szétvertem az illető fején egy sörösüveget. A barátai lehettek vagy 5-en egyből nekem rontottak, de szerencsétlenségükre én mindig a saját klubjainkban buliztam. Szóval az én segítségemre egyből 10 kidobó jöhetett, nem beszélve apám zsoldosairól, akik ott mulattak. Nem is ecsetelem tovább a tag sorsát, elég annyi, hogy nem élte meg a holnapot. Viszont a barátnőm a verekedés végeztével odajött hozzám és közölte velem, hogy vége. Ezentúl továbbra is jó kapcsolatot ápoltam vele mindezek ellenére. Miután kijártam az iskolákat megkaptam életem első autóját. Szabadon választhattam, hogy milyen autót kérek. De én csak annyit szabtam meg, hogy legyen gyors. Így lett az első autóm egy Progen. Én lettem a környék legmenőbb tagja az autómmal, és egyben a legutáltabb is az éjszakai gyorsulásaimmal. De nem csak azért kellett gyors autó mert éjszaka a haverjaimmal gyorsulgattam. A szakma ártalma is, hogy gyorsan kellett A-ból B-be jussak, ugyanis édesapám engem bízott meg a pénzének szállításával és a bizniszeink felügyelésével. Ebből kifolyólag egész nap a várost jártam fel és alá. Miután kezdtem átlátni a dolgokat az alvilágban édesapám egyre komolyabb dolgokat bízott rám. Én ügyeltem a fegyver bizniszeinkre is. Ezért sokszor hajnalban kellett dolgoznom. Kezdetben ő is elkísért, de csak amolyan gyorstalpaló gyanánt mivel pár alkalom után bedobott a mély vízbe. Szerintem azért, hogy megnézze mennyire állom meg a helyemet mivel egy egészen nagy szállítmányt kellett átvennem és a raktárunkig való szállítását felügyelnem. Jól muzsikáltam ezért édesapám megdicsért és teljes mértékben rám bízta a fegyver ügyleteket. Azonban pár hónapja rosszul sült el egy üzlet a helyi cigány törzzsel és meggyilkolták édesapámat. Minden újság címlapján ott szerepelt. Én a gyilkosság napjától számított egy hétig beszámíthatatlan állapotban voltam. Viszont testvéreim tudták, hogy az első barátnőm Layla jó hatással lenne a lelkemre ezért elhívták hozzánk. A testvéreim számításai bejöttek, mivel Layla sikeresen átsegített a gyászon. Ezek után el kellett temetnünk édesapánkat, majd elő kellett ásnunk a gyilkosait valahonnan, de ezek mellett fent kellett tartanunk egy sebezhetetlen arcot az üzletfeleink felé. A temetésen Sean mondott beszédet mivel én nem voltam rá képes, sok üzletfelünk megjelent a temetésen és támogattak minket. A temetés után pár hónappal már sikeresen kinyomoztuk, hogy a cigányok a felelősek édesapánk halála miatt, ezért összeszedtünk egy nagy csapatot, felszerelkeztünk és megindultunk a helyre, ahol tanyáztak. Az éj leple alatt mentünk és mindenkit megöltünk. Ezután egy hét véres eseményei következtek és a katonáink és bérgyilkosaink által elásott hullákra felépítettük a sziget országbeli birodalmunkat. Én ezután Los Santosba repültem tárgyalni a McGrath családdal a terjeszkedésről, de előtte még ittam egy kávét Layla-val. Ő megkérdezte, hogy miért is megyek el, ha megvan mindenem itt. Én erre csak azt feleltem, hogy nem bírok leállni és majd csak akkor állok le, ha találok egy olyan embert, akin nem tudok felül kerekedni.
×
×
  • Új létrehozása...