Ugrás a tartalomhoz

Keresés:

Eredmények megjelenítése: 'to be verified'.

  • Keresés kulcs alapján

    Kulcsszavak ami alapján könnyebben megtalálják a témát.
  • Keresés szerző alapján

Tartalom típusa


Fórum

  • Szerver információk
    • Hírek
    • Információk
    • Szerver környezete, játéktere
    • Szabályzatok
    • Leírások
  • Linkek
    • Facebook
    • Discord
    • Instagram
    • YouTube
    • TikTok
  • Kérelmek és kérvények
    • Segítségkérés
    • Unban kérelem
    • Interior kérelem
  • Frakciók
    • Frakcióhírek
    • Frakciók
    • Nem scriptelt frakciók
  • IC - In Character
    • San Andreas Állam
    • Bíróság
    • Hirdetések
    • Biznisz részleg
    • Internet
  • OOC - Out of Character
    • Frakció pályázatok
    • Jelentkezések
    • Panaszkönyv
    • Ötletek
    • Hibajelentések
  • Bemutatóterem
    • Bemutatkozás
    • Karaktertörténetek
    • Alkotóműhely
  • Egyéb
    • Fórumjátékok
    • Off-Topic

Keresés itt..

Értékek keresése melyek..


Létrehozás dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Utolsó frissítés dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Keressen a számok alapján...

Csatlakozott

  • Kezdés

    Záró időpont


Csoport


Rólam

  1. Karakterlap: Személyes adatok: Születési neve: Oksana Orlovskaya Születési idő: 1996.01.04 Születési hely: Moszkva, Oroszország Személyleírás: Magas, enyhén izmos testfelépítésű, természetes vörös haj, arcán észrevehetőek a tipikus szláv, orosz vonások. Származás: Kaukázusi Magasság: 190cm Testsúly: 85kg Szemszín: Oceánkék Hajszín: Vörös Személyes tulajdonságok: Pozitív: Intelligens Lojális Bátor Negatív: Könyörtelen Introvertált Anyagias Függőségek: Nikotin Koffein Alkohol Nyelvismeret: Orosz Angol Spanyol Fegyverismeret: Kézi lőfegyverek, illetve gépkarabélyok ismerete Önvédelmi technikák: Krav maga gyakorlati ismerete Végzettség: Bizniszmarketing-menedzsment (Lomonosov Moscow State University) Munkahelyek: Oroszország, Szentpétervár-Orlovsky Logistics USA, Blaim County Govermant-Paleto Bay USA, Btor Inc.-Paleto Bay Karaktertörténet: Childhood: 1988.01.04-én látta meg a napvilágot Oleg Orlovsky és Svetlana Melnichenko gyermekeként, egy Moszkvai lakásban, a szovjet kommunista párt funkcionáriusai által lakott körzetben. Édesapja a Szovjetunió felbomlását követő zűrzavaros időszakban halmozta fel a vagyonát nem egészen legális utón. Idővel egyre nagyobb vagyonra tett szert, így több olyan ember is lett aki nem nézte jó szemmel Oleg hirtelen meggazdagodását. Amikor Oksana még csak hét éves volt a család átköltözött egy Moszkva melletti öt hektáros birtokra. A rendszerváltás után apja az elsők között alapította meg a nemzetközi szinten működő szállítmányozó cégét, mely import exportal foglalkozott Szentpéterváron. Oleg a munkájából adódóan nagyon sokat volt távol a családjától,viszont biztonságba akarta őket tudni, mivel a múltban többször is megfenyegették így biztonsági embereket fogadott és meghagyta családjának, hogy otthonukat csak indokolt esetben hagyják el. Bár megtehették volna, hogy a legelitebb külföldi iskolákban taníttatják, úgy döntöttek maguk mellett tartják lányukat. Magántanárokat fogadtak, akik a családdal és a személyzettel együtt a birtokon éltek. A Birtokon elterült egy hatalmas a cári idők stílusát idéző három szintes kúria, illetve kert, park egy kisebb tóval, különböző garázsok és mellék, illetve kiszolgáló épületek a személyzet számára. Az egészet pedig fák és gondosan vágott sövények takarták el a kíváncsi szemek elől. Oksana elsajátította az angol nyelvet magántanárjától, többek között megismerkedett a fegyverhasználattal is előszeretettel vett részt sportlövészeten, illetve fegyverismereti órákat is vett a birtokon. Vele egykorú barátai nem voltak, nem is lehettek viszont jó kapcsolatot ápolt a személyzettel. Kezdettben, mint család tekintett rájuk később viszont ahogy kezdett idősebb lenni már a barátot próbálta keresni bennük. De mindig volt benne egy űr, ami miatt érezte, hogy az alkalmazottak sohasem lesznek igazán a barátai, egyre többször rátört a depresszió a szorongás.Gyerekkori évei egészen igy teltek a középiskola végéig, amit az elemivel együtt magántanulóként végzett el. Tanulmányait a Lomonosov Moscow State University-n 2007-ben folytatta Bizniszmarketing-menedzsment szakon ezúttal már nem magántanulóként. The beginning of everything: Kezdetben kiközösítve érezte magát mivel nem ismert senkit se és nagyon barátai se voltak eddig, de hamar beilleszkedett és kisebb népszerűségre is szert tett. Egy kisebb baráti társaság is kialakult fiúk lányok vegyesen, akikkel sok felejthetetlen délután töltött el. Erről mikor tudomást szerzett apja kezdetben nem örült, majd Oksana unszolására eleget tett lánya kérésének és hagyta kibontakozni, de két testőrt mindig lányára állított, akik bármerre járt mindig követték és vigyáztak rá. A fiúk körében is hamar népszerű lett mivel eléggé vonzó lánnyá cseperedett, illetve a fiús témák is érdekelték, mint például a fegyverek, illetve az autók. Nagy szerelmese volt luxusautóknak többnyire a német márkákat kedvelte, gyakori volt, hogy születésnapjára egy-egy külföldről behozott Oroszországban egzotikumnak számító autót kapott apjától. Ezekkel az autókkal felváltva járt az egyetemre, a fiúk legnagyobb örömére, akiknek előszeretettel adta kölcsön egy-egy próbakörre. Viszont sorra elutasította a férfiak közeledését mivel a saját neméhez vonzódott, de ezt nem vállalhatta fel az országban uralkodó légkör miatt. Egy nap miután véget értek az órái indult volna vissza a kocsihoz, de észrevette, hogy követi az egyik szaktársa, akinek a közeledését többször is visszautasította. Oksana hogy lerázza őt levágta az utat a sikátorba az autóig remélve, hogy így nem követi a fiú. Félúton a sikátorban utolérte és megragadta Oksanat hátulról, aki ekkor hirtelen a falnak lökte támadóját. Támadójának nem volt szerencséje mivel egy fal mellett futó törött vascső hegyes részének ütközött és betörte a koponyáját. Ekkor Oksana megfordult és a fiúra meredt és látta, hogy életét vesztette és ömlik a fejéből a vér, Oksana rezzenéstelen arccal meredt a holtestre, teljesen lefagyott. Mindenféle gondolat cikázott a fejében, de tudta, hogy most nyugodtnak kell lennie és a lehető leggyorsabban elkell tűnnie onnan. Ekkor hirtelen az autója felé vette az irányt, amikor is egy hajléktalannak kinéző férfi indult meg felé abból a parkolóból, ahova tartott. Felé közeledett és már tartotta a tenyerét és Oksana tudta, hogy nem hagyhatja elmenni ekkor hirtelen megállt egy nagyobb konténer takarásában táskáját maga elé vette és a férfira tekintett majd kotorászni kezdett a táskájában. A férfi barátságosan közelitett felé ekkor Oksana lassan elővette a pisztolyát, amit az apjától kapott és rátartotta a férfira a fegyvert. A hajléktalan ránézett Oksanara de ahogy felé nézett látta a hullát a fal mellett és a sok vért...Ekkor Oksana a férfira tekintett könnyek szöktek a szemében és elcsúkló hangon csak annyit tudott mondani “Sajnálom” majd meghúzta a ravaszt. Ezután eltette a pisztolyt és futólépésben kocsijához sietett beszállt és remegő kézzel két utcával arrébb állt majd a kormányra borult és elöntötték a könnyek kellett 10-15 perc míg viszonylag megnyugodott majd remegő kézzel hazavezetett. Oksana soha senkinek sem beszélt arról, ami aznap este történt. Az egyetemi évei hamar elteltek és sikeresen jó eredményekkel elvégezte a képzést és lediplomázott. Apja úgy szerette volna, ha lánya a cégénél az Orlovsky Logistics-nál helyezkedik el. Oksana 2011-ben a négy éves egyetemi képzést követően Orlovsky Logistics-nál kezdett el dolgozni. Organized crime: Apja vezette a céget viszont a vezetésében apja régi barátjának a fia Nikolai Vlasov is segített. Apja azt szerette volna, hogy egy nap majd Oksana vezesse a cégét. Így lányát több különböző pozícióra is beosztotta felváltva, hogy minél több mindenbe tudjon tapasztalatot szerezni illetve lássa, hogy miképp működik egy szállítmányozási cég. Minden poziciónál már egy tapasztaltabb alkalmazott mellé osztotta be de Nikolait bizta meg,hogy terelgesse lánya utjait cégnél illetve fél szemmel vigyázzon is rá. Ő lett Oksana mentora és őrangyala egy személyben, testőrei már nem voltak mivel Oksana Oleg tudomására adta hogy már nem viseli el őket maga mellett. Pár év elteltével Oksana és Nikolai szoros barátságot kötött,bár Nikolai ezt többnek érezte Oksana többször érzékeltette vele ,hogy a barátságon kívül nem érez semmit iránta. Mikor már öt éve ott volt a vállalatnál több dolog is feltűnt ami kiütközött, mint például több olyan árú, illetve konténer volt a raktárakban amikről nem tudtak elszámolni, illetve amelyek papíron nem is léteztek. Amikor próbált utána járni mindig falakba ütközött és Nikolai hosszas magyarázkodásokba kezdett, amiket Oksana az elején elfogadott, de később már gyanakodni kezdett. Egyik éjjel amikor Oksana bent maradt túlórázni a cég Szentpétervári főraktárjában lévő irodában arra lett figyelmes, hogy két autó érkezik és a kiszálló emberek között felismerte Nikolait. Gyorsan lekapcsolta a villanyokat és úgy döntött kivárja a végét a történéseknek. Elbújt és csendben figyelt. Az öt fős társaság Nikolai vezetésével egy konténerhez sietett, ami a raktár hátsó részén volt található. Oksana hogy jól hallja és lássa őket közel ment hozzájuk, de még éppen észrevétlen maradt. Nikolai kinyitotta a konténert három ember pedig ládákat kezdett el kihordani a konténerből melyekből fegyverek kerültek elő. Nikolai ezeket a fegyvereket rendelésre hozta az úriembereknek viszont a beszélgetésen Oksana érezte, hogy valami nincs rendben a feszültség tapintható volt. Olcsobb áron és nagyobb mennyiségben szerették volna elvinni a fegyvereket, mint amiben megállapodtak és ebbe láthatóan Nikolai nem akart belemenni. Nekilökték a konténer egyik ajtajának majd fegyvert szegeztek rá ekkor az egyik fickó kibiztosította fegyvert, Oksana ekkor már nem várt tovább és az egyik ipari reflektort rájuk irányította így teljesen elvakítva őket. Nikolai aki háttal volt a reflektornak nagyon meglepődött amikor kigyulladt a fény és Oksana négy jól irányzott fejlővést lövést adott le a pisztolyával-ami mindig nála volt. Oksana kérdőre vonta Nikolait és magyarázatot követelt tőle. Nikolai elmondta, hogy ez csak egy fedőcég, amivel fegyvereket és katonai felszereléseket hoznak be és terítenek szét Oroszországon belül. Elmondta, hogy ez egy több évtizede működő bűn szervezet, amit még Oksana édesapja alapított és vezet mind a mai napig .Oksanat sokkolta a dolog, de úgy volt vele, hogy lesz majd egy szép beszélgetése az apjával, de jelenleg azt a négy hullát szeretné eltüntetni.Nikolai telefonált egyet és jött pár ember, akiket Oksana futólag már látott mint ott dolgozó munkások, és eltüntették a hullákat. Lassan kezdett számára kirajzolódni a dolog a sok jelöletlen konténer melyek mintha papíron nem is léteznének, az anomáliák a könyvelésben, illetve az a sok tárgyalás, amit Nikolai intézett Oksana jelenléte nélkül már minden értelmet nyert. Így felkereste apját, aki elmondott neki mindent, édesapja legnagyobb meglepetésére-aki arra számított, hogy majd lánya teljesen kiborúl-Oksana arra kérte apját had vehessen részt a dolgot menetében és avassa be, mert szeretné látnia a teljes képet . Ezután Oksana is részt vett a bűn szervezetben,apja és Nokolai vezetésével és egy pár évig a fedőcégük árnyakéban Oroszország egy meghatározó fegyverbeszállító cégévé nőték ki magukat. Az évek alatt több összetűzésbe is keveredtek a konkurens fegyver beszállítókkal így gyarapodott azok száma, akik megakarták fosztani őket a fekete piacon való dominanciájuktól. Apja egészségi állapota 2018 decemberében megromlott, így kezdetben az otthonában ápolták, de később átszállították egy Moszkvai magánkorházba, ahol több műtétet követően sem javult az állapota. Egy reggelre virradóra Oksana egy fenyegető üzenetet kapott, ha nem tűnnek el a fegyverbeszállítói piacról gondoskodni fognak, hogy az apja még idő elött átkerüljön a másvilágra. Komolyan vette a fenyegetést így mihamarabb biztonságba szerette volna tudni az apját és átszerette volna vitetni a családját Svájcba egy védett házba, amit átalakíttatott és alkalmassá tett az apja ápolására. Leszervezett mindent, viszont az apja szállítása nem volt egyszerű így hosszabb időt vett igénybe, sajnos erről a lépésről a rivális szerveret is tudomást szerzett igy a reptérre vezető úton felrobbantották a mentőt. Oksánának szerencséje volt mivel a mögötte lévő autóban utazott így nem szenvedett súlyos sérüléseket. Eltökélte, hogy bosszút áll apja gyilkosain viszont első útja hazavetett a birtokra mivel édesanyját biztonságba akarta tudni, de már elkésett. Az egész birtok porig égett mire odaért már kint voltak a tűzoltók és a mentők, édesanyját nem tudták megmenteni. Bosszútól és dühtől fűtve a központi raktár felé vette az irányt, hogy felszerelkezzen fegyverekkel, mire odaért már véres tűzharcok folytak és a rendőrség is kiérkezett. Oksana körül kezdett széthullani minden, mindenki akit szeretett és minden amit együtt felépítettek az apjával megsemisülni látszott. Nokolai azt tanácsolta Oksanának menjen el és húzza meg magát valahol mert a családja után bíztos ő kerül most a célkeresztbe, ő itt marad és megpróbálja rendbe hozni a dolgokat, hogy visszatérhessen. Így egy Moszkva melletti civil reptérre vették az irányt, ahol tudta, hogy apjának vannak magán gépéi. Viszont arra nem voltak felkészülve, hogy már várják őket, tűzharc alakult és Oksana éppen csak fel tudott szállni egy magángéppel ezt pedig csak Nikolai-nak köszönhette, akinek ez az életébe került. Life in the States: Miután magán gépe elhagyta Oroszországot, Amerikát célozta meg azon belül is San Anderas államot. Az államokba érkezését követően Blaine County felé vette az irányt. Azért, hogy meghúzza magát és ne legyen szem elött Paleto Bay-t választotta. Megérkezését követően nem mozdult ki, Nikolai elvesztése miatt az alkoholhoz nyújt és csak két hónap eltelével tudta visszaszorítani az ivást, amikor is sikerült kijönnie a mélydepresszióból. Kezdetben hogy kerülje a feltünést pórbált polgári életet élni és megpályázott egy állást Paleto város önkormányzatában, mint titkár. Ezt az állást pár hónapig töltötte be, minden próbálkozása ellenére kiütközött, hogy ezt a fajta "életvitelt" nem neki találták ki. Pár hét munkanélküliséget követően 2019 júniusában egy apróhirdetésre lett figyelmes az egyik helyi szórakozóhely keresett alkalmazottakat széles körben több pozícióra. Oksánát az a része fogta meg a hirdetésnek, amiben biztonsági embereket kerestek. Sor került a személyes találkozásra egy interjú keretében, ahol felvételt nyert egy külsős biztonsági cég alkalmazásában, amely a szórakozóhellyel volt szerződésben. Szabadidejében a két munkatársával Jackel és Robertel akikkel jó barátságba került akikkel lőtérre járt, illetve Krav maga edzéseken vett részt, egyik lőtéren töltött nap után ajánlottak Oksánának egy alkalmi munkát mely ezúttal nem vagyonvédelem lenne mint amit közösen szoktak végezni hanem személyvédelem. Oksana vonakodva bár de elvállta a munkát,annyit közöltek vele hogy egy találkozóra fog sor kerülni ahol a védett személy is részt vesz és ennek biztosításában szeretnék az ő segítségét igénybe venni. A találkozó rosszul sikerült és tűzharc alakult ki a védett személy ki menekítésé közben több támadó is életét vesztette. Mint utólag kiderült,két bűn szervezet találkozott és rosszul sült el a dolog.Amikor Oksana kérdezősködni kezdett, hogy miért nem jön már a mentő illetve a rendőr a sérültekhez Jack illetve Robert fegyvert rántottak és válaszút elé állították Oksánát miszerint vagy tudja tartani a száját vagy most rögtön agyonlövök. Oksana mivel féltette az életét nyilván belement, hogy nem beszél és akkor Robert berakott egy borítékot egy köteg pénzel Oksana belső kabátzsebébe majd elhagyták a helyszínt. Az akció után Oksánában tudatosult így, hogy elfogadta a pénzt teljes mértékben már benne van,nincs visszaút. A kezdetben lévő bűntudatot amit érzett hamar felváltotta a könnyen szerzett pénz okozta öröm. Helyszín biztosításos munkák mellett egyre több ilyen mellékes alkalmi munkát vállalt amit vagy Robert vagy Jack intézett neki. Szépen lassan belefolyt a dolgok menetében és egyre több dolgot osztottak meg vele, így egyszer csak egy jól működő bűn szervezetben találta magát. Így ment ez egészen 2021 szeptemberéig, amikor is a bűn szervezetet kiszorította egy rivális szerveződés, akik szélsőségesebb módszerekkel dolgoztak így részben a szervezet megsemmisült, illetve távozásra kényszerült a megyéből. Ekkor Oksana kénytelen volt jóformán mindent és mindenkit hátra hagyni... Robertnek és Jacknek voltak összeköttetései a közeli nagyvárosban egy spanyol szervezettel így Oksana kapott egy jó "ajánlólevelet" majd Los Santos felé vette az irányt, hogy megint mindent újra kezdhessen már a jól kitaposott úton ezúttal egy másik szervezet égisze alatt...
  2. James McCarthy Személyes információk Születési hely, idő: 1995.03.30, Dublin, Írország Nemzetiség: Ír Személyleírás James 180 cm magas, 90kg-os fehér bőrű ír, tipikus vörös haja van. Testalkata sportos. Megjelenése elegáns, amikor teheti szövetkabátot hord, gyakran visel napszemüveget, akár este is. Belső tulajdonságok Pozitív: Bátor Szorgalmas Eltökélt Megfontolt Negatív: Indulatos Szigorú Lobbanékony Bosszúvágyó Szenvedélyek Láncdohányos, emellett embertelen mennyiségű kávét képes meginni. És az alkoholt sem veti meg. Karakterörténet James McCarthy-nak hívnak, 1995-ben láttam meg a napvilágot Dublin-ban. Szerencsés kölyök voltam, hiszen sikerült beleszületnem az egyik legtehetősebb családba az egész ország területén. Persze én ebből mit sem vettem észre, mindaddig amíg be nem kerültem az iskolába. Szüleim állami iskolába írattak, mivel jobbnak láttak, ha nem érzem magam különbnek a többi embernél, emellett nem szerettek volna kérkedni vagyonukkal. Itt megláttam azt, hogy nem mindenki annyira jó módú, mint mi. Szerencsére ennek ellenére elég könnyen tettem szert barátokra, páran a mai napig jóbarátaim. Az általános iskola után jött a középiskola, a barátaimmal egy iskolába jelentkeztünk. Ekkor kezdtem érezni is a családom támogatását, márkás ruhákban jártam iskolába és mindig volt nálam annyi pénz, hogy óráim után a barátaimmal benézzünk egy közeli kocsmába. Így elég gyorsan elindultam lefelé a lejtőn és ezen a hétvégi bulizások sem segítettek. Rendszerint apám egyik kocsmájában buliztunk akár hosszú órákat is a haverjaimmal. Egy alkalommal a szüleim levelet kaptak az iskolából, lévén a tanulmányaimmal nem álltam valami jól. Édesapám magához hivatott és elvitt a közeli erdőbe, ahol volt egy pajtánk. A pajtába belépve először egy széket és hozzákötözve egy embert pillantottam meg, majd mindkét oldalt egy-egy fegyverest. Apám a kezembe nyomott egy pisztoly, és arra kért, hogy lőjem fejbe az embert, aki a széken ül. Képtelen voltam meghúzni a ravaszt, megkérdeztem hát, hogy miért kell meghalnia annak az embernek. Válasza csupán ennyi volt:” Mert megszegett egy szabályt”. Ezek után belépett a pajtába a testvérem Sean, és fejbe lőtte a tagot. Teljesen lesokkoltak a történtek… A halott ember látványa, a kifröccsenő vér, mely ruháimat sem kímélte. Alig kaptam levegőt, és szinte oda se bírtam nézni. A visszafelé úton apám erélyesen hangoztatta, hogy ha nem szedem magamat össze az iskolában akkor nekem kell majd ezeket a feladatokat megcsinálnom. Persze egy 17 éves gyerek mi mást tett volna, mint, hogy összeszedi magát. Onnantól kezdve minden erőmmel a tanulásra koncentráltam, és csak hétvégén ittam vagy buliztam. Apám is magával hordott engem mindenféle üzleti utakra, hogy tanuljam a „szakmát”. Egy ilyen úton ismerkedtem meg életem első nagy szerelmével Layla-val. Egy üzleti vacsorán vettünk részt édesapámmal, és Layla éppen a velem szemben lévő asztalnál ült. Hosszú vörös haja volt és szeplős arca. A fogadás alatt végig vele szemeztem, amit édesapám nem tudott nem észrevenni. Arra bíztatott hát, hogy kérjem fel egy táncra. Így is tettem, és sikerrel is jártam, megbeszéltünk egy következő randit is kicsit nyugodtabb körülmények között. Az iskola után kaptam egy sport autót mivel édesapám látta bennem, hogy sokat fejlődtem a vele töltött időm alatt. Ekkor nagyrészt még csak a legális oldallal kellett foglalkoznom én felügyeltem a bizniszeket és foglalkoztam a pénzügyekkel is. Az autó kesztyűtartójában egy revolvert találtam amikor megkaptam a kulcsokat. A revolver láttán összeszorult a torkom, de az édesapámmal töltött idő alatt megbarátkoztam a gondolattal, hogy egy ilyen fegyver az életemet is megmentheti akár. Az iskola után sínen volt az életem, a Layla-val való kapcsolatom is virágzott. Édesapám apránként bevezetett a család illegális ügyeibe is. Hamar megbarátkoztam ezzel az oldallal mivel láttam, hogy nem mindennap kell embert ölni, sőt nekem nem is kellett embert ölnöm. Csak el kellett adjam a fegyvereinket minél több pénzért. Az erkölcsi gát tehát számomra lassanként feloldódott, a pajtában látottak vissza-visszatérő képe bár továbbra is bennem élt, hatása fakult az évek során. Azonban nem élvezhettem olyan sokáig az idilli életemet az alvilágban, mivel édesapám egy a helyi cigány táborral rosszul elsült üzlet alatt életét vesztette. Túlságosan megbízott bennük és csak egy maréknyi emberrel jelent meg a találkozón. A cigányok pedig tüzet nyitottak rájuk minden irányból mivel túlerőben voltak. Esélytelen volt a menekülés számukra. Én lélekben teljesen összetörtem, és ugyanakkor bosszúvágy lett úrrá rajtam. Furcsa érzés volt, mivel előtte senki halálát nem kívántam volna. A temetés napjáig egyetlen egy józan napom sem volt, és elszívtam egy csomó cigarettát. A temetés napjával megváltozott valami, belső viszályok robbantak ki a szervezeten belül, és meg kellett mutatnom Sean-el, hogy mi is leszünk annyira erősek, mint édesapánk. Az első dolgunk a tettesek felkeresése volt, ez nem volt nehéz, mivel mind egy környéken laktak, és egy kocsmába jártak inni. Így hát minden általunk ismert tagot követte hazáig egy bérgyilkosunk. A bűntettért felelős cigányok vezetőjét viszont magunk akartuk felelőségre vonni. Egy péntek este lenéztünk hát a kocsmába, hosszú szövetkabát volt rajtunk, alatta válltokban viseltük fegyvereinket. Ez volt az első alkalom, hogy nem éreztem a torkomban a gombócot amikor a revolvert a tokba helyeztem. Leültünk egy asztalhoz és kértünk magunknak egy üveg whiskyt. Hosszan iszogattunk és elmerengtünk gyerekkorunk szép emlékein. Persze Sean felhozta az esetet amikor képtelen voltam golyót repíteni a tag fejébe, így hát az én feladatom lett a cigányok vezetőjének megölése. Nem sokkal ezután színre is lépett a bosszúnk célpontja. Elkezdődött a bosszúhadjáratunk végső fejezete, egy furgonnal a kocsma hátsó kijáratához parkoltunk már jó pár nappal korábban, így amikor kiment a mosdóba a célpont mi utána mentünk. Én a revolverem markolatával tarkón csaptam, így elvesztette eszméletét. Kivonszoltuk a furgonba és elindultunk a pajtához az erdőben, kikötöttük egy székhez és vártuk, hogy magához térjen. Ez hosszú folyamatnak bizonyult, de legalább fel tudtam készülni arra, hogy meghúzzam a ravaszt. Zsebórámat gyakran nézegettem, és nem sokkal éjfél után magához tért a fickó. Jeleztem Sean-nak aki ekkor éppen kint cigizett, hogy jöjjön be és tudjuk meg a részleteket apánk gyilkosságáról. Sean odalépett a taghoz, kivette a szájába tömött temérdek ruhát és üdvözölte. Nagy meglepetésünkre nem kezdett el ordibálni és az életéért könyörögni, számíthatott a halálra. Készségesen válaszolt minden kérdésünkre, így megtudtuk, hogy egy másik tag ötlete volt a mészárlás, akit már megölettünk. Ezután jött az én feladatom, elővettem hát a revolveremet és a fejéhez szegeztem, hezitáltam egy keveset mielőtt meghúztam a ravaszt, de mivel a bosszúvágy oly hatalmas, és erős érzése uralta még elmémet és testemet, elsütöttem a fegyvert. A hullát az embereink a tengerbe dobták, és ezzel lezárult életem egy fejezete. A gyilkosság után egy héttel tartottunk egy megbeszélést a szervezet vezetőivel. Itt vetődött fel a gondolat, hogy Amerikába kéne mennünk. Mi ezt Sean-el részben támogattuk, de fontosnak tartottuk, hogy Írországban is megmaradjon a hatalmunk, sőt akár az Egyesül Királyságában is meg kéne szilárdítani a pozícióinkat. Én magamra vállaltam a feladatot, hogy az USA-ban előkészítem a terepet Sean és a többiek érkezésére. A nagy utazásra magammal akartam vinni Layla-t is, ezért elmentem érte, nemcsak tájékoztatni őt a döntésről, hanem segíteni neki összepakolni. Becsengettem hozzá, de az elkövetkezendő percek számomra először érthetetlen és végzetesen negatív fordulatot adtak kettőnk, korábban remek kapcsolatának. Layla zokogva nyitott ajtót és amikor meglátott elkezdett püfölni és azt mondta hagyjam el. Nem tudtam eldönteni mi baja lehet, de nem sokat kellett várjak a magyarázatra. A gyilkosság éjszakáján látott kijönni engem és Sean-t a kocsmából a taggal együtt, és ekkor szertefoszlott a sok ígéretem, hogy semmi kapcsolatom az alvilággal. Próbáltam meggyőzni, hogy nem minket látott, de nem sikerült, így hát magányosan és életem első komoly és igazi kapcsolatát hátrahagyva indultam meg az államokba. Magánrepülővel repültem Los Santosba, amikor megérkeztem a reptérre egy 3 autóból álló konvoj várt és szállított az újonnan vásárolt villánkba. Itt már várt a McGrath család feje és megígérte, hogy másnap körbe vezet a városban. A város picit idegen volt elsőre, de szerintem meg fogom szokni, remélem mi hamarabb megjönnek a többiek is.
  3. Vidar, Anais Aphrite és Tyron Nord első gyermekeként jött világra 1990 telén. Ő nem Ryfossban született ahol eredetileg laktak, hanem hazájuk fővárosában Osloban. A fiú nagyon jó körülmények között nevelkedett, mivel a család eléggé jómódú volt. Apjában a példaképét látta meg. Iskolába sose járt. Magántanár tanította őt meg mindenre. Tyron szigorú, de megértő apa volt amíg élt. Sokat járt fiával a régi házukhoz közeli erdőbe. Vidar innen tanulta meg a vadászat fortélyait. Egy nap viszont édesapja váratlanul elhunyt. Az orvosok megállípították hogy szívroham következtében halt meg. Vidar ekkor még csak öt éves volt. A gyermek teljesen összetört. Kezelhetetlenné vált, volt hogy tört-zúzott a szobájában. Édesanyja négy év után lépett tovább. Két testvére született más-más apától. Raelynn és Kyan. Vidar akkor nyugodott meg újra amikor először tartotta újszülött húgát karjaiban. Megesküdött neki még aznap hogy az élete árán is védeni fogja amíg csak tudja. Testvéreivel megpróbált általában jó kapcsolatot ápolni de ezt édesanyjuk, aki neheztelt Vidarra apja halála miatt, eléggé megnehezítette a dolgot. Vidar tizennyolc évesen elköltözött otthonról hátrahagyva két testvérét és édesanyját. Félévente, tért haza és elvitte testvéreit ugyanabba az erdőbe ahová apjával járt. Vidar elég jól értett a fegyverekhez hisz nagyon sokat tanulmányozta őket. Képes volt a legtöbbet szétszedni majd újra összerakni ezáltal csiszolva tudását a komponensekről. Egy idő után viszont, sokáig nem tért haza. Úgy gondolta jobb lesz testvéreinek és édesanyjának az ha távol marad tőlük amikor beüt a baj. Ugyanis Vidar nem éppen törvényes úton szerezte meg a napi betevőjét. Szállítóként tevénykedett. A pontból B-be szállított különböző illegális tárgyakat, néha személyeket. Ezek között voltak drogok, fegyverek, luxusprostik. Kissebb hírnevet szerzett magának a norvég bandák között. Emiatt nem akart többet hazatérni a családjához mivel féltette őket, egy esetleges rajtaütéstől. Egy nap viszont a szállítás alkalmával minden balul sült el. Vidart három rendőrruhás férfi állította meg és megkérték hogy nyissa fel a csomagtartót. Vidar zsebében, egy bicska volt készenlétben ha menekülni kellett volna. Bár mélyen legbelül tudta hogy nem akarja használni. Készségesen kinyitotta a hátsó ajtót amikor a "rendőrök" meglátták a fegyvereket és drogokat. Ekkor mivel nem bilincselték meg egyből, Vidar gyanút fogott. A három férfi igazából nem rendőr volt, hanem az egyik rivális banda tagjai. Dulakodásba keveredtek, amikor is Vidarban elkattant valami. Nem tudta mit tesz csak cselekedett. Mind a három férfi vérbefagyva, brutálisan megszúrkálva, maradt ott az úton amikor elhajtott onnan. Kiderült hogy dührohamait nehezen tudja kontrolálni ezért történhetett ez. Vidar minél hamarabb ki akart szálni és ezt meglepő módon meg is engedték neki. Egy nyári estén Vidar egyedül iszogatott egy szórakozóhelyen. Egy lány ült le mellé, mivel nem volt máshol hely. Egy martinit kért és italát kortyolgatva halgatta a zenét amit éppen akkor játszottak. Vidar nem nagyon figyelt erre, hisz akkor még nem sejtette hogy ez a nő gyökeresen megváltoztatja majd az életét. A nő eléggé részegre itta magát majd konfrontációba keveredett egy helyi vagánnyal aki nem tudta elfogadni hogy aznap este nem akadt horogra neki senki. A férfi felpofozta a lányt amit már Vidar se nézhetett tétlenül. A férfival verekedésbe keveredtek amiből Vidar jött ki győztesül. A lányt hazakísérte akit Lilly-nek hívtak. Másnap egy kávézóban futottak újra össze, ahol beszélgetésbe elegyedtek. Vidar hamar megkedvelte a lányt. Azután többször találkoztak míg végül össze jöttek. Két éven át boldog kapcsolatban éltek. Viszont egy nap csúnyán összevesztek. Ordibáltak egymással majdnem egész nap késő estig. A vége az lett hogy Lilly elvitte Vidar autóját hogy addig is távol legyen tőle. Viszont ekkor történt meg ami Vidart teljesen megváltoztatta. Lilly elvesztette az uralmat a jármű felett és a hídról amin autózott a mélybe zuhant. Lilly a helyszínen életét vesztette és Vidar még csak nem is tudott róla. Nem sokkal később Raelynn hívta fel, hogy közölje vele a szörnyű hírt. Vidar ezek után nem volt önmaga. Komorrá vált és kedvtelenné. A gyász elől az alkoholba menekült. Ekkor tért haza pár év után újra. Beállt a családi vállalkozásba, ahol a pénzügyekkel foglalkozott. Bár néha alkoholproblémái miatt nehezen tudta végezni feladatát. Viszont úgy tűnt a fegyverekről szerzett ismerete, amit szállítói munkája során szerzett, hasznára lelhet. Elkezdett felvásárolni fegyveralkatrészeket olcsó áron, majd a régi bandájának eladta őket kétszer annyiért. Sokáig csinálta ezt majd rájött hogy ezt a metódust más árukkal is lehet alkalmazni. Mélyen belenyúlt a zsebébe, majd a legkeményebb drogok, alapanyagait vásárolta fel termelőktől. Ő csak az alapanyagokat adta el a bandának akik ezáltal, prémium minőségű kokaint, heroint, marihuánát tudtak terjeszteni Norvégiában. Családjával egyre többet foglalkozott, megpróbálta minden szabadidejét húgával, és öccsével tölteni. Volt hogy a legdrágább éjszakai klubokba vitte el őket, de volt hogy csak szimplán újra vadászni mentek el. Egy napon viszont Raelynn segítségért fordult hozzá. Rossz társaságba keveredett, és azt szerette volna hogy ha Vidar megvédené őt ha ne talán bajba kerülne. Vidar, megpróbálta megtanítani az alapokat amit meg tudott tanítani. Akárhányszor megtámadták Rae-t Vidar ott volt hogy megvédje. Ezért egy idő után feladták azt hogy Raelynnel bármit is kezdjenek. Vidar kinézetileg mindig próbál adni magára, és adott időnek és szituációnak megfelelően öltözködik. Név: Vidar Nord Anyja neve: Anais Aphrite Születési hely/idő: 1990. December 4. Oslo, Norvégia Magasság: 189 cm Súly: 81 kg Ismertető jegyek: Égszínkék szemek. Sötétbarna hátrafésült haj. Kimondottan magas, közepesen izmos testalkat. Belső tulajdonságok: Pozitív: Intelligens, odaadó, hűséges, általában higgadt, kitartó. Negatív: Ha egyszer bekattan nem képes az indulatait fékezni. Képességek: Alap közelharci tudás. Lőfegyverek magasfokú használati tudása.
  4. A D A T O K Név: Thiago Pereyra Születés helye: Girona, Spanyolország Születési idő: 1996.11.09. Anyja neve: Georgina Mendez Állampolgársága: Spanyol, Amerikai M E G J E L E N É S Magasság: 183 centi Testsúly: 77 kiló Szem: Barna Testfelépítés: Sportos, Szálkás Stílus: Elegáns, divatos T U L A J D O N S Á G O K + Kreatív + Sportos + Nyitott + Magabiztos + Jól kommunikál + Jó emberismerő - Olykor infantilis - Nárcisztikus - Kicsapongó - Makacs - Nem túl családcentrikus - Hajlamos lustaságra S Z E N V E D É L Y E K , B E T E G S É G E K , F Ó B I Á K - Tériszonyos - Rossz a szeme, kontaktlencsét hord - Nem veti meg az alkoholt, pláne társaságban - Imád gyorsan és veszélyesen vezetni -Mindig talál valami felesleges és/vagy veszélyes hobbit Mi az a jellem? Mi pontosan az a személyazonosság? Hogy lesz egy emberből az aki? Milyen dolgok vezetnek minket a jelenben elkövetett cselekedeteinkhez? Talán sokan visszaemlékeztek már a múltjukra és elgondolkodtak már azon, hogy bizonyos helyzet, legyen az pozitív vagy negatív, miként változtatta meg a felnőtt kori gondolkodását, felfogását vagy akár szemléletét. Mindegyikünk megtapasztalt már olyan dolgokat az életében amik valamilyen módon, tudat alatt, vagy tudatosan, de megváltoztatta az életünket. De még is miért teszem fel ezeket a kérdéseket? Hogy ki az a szuper szexi, költő fickó akinek tollából ezek az ékes gondolatok származnak? Thiago Pereyra vagyok és Te pedig az én blogomat olvasod. Ami valószínűleg csak azt jelenti, hogy befutott blogger lettem! Megérte a Life Invadernél reklámfelületet bérelni, szórólapokat osztani és megzavarni egy misét. Oh de ne haragudj, nagyon elkalandoztam, jobb lesz ha a lényegre térek. A kérdések amiket feltettem a bevezetőben csupán pár kérdés számomra és számotokra. Amiktől remélem, hogy mire a kis történetem végére érek, okosabb leszek, vagy okosabbak leszünk együtt. Ja, hogy még ezt sem említettem? Ez egy amolyan napló szerű blog amely tanító jelleggel készül, na meg mert most éppen a költői kreatív energiáim akarom kiadni magamból. Tart ameddig tart a blog, ígérni nem ígérek semmit, de addig is jó olvasást! Nem áll szándékomban a történetet a legeslegelejétől kezdeni, de egy-két dolgot muszáj leszek megemlíteni az életem korai szakaszáról. Csak a miheztartás végett. 1996 Novemberében születtem Gironaban, anyám jólmenő ügyvéd volt, apám pedig focista. Elég érdekes párosítás, tudom és ez még csak a jéghegy csúcsa. Inkább anyám hordta a nadrágot a kapcsolatban és Ő volt az aki a fő kenyérkereső volt a családban. Igaz munkájáért csak időszakosan kapott fizetést, de mivel apám nem profi csapatban játszott, így amit Ő kapott akkoriban a fociból, nem éltünk volna meg hárman. Mindemellett apám kezdett kiöregedni a sportból, csoda hogy egyáltalán végül 36 évesen hagyta abba a játékot. Ami még tetőzte ezt az egészet, hogy elég kései gyerek voltam. A szüleim a harmincas éveik elejében jártak, mikor megszülettem, ami akkoriban igen későnek volt mondható. Szóval ja, elég érdekesen indult az életem, nem éppen a legjobbkor jöttem a világra. Az őseim szerettek volna gyereket, sokszor próbálkoztak is, de nem jött össze a dolog, viszont amikor már feladták a reményt, végül sikerült. Lehet ez az első tanulság amit át tudok adni? Sose add fel az álmaid? Uh.. milyen közhelyes. Bár ha pesszimista felfogású az ember akkor úgy is értelmezhető a dolog, hogy mindent akkor vág hozzánk az élet amikor nagyon nem kéne. Mindenki döntse el, hogy mit lát bele ebbe a sztoriba. Szóval ilyen körülmények között láttam meg a napvilágot, persze lehetett volna sokkal jobb, vagy sokkal rosszabb is. Visszatekintve nem panaszkodhatok, ugyanis nem éltünk rosszul, legalábbis nekem nem kellett nélkülöznöm semmiben. Viszont a szüleimnek tuti nem volt ilyen jó dolguk. Kicsi voltam még nem láttam bele annyira, abba, hogy az érkezésem mennyire megváltoztatta az életüket. Tizenévesen meg nem nagyon érdekelt, akkor elvoltam a magam világában a magam piti bajaival. Mikor már elég idős lettem olyan 6-7 évesen, apám azt szerette volna ha sportoló leszek, anyám hagyta ezt egy ideig ugyanis úgy volt vele, hogy majd úgy is kinövöm ezt a marhaságot. Ő nem örült neki, ugyanis nem akarta, hogy úgy végezzem majd mint apám. Ami anyám szemszögéből nézve logikus volt, hiszen akkor már szinte csak az Ő keresetéből éltünk. Apám viszont szerette volna, ha a sport által olyan szinteket érek el és ezáltal olyan fizetést, amit Ő sosem tudott. Akkoriban épp attól volt hangos a lakásunk, hogy miképp és hogyan veszekedtek a jövőmről, amit akkor még igazán fel se tudtam fogni. Inkább a focival és az egyéb sportokkal foglalkoztam, még talaj tornáztam is egy ideig, bár a rugalmasságom hamar kopni kezdett. Viszont a footballban meg nem tudtam kimagasló lenni ugyanis anyám ragaszkodott ahhoz, hogy a jegyeim jók maradjanak. Aki sportolt valaha valamit az életében az tudja, hogyha igazán magaslatokba tervez az ember akkor az edzéseken kívül igenis megkerülhetetlen a plusz munka. Viszont erre nekem nem volt alkalmam, a sport miatt meg az iskolában nem igazán teljesítettem jól. Közepes értékeléseket kaptam ami általános iskola közepe felé nem túl jó teljesítmény. Szóval valahol a két szék között sikerült seggre esnem, a szüleim általi megfelelési kényszer miatt. Fúh így vissza olvasva egész sok lett a száraz részlet, bocs srácok! Viszont ez elgondolkodtatott. Talán ebből a korszakomból ered a tizenéves lázadásom, illetve az, hogy nem nagyon akarok megfelelni senkinek. Na meg, hogy egyenlőre még nem igazán kezdtem el törni a fejem családalapításon. Érdekes, remélem az én történetemből Ti is tanultok valamit, vagy legalább jót röhögtök, hogy milyen hülye voltam néha. Igaz az eddigiekben még tőlem függetlenül haladtak a dolgok, de ahogy idősödtem úgy kezdett elegem lenni abból, hogy nem tudom irányítani az életem. Mondjuk, mit is akar az ember tizenegy-két évesen? Már így fogom fel, de akkor az, hogy semmiben nem volt igazán siker élményem, mert semmibe se voltam a legjobb vagy kimagasló, idegesíteni kezdett. Visszább vettem a sportból anyám örömére, de a jegyeim nem lettek sokkal jobbak ugyanis keresni kezdtem valamit, amit magaménak tudhatok. Amibe egyikőjük sem szólhat bele hogyan és miképpen csinálom és így a felelősség is az enyém ha balul sül el a dolog, vagy ha csak nem leszek benne olyan jó mint akartam volna. Persze lehetséges, hogy ebben a korban amúgy is jöttek volna ezek az őrültségek, de az alapját mindenképpen megadta a családi háttér. Talán a legelső ilyen agymenésem amit elkezdtem csinálni az a hangyagyűjtés volt. Ekkor tudtam meg, hogy a kis barátaink nem nagyon szeretik, ha nagyítóval túl sokáig bámulják őket. Majd kutyát akartam tartani, de ezt érthető okokból egyik ősöm se tartotta jó döntésnek. Anyám ekkoriban kezdett egy kicsit jobban keresni, komolyabb ügyeket kapni, ezért tudtak venni nekem egy Xbox 360-at. Ez idő tájt egy kicsit beszippantott a gamer világ, de mint akkoriban ez sem kötött le túl sokáig. Viszont a játékok széles körű variációja miatt azért itt kicsit többet elidőztem, és gyakran térek vissza hozzá. Egy olyan hobbivá nőtte ki magát, amit néha-néha még tudok élni. Persze arra jó volt ez az időszak, hogy rájöjjek, hogy a szemem nem igazán bírja, ha sokat ülök a képernyő előtt, az idegrendszerem meg azt ha sokat ülök a seggemen. Kell valami mozgás, változatosság, na meg egy szemüveg. Akkoriban nem voltam olyan délceg, daliás legény, mint manapság így akkor nem is számítottam túl jó fogás a lányok körében. Mondjuk ezt a témát nem nagyon fogom említeni, nem azért mert nem voltak barátnőim, (de azért ) hanem mert nem a kapcsolataimban keresem magam, hanem az életemben. Már ha ennek van bármi értelme. Na meg ha csak azért olvasod, hogy pikáns történetekről hallj, arra tudok ajánlani egy másik oldalt. Na de haladjunk tovább, mert még rengeteg mindenről tudnék írni. A gamer korszakom alatt/közben szerettem volna katona lenni, vagy akció film sztár..igen ez a te hibád Arnold! Néha vissza sírom ezeket az időket, a gyermeki naivitást, és ezzel együtt Spanyolországot. Előző soraim nem véletlen hagytam abba úgy ahogy. Ugyanis a családom kétfelé szakadt, apám elvált anyától, és anyám az államokban kapott munkát, még többet és jobban fizető ügyeket mint azelőtt. Szüleim közötti viszony sose volt túl rózsás, mint olvashattátok, de úgy gondolták, hogy még mindent meg lehet oldani. Viszont amikor anyám munkalehetőséget kapott az USA-ban, apám kedvéért maradt. Ugyanis a fater nem igazán szerette volna elhagyni szülőországát, valahol megértem, de ugyanakkor valahol utáltam akkor, hogy ilyen makacs volt. Persze akkoriban is voltak más problémák is, amik taszították el egymástól őket, és szinte csak én maradtam mint közös pont az életükben. A költözés után eléggé magam alatt voltam, de mindenképpen el akartam jönni anyával ugyanis az angol jól ment és érdekelt milyen lehet az élet az Államokban. Apámhoz is jártam vissza látogatóba, de javarészt anyámmal életünk ketten. Nemsokára már gimnáziumba kezdtem járni, a kinti élet teljesen más volt, az iskolák a helyek, egy szóval minden. Semmi nem volt hasonlítható az otthoni körülményekhez, de a kezdeti varázs miatt ez nem is zavart. Két kanállal habzsoltam a kinti életet, ahogy azt kell. Pláne, hogy a költözés után anyagilag sokkal jobban kijöttünk anyával, annak ellenére, hogy csak az Ő fizetéséből éltünk. Akkoriban futott fel igazán a szakmájában, bár ennek Én csak az anyagi vonzatát láttam. Édesanyám próbált még küzdeni a hülyeségeim ellen és azzal, hogy szorgosan teljesítsek, de talán kezdte felfogni, hogy növök, változok és már nem tud úgy befolyásolni. Illetve lehet a válás miatt is enyhült meg egy kicsit a lelke és engedett meg, vagy nézett el nekem olyan dolgokat amiket az előtt sose. Rengeteg barátom lett, furcsa módon szinte senkit sem zavart, hogy nem Amerikában születtem. Persze volt pár kókler bully, de azokat egy dupla pörgő rúgással küldtem a halál martalékába. (költői túlzás, vagy nem? ) A gyengébbik nemmel is kint kacérkodtam már többet, a pattanásos, szemüveges korszakom kezdett leáldozni és a fura stílusom és szövegem egész bejött az amerikai lányoknak. Itt kezdett elnyomódni bennem mindaz ami a korai fiatalkoromban történt, bár csak egy időre. Hogy miért fogalmazok így? Háát spoiler veszély valami kiváltója, vagy oka csak van hogy elkezdtem ezt a blogot, nem? Valami szuper titkos, amit nem említettem az elején és egészen az epikus befejezésig kell rá várni, hogy megtudd? De az is lehet,hogy nincs semmi ilyesmi. Ki ez a jómadár, azt kérded? Neem, nem én vagyok az, nála egy kicsit azért jobban nézek ki. Ő a haverom Alonzo, és latin amerikai, na de hogy miért mutatok róla képet, magamról meg még egyet se? Mert megtehetem! Ezen kívül azért, mert ezzel az arccal rengeteg f*szságon mentünk keresztül addig,amíg egy koleszban laktunk. Jómagam média és marketing szakra jártam Ő pedig valami unalmas gépészeti suliba. Nem tudom, melyikünk bánta meg jobban a döntését már ami a szakot illeti. Ja de, Én. Ugyanis maradjunk annyiban, hogy nem igen dolgoztam azóta sem a szakmában és naaagyon unalmas óráim voltak, egyáltalán nem voltak olyan kreatívak, mint vártam. Ami viszont elkezdett érdekelni az nem volt más, mint a mobiltelefonok és a számítógépek technikai része. Mindaddig csak az élvezőjük voltam, jobban bele ástam magam ebbe a világba, és ahogy ebből is kiuntam, jött a hangtechnika és a zenélés. Jómagam énekeltem és gitároztam, Alonoz meg dobolt. Volt egy álmunk, hogy közös zenekart alapítunk, de valljuk be őszintén, nem igazán voltunk jók benne. A koleszba amúgy se tudtunk zenélni csak hétvégén valamelyikünknél, de a hétvégék nagy részét meg elvitték a bulik...mondjuk a hétköznapokat is. Játszottam az egyetem focicsapatában, ami meglepetésemre elég jól ment, gyorsan vissza nyertem a formámat és meg voltak elégedve velem, amikor nem voltam beton másnapos. Viszont ha már ennyire belengettem az őrültségeinket, akkor egy párat megosztok veletek, hogy legyen egy kis színfoltja a történetnek. Gyengébb idegzetűek, fiatalok, PETA-sok és apácák kérem az Önök érdekében most hagyják abba az olvasást. Ha az utóbbiak még is maradnak annyit tudjanak, hogy anyukám ügyvéd és mindent tagadni fogok! Jó olvasást. Na de most, hogy a szükséges óvintézkedéseket megtettem, jobb ha kicsit beletúrok az életem alpáribb részébe. Említettem már, hogy hétköznap is buliztunk, de kellett azért néha időt találnunk tanulásra is, kibunkni nagyon cink lett volna. De persze a szomszéd szobában a parasztok nem csak akkor amikor tanulni, hanem amikor pihenni akartunk volna, folyton bömböltette a zenét. Isten a tanúm rá, hogy sokáig tűrtünk, de végül muszáj volt valamit lépnünk. Alonzo barátom értett dolgok összeszereléséhez, ezért tervezett és összeépített egy (hát erre most nem találok szebb szót) b*szógépet. Gondolom el tudjátok képzelni mire gondolhatok, igaz ekkor még nem így hívtuk, a sztori végén kiderül majd miért hivatkozok rá így. Mikor végzett a szerkezettel még csak egy faltörő kosnak akartuk használni, de persze nem akartunk betörni vele a szomszédba, csak kopogni vele a falon, hogy mi is idegesítsük őket. Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten és mielőtt mondod, megkérni őket, hogy kussoltassák a zenét túl egyszerű lett volna. Szóval a gép készen állt, egy apró elem hiányzott, valami kellett amit a rúdra erősítünk ugyanis a mechanika gyorsan mozgatta a fém rudat, de arra még rá kellett erősíteni valamit, mert így simán próbáltuk, de nem értünk el vele kielégítő eredményeket. Tudtuk, hogy az egyik közös ismerősünknek van egy elég méretes Vin Diesel mellszobra amit az apja ólomból öntött neki ki (higgyétek el nekem, meredekebb arcokat is ismertünk ennél). A srác kölcsön is adta, bele is ment, hogy kifúrjuk a talpát és a rúdra erősítsük. Így már készen állt a gép a bevetésre, ami remekül is muzsikált egy pár héten keresztül. Viszont nem nagyon hozott eredményt, és ezen felhúzva magunk, tovább állítottunk a szerkezet erején és sebességén. Ami nem bizonyult túl jó ötletnek, ugyanis eléggé sikerült felboostolnunk a kütyüt. Olyannyira, hogy a Vin Diesel fej átszakította a nem túl vastag falat és a mászik szobában kukucskált vissza a szomszédokra. Akik mint kiderült homoerotikus örömöket okoztak egymásnak amikor szólt a zene, ezzel akarták leplezni a hangokat. Így még viccesebb belegondolni, hogy két férfi szerelmét egy mérges Vin Diesel fej berobbanása szakítja meg. Mondanom sem kell, hogy nem sült el túl jól a dolog és ezek után mellettük lakni egy lyukkal a falon nem volt túl kellemes. Szerencsére megúsztuk annyival, hogy rendbe kellett hoznunk a károkat illetve azzal, hogy a szerkezetet pár hétre elkobozták. Azért csak pár hétre, mert Alonzo elmagyarázta, hogy kéne a szerkezet vissza egy projectjéhez ezen kívül a szobrot is csak kölcsönbe kaptuk. Nem nagyon engedtek, de megígértük, hogy nem lennénk olyan hülyék hogy még egyszer használjuk a gépet. Legalábbis nem mi, ugyanis pár napra rá ahogy vissza szereztük a gépet, felkeresett minket két nem túl esztétikus leányzó. Ők is a koliban laktak és a gépről kezdtek minket kérdezgetni, először csak arról, hogy épül fel, hogy jött ez a hülyeség, majd kifutott oda a dolog, hogy lehetséges-e az, hogy mellszobor helyett valami más testrészt ábrázoló tárgyat erősítsünk. Alonzoval össze néztünk mint a hülyék, és csak bólogattunk. Elvégeztük a gépen a kívánt módosításokat, és így sikerült elpasszolni a két duci lánynak a bestiát. Túl sokat időztem már így is ezzel a sztorival, de még egy gyors szerintem belefér, aztán már nincs túl sok a jelenig. Ez az eset egy álarcos bálon történt, ahol én varázslóként jelentem meg. A dologban az a pláne, hogy matt részegen sikerült megjelennünk a haverjaimmal. Így az epikus, szexi belépőnkből egy szedetlen, kómás, lelakott belépő lett. Ettől függetlenül mi a legnagyobb királyoknak gondoltuk magunkat. Mivel szinte malájon voltunk, így nem sok dolog van meg a történetből, csak az amit meséltek, plusz egy két dolog. A lényeg az az, hogy mint elmesélték szinte minden lányhoz oda mentem a klubban egy elég specifikus bűvésztrükkel. A bűvész ruhám sajátossága volt, hogy egy díszes, színes karácsonyi dobozt rögzítettem az ágyékomhoz. A szövegem pedig valami olyasmi volt, hogy "Most elővarázsolom a kígyót a dobozból". A legtöbben értették és a látvány előtt gyorsan kereket oldottak, de voltak hasonlóan bekarmolt vagy csak lazább erkölcsű lányok, akik maradtak ezen felsőbbrendű audió vizuális élményre. Csak a legutolsó előadásomon, mikor cilinderem emelve meghajoltam, azzal a lendülettel bele is hánytam a cilinderembe. Azt viszont elfelejtettem hogy a zakóm belső zsebében rejlő fehér galambot az előző sikertelen bemutató után áttettem a cilinderbe a drámaibb befejezés érdekében. Nem tudtam mi volt a tervem, hogy gondolhattam, de az lett belőle, hogy a telibe hányt (és ezzel valószínűleg megvakított és alkohol mérgezést szenvedett) jószág bele szállt egy vadul pörgő mennyezeti ventilátorba. Szóóval ja, nem tartott ennél tovább az éjszaka se számomra, se a haverjaimnak azon a helyen, csodálom, hogy egészen addig nem dobtak ki minket. Na de ennyit a hülye történetekről az egyetemi korszakból, gondoltam, ha már beígértem, tartom magam a szavamhoz. Lehet később még szórok el morzsákat, de lassan ideje lenne befejezni a sztorit és eljutni a jelenig, nem gondoljátok? A koleszos éveim után jött a munka keresés és a dolgos, melós élet, az otthonról való elköltözés. Említettem, hogy nem sokat dolgoztam a szakmában és ez sajnos igaz. Ugyanis nehéz volt a környékünkön állást találni a médiában, pályakezdőként aztán végképp. Ezért érett bennem az elköltözés gondolata, plusz azért, mert a legtöbb ismerősöm, barátom is szétszóródott az államon belül. Hol család jött közbe, hol munkalehetőség és sorolhatnám, de sajnos ilyen az élet. Tudni kell alkalmazkodni és mindig helyet hagyni az új dolgoknak, embereknek és persze a tapasztalatoknak. Miért beszélek erről? Ugyanis ez a korszak a keresésről szólt számomra, vagyis pontosabban szól, hiszen nagyjából itt csatlakoztok bele Ti a sztorimba. Ugyanis az USA-n belül bejártam már egy pár helyet, találkoztam jó sok féle, fajta emberrel, de most vagyok a legbizonytalanabb. Hiszen pár hete érkeztem egy új városba és előtte már befürödtem egy két hellyel, ígérettel (ami miatt kicsit elővigyázatosabb is vagyok valamilyen téren), és emiatt fogalmam sincs, hogy itt vajon megtalálom-e a számításaim. Ezen dolgok voltak azok, amik még rávezetett erre az egész blogos témára. Hiszen remélem ez a kis blog segít abban, hogy túllendüljek a belső gátjaimon, mert ki tudja? Lehet ha minden rossz, sehol se érzi jól magát az ember, akkor valójában magában kellene változtatnia, és nem magán kívül mindenkit kéne próbálnia megváltoztatni. Elfuthatnék újra, de már nem fogok, ha keresnétek megtaláltok San Andreasban! Lehet Vespucci Beachen koktélt szűrcsölgetve... ...Los Santos klubjaiban tombolva... ...vagy Blaine County valamelyik hullazsákjában... De én itt vagyok!
  5. Alap információk Név: Minoo Frost Születési Dátum: 25/JULY/1998 Etnikum: Perzsa-Amerikai Nacionalitás: Amerikai Súly: 143lbs (65kg) Magasság: 5'5" (1.70m) Vércsoport: A+ Munkahely(ek) United States Army 2nd Brigade Combat Team, 34th Infantry Division Corporal 2016 - 2020 Los Santos Police Department Police Officer I 2021 - Végzettség(ek) Bishop Kenny High School (HSD) September 2012 — June 2016 Fontosabb jellemzők Bátor Kritikus Fejlődőképes Féltékeny Aktív Beszédes Alapos Válogatós Barátságos Szókimondó Jacksonville, Florida – Minoo Frost egy normális középosztálybeli család sarja, Perzsa felmenőkkel. Apja ágáról leginkább egy republikánus, büszke amerikai rész ismerhető meg, ahol túlnyomó részt mindenki valamilyen rendvédelmi szervezet tagja volt vagy éppen jelenleg is az. Az anyja ágáról pedig egy teljesen átlagos, muszlim kispolgári család. Testvérével, Babakkal normális, hazafias nevelést kaptak az apjuk részéről. Elég szigorú és határozott szülők között nőtt föl, kis korában már az erkölcsökre tanították, önvédelmi oktatásokra jártatták. Nagy volt az elvárás, de nem csak Minoo felé, hanem Babak felé is. Az iskolában mindig tökéletesen kellett teljesíteniük és az abszolút önállóságra nevelték Őket. Bár Minoo erősen lázadó egyén volt, mindig próbált valahogyan kiszakadni ebből, kicsit szabadabb lenni, és 100%-ban szembe menni azzal, amit szülei képviseltek. Ez sokszor fejmosással járt, főleg azért, mert egy erősen republikánus kisvárosi részen laktak, és a szülők nem vették jó néven, amikor a gyermekük részegen érkezik haza hajnalban ordítva, mert mégis az milyen képet fest erről a “tökéletes” családról. A szülők inkább csak örülhettek, ugyanis ezeken a kis kicsapongásokon kívül Minoo az iskolában tökéletesen teljesített, a mentális egészsége a toppon volt, és a törvényt se szerette sértegetni. A High School Diplomát kiválóan teljesítette, és ezzel rengeteg kapu nyílt meg előtte az életben, de leginkább egy kapu, ami az apjával való komoly beszélgetéshez csalogatta Őt, mert eljött a fontos kérdés. Avagy, hogyan tovább? Minoo 18 éves volt és apja, aki egy büszke amerikai volt egyértelműen felvetette a bevonulás ötletét. A legrövidebb idő, amit aktív szolgálaton kell töltenie az két év, de ezen felül 6 évig kötelezően tartalékos marad. Végül Minoo is érezte, hogy ez a beszélgetés nem a választási lehetőségeiről szól, így nem volt más hátra, útjuk a Dél-Jacksonville-i Army Recruiting Office-t vette célba, ahol teljesült apja vágya. Herat tartomány, Afghanistan – Három éve annak már, hogy Minoo megjárta a toborzó irodát, teljesítette az alapvető vizsgálatokat, és a kiképzést. Jelenleg pedig őrszolgálatot teljesít Herat város és környékén, az itt élő elenyésző számú Perzsa lakosság nagy részével sikeresen megtudja magát értetni, ami nagy segítséget jelent neki és társainak is, bár nyelvi akadályok vannak a Dari dialektus miatt. Minoo a 2nd Brigade Combat Team, 34th Infantry Division tagjaként van a helyszínen, amelyet csak Red Bull-ként becéznek. Jelenleg utolsó napjait éli kirendelve, a szerencséje pedig a csúcson van, mivel eddigi szolgálata alatt semmilyen komolyabb atrocitás nem történt és ennek köszönhetően nem történt meg az, ami a kint állomásozó katonák egyik legnagyobb félelme a halálon kívül, hogy fegyverét is használnia kell. Minoo már eléggé elszokott a megszokott civilizációjától és rengeteg időt tölt azzal, hogy felkészüljön a visszatérésre. Ezen gondolatait leginkább kis naplójába szokta vésni. “235. nap Lassan vége ennek a szarnak, és hazatérek. Elborzaszt az, amilyen körülmények között élnek itt egyesek, tegnap végignéztem, ahogy a homokban vágnak fel egy kecskét, hogy meg egyék...a homokban. A napi edzéseim se nyújtanak már annyi örömet, mint az elején. A velem állomásozókkal szerencsére jó a kapcsolat, bár így fél év után már a kurva póker is unalmas kezd lenni, lehet első dolgom a visszatérés után egy kaszinó kifosztása lesz, még a végén Én leszek a következő Bryn Kenney...Most még a gyomrom is korog, a mellettem fekvőnek durvább láb szaga van, mint egy ijedtében megpusztult törpehangyász hetes hullája. Az első napokban még mindenki figyelt ezekre, most már azon se lepődnék meg, ha a ruhám fogná magát és futásnak eredne. Eltekintve a kecske evőket, a többi helyi normális, a legtöbbjük mindennap meghív minket enni, óh...de jól esne egy Kahwah meg egy Chopan kabob...ha Ők nem lennének már éhen haltam volna, kibírhatatlan ennyi ideig MRE-t enni, kivéve az a mogyoróvaj, még ölnék is érte...na mindegy, majd holnap még írok valamit.” Jacksonville, Florida – A nagy hazatérés, az örömkönnyekkel üdvözlések, a rég látott családtagok boldog átkarolása, és persze az elmaradhatatlan sztorizgatások az apjával, így telt Minoo első pár napja a visszatérés után. Ezen napok megterhelőek voltak, szokatlan volt a kényelmes környezet, a rendes étel, a társak és riválisok hiánya. Gondolhatjuk, hogy kint minden rendben ment, mindenki mindenkinek a puszipajtása, a közös cél és az együtt a hazáért bullshit. A kinti életet le lehetne modellezni egy gimnáziumi osztályteremben, ott vannak az érettek, akik azért mentek ki, hogy a feladatukat elvégezzék és haza térjenek. A különcök, akik nem annyira társasági lények, de hamar maszkot „húznak”, ha az élet úgy kívánja és persze a bohócok, akik minden hülyeségben benne vannak és úgy érzik magukat, mintha otthon ülve Modern Warfare-oznának. Eltekintve ezektől az egyedektől vannak, akik nem illenek be sehova, van bennük egy kis ilyen, egy kis olyan, ide-oda csapódnak, de akad egy kis közegük, amiben megbíznak. Ugyanúgy jelen vannak a kavarások, viszályok és persze az örömteli pillanatok és ez természetes, még ha ezek az emberek komoly feladatot látnak el és szigorú kiképzésben részesültek. Minoo életében ugyanúgy helyet kapott minden, kezdjük a szerelemmel. 50-60 férőhelyes sátrak privát szféra nélkül, férfi és nő elszeparálatlanul együtt. Az esélye annak, hogy a két ember, legyen az azonos vagy különnemű egymásra talál, hatalmas. Ez bárkivel megeshet, ahogy Minoo-val is megtörtént. Egy közös beosztással kezdődött, mely pár szép héttel folytatódott és egy semmivel végződött. Mindketten Floridában születtek, így Minoo elkezdett többet belegondolni a dolgokat mivel, ha vége a kiküldetésnek, majd milyen szép lesz otthon. Ez nem így történt, le lett cserélve egyik napról a másikra, s az ilyesfajta történések hatalmas törést tudnak okozni, az ember hamar elkezdi megkérdőjelezni saját magát. Velem van gond? Mit ronthattam el? Ronda lennék? A magabiztosságot és a bizalmat porig tudja rombolni, ehhez bőven elég egy ember is, ilyenkor az minden képes végigfutni az agyon. Először a múltban kezdünk tapogatózni, egészen attól a pillanattól kezdve, amire emlékszünk és szépen sorjában haladva elérünk a jelenik és feltesszük a kérdést. Hányszor vertek át és hány emberbe fektettem több energiát, mint kellett volna, de ugye ezt azonnal nem vesszük észre. Kell egy hatalmas pofára esés, hogy észbe kapjunk, óvatosabbnak kell lenni és ezen dolgok hamar a feje tetejére állítják az embert. Ilyenkor jön, hogy elkezdünk mindent megkérdőjelezni, titkolózni és kicsit elzárkózni a valóságtól, mert ilyenek vagyunk. Túlgondolunk hamar mindent és olyan dolgokat találunk ki, ami kialakítja a saját valóságunkat, egy képzeletbeli teret. Ez hamar toxikussá tesz minden jövőbeli kapcsolatot. Kivel mész? Honnan ismered és mióta? Ki Ő pontosan neked? És ehhez elég volt, egy nagy illúzióvesztés. Ha viszont valamire megtanította Minoo-t az eddigi élete, hogy nincs megállás, a kiképzés bátorságot adott neki, elhitte, hogy jobb tud lenni bárkinél és persze utálta, ha kiabálnak vele és lenézik, mert zöldfülű. Könnyű mindig a ”kisebbet” kritizálni, nem ismeri a terepet, hamar követ el baklövéseket és ügyetlen. Ebből a kritikából sokat kapnak a frissen besoroltak és ez hamar ki hat a személyiségre is. Mivel ezt látják a felettük állóktól, így hamar bele lehet gondolni, hogy lehet ez az elvárt, nekem is ezt kell csinálnom és, ahogy léped a létrát úgy vált át ez egy maradandó dologgá. Ezt nem feltétlen lehet hívni pesszimizmusnak, mivel nem csak a rosszat látod mindenben, hanem egy dologban szeretnéd a rosszat látni folyamatosan és a legkisebb hibát is úgy közelíted meg, mintha az illető egy utolsó senki lenne és szóvá teszed neki, a sajátos hangnemedben, mindezt persze érvekkel alátámasztva, különben semmit nem ér, ha csak elhordod mindennek. Ez a tevékenység, vagyis ”hobbi” hamar tovább fejlődik és egyszer csak azon kapod magad, hogy ezt nem csak az alattad állókkal csinálod megszokásból, hanem idegenekkel, barátaiddal és szeretteiddel szemben is. Természetesen a szokásos mindenki büszke volt rész következik, és mint említettem az erősen republikánus szomszédság is összegyűlt, mert nem Minoo volt az egyetlen ember a környékről, aki most tért haza, és hát hogyan is történhetett volna másképp, ezt meg kell ünnepelni. Egy “welcome home party”-t szerveztek a frissen hazatérteknek, bár ez nem feltétlen volt szerencsés mindenki számára. A PTSD sajnos egy nagyon súlyos dolog és nem mindenki volt olyan szerencsés, mint Minoo, hogy nem tapasztal semmi szörnyűséget a kirendeltsége során. A szomszédság egy kis tűzijátékkal szerette volna megspékelni a hangulatot, mit sem gondolva a fiatalokra, ekkor történt az, hogy az egyik srácon kitört a pánikbetegség és el kellett szállítani. Ekkor tört rá Minoo-ra is a félelem, hogy mivan, ha esetleg nem fog tudni visszailleszkedni normálisan és rá is ez vár. Ezen események megtörténte után a kis összejövetelnek vége szakadt. Otthon természetesen szülei, de legfőképp apja érzékelte, hogy valami nem stimmel és ismételten egy egész estés beszélgetés vette kezdetét, ahol elmagyarázta neki, hogy miért nem kell félnie a látottaktól. Ezen szavak hallatán, azért átjárta testét a megnyugvás, de még mindig ott volt benne az az ici-pici alig izzó parázs, hogy mivan, ha mégis. Ám, az elkövetkezendő pár hónap békésen telt, Minoo már alig emlékezett a történtekre, már-már visszarázódott a rendes kerékvágásba, bár drámaian hangzik, Őt eléggé megviselte, hogy ilyen állapotban látta egy “bajtársát”, még ha életében nem is beszélt vagy találkozott vele. Ezen események sokaságának hatására érezte úgy, hogy megérett az önálló életre és itt az ideje kirepülni a családi fészek meleg öléből. A pénzügyi helyzete nem feltétlen támogatta helyzetét, de szülei támogatták az önálló élet elkezdésében és segítettek neki lakóhelyet keresni, még ha az egy másik államban is volt. Több hétbe telt mire megtalálta azt a helyet, ami úgy nézett ki, hogy megfelel az elvárt igényeknek. A hirdetést Tyndall Mays adta fel, aki éppen a frissen vásárolt házát renoválja és lakótársat keres a tágas térbe. Los Santos, San Andreas – A megérkezés melengető érzete, asszimilálódás és ismerkedés az új környezettel, ezen dolgok kísérték útján Minoo-t a megérkezés első pár órájában és egy gondolat. Egy gondolat, amit az apja ültetett a fülébe az elköszönések heves zavarában. “Bízom benne, hogy Te is a család büszke múltját fogod követni és tovább viszed ezt a hazafias életmódot.” Mivel Minoo eddig sose okozott csalódást az apjának, így nem is tett másképp. Az első pár órányi szusszanást egy rövid kitérő követte. Jelentkezett az LSPD Akadémiájára, felvételt nyert és kezdetét vette a fél éves képzés. A tökéletes rajt rengeteg sportágban döntő szereppel rendelkezik. Itt ez a sikeres jelentkezés volt, mely az szerotonin szintet kilőtte a marsra és ismét megvolt a valahová tartozás érzése na meg, hogy megint csak a család büszkesége lehet, de magára is büszke volt, hiszen a kint töltött idő erre nevelte. Nem tudott volna leülni egy székbe és egésznap táblázatokat töltögetni, vagy elmenni egy kocsmába pultosnak. Ezekben nem találta meg az izgalmat, ezen dolgok untatták. A kint töltött idő aktívvá nevelte, ahol folyamatosan ébernek kellett lenni, mivel nem tudod, hogy mi történik a következő másodpercben. Alaposságra intette, mivel minden kis részlet számít és sose tudhatod, hogy ahol éppen állomásozol ott kikből tevődnek össze a lakók, egyetlen szó is elég ahhoz, hogy megtudd kiben lehet megbízni és ki az, akit jelenteni kell. A siker sztori után nem sokkal pedig következtek az orvosi felmérések, fizikai tesztek és különböző háttér vizsgálatok tömkelege, ez nem volt újdonság Minoo-nak, egy csöppet eltérő, de hasonló dolgon már részt vett a múltban. A fél év elteltével eljött az Akadémia vége, a végzősök felső 70%-ban teljesített és elkezdhette az ezt követő próbaidős időszakot, ami megint csak hat gyönyörű hónapig fog tartani. Tele kihívással, új élményekkel, eddig nem ismert eseményekkel és egy teljesen új élettel.
  6. S O N N Y K A R A K T E R L A P Adatok: Név: Sonny Kyro Születési hely: Florida, Jacksonville Születési idő: 04|20|1999 Anyja neve: Halle Nefertiti Állampolgárság: Amerikai Karakterleírás: Testalkat: Sportos Szemszín: Barna Hajszín: Festett Magasság: 185 cm Testsúly: 80 kg Jellemvonások: ➤ Társaság kedvelő ➤ Kreatív ➤ Eltökélt ➤ Élv hajhász ➤ Extrém sportok kedvelője ➤ Forrófejú ➤ Szereti a kábítoszereket ➤ Versenyzős tipus
  7. Isabelle Callaghan (Izzy) Alap információk Születési neve: Isabelle Callaghan Születési dátum: 21/10/1992 Anyja neve: Natalie Reynolds Nemzetiség: Brit Magasság: 5’4 (164cm) Testsúly: 121lbs (55kg) Hajszín: Vörös Szemszín: kék Tulajdonságok Pozitív Negatív Barátságos Makacs Kalandvágyó Önértékelési problémák Türelmes Megfelelési kényszer Céltudatos Felelőtlen Aktív Célok Sikeres karrier, vállalkozás Családalapítás Kapcsolat építés (üzleti, magánéleti) Önfejlesztés Hobbik Túrázás Sportolás Bulizás Karakter történet Családi háttér Igazából hol is kezdjem? 1992 október 21-én születtem egy angliai középosztálybeli család egyszülött gyermekeként. Szüleimmel (Edward Callaghan és Natalie Callaghan (leánykori neve: Natalie Reynolds)) Birminghamben éltünk egy viszonylag csendes környéken. Apám építési vállalkozó volt, illetve mérnök, anyám meg egy helyi újságnál dolgozott újságírókén, tehát viszonylag tanult és „jómódúbb” családból származok. Nagyon sok emlékem van arról, amikor nyaranta a nagyszüleim vidéki házába nagycsaládostól, rokonokkal együtt leutaztunk és napokat/heteket töltöttünk ott közösen. A nyaralótól tulajdonképpen pár perc sétára volt a tenger, így sokat jártunk oda fürdeni a melegben, de mivel Anglia déli részén a tenger közelsége miatt elég sok a csapadék így az időjárás nem mindig engedte meg, hogy fürödjünk, ezért sokat jártunk túrázni a közeli erdőkbe. Az erdőknek, a patakoknak, a tavaknak van egyfajta megnyugtató hatása ezért szeretek túrázni járni ilyen helyeken. Középiskolás éveim Na de kanyarodjunk kicsit visszább a gyerekkoromra. A középiskolás éveim alatt a Hall Green Secondary School-ba jártam. Úgy gondolom, hogy elég népszerűnek számítottam akkoriban, sok barátom volt és nagyon sok emberrel jóba voltam. Elég sokat sportoltam akkoriban, versenyszinten röplabdáztam és teniszeztem, de ezen kívül sok mást is kipróbáltam, de ez a két dolog tette ki a szabadidőm nagyrészét. Mint ugye említettem elég sok emberrel jóba voltam, amiért nap, mint nap dolgoztam, hogy kedveljenek az emberek, illetve nagyon sokat ismerkedtem, hogy minél több barátom legyen, mert az egy jó dolog, ha az embernek sok barátja van, mert… nem igazán tudom megindokolni, de az... De mindegy már megint elkalandoztam, a lényeg az, hogy mivel szabadidőm nagyrészét a barátaimmal és edzéssel töltöttem emiatt nehéz volt a tanulmányaimra is kellő időt fordítanom, de nem akartam csalódást okozni a szüleimnek, hogy én nem szerzek diplomát, mint ők. Ezért felhagytam eleinte a teniszezéssel, később a röplabdával, hogy ne a barátaimmal töltött időt kelljen feláldozzam a tanulásra. Amióta abba hagytam, tehát 9-10 éve nem is nagyon csináltam egyiket se, hogy őszin te legyek néha hiányzik… nem is feltétlen a sportág maga, hanem maga a tudat, hogy valamiben úgy igazán jó vagyok és elismernek érte az emberek. Meghát maga a közösség, csapattársak is hiányoznak, mert még ha nem is volt probléma mentes a kapcsolat a csapaton belül… hát mondjuk nem tudom, lehet csak az idő szépíti meg ezeket a dolgokat, de.… igen, szóval hiányoznak ők is. Egyetemi évek A sok tanulásnak meg lett az eredménye. A középiskola teljesítése után felvettek az Oxfordi Egyetemre, ahol Gazdálkodás és Managementet tanultam. Így hát Oxfordba költöztem. Kissé ijesztő volt elsőre, hogy távol vagyok a szüleimtől, senkit nem ismertek, hogy teljesen önellátóvá kellett válnom... jó ebbe van egy kis túlzás, de a lényeg ugyan az, nagyrészt magamra voltam utalva. Na de visszatérve arra, hogy újkörnyezet, senkit nem ismerek, hát… ez nem maradhatott így. Mivel eléggé extrovertált, közösség centrikus, így nem igazán okozott problémát az új barátok szerzése, de az, hogy a régi barátaimmal teljesen megszakadt a kapcsolatom a költözés után én se kerestem őket, ők se engem és ez ráébresztett arra, hogy hiába volt sok barátom nem alakult ki senkivel olyan igazi barátság. Ezért máshogy akartam csinálni… igaz barátságokat akartam kialakítani és nem csak „ivócimborákat” szerezni, ami tudom nem egészen csak döntés kérdése, de azért számít az, hogy hogyan áll hozzá az ember szerintem. Azt szeretném leszögezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet ismerkedtem volna vagy kevesebb barátot szereztem, mint régebben, csak pusztán azt, hogy a sok barát közt próbáltam néhány olyan barátságra szert tenni, amik… „mélyebb érzelmi kötődéssel járnak”, ha így érthető. Persze továbbra is rengeteget jártam szórakozóhelyekre, házibulikba, koncertekre, tehát szinte bárhova, ahol voltak emberek, zene szólt és lehetett alkoholt kapni De komolyra fordítva a szót nem szeretném ezt az egészet úgy beállítani, mintha másból se állt volna az életem, csak ebből, mert mellette dolgoztam is, hogy… hát ne haljak éhen. Egy gyakornoki állásom volt egy multinak a helyi irodájában. Egyetemi éveimet végig ennél a cégnél töltve, egyszerűbb feladatokat végeztem. Itt ismerkedtem meg Summer-el, aki az akkori legjobb barátnőm lett. Hogy kerültem ide? Hát ami azt illeti szerintem elég szokatlan módon kerültem ide az államokba, ami nem azt jelenti feltétlen, hogy érdekes is legalábbis szerintem. Szóval… az egyetem elvégzése után is ugyan annál a cégnél dolgoztam, mint előtte, de ekkor már magasabb pozícióba, teljes munkaidőben stb. Ugye egy multinacionális cégről beszélünk, ami többek közt könyvvizsgálattal, adó- és marketing tanácsadással és egyéb dolgokkal foglalkozott. Már jó pár éve a cégnél dolgoztam amikor jött egy lehetőség, hogy az USA-ban található anyavállalathoz van lehetőség átkerülni. Szóval… elég sok tényező volt az, ami miatt jelentkeztem az áthelyezésre. Summer, ugye akiről előbb meséltem már máshol dolgozott, másik városba költözött ebből kifolyólag egyre kevesebbet tudtunk találkozni, így már-már elkerülhetetlen volt az, hogy eltávolodjunk egymástól, éppen ezért ő se volt igazán „visszatartó erő”. Továbbá egy nagyon nagy kalandnak ígérkezett, ami miatt az ember komolyan elgondolkozik rajta. Arról nem is beszélve, hogy egy komoly előrre lépési lehetőség volt. Ez egyetlen komoly hátránya az volt, hogy nagyon távol lennék a szüleimtől és nem akartam „egyedül” hagyni őket. De végül a szüleim és a barátaim támogatására éltem a lehetőséggel és beadtam a jelentkezésem az áthelyezésre. Úgy álltam hozzá az egészhez, hogy amennyiben elfogadják akkor örülök, ha nem akkor se dől össze a világ. Mivel az akkori felettesemmel elég jó volt a kapcsolatom egy elég jó ajánlólevelet írt számomra, aminek köszönhetően én is aközt a pár ember közt voltam, akik át lettek helyezve. Ezt követően volt egy átmeneti időszak, amíg megszereztem a vízumot, zöldkártyát és hasonlók, de nagyrészt ezeket a cég intézte. Miután mindez megvolt már csak egy dolog maradt hátra…. irány New York. Irány New York Megérkeztem, van egy jó állásom, egy albérletem bent a belváros szívében… egy valóra vált álom igaz? …. Hát nem egészen. A kollégákkal úgy gondolom egész jól kijöttem, de nem nagyon tudtam barátságot építeni, mert mindenki nagyon rideg és távolságtartó volt egymással is nem csak velem, arról nem is beszélve, hogy a város maga nagyon hangos, koszos, büdös volt, a legtöbb ember elég goromba is volt, arról nem is beszélve, hogy a albérletem nagyon kicsi volt, de mellé nagyon drága, és olcsóbba nagyon nem tudtam volna szerezni, mert akkor a munkahelyemre való bejárás lett volna nagyon macerás. Tény és való, szép hely a Central Park, de mivel nem volt könnyen megközelíthető közelségbe ezért nem tudtam sűrűn oda járni, de szükségem volt egy kis természet közelséghez, ahova eltudtam volna menekülni a város zajától, amire a környéken lévő kis parkok nem igazán adtak számomra elegendő teret. Tehát összességébe nem éreztem igazán jól magam ott, nem tudtam barátokat szerezni se a munkahelyemen se szórakozó helyeken, hozzá teszem szórakozó helyekre nem is volt nagyon kedvem járni. Igazából Summerel, néhány más otthoni barátommal tartottam a kapcsolatot, miattuk nem őrültem bele, ebbe az egészbe. Új fejezet Így…igaz közel egy év után, de feladtam New Yorkot és készen álltam arra, hogy tovább álljak. Két lehetőség állt fent számomra… vagy visszaköltözök Angliába vagy az Államokban maradok csak új helyet keresek magamnak. Komolyan elgondolkoztam a hazaköltözésen, de úgy éreztem, hogy ha már idáig eljutottam megfutamodás lenne, ha tényleg haza költöznék, ezért a maradáson döntöttem, már csak azt kellett kitalálnom, hogy pontosan hova lenne érdemes költöznöm. Így esett a választásom a nyugatipart San Andreas állam nagyvárosára, Los Santosra. Megvan benne, minden, amire szükségem van. A nagyvárosi nyüzsgéstől, a természet közeliségen át, a számomra már-már trópusinak is nevezhető időjárásig, ami az angliai és new yorki esős időjárás után fantasztikusnak tűnik.
×
×
  • Új létrehozása...