Ugrás a tartalomhoz

Keresés:

Eredmények megjelenítése: 'to be verified'.

  • Keresés kulcs alapján

    Kulcsszavak ami alapján könnyebben megtalálják a témát.
  • Keresés szerző alapján

Tartalom típusa


Fórum

  • Szerver információk
    • Hírek
    • Fejlesztői hírek
    • Bemutatóterem
    • Szerver környezete, játéktere
    • Szabályzatok
    • Leírások
  • Linkek
    • Facebook
    • Discord
    • Instagram
    • YouTube
    • TikTok
    • Facefinder
  • Kérelmek és kérvények
    • Segítségkérés
    • Unban kérelem
    • Interior kérelmek
    • Névváltás és karakterszerkesztési kérelem
    • Több karakter létrehozási kérelem
    • Karakterek közti vagyon átruházási kérelem
    • Frakcióval kapcsolatos kérelmek
  • Frakció részleg
    • Frakció pályázatok
    • Frakcióhírek
    • Frakciók
    • Nem scriptelt frakciók
  • IC - In Character
    • Hirdetések
    • Biznisz részleg
    • Internet
  • OOC - Out of Character
    • Jelentkezések
    • Panaszkönyv
    • Ötletek
    • Hibajelentések
    • Közösségi események
  • Bemutatóterem
    • Bemutatkozás
    • Karaktertörténetek
    • Alkotóműhely
  • Egyéb
    • Fórumjátékok
    • Off-Topic
    • Általános beszélgetés

Keresés itt..

Értékek keresése melyek..


Létrehozás dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Utolsó frissítés dátuma

  • Kezdés

    Záró időpont


Keressen a számok alapján...

Csatlakozott

  • Kezdés

    Záró időpont


Csoport


Rólam

  1. Whitehawk

    Story of Colt Andrews

    "Colt épp egy cigaretta társaságában üldögél a verandán. Már csak napok vannak hátra a bevonulásból. A házat belepte a feszültség így inkább Colt felesége helyett, egy pszichológussal keresi a társaságot akivel szintén megosztja ezt a bizonyos verandát. A székben előre hátra billeg miközben a füst ajkain szabadul ki hogy aztán a szabad ég alatt váljon semmivé. Ekkor töri meg a csended a Colt mellett ülő férfi kérdése" Hogy jutott el idáig Mr. Andrews? Gyermekkorom: Hosszú történet barátom, bár időnk mint a tenger nemigaz? A születésem történetével nem fárasztalak, szerintem nem volt semmi különös benne. Nem is nagyon emlékszem az 5 éves korom előtti dolgokra. Egy ranchon éltünk pár kilóméterre Austin-tól. Apám egy mélyen vallásos szellemű ember volt, becsületes és jószívű. Majdnem utána lettem elnevezve Russel-re, de megmaradtak a Colt-nál végül nagyapám után. Egyszer nem emelte rám a kezét 21 év alatt. Egyszersem. Nem is kellett hisz nem sokszor húztam ki a gyufát nála. Anyám már inkább volt radikális természetű. A kukoricán térdepléstől kezdve az övön át, a kreativitásának nem volt határa. Apám nagyon fontosnak tartotta hogy jó oktatásban részesüljek, de nem hitt az iskolák működésében. Így hát ő tanított meg az alapokra. Emellett a farmon dolgoztam. Állatokat etettem, a kertet kapáltam, szóval besegítettem otthon. Nem voltam boldog gyerek, de hálát adok az égnek hogy mindenem megvolt így is. Voltak szép emlékeim is, úgyhogy megvagyok elégedve azzal az időszakkal. Amikor elég idős voltam akkor már muszáj volt egy rendes iskolába kerüljek. Így hát Austinban egy bentlakásos iskolában tanultam tovább. Ekkor voltam 14 éves. Hétvégente és ünnepekkor voltam otthon. Meg persze nyaranta. Így telt el négy év. Felnőtté válás: Apám mindig mondogatta nekem, "Fiam, én csupán három dologba vagyok szerelmes az életben. Istenbe, édesanyádba, és a motorokba". Utóbbi szenvedélyének kifejezetten gyakran élt. Persze ezt anyám nem nézte jó szemmel de mit is tudott volna csinálni. Amíg nem alkoholista addig neki mindegy is volt. Apámnak egy régi Harley Davidson Panhead-je volt. Egy idő után viszont ritkán fordított rá időt mert rengeteget dolgozott a földeken. Rengeteget néztem apámat ahogy szerelgeti a gépet és néha be is segítettem neki kisseb dolgokkal. Ezalatt az idő alatt kialakult bennem egy akkor még halovány kötődés a motorok iránt. Ez a kötődés akkor erősödött amikor egyszer az öreg elvitt egy körre a géppel. Ezután én is vágytam egy sajátra. Persze ezt apám jól tudta. 18. születésnapomra meg is lepett egyel. Egy Harley Davidson Sportsterrel. Emlékszem, majd ki csattantam az örömtől hogy végre apám oldalán gyűrhetem fel a főutakat. De ez most nem is lényeges. Ahogy betöltöttem a 18-at agrármenedzserként kezdtem el otthon dolgozni. Emellett persze néha-néha, legalább is a szüleim ezt hitték, begurultam esténként Austin-ba hogy kiéljem kicsit a hiányos gyerekkorom. Akkoriban még rengeteg normális diszkó volt a városban. Kissé elzüllöttem akkoriban. Fiatal voltam, és lázadó. Bár nem is értem mi ellen lázadtam. Ez addig tartott amíg a sheriff haza nem vitt egy verekedés után. Olyan csalódottnak még nem láttam apámat és a szívem szorult bele. Ezután 21 éves koromig eseménytelenek voltak az évek. Ahol egy ajtó bezárul...: Apám beteg volt. Nem árulta el senkinek, jó férfi módjára eltitkolta azt előlünk hogy ne idegeskedjünk emiatt. Így hát eléggé meglepődtünk amikor apám egyszer csak összeesett a hálószobájában egy reggelen. Persze kórházba szállították az öreget és csak ekkor derült ki hogy a szíve nem úgy működik ahogy kéne. Őt még ekkor is csak a munka és az érdekelte hogy mi jól legyünk. Ekkor én már egy eléggé kemény és megtermett férfi voltam, de abban a pillanatban rettegtem. Kilátástalan voltam hogy mi történik ha elveszítem az apám. Ő mindvégig csak nyugtatott hogy nincs semmi baja, átesik pár vizsgálaton és azután mehetünk haza. Hát ez nem így történt. Halála előtt még a naplójába is rajzolt. A fiatal édesanyámat rajzolta le emlékezetből. Aznap éjjel álmában elhunyt. Bennem akkor összeomlott egy világ. A temetésén mégsem sírtam. Erős akartam maradni akkor amikor mindenki más gyenge. Így hát egyedül maradtunk anyámmal a farmon. A gyász évekig tartott de vissza kellett mindennek állnia a rendes kerékvágásba. A farm a nevemre került apám hagyatékaként így már én láttam el az ő feladatait is. ...ott egy másik kinyílik: Apám halála inspirált engem az életben. Olyan apa akartam lenni majd ha gyerekeim lesznek mint ő. De sajnos belőlem hiányzik mai napig sok minden ami apámat jó emberré tette. Akármennyire elkötelezett voltam, nem tudtam eleget tenni azért hogy olyan legyek mint aminek megálmodtam magam. Anyám elhidegült tőlem, vele azóta se beszélek. Az évek alatt egy öregekotthonába költözött és a demencia teljesen meghülyítette...nem sokkal múltam ekkor 30 éves. Viszont ekkor találkoztam először Amanda-val. Érdekes találkozás volt annyi szent. Akár hiszed akár nem, egy kocsmában találkoztunk. Épp szokásomhoz híven, mint egy ökör, magamban iszogattam amikor ő véletlen belém ütközött. Kicsi véletlenek ugye? Bocsánatot kért és hát ment is volna útjára ha, én nem lettem volna olyan részeg hogy teljesen a semmiből lesmároljam. Hát, mondtam hogy érdekes találkozás volt. Ezen ő is és még én is meglepődtem. Viszont neki valahogy imponált ez. Ekkor megismertem magamban egy számomra is új, romantikus alkatot. Majdnem egy éven át randiztunk amikor végre összejöttünk. Beköltözött hozzám a Ranch-ra így a hely újra élettel és boldogsággal telt meg. De valahogy nem tudtam szabadulni a fuldokló, és nyomasztó érzéstől ami a házat bejáró emlék és szomorúság hagyott maga után. Amandával később megházasodtunk és nászútra nem tudom miért de Los Santos-t választotta ki. Mindig is el akart ide jutni. Így hát persze el is jöttünk és feleségemben annyira megmaradt a egy évre rá el is költöztünk ide. Vettünk egy farmot és nagynehezen de az állatokat is áthoztuk ide mint látod. A farkasok és a pásztor: És hát már itt is vagyunk azon a bizonyos ponton. Az első gyerek már megvolt és hát már jön a következő aki nem fog találkozni az apjával nagyon sokáig. Két suhanc úgy gondolta hogy könnyű zsákmányra talál a házamban a semmi közepén. Úgy tervezték hogy késekkel berontanak az otthonomba majd elvéve mindenem az éjszakába surrannak. Viszont a kutya ugatott barátom. És ez a kutya akkor ugatott ha valaki olyan jött akit nem ismerek. És hát éjnek évadján ki jönne ide? Felkaptam hát a remingtonom és kijöttem ide a verandára. Az égbe lőttem mire a gyerek bent sírni kezdett. Az asszony is megrettent bár ő csitítgatni próbálta a kölyköt. Hát onnan a bokrokból két srác jött elő..a sötétben nem lehetett könnyen látni mert maszkot viseltek. Viszont a késeiken megcsillant a lámpám fénye így...kérdés nélkül tüzet nyitottam rájuk. Mindkettő meghalt egyből. Két fiatal suhanc volt csak akik próbáltak könnyű pénzt keresni...és emiatt én iszom meg a levét.. Coltot a Los Santosi bíróság aránytalan önvédelem miatt 5 évi szabadságvesztésre ítéli. Colt 2022-ben jó magaviselete miatt 3 évvel a történések után szabadul. Felesége benyújtja a válópert és Colt kénytelen elköltözni, hátrahagyni addigra már két gyerekét.
  2. Személyes adatok Név: Grady Tate Születési helye: Los Santos, San Andreas. Születési dátum: 2001. június 5. Etnikum: Afro-Amerikai Állampolgárság: Amerikai Tulajdonságok Jó tulajdonságai: szorgalmas, törekvő, cél tudatos, meg bízható, közvetlen Rossz tulajdonságai: lobbanékony, szabad szájú, nagy képü, pénz éhes. Személy leírása: Testmagasság: 185cm. Testsúly: 80 kg Hajszín: Fekete Szemszín: Barna. Ki Grady "Too Greedy" Tate : Grady Tate, 2001. június 5.-én jött világra a Los Santos-i Kórházban. Édesanyja, Mary Tate aki takarító nő volt egy kórházban, édesapja Prevan Tate a Terminálban dolgozott, mint raktáros. Gyerekkorát Davis sugárúton élte le, ahol köztudott, hogy sok bűncselekmény folyik nap mint nap. Grady hozzá volt szokva, hogy sokszor szirénahangok, vagy lövés hangok mellett alszik el. Ő maga is részt vett pár bűncselekményben, mint például drog elárusítás vagy lopás. Szabad idejét általában az utcán töltötte barátjaival, akikből jelenleg páran már halottak vagy börtönben ülnek. Néhányszor Grady is börtönben töltötte az éjszakát. Szülei mindig is próbálták rá terelni a helyes útra, viszont Grady csak a pénz látta maga előtt. Greedy sokszor kapott verést az apjától viselkedése miatt, ez később sokszor kihatott az életére. Pénzéhsége miatt az utcán a “Too Greedy” becenevet kapta. Bűncselekményei mellett viszont soha nem csatlakozott egy bandához se, bár általában csak az utcán lévő “gengsztereknek” fogadta el a munkáit. Greedy tisztában volt vele, hogy ha más utcáról szerez pénzt, akár az életébe is kerülhet. Greedy-nek mindig is volt egy nagy hibája, hogy túl nagy volt a szája. Sokszor bele állt olyan emberekbe, akikbe nem kellett volna. Sokat verekedett, néha veszített néha nyert. De büszkeségéből soha nem engedett, ami miatt sokszor bajba keveredett. Greedy-nek van egy bátya, aki négy évvel idősebb nála. Az ő neve Jonell. Tizenkét éves volt, amikor első melóját kapta meg. Autó rádiót kellett ki lopjon az autóból. Egy éjszaka egy barátja társaságában végre is hajtotta a bűncselekményt. Idővel egyre jobban fokozták a bűncselekményeket, amit Greedy muszáj volt, hogy elkövessen. Garázsokat kellett fel törjön, házakba kellett be törjön. Egy idő után eljutott addig a pontig, hogy már drogokat is árult közben. Cracket, MDMA-t, Marihuánát. Egyre többször került emiatt összetűzésbe a rendőrökkel, akik sokszor be is vitték. Édesanyja számára ez egy nagyon nehéz időszak volt, mivel látta, ahogy fia napról – napra rosszabb irányba veszi az útját. A legjobban attól felt, hogy a fia egy nap nem tér többet haza. Sokszor ez igaz is volt, mivel néhány éjszakát a börtönben töltött vagy az utcán. Az emberek, akikkel akkor lógott, rendesen ki hatottak Greedy életére. A suliból sokszor lógott, sokszor verekedett. Szülei heti szinte jártak fel az iskolába, mivel felhívták őket Greedy viselkedése miatt. Iskolát is kellett váltson, mivel magaviselete nem javult. Végül a Davis High School-ban tudott meg maradni, mivel sok hozzá hasonló gyerek járt oda. Davis High School-ról érdemes tudni, hogy ott rendesen ment az ottani fiatalok közötti harc, mivel különböző bandából származtak, mint például késelések, verekedések. Amikor tizenhat éves lett, bűncselekményekből szerzett pénzét elkezdte befektetni különböző luxuscikkekbe, amiket próbált olcsóbban meg szerezni, hogy drágábban eladhassa az-az “reseller” lett. Elkezdte sima Nike, Adidas, Jordan ruhákkal/cipőkkel, amikre elég jó kereslet volt a fiatalok körében. Üzletelései során összeismerkedett egy pár emberrel, akik külföldről, outletekből kezdték neki hordani a ruhákat jó áron. Grady Tate úgy érezte, hogy itt találta meg a hívatását, mivel a hobbijával foglalkozott. Grady mindig is imádta a divatot, általában ha sétált is az utcán, mindig méregette az emberek ruháit. Sok ismerőst szerzett, akik a mai napig is lógnak és vásárolnak is tőle. Tizennyolc éves korában amikor elvégezte az iskolát, muszáj volt elmennie dolgozni mivel véletlenül se akart egyetemre menni. Először kezdte egy hamburgerezőbe kiszolgálóként, majd egy gyárba ment el dolgozni, de végül egyik munkában se tudta megállni a helyét. Egy idő után feladta és teljesen az üzletelésre kezdett koncentrálni, egyre nagyobb tételben kezdett el vásárolni és egyre luxusabb cikkeket. Persze mellette még vállalt el néhány melót, amit fel kínáltak neki. Greedy-n eléggé látszott, hogy megy a szekér mivel egyre jobb ruhákkal ajándékozta meg magát is. Általában Air Force 1-est szokott hordani, bár nem tagadja meg a Jordaneket se. Kocsit vett magának, el is költözött a szüleitől különböző albérletekbe. Ekkor kezdett el járni több szórakozó helyre is, ahol meg ismerkedett az alkohol és a marihuána csodás hatásaival. Szülei ekkor már nem nagyon tartották a kapcsolatot Greedy-vel, mivel úgy gondolták, hogy a fiúk egy olyan útra tért, amiről soha nem lehet visszafordítani. Bátya ennek ellenére programozói egyetemet végzett és jelenleg is egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozik és jelenleg is jól ápolja kapcsolatait a szüleivel. Greedy a napjainkban húszas éveit éli. Jelenleg is resellerkedéssel foglalkozik, próbálja minél jobban fel tornázni magát. Elkezdett egyre többet járni Mirror Parkba, ahol sok olyan ismerősre tett szert, akikkel együtt szokott lógni, vagy dolgozni. Bizniszével elkezdett nyitni az elit emberek felé. Próbál be szerezni több fajta elit luxuscikkeket, mint például Louis Vuitton, Gucci, és ezeknek társait. Resellerkedése mellett, ha elegendő pénzt ajánlanak fel neki, bármilyen munkát elfogad, ami kifejezetten lopásról vagy akármilyen el árusitásról szól. Jelenleg egyik jó ismerőse, Nikko Tashiro összehozta egy ázsiai gengszterrel „Ren” -el, aki egy vissza utasíthatatlan ajánlatot tett neki. Greedy jó pénz lát az egészbe. Ekkor kötelezte el magát a Little Seoul-ben tevékenykedő bűnszervezetnél, ahol egy számára jól jövedelmező drog biznisz-el foglalkozik. Jelenleg ott él Little Seoul -ban, ahol egy apartmant bérel magának. A történet élményképek formájában fog folytatódni.
  3. Személyes adatok Név: Théophile “Theo” Boulanger Nem: Férfi Születési hely, idő: Requewihr, 1995-01-15 Állampolgárság: Francia, Amerikai Beszélt nyelvek: Francia, Angol Megjelenés Magasság: 189cm Testalkat: Fiatalos edzett alkat. Hajszín: Festett Jellemző tulajdonságok: + Megbízható + Céltudatos + Önzetlen - Rendkívül anyagias - Önfejű - Kényes Területek, ahol jártas: Gasztronómia Egészségügy Informatika Járművek Előzmények Sokak életében a legcsodálatosabb dolog egy szerelemgyerek. Két ember megtalálja egymást és megszületik szerelmük gyümölcse. Théophile Boulanger nem tartozik ezek a gyermekek közé. Édesapja Andrés és édesanyja Béatrice akkoriban szinte még nem is ismerték egymást, amikor megtörtént az egyéjszakás kaland. Ennek jó pár hónapjára megcsörrent Andrés telefonja. Béatrice volt a vonal túloldalán, közölve a jóhírt. 95 januárján Requewihrben pedig megszületett Théophile. Mind a két gyermek úgy volt nevelve, ahol a gyerek, ott a család. Theo születése után egy évvel összekötötte életet Andrés és Béatrice. Korai évei Óvodás éveit rettentő szegénységben kellett megélnie és mindenben nélkülözött. Édesanyja háztartásbeli volt, édesapja pedig rendszeres betegsége miatt nem tudott dolgozni. Muszáj volt Andrésnak találnia valami megoldást, hogy ne halljanak éhen. Reggelente horgászni járt a közeli tavakhoz. A kifogott halakat hazavitte és otthon feldolgozta. Szomszédjai gyakran megvásárolták a halakat Andréstól. Ahogy cseperedett Theo, apja rendszeresen elvitte őt magával horgászni. Andrés rendkívül türelmes ember volt, fiát is erre tanította. Kezdetek Andrés a halakból megspórolt pénzből 2001-ben megvásárolt egy szakadt furgont. Napi szinten árulta vele a pékárukat. Iskolák előtt, rendezvényeken, parkokban is megjelent. Andrés és felesége minden reggel frissen sütötték a pékárut. Nagyon megszerették az emberek, ennek köszönhetően folyamatosan nőtt a forgalom. A napi szinten való koránkelés és minden napos dolgozás meghálálta magát. A furgonnak köszönhetően sikerült megtakarítani egy kisebb összeget a családnak.Olyannyira kiforrta magát ez a dolog, hogy 2002-ben az egész család kiköltözött Párizsba. Pénzük volt megtakarítva, viszont nem elég, így egy bankhoz kellett fordulniuk, ahol hitelt vettek fel. A belvárosban béreltek egy kiadó helységet, amit átalakítottak egy pékséggé. 2002 végén pedig megnyitották az első French Bakery-t. Ahogy felcseperedett Theo, rengeteget segített a pékségben délutánonként. Már fiatal korában egy rafinált eszes gyerek volt, kitűnt a többi közül. Gimis évek Az akkoriban már szinte érett férfi, óriási bizniszt látott szülei vállalkozásban. Már-már fontolgatta a gimnáziumból távozását. Andrés határozott jellemével, szinte erőltette a továbbtanulást. Végül Théophile megfogadta apja tanácsát. Gimis évei kezdetekor nagyon visszahúzódó volt Theo. Nem barátkozott senkivel sem, ezért sokan bántalmazták. Ennek köszönhetően kialakult egy hirtelenharagú személyisége. A beiratkozás napján megismerte Anettet, egyből szimpatikus volt neki. Pár hetes ismerkedés után beleszerettek egymásba. Theonak az első nő volt Anett az életében, így teljesen a rózsaszín ködben járt. Anett életében nem az első férfi volt Theo, így nem is becsülte őt annyira. A fiatal lány rengeteget lógott idősebb férfiakkal, ennek köszönhetően rengeteg vita kísérte kapcsolatukat. Ennek ellenére Theo csak a jót látta Anettben, nemtudott neki ellenállni. Pár hónapjára rá a kapcsolatuk véget ért (további infó a következő részben). A gimis évei vége felé szülei vállalkozása felvirágzott. Az egyik napon egy gazdag francia étteremlánc tulajdonos felkereste Andrést, szerződést kötöttek, hogy az összes éttermükben a reggelit a French Bakery fogja szállítani. Ennek köszönhetően jócskán megnőtt a bevétel. Hónapok elteltével elképzelhetetlen gazdagságban találták magukat. Theo szüleitől kapott sportkocsival járt az iskolába. A gazdaságnak hála csomó érdekbarátot sikerült szereznie. Szerelmi csalódás, depresszió A gimnáziumi évei első felét óriási fajdálommal vészelte át. Theo fiatal korában szerelmes típus volt. Életében az első komolyabb pofont egy szerelmi csalódás adta. Ezután a csalódás után teljesen megváltozott a hozzáállása a nőkhöz. Szerelme Anett, több hónapos kapcsolat után egy napon megcsalta Theo-t, ezzel hatalmas fájdalmat okozva neki. Theo több hónapig depresszióban szenvedett. Ez a depresszió nem a tipikus „sajnáltatom és felhívom magamra a figyelmet” betegség volt. Senkinek sem beszélt a lelki fájdalmairól. Rengeteg kialvatlan éjszakák, pánikrohamok, ájulások keserítették meg Theo életét. Addig-addig fajult ez a lelki sérelem, amíg Theo megkísérelt egy öngyilkosságot. Képtelen volt nyugtatók nélkül élni. Ha egy nap nem vett be egy nyugtatót, már remegett és rohamok jöttek rá. Körülbelül már egy hónapja nyugtatófüggő volt, amikor halott lelkivilágának köszönhetően óriási mennyiségű nyugtató szedett be. Theo a fürdőszoba közepén feküdt amikor édesapja megtalálta. Estéjét a kórházban töltötte egy gyomormosás társaságában. Szülei nem is értették, hogy mi történik, mivel semmit nem beszélt a problémáiról. Theo otthon mindig is zárkózott típus volt. Hazament és egyből a szobájába ment, így még csak esélyt sem adva szüleinek arra, hogy felfedezzenek rajta bármiféle nemmegszokott dolgot. Édesanyja, Béatrice erősen tanácsolta az orvosi kezeléseket. Andrés mindig is elítélte a gyógyszereket, így tanácsolta Theo-nak, hogy kezdjen el sportolni. Andrés-t gyerekkorában rengeteg fájdalomból segítette ki a sport. Theo érezte, hogy a betegségéből az egyetlen kiút a sport lehet. Elkezdett konditermekbe járni Párizsban. Eleinte rettenetesen nehezen tudta magát rászedni, majd pár hónap elteltével Theo egy új lelki világot kapott a sportnak köszönhetően. Elfelejtett minden fájdalmát és boldog emberré vált. Egyetemi évek Hosszú tanakodás után Theo belekezdett az orvosi pályafutásába. Az egyetemei évei alatt megélt pár szerelmi kapcsolatot és szerzett néhány igaz barátot. Párizsban több kórházban is vállalt alkalmi munkákat és a szakmai gyakorlatait is itt csinálta. Elkezdte megszeretni az orvosi munkát is. 2015-ben Theo szülei megnyitották a második pékségüket Párizsban, amelyet már Theo vezetett. Óriási nyomás keletkezett rajta, mivel az egyetem mellett még a vállalkozását is csinálta. Andrés eleinte kételkedett Theo vezetéségben. A kételkedés nagy motivációt adott neki. Kifizetődött a sok-sok kialvatlan éjszaka, Párizs legfelkapottam péksége lett. 2019-ben lediplomázott, mint Sports Doctor. Közelmúlt Az egyetem elvégzése után megtervezte kiköltözését Los Santosba. Párizsból ismert, akkoriban már Los Santosban élő barátja, Charlie, minden szükséges dolgot elintézett Theo-nak. Legfőbb célja Los Santossal egy újabb pékség felépítése volt. Theo csomó pénzt utalt el Charlie-nak, aki megvásárolt egy épületet, ahol felépült a pékség. Intézett Theo-nak egy óriási házat is, ahol megfelelő körülmények között élhet. Amikor Theo megérkezett a városba, már csak a papírmunkát kellett elintéznie Charlie-val. Másnap már nevén volt a pékség és az új háza is. Theo nem volt teljesen biztos benne, hogy a Los Santos-i French Bakery egy jólmenő hely lesz. Ez mellett a diplomáját sem akarta elfelejteni, így beadta jelentkezését az St.Fiacre Hospital-ba. Sikeresen felvételt nyert a kórházba, ahol pár hónapon belül megpályázott egy Medical Lecturer pozíciót. A kórház vezetője, Norah Allen alkalmasnak találta Theo-t a feladatra, így a pozíciót meg is kapta. Napjainkban Az első hetekben nagy nyomás volt Theo-n. Óriási honvággyal küszködve élte mindennapjait. Beilleszkedéssel sosem volt problémája, könnyen tud alkalmazkodni a helyzetváltozáshoz. Leginkább a családja hiánya gyötörte. Manapság már jól megbarátkozott az új környezettel. Mondhatni teljesen beilleszkedett. A szerelmi csalódásának köszönhetően a mai napig nem táplál érzelmet a nők felé, leginkább csak egyéjszakás kalandokban vesz részt. Szerencsére megmaradt a sport iránti szeretete, heti szinten próbálja fitten tartani magát.Theo-nak minden álma beteljesedett, lett egy jólmenő vállalkozás és egy komolyabb orvosi pozíciója is. Napjait a pékségben tölti kollégáival, ez mellett a kórházban tart előadásokat és vizsgákat.
  4. Everly 1997 április 7.-én pottyant a Földre, Kanada egyik legnagyobb városának kórházába, Winnipeg-be. A lánynak két idősebb iker fiútestvére volt, akik már akkor 3 évesek voltak. Evie, szerencséjére, egy gazdag családba született, ugyanis az apja egy autóértékesítő egy Ferrari szalonban. Anyjuk, Esther, rengeteget foglalkozott a három gyerekkel, teljes szívéből szeretgette őket. Esther és Artur, az apja, Everly-re két évvel megpróbálták közös tervüket beteljesíteni egy negyedik kisbabával, - (betöltve ezzel a családjukat) -, ám bármennyire próbálkoztak, a sors nem így akarta. Az anyának egy teljes év kellett mire vett egy mély levegőt és előre tört, nem hagyta csődbe fulladni tervüket és felállt a földről. Artur-val egy barátságos árvaházba néztek be orvosaik ajánlására, ahonnan elhozták Olivia Gardner-t. Olivia-t teljes szívvel fogadták Everly és a két fiú testvére, Maxim és Matthew. A család a kis Olivia-val így teljes lett. Ahogy Everly cseperedett, egyre jobban zavarta apja szigorúsága. Artur munkája mellett szinte teljesen elhidegült a családjától, nagyon ritka pillanat volt, mikor időt szánt rájuk. Hogy őszinte legyek szinte semmi ideje nem volt. Rengeteg dologban nem dönthetett Everly, sem a testvérei. A lány próbált az apjának megfelelni, igaz, rengeteg dologban nem értett vele egyet és sokszor veszekedtek is. Zongora leckéket vett, különféle kurzusokra járt, majd Artur beíratta őt rendészeti tanfolyamra. Everly sokáig nem szerette azt, amit tanul, viszont a barátait, akiket ott szerzett annál jobban. Ahogy telik az idő, az ember sem marad örökre fiatal. Kamaszkor. Mint tudjuk, a szülőknek ez egy borzalmas időszak. Evie-nél sem volt másképp. A lány lázadni kezd apja ellen, sokszor ellógott az órákról az ott szerzett barátaival, ivott és a drogot is kipróbálta. Jöhetett a hálós kesztyű, a piros-kockás szoknya, kócos felkötött haj vagy éppen befont és a különféle rockosabb sminkek, körömlakkok. Rengeteg koncertre járt, viszont a fiúk teljesen hidegen hagyták akkoriban. Bármennyire is hihetetlen, de ennek ellenére valami mégis megfogta valami a szakban Everly-t és önszántan tanulni kezdett anyja segítségével. Tizenkilenc éves korára, mikor már az egyetemet járta ugyanabban a szakágban, Evie beleszeretett a szakmába, így 22 éves korára meg is kapta a diplomáját zökkenő mentesen. Persze emellett, ahogy a szabadideje engedte, eljárt bulizgatni, szórakozni az új barátaival az egyetemről. A diploma kiosztásakor természetesen mindenki megjelent, kivéve az apját, aki aznap is egy hatalmas üzletet kötött. Abban a pillanatban annyira nem foglalkozott vele, persze kicsit piszkálta a dolog, de tudta, hogy nagyon elfoglalt. Másnap mikor végre láthatta Artur-t, ugyanis szabadnapot kapott, leült mellé és beszélgetni kezdett vele, amire még nem volt náluk példa veszekedésen kívül. A kezébe adta diplomáját, amire az apa nem igazán tudott mivel reagálni, annál inkább a telefonhívásra, amit egyből fel is vett. Everly ekkor úgy érezte, hogy soha nem fog megfelelni apjának, bármennyire is igyekszik. Kis idő elteltével úgy gondolta, hogy talán megpróbálkozhat egy újabb élettel és többet foglalkozhatna az irodalommal, ugyanis az évek alatt rengeteget olvasott és teljesen beleszeretett abba, amit az a csodás világ foglal önmagába. Esther segítségével megpróbáltak egy közelebbi, magasra értékelt egyetemet kiválasztani, ekkor került sor az ULSA-ra. Everly nem igazán akarta ott hagyni a testvéreit, sem az édesanyját, azonban egy nagyobb szusszanat után esélyt adott a dolognak. Everly Los Santos-ba való költözése kvázi megváltoztatta az életét. Felhagyott a rendvédelemmel ugyan, de igyekszik megtalálnia saját élete értelmét. Ebben kisegíti őt párja, Oscar és a barátai, akik végig támogatják őt.
  5. Személyes adatok Raul Quinones Név: Raul Quinones Születési hely: Columbia, Villavicencio Születési idő: 1988. Május 10. Bőrszín: világos barna Etnikum: Kolumbiai-Latin Hajszín: Barna Nem: Férfi Magasság: 185 CM Izomzat: Izmos Megjelenés: Sportos Hobbi: Lövészet, Test edzés, Harcművészet Tulajdonságok Pozitív: Komoly Nyugodt. Magabiztos Megbízható Negatív : Nagyszájú Hirtelen haragú Kiszámíthatatlan Bosszúálló Története Ramona Quinones és Raul Vazquez szegényke kis család volt, Columbiában, életek. Később 2 gyermekkel áldotta meg őket az úr. De sajnos annyira szegények voltak hogy egyik gyermeket árvaházba küldték, a fiatalabbikat Leonadro-t, igy Raul és Leonardo sorsa ketté vált. Apánk taxisként dolgozót platós kocsival szálitató a turistákat sajnos nem kereset sokat. Anyánk takarítóként dolgozót a Club Activo Meta iskolában. Szerény körülmények közt éltek, anyja sem nem keresett sokat, ennek ellenére a fis fiát meg próbálta be irtani egy rendvédelmi iskolába amiről Raul nagyon sokat beszélt és álmodozót róla. 1988-ban született Villavicencio városban, Raul Quinones , 1994-ben Raul elhatározta, hogy ő vagy kommandós, vagy katona lesz ehhez az első lépéseket megtette. Raul 6 évesen kezdett el harcművészetekkel foglalkozni. 12 éves korától tanult taekwondózni és kick-boxolni. Edzeni kezdet napról napra erős is kidogozottabb lett és el határozottabb. 2000-ben jelentkezett is az Fuerzas Armadas Revolucionarias de Columbia-ba, ami fiatalkorúaknak kialakított katonai iskola, amely Columbiai városában található. Őt viszont nem vették fel mert a szülei nem tudták fizetni a tagságit és így elutasították nagy bánatára. Napról napra elhívatottabb lett, hogy ő igen is megvalósítja az álmait, bármilyen akadályt is állítsanak elé. A kezébe vette az irányítást és különböző munkánkat keresve el is vállat pár munkát amiért nem igazán kapot jó fizetését. Majd keresni kezdet jobban fizetőképes munkákat el is kezdet dolgozni egy alvilági személynek, Raul nem is sejtette hogy a férfi aki munkát ajánlót neki hogy ő mivel is foglalkozik valójában. Munkák során meg ismerkedett Alvaro Crilo-val akivel bele keveredtek egy hatalmas és erőszakos kábítószer-kereskedő kartellbe. Ezek a személyek különböző munkáka, feladatokat adtak nekik. Sírköveket raboltak, rongálták meg, hogy a kőfaragók újra eladhassák azokat, cigarettával és hamis sorsjegyekkel sefteltek, Később mikor már látták hogy meg bízhatok igy kicsit be avatták őket és nagyobb és veszélyesebb feladatokat kaptak. Majd kamaszként autótolvajlással szereztek maguknak hírnevet és pénzt alvilági körökben. 2008-ban Raul, Alvarro-val el határozták hogy ketten még jobban be merülnek az alvilági körökbe több pénz reményében. Össze is ismerkedtek egy nagy kokaintermesztővel aki folyamatosan megbízta őket azzal hogy eladják az utcákon a drogokat. Mikor már elegendő pénzük lett és elégé be voltak már avatva a dolgokba úgy döntöttek hogy meg szerzik maguknak a teljes készletet. Első kokainültetvényére úgy tett szert, hogy megölették annak tulajdonosát és saját korábbi beszállítóját, alkalmazottait pedig saját szolgálatukba állították. Az így kialakult bűnszervezet, Kolumbia első jelentősebb drogkartellévé nőte ki magát. Első súlyosabb bűntettét 22 éves korában követte el Raul mikor meg látta a nagy lehetőséget az Egyesült Államokba irányuló kokainkereskedelemben. Küldőt is pár embert hogy csempészenek be USA álamába drogokat. Majd a határon sajnos el kapták az embereket, az egyik hogy mentse saját magát el árulta Raul-t és társát, hogy saját magát mentse. így elfogták őt és a társait, és mindenki börtön büntetésre ítélték el, csempészetért. Ezért a húzásáért a Bogotában lévő La Modelo börtönben 4 évet kapót. Ahol hajtató vére és ott bent a börtönben is próbálta fel keresni az alvilági embereket kapcsolatok gyanánt. Több össze tűzésben is volt része ami miatt még keményebb lett. Egy börtön lázadás során szabadra bocsájtása előtt fél ével, meg ölt egy rab társát ezzel meg hosszabbították a büntetését 2 ével. Majd 2 év múlva szabadon engedték majd rá pár hónapra több lánnyal is meg ismerkedett majd meg ismerte az igaz szerelmét akivel össze is költöztek majd családot is alapítottak, lett egy közös gyermekük. Ez által próbált jó útra térni, és legális munkát kezdet el keresni. Mivel a múltja miatt és a büntetett előélete miatt nem alkalmazták sehol. Igy fel kereste az régi embereit, barátait, hát ha tudnak neki munkát adni. Fel kínáltak neki több munkát is, amit el vállalt. Ezekből a munkából nem igen tudod meg élni, nem tudta el tartani a családját. Ez szóvá is tette pár embernek. Egy idő után Raul-nak fel ajánlottak egy nagyobb lehetőséget, mert tudták hogy ő már részese volt egy hasonló feladatban. Raul természetesen bele ment, nagy pénz reményében. Ezáltal a párját és gyereket el küldte másik országba a biztonságuk érdekében azzal a mondattal hogy fel fogja őket keresni amit ennek vége lesz. Mivel a börtön évek miatt nem maradt neki lényegébe semmije, se pénze, csak a családja, ezért bele megy és elfogadja a melót hogy a családját el tudja tartani. De volt egy személy a háttérben aki utalta Rault-t és minden áron börtönbe akarta juttatni. Igy szövetkezet és meg egyezett az rendőrségél hogy fel adja nekik Raul-t. A feladat az volt hogy túszul ejtettek egy helyi iparmágnást, és váltságdíjat követelnek. Viszont nem érkezett meg időben a követelt váltságdíj, Raul-ék meg nem akarták sokkáig húzni az időt, igy az egyik el követő Raul társa, a túszokat meg gyilkolta. Majd meg próbáltak el menekülni a helyszínről. Raul-on és a társain menekülés közben a rendőrség rajtuk ütöttek amiből tűz harc lett a vége, meg sebesítve Raul-t, több társát meg öltek, meg sebesítették. Le tartoztatták ismét Raul-t most a Gorgon börtönben, Grúziába szálitóták el. 2014-ban 30 évesen ismét börtönbe került amiért 4 évre ítélték el. A börtönben a rabtársai minden nap meg akarják őt ölni- Mivel aki fel adta Raul-t és a társait. Nagy mennyiségű díjat tüzöt ki Raul fejére. Az egyik összetűzés végén megtudja, hogy meg akarják öletni, mert azt hiszik róla, hogy tanúskodott ellenünk. De Raul-t nem gátolta ez meg, mert ő egy képzett harcművész, aki gyors temperamentummal rendelkezik. A börtön évek alatt Raul meg tanulta hogy hogyan kell kezelni ha beszolnak neki, igy ez által magabiztosabb lett. A börtönbe kerülése után olyan társaságba keveredett hogy olyan dolgokat tanult meg tőlük, hogyan legyen bátrabb, és hogy legyen neki önbizalma, olyan tapasztalatokat is mint például meg fontoltba legyen. Szabadlábra helyezésé után a bőrön elött Alvaro, várta. Majd el vezette őt valakihez akit fel kereset míg Raul a büntetését töltötte. Be is mutatta neki Leonardo-t aki valójában a testvére aki végig kitartott mellette és bízót Raul-ban hogy élve ki szabadul a rácsok mögül. Igy találkoztak újra és igy lettek újra együtt a két testvér. Alvaro megajándékozta őket egy-egy repülő jeggyel, és némi pénzel. Ahol új életet kezdet és új embereket meg ismerni új kapcsolatokat ki alakítani ez által meg találni akit el vesztett. Majd fel akarta keresni párját és gyermekét azonban sikertelen volt. Majd pár hónap mulva repülőre szálltak és el utaztak Los Santos-ba.
  6. A mindig új élet... "Elgondolkozik azon az emberiség, hogy a mentális problémák nem az egyén, hanem a társadalom okozta ingerek miatt alakulnak ki? Tudom… könnyebb az áldozatot hibáztatni, de hány ember vesztét okozta a populáció könyörtelen hozzáállása? Az én történetem is egy ilyen emberről szól. Ja… igen…. egyébként ez egy napló, a pszichiáterem szerint jót tesz a mentálishigiéniámnak, illetve azt tanácsolta még, hogy készítsek egy nem túl részletes „utónaplót” kiskoromtól, de a fontosabb motívumokat fejtsem ki, amennyire tudom. Na de, akkor kezdjünk is bele, hiszen sok mindent kell még papírra vetni." 1970-et írunk. Az év novemberében megszületett Gerald Clifford. La Chaux-de-Fonds-ban nevelkedett szüleivel, akik óragyártók és kereskedők voltak. Jól éltek, de miért E/3-ban írom? Szóval jól éltünk, ezért atrocitások értek engem, mivel a városkában, ahol nevelkedtem és születtem nem volt sok jómódú ember. Kiközösítettek, megvertek és az általános iskolai éveim ebben a terrorban teltek. Ezután a szüleim azt gondolták, hogy ebből a városból el kell költözni minél előbb és Nizzába költöztünk. Életem legszebb évei voltak ezek. A gimiben szerettek az emberek, voltak barátaim és az általános iskola okozta depressziót le tudtam küzdeni. A gimnáziumot itt végeztem el és érettségi előtt állva tanakodtunk szüleimmel, hogy hova tovább? Szüleim a jogot erőltették és én megadtam magam, érettségi után irány a svájci jogi egyetem, német nyelven. Nulláról kezdtem, de gyorsan belejöttem. Az anyanyelvem francia. Igazából itt semmi extra nem történt... itt ismertem meg az első barátnőmet, akivel a kapcsolat csak pár hónapig tartott. Lediplomáztam, de inkább a politikai életbe folytam bele. Szülővárosomat szerettem volna megreformálni, mint társadalmilag, mint gazdaságilag. Egyébként pozitív csalódás volt nekem, hiszen megválasztottak polgármesternek. Mivel ezeket csak magamnak írom, ezért őszinte sorokat kell a papírra vésnem. Részben sikerült a várost és lakosságát egy jobb irányba terelni, de azért voltak korrupciós és sikkasztási ügyek, ami nem derült ki. Abból összeszedtem egy kis vagyont, majd lemondtam és tovább álltam. Amiket ott megéletem meg is érdemelték, ez egy bosszú szerű procedúra volt. A pénzgyűjtés után Amerikába költöztem és végre el tudtam helyezkedni a kompetenciáimnak megfelelő helyen. Kiépítettem egy ügyvédi céget, ahol öten dolgoztunk együtt. Egyik nap bejött az irodába egy idegen anyanyelvű férfi, talán olasz vagy spanyol lehetett, valami latin külsejű. Felért, hogy intézzem a szórakozóhelye jogi ügyeit, illetve a marketinges és könyvelési feladatokat. Valamennyire értettem hozzá, de hivatalosan nem csinálhattam, meg papírom sem volt róla. Ezt el is mondtam a férfinak, aki csak annyit válaszolt: „Holnap visszajövök”. És tényleg visszajött másnap a kezében két diplomával. Az egyik közgazdász, a másik kommunikáció és médiatudomány volt. Nem tudtam hova rakni a dolgokat, a nevemmel dátumokkal, minden rendben volt. Egyből rájöttem, hogy itt az alvilág egy igen jeles képviselőjével van dolgom, ezért mérlegelnem kellett. Ha nemet mondok, akkor benne van a pakliban, hogy elraknak lábalól. Ha igent mondok, akkor pedig a rendőrségbe kerülhetek kereszttűzbe, ami egy fokkal azért jobb a halálnál. Így én lettem a szórakozóhely új mindenese, az irodában. Meglepően jól ment a hely, sajnos a nevére már nem emlékszem. Ennél a munkahelyemnél erősödtem meg és váltam magabiztossá. Egyik nap mentem be a hely irodájába, de még a bejárathoz sem érve láttam villogó rendőrautókat, bevetési egység, járőrök és minden rendvédelem kint volt és láttam, hogy a főnököm és pár alkalmazott a falhoz van szorítva. Kicsit meglepődtem, de gondolkodás nélkül mentem oda, és bemutatkoztam. Csodák csodájára sikeresen eltusoltuk az ügyet, valami droggal kapcsolatos volt, talán az egyik buliban volt valaki, aki osztogatta és feldobták a helyet. Természetesen belsős emberek voltak, de kibeszéltem, hogy erről nem tudunk, megnézhetik a helyet. Szerencsére a kamera nem volt üzembe, szóval bizonyítékuk sem volt. Ez egy jó pont volt a főnök szemében és autóval, házzal és sok-sok pénzzel ajándékozott meg. Gyűlt a vagyonom és már nem akartam ebben a helyzetben lenni. Nem volt lehetőségem előre lépni, ezért egy fontos döntést hoztam meg. Nevet váltottam és Párizsba költöztem. A nevem Benois Clifford lett. Párizsban nagyon rosszul voltam, depresszió, szorongás és félelem. Ez a sok negatív egy idegösszeomlást eredményezett, amiből felépültem, viszont a depresszió megmaradt és pszichiátrián kezeltek. A pszichiáterem ezt a napló hülyeséget ajánlotta és ezért kezdtem írni. Tehát Párizsban vagyok, sok diplomával…. Ezért elhatároztam, hogy egy céget alapítok, ami újságírással fog foglalkozni. Fél évig én kerestem a történéseket, egyedül írtam és szerkesztettem meg a cikkeket. Volt időm kibontakoztatni a bennem rejlő újságírót, talán mondhatni, hogy mindent megtanultam ez idő alatt. Sokan olvasták, volt 1-2 támogató, így lehetőségem volt pár embert felvenni. Egy remek csapat jött hozzám, baráti társaság és együtt dolgoztunk. Csináltunk klipeket, írtunk, videókat készítettünk, fotózást tartottunk és egyre terjedtük és terjedtünk. Összejött a pénz egy kisebb irodára, ahol közösen tudtunk dolgozni. Itt kezdődött minden. Itt találtuk ki a cég nevét, ami Paris Hot Secrets lett. Egyre több volt a befolyt összeg, felkérések, reklámozások, utána adtunk marketing tanácsadást is, mindennel foglalkoztunk. Felvettem pár szakembert és kibéreltünk a város szívében egy irodaházat. Kiegyensúlyozott volt az életem és sínen voltam. Esténként ittam mindig egy kis vodkát egy szivar társaságával. Ez egyre jobban beépült a mindennapjaimba is, és alkoholproblémáim lettek. Nem tudtam foglalkozni a céggel, viszont tudtam, hogy fontos, ezért eladtam az államnak, hogy jó kezekbe kerüljön. Az alkoholt segítséggel sikerült lerakni, a szivart megtartottam, viszont nem tudtam Párizsban maradni, mivel az alkoholra emlékeztetett, ezért Los Santosba kerültem. Pár nap alatt találtam magamnak egy remek munkahelyet a Weazel Newsnál, ahol pár nap alatt elértem azt, hogy saját rovatom legyen, illetve a minap kaptam egy szép kinevezést. Ezek a sikerek a mentalitás állapotomat jó útra terelik. Egyik jó barátom és munkatársammal, Saeko Hana-val, az ő segítségével vásároltunk nekem egy autót, és ő lett a fotósom. A legjobb a szakmában. Én oktatom a gyakornokokat és az egyetemi hallgatókat is. Jelenleg egy nagy volumenű terv van a tarsolyomban, de ez még a közeljövő zenéje.
  7. Név: Jake Stevens, Heke Anyja neve: Beth, Heke Apja neve: Jake, Heke Születési hely: Amerika, Los Santos Születési idő: 26/06/1990 Nemzetiség: Új-Zéland (Amerikában született) Magasság: 5 ft (180cm) Testsúly: 242.51 lb (110kg) Hajszín: Fekete (festett barna) Szemszín: Zöld (olykor kontaktlencse) Főbb tulajdonságai: Pozitív: - Barátságos - Kalandvágyó - Tanulékony - Kulturált - Magas üzleti képesség Negatív: - - Némi kisebbségi komplexus - Olykor zárkózott - Túl őszinte (igen, ez negatív) Szenvedélyek-Betegségek-Fóbiák: - Szenvedélyes, olykor már már beteges gyors hajtó - Parkour mániás, szeret veszélyesen élni, épületekre, hegyekre felmászni . Utálja a részeg embereket - Szereti a tetoválásokat ---------------------------------------------------------- Kezdetek: Jake Stevens, Heke 1990.06.26-án látta meg a napvilágot, idősebb Jake Heke és Beth Heke gyermekeként immáron Los Santosban. Szülei Új-Zélandról érkeztek az új világba Jake születése előtt 3 évvel. Tetováló szalont üzemeltetett a család, maori motívumok azon tájt igen kelendőek, újdonságnak számítottak. Az üzlet szép ideje idővel viszont leáldozóba került, hitelt hitelre halmozott apja, az alkohol rabjává vált, aminek köszönhetően előbb szülei házassága ért véget, majd rá az üzlet is bezárt végleg. Fiatalkora: Iskolai éveit befejezve, még mindig kereste önmagát Jake. Édesanyjával maradt a válást követően, s elég nehéz anyagi körülmények között cseperedett fel idáig, ezért el kellett döntenie, hogyan tovább. Tanul tovább? Esetleg elmegy dolgozni? Vagy….rá lép a piszkos útra? Sok kérdés keringet benne, és megannyi gyötrődés is. Nem érezte fontosnak magát a világban, mégis a világ fontos volt számára. Barátsággal fordult mindenkihez, kedvessége, illedelmessége és kulturáltsága mindenki számára meglepő volt, hisz mégis csak egy proli, szegény családból származott, kiktől nem ehhez vannak szokva a jobb módban élő emberek. Végülis édesanyja noszogatásának köszönhetően, tovább tanult, amiből előbb egy érettségi, majd egy diploma jogos birtokosa lett! Ez időtájt bár jól szituált, jó kommunikációs képességekkel bíró, tanult, ámde mégis egy szegény ördögnek tartotta magát a hanyatlott múltja, gyerekkora miatt, kisebbségi komplexussal küzdött, nehezen tudott az eliteb réteg felé nyitni. Szeretett volna ismerkedni, barátkozni, olykor csak egy könnyed, semmitmondó beszélgetésbe elegyedni egy vadidegennel is akár, de úgy érezte, nem méltó hozzá. Ezen rossz gondolataira egy mentsvára volt. Nem, nem az kábszer, nem az alkohol. Gyerekkorából rossz emlékek maradtak benne az alkohollal kapcsolatosan, így kifejezetten utálta az alkoholista embereket! Egy, amitől csak talán édesanyját szerette jobban! PARKOUR! Hajszolta a veszélyt, bizonyítani akart! Volt, hogy a hatóság egy egy csúnya csekkel dicsérte mutatványait, de mégis ez volt az ellenszer ahhoz, hogy megmutassa: „Hello, Én létezem, itt vagyok!” Jelenkor: Iskolai éveit befejezve, több munkában is kipróbálta magát. Villanyszerelőtől kezdve, a kidobón át a fuvarozóig bezárólag mindenben. Jelenleg szabadúszóként ténykedik, igazi életművész vállt belőle, olykor már már odiáig jutott, hogy elkacérkodott a gondolattal, hogy járható út -e az a piszkos út, amivel nap, mint nap szembesül Los Santos mocskos utcáin. Édesapja elhunyt! Egy világ összetört benne, de egy új kitárult! Rá jött, rövid az élet ahhoz, hogy burokban éljen! Igaz még nem nyitott teljesen, de élvezi az életet, a lehetőségeket, s hogy mindennap új embereket ismerhet meg. Kitűzött céljai vannak, hogy mihamarabb, saját vállalkozást indíthasson a városban egykoron szülei nyomdokán...
  8. Sonia Sallent Magassága: 163 cm Testtömege: 53 Kg Hajszíne: Természetes dióbarna/Jelenleg feketére festett Szemszíne: Barna Született: 06/08/2002 Születési hely: Mexikó, Mérida Anyanyelve: Spanyol Anyja neve: Isabella Pedrosa Apja neve: Imran Sallent Nevelő apja: Federico Arenas Féltestvére: Enrique Arenas Jó/rossz tulajdonságai: Érzelmes Túlbuzgó Segítőkész Lobbanékony Extrovertált Hisztis Ambíciózus Naiv Önzetlen Meggondolatlan Családi háttere: Sonia szülei, Isabella és Imran a lány 6 éves koráig voltak együtt. Párkapcsolatuk már Sonia születése óta hanyatló ágon mozgott, egészen a lány születésnapjáig. Ajándékba a lány a szokásos vitát kapta a szüleitől, a szobájába vonult és onnan hallgatta a konyhából beáramló kiáltásokat. Ellenkezést hallott anyjától „Ne ne, tedd azt le!”, dulakodás, asztal és székek csikorgó mozgása szűrődött át a lányhoz. Sonia gyorsan az ajtóhoz igyekezett, szemét a kulcslyukhoz tapasztja és kiszemlél a konyhába a keskeny résen keresztül. Amint a szem elé tárultak az események, anyját pillantotta meg egy időben sikításának hangja csapta fülön. Innen a lány már csak képekre emlékszik. Apja tántorgó testére, majd a földön fekszik egy késsel a bordái között. Imádta az apját, anyjával ellentétben nagyon jó kapcsolatot ápoltak ketten, míg utóbbi csak nyűgként tekintett rá, aki a kapcsolatuk közé állt. Soniának az évek múltán vált csak világossá, hogy a vita aznap anyjának félrelépése miatt történt. Apja nem bírta feldolgozni és kést ragadott, azzal hadonászva és riogatva a nőt, próbálta jobb belátásra bírni. Ez nyilván nem volt jó döntés a részéről, de nem segített a mérlegelésben az elfogyasztott alkohol mennyisége sem. Az esetet végül balesetnek könyvelték el, ezzel a lányt és édesanyját kettesben hagyva. Nem sokkal az incidenst követően jött a képbe a férfi, akivel megcsalta Isabella a férjét. Imran, akit még soha nem látott eddig a lány, hetekkel később elköltöztette a családot a saját rezidenciájára, a lakáson túladva. Az új környezet társult a tudattal, a keserű érzéssel, amit anyjától és új nevelő apjától kapott. Egyedüli menedéke Imran fia volt Enrique, aki egyáltalán nem ütött az apjára, benne megtalálta azt a menedéket és szeretetet amit csak az apjától kapott korábban. Iskolás évei: Egy iskolába iratták be Enriquevel, viszont féltestvére két évvel idősebb lévén, fölötte járt. Gyorsan beilleszkedett az első éveiben az akkor még mindenkinek idegennek számító közösségbe. Figyelmét a tanulásra fordította inkább, mint sem a barátkozásra, de így is sikerült szoros köteléket kialakítania Amandával az osztályából. Fiatal korában az osztálytársai nem szenteltek sok figyelmet a lány szorgalmának, viszont az évek múlásával lassan rá ragadt a „stréber” gúnynév, amiért folyton a könyveit bújta és a jegyeivel foglalkozott. Egyedül Amanda tartott ki mellette és töltött vele napokat vagy éppen estéket tanulás mellett. Testvérét megkérte, hogy ne avatkozzon közbe az őt ért atrocitások miatt, nem szeretett volna még több bajt se az osztálytársaitól, se a szüleitől. Tinédzserkora és a középiskola: Amandával egy iskolába iratkoztak és megfogadták, hogy a múlt hibáiból tanulva most megpróbálnak egy arany középutat kialakítani a tanulás és a közösségi élet között. Egyikőjük sem szerette volna, hogyha tovább piszkálják őket. Iskola utána szokásosan együtt töltötték a délutánt tanulással, beszélgetéssel és csajos dolgokkal. Este viszont egyre több szórakozóhellyel ismerkedtek meg, később a frissen kialakult barátságokból házibulik születtek. A két lány teljesen kivetkőzve gátlásukat, talán túlságosan is próbálva megfelelni a számukra ismeretlen elvárásoknak, szerettek volna mindenhova beilleszkedni. Sonia szüleinek ez egyáltalán nem tetszett, jobban mondva anyjának, ugyanis nevelőapja teljesen elhanyagolta a lányt, nem vett tudomást a létezéséről, így kénytelen volt mindent anyja tudta nélkül kipróbálni. Ma bent maradnak a könyvtárosnak segíteni, holnap plusz órákra megy be Amandával kémiából. Minden napra megvoltak a kifogások annak érdekében, hogy a páros jól érezze magát este. Egy ilyen házibulin akad bele Eliasba, a srác levette a lábáról mézes szavaival és nagyon gyorsan az ágyban találta magát a fiúval Sonia. Nem lehetett több nála pár évvel, mégis olyan tapasztaltnak és talpra esettnek mutatta magát a lány előtt, ami nagyon meggyőző volt számára és egyből levette a lábáról. Soha nem gondolta, hogy így fog megtörténni az első, félt tőle, milyen lesz, ha vége lesz, fájni fog, lesz következménye? Félelmei közre játszottak az első alkalmában így kissé fájdalmasnak élte meg az esetet. Arra számított, hogy ennyi volt az egész, a srác nem fogja többet keresni, azonban tévedett. Másnap az iskolában összefutottak a szünetben teljesen véletlenül. Amandától elszakadva azt a napot vele töltötte kettesben. Végig beszélgették az összes szünetet és az utolsó két órát is ellógták csak azért, hogy ismerkedhessenek. Sonia tudomására jutott, hogy Elias nem igazán az az ember, akivel elképzelhetne egy hosszútávú jövőt, de mégis tetszett neki a stílus, amit a srác képviselt, próbálta utánozni viselkedésében és öltözködésében. Napról napra több időt töltöttek együtt, a lány megtudta, hogy a Elias fogyaszt kábítószert és kérdéses társaságban mozog általánosságban. Amanda egyre féltékenyebb lett barátnőjének elvesztésétől, amiért szinte egyáltalán nem tölt időt vele csak Eliassal, így felkereste Sonia testvérét és beszélt vele. Amanda ugyanis teljesen tisztában volt vele, hogy ki Elias valójában. A srác egy kartell családból származik, egyelőre csak baráti társaságával játszák a kis gengsztereket, de idővel ők is teljes jogú tagjai lesznek a szervezetnek. Ettől tartva inkább amellett döntött, hogy ezt elújságolja Enriquének. A testvér egyáltalán nem fogadta jól a hallottakat, ő is tisztában volt vele, hogy mi fog történni, ha Sonia bele csúszik ebbe az életbe és nem szerette volna így elveszíteni egyetlen húgát. Rögtön másnap konfrontálódni akart Soniával, de mire a szobájába ért a lánynak semmi nyoma nem volt. Enrique elvitte apja Chevyjét és megindult az utcákon a lány után kutatva, meglátogatta azokat a helyeket is, amikről tudott, hogy Sonia gyakran jár oda. Sehol semmi, teljesen felszívódott. Haza felé gurult amikor az út szélén megpillantott egy egymásba gabalyodott párt, közelebb érve tisztult ki a kép annyira, hogy felismerje húgát. Melléjük parkolt, nagy robajjal kiszállt az autóból és megindult kettejük felé. A srácot elkapta és kabátjánál fogva neki nyomta a kerítésnek. Elias felháborodva ellenkezett a fogadtatás miatt, Sonia meglepettségtől kevert felháborodással állt testvére oldalára és követelte tőle, hogy engedje el Eliast. Enrique a fogai között szinte sziszegte a szavakat Elias felé: „Soha többet ne lássalak meg Sonia mellett! Takarodj innen!”. A srácot oldalra rántotta a kerítéstől levágva őt a járdára. Elias nagy nehezen összeszedte magát a földről, megigazította magán a ruhát és ádáz tekintettel nézett rá a lány testvérére. Hosszas szemezést követően Elias hátra nyúlt a nadrág pereméhez és kihúzott onnan egy Glock 17-et. Egyből Eniquére szegezte a fegyver csövét és fenyegetni kezdte. „Most azonnal eltakarodsz előlem vagy ronggyá foglak darálni, eh!”. A szavak semmit sem jelentettek Sonia bátyjának, ő továbbra is Sonia előtt állt védelmezőleg. Elias lassan közelíteni kezdett kettejük felé, naivan a fegyvert oda nyomta a mellkasához. „Számoljak, eh?”. Kihasználva a lecsökkent távolságot kettejük között, Enrique hirtelen a fegyver oldalába ütött bal kézzel, megpróbálva lehárítani magáról a csövét és lefegyverezni Eliast. A fegyver azonban korábban sült el, mint amilyen gyorsan ő cselekedni volt képes. Elias ijedten szökdelt hátra a járdán, majd hátra fordult és elfutott a helyszínről. Sonia tétlenül nézte testvérét, ahogy lassan, még az idő múlásához képest is lassabban, térde elengedte és aláborult a lánynak. Lenézett rá, pár másodpercig még nézte tétlenül mielőtt képes volt felfogni, hogy mi is történt valójában. Sikítva borult alá, megragadva Enrique addigra már élettelen testét és hevesen rázni kezdte, miközben a nevén szólította, könnyei alatt. Senki nem mert tenni semmit sem az eset után, a rendőrök tartottak a kartelltől, így ezt a gyilkosságot örökké kivizsgálásra rakták. Anyja és nevelőapja kicsattanva a történteken, a gyilkos hiányában csak a lányon tudták levezetni fájdalmukat és a haragot, amit éreztek a fiú elvesztése után. Sonia tétlenül, fájdalomtól kifacsartan kuporgott napokat a szobájában, míg Elias fel nem kereste őt mit sem törődve a történtekkel. Sonia biztos volt egy valamiben. Nem ő volt a hibás és tudja, hogy ki a felelős ezért! Megfogja fizettetni Eliassal valahogy azt, amit tett velük. Feltolta az ablakot és kipillantott a motoron ücsörgő Eliasra. Igyekezve értelmes képet varázsolni az arcára, lemászott a tornác tetejére és a megszokott szökési helyén lemászott a tetőről. Oda sietett a fiúhoz és felült mögé némán karolva őt át. Elias elvitte egy motelbe, ahol magyarázkodni kezdett a lánynak, ezt ő nem így akarta csak el akarta ijeszteni, a bátyja volt a hibás amiért bele nyúlkált a fegyverbe és erről ő nem tehet. Látszólagos megbocsátást erőltetett magára Sonia, amitől a srác felbátorodva egyből neki esett, ennyire volt neki elég a jelenet. Látszólag megbánta, amit tett csak azért, hogy újra lefeküdhessen a lánnyal. Keserű hangulat, de átadta magát a fiúnak. Mire vége lett az aktusnak, egymás mellett feküdtek, Sonia éberen a plafont bámulta míg Elias, mint aki jól végezte dolgát, mély álomba merült. Hosszan merengett magában, mihez tudna kezdeni most? Mivel büntethetné meg őt? Elvett egy életet, egy számára nagyon kedves életet. Úgyhogy ő is elveszi a számára legkedvesebb életet! Oldalra fordult az ágyon, matatni kezdett a retiküljében az ágy mellett és elővett belőle egy körömvágó ollót, visszafordult a hátára és az alvó Eliasra fordította tekintetét. Felült az ágyon, hirtelen átdobta a lábát a fiú fölött és ráült a hasára. Az ollót oda tartotta közel a fiú torkához várva saját magára, megtegye? Ne tegye? Megérdemli! Ebben a pillanatban a fiún egy hidegrázás futott végig, amitől felpattantak a szemei és Sonia tárult elé, ahogy felpillantott rá. Ijedtében a lány végig szántotta Elias torkán az ollót és oldalra ugrott a vágó eszközt a torkában felejtve. Pánikolva nézte végig, ahogy a fiú egyre több és több vért veszít, végül élettelen teste az ágyon befejezi haláltusáját. Ott ült mellette legalább tíz percig, azon pörögve, hogy mi történt most, mit tett. Hirtelen kapkodva és enyhén remegve a mosdó felé vette az irányt, ahol kezéről próbálta lemosni az oda tapadt vért. Összepakolt és villám gyorsan, mindent magán lógatva robbant ki a motel szobából. Az első dolga Amanda felkeresése volt. Elmesélte neki még mindig pánikszerű hangvételbe hadarva, hogy mit tett. Amanda harmadik nekifutásra sem értette meg teljesen, hogy mi történt pontosan, így pár percet a lány nyugtatásával töltött. Csillapodni kezdett rajta az eluralkodott pánik és lassan elmesélte, hogy mi történt Enriquével és Eliassal. Amanda döbbenete nem volt földi mércével mérhető és gyorsan gondolkozni kezdett a lány lehetőségein. Elvitte a lányt a garázsba, az estét ott töltötte. Reggelre a telefonján egy online vásárolt jeggyel és egy telefonszámmal tért vissza Soniához. „Elviszlek egy ismerősömhöz ő majd átvisz a határon és az első reptéren kirak, ott felhívod ezt a telefonszámot és elmondod neki nagyvonalakban, hogy mi történt, onnan intézve lesz minden”. A két barát könnyes búcsút vett egymástól, hosszan ölelkezve. Biztos volt benne Sonia, hogy barátnőjét soha többé nem láthatja. A határon átutazás zökkenő mentesen történt, iratokat tőle valamiért nem kértek, a reptéren pedig az előre megbeszéltek alapján felhívta a számot. Magyarázkodnia sem kellett a férfi tudott mindent. Rövid várakozás után a terminál várakozó termében megjelent a férfi, egyenesen Soniához közelítve, nem kérdezett és még csak nem is mondott semmit csak egy köteg okmányt nyomott a lány kezébe és útba igazította a repülőjáratok között. A lány hátra hagyta az idegent és felszállt a repülőre, aminek úticélja Los Santos volt. Soniának fogalma se volt, hogy ott mi fogja várni, a városról se halott még soha, egy dolgot tudott. Jogos volt, amit tett mégis el kellett távolodnia mindenkitől, ami miatt félt. A repülőn az okmányok között váltogatva iskolai papírjait is megtalálta az ULSA néven. Sonia elhalmozva az új információk tömkelegével, azon tűnődött az út hátralevő részén, hogy ki volt az a titokzatos férfi, Amanda, hogy tudta őt segíteni ennyire egyszerűen. A lány nem tudhatta, hogy Elias, akit megölt ugyan annak a kartellnek a tagja volt, aminek Amanda családja része volt. Nehézkes kezdés Los Santosban: Kezdetben nehezen szokott hozzá az eddig számára szokatlan környezethez: Az egyetemi társai kockák voltak, nem jött velük ki túl jól, ezen kívül senkit nem ismert. A tetováló szalonban találkozott egy Diggory nevű sráccal, aki egy esti kocsikázásra invitálta a lányt. Mivel nem volt olyan ember, akit ismert volna és szüksége volt egy kis szocializálódásra, igent mondott a meghívásra. Ám Diggory nem említette előtte, hogy egy illegális versenyre hivatalosak. Picit megszeppenve fogadta a meglepetést, izgatottan várta a rajtszót. A verseny hamar kudarcba fulladt, a rendőrség éppen a környéken járt, ezért a versenyzők felkészülés nélkül, hirtelen indultak neki a versenynek. A sofőr egyáltalán nem számított a hirtelen rajta, kapkodni kezdett, ami csúfos végkifejlettel végződött. Az első kanyar előtt belecsapódtak egy kőfalba, amitől a lány kevésébé, Diggory súlyosan megsérült. Nem kellett sokat várni a rendőrök érkezésére, értesítették a mentőket. Mivel a lány kisebb sérülésekkel megúszta, kiszállíttatták az autóból, a telefonja elkobzását követően. Sonia pánikba esett félt a visszatoloncolástól, a fiatalkorúak börtönétől. Diggory barátja, Leroy megállt az eset mellett, kérdezősködni kezdett. Sonia kihasználta, hogy a rendőrök figyelmetlenségét, kipattant a járműből, át szállt Leroyhoz, nagy sikítássokkal jelezve, hogy taposson a gázba. A sikeres mentőakciót követően Dorian, a két srác egyik barátja felajánlotta, hogy nála húzhatja meg magát a lány. Dorian, miután befogadta Soniat, mindenben segítette őt, sokat beszélgettek filmeztek együtt. Hirtelen egymás karjaiban találták magukat, ezt követte egy romantikus este. Másnap a két fiatal a Tequi-la-la-ban szeretet volna picit kikapcsolódni, egy buli keretében. Itt ismerte meg Sonia Khalidát, aki akkor pultosként dolgozott. Egy vén fazon megközelítette a lányokat, megpróbált hatás kelteni mindkettőre, sikertelenül. Miután az öreg elment, a két lány mosolyogva nézett egymásra, nevetgélni kezdtek a történteken. Felvették egymást a közösségi médiás felületen, hamar társalgásba torkollott. (to be continued...)
  9. Hiraku Kobayashi “Hira” Adatok Név : Hiraku Kobayashi Születési hely : Japán, Inavasiro Születési idő : 11.29.2004 Anyja neve : Akane Igarashi Apja neve : Daichi Kobayashi Anyanyelv : Japán Tanult nyelv(ek) : Angol Nemzetiség : Japán Állampolgárság : Amerikai Magasság : 178 cm Hajszín : Fekete Súly : 63 kg Tulajdonságok Negatív tulajdonságok : - Figyelemhiányos - Lobbanékony - Kissé hiperaktív Pozitív tulajdonságok : - Fogékony/tanulékony - Célratörő - Határozott Hiraku iskolája alsó tagozatig Hiraku egy jó sorsú kisgyermek volt, mindössze a volt baráti társasága tette tönkre viselkedését, de ne ugorjunk ennyire előre. Első pár esztendejét otthon töltötte, hisz nem volt elég pénzük fizetni a privát bölcsödét, amibe egyetlen egy nővére járt. Sosem figyelt szülei és nővére szavaira, nagyon makacs gyerek volt. Alsó tagozatban osztálytársai kiközösítették, ez csak rosszabbá tette helyzetét Hiraku-nak, hisz otthon vezette le dühét. Felső tagozattól már másik iskolába iratták át szülei, itt kezdődtek Hiraku számára a jó és rossz dolgok. A jó dolog hogy szerzett barátokat, csak éppen rossz társaságba került. Hiraku iskolájában töltött felső tagozat Rossz társaságba kerülése miatt mégrosszabb lett viselkedése, hisz az eddig “magába tartott” dühöt és feszültséget cigarettázásba, marihuána fogyasztásba fektette bele, emellett az iskolában osztálytársait zaklatta fizikálisan, s mentálisan is. Ezek komoly következményekhez vezettek, mert ezt otthon is észrevették Hiraku ruháin. Jegyei folyamatosan az osztályátlagot vitte le, hisz nem tanult, könyveket sem vitt iskolába, sokszor ellógta az órákat és átverte tanárait a mentségeivel. Kobayashi család szenvedélye Daichi édesapja nagyon szeretett horgászni, ezért már egészen kiskorában megtanította fiát erre. Annyira belejött Daichi a horgászásba, hogy sorra nyerte a Japán Inavasiro körzetében a halászversenyeket, mint kilogramm és darab számban aranyérmeket hozott haza. Egynap elkapott egy túlméretes halat, mely Daichi-nek a sérülésék okozva abba kellett hagynia a sportot. Gyógyulás útján beleszeretett az autókba, elkezdte kitanulni az autószerelő szakmát is, melyet mai napig csinál is. 2017-et írunk, mikor Daichi fiát, Hiraku-t kivitte egy közeli helyre, angolul “Lake Inawashiro”, japánul “猪苗代湖” névre hallgató tóhoz. Daichi kivette az autó csomagtartójából a horgász “szettjét”, szépen lassan csomagolta ki, s mondta Hiraku-nak : - Fiam, tudod mi ez? - Nem, de mennék már haza, tuti unalmas ez a hely is mint a többi. - mondja Hiraku dünnyögő hanggal apja felé. - Na, velem szépen beszéljél öreg apám! - mondja felemelt hanggal Daichi fia felé, közben csomagolja ki a horgász felszerelést. - Nem tudom mi az, biztos hogy valami botos cucc. - Na fiam, ez egy horgász felszerelés. -mondja Daichi, közben mutogatta körbe fiának a felszerelését. - Ja ezzel halásztál, régen nem? Sokat meséltél erről nekem, de sosem tanítottál meg… - Na most elérkezett az idő, hogy megtanítsalak, fiam. - közben Daichi megveregette Hiraku vállát. Daichi és Hiraku megindult a közeli kempinges hely felé a horgász felszereléssel bérelni egy csónakot. - Na, huppanj be a csónakba, s kezdjünk neki! Hiraku beleugrik a csónakba, úgyhogy a súlypontját kibillentse a csónaknak. Ahogy beleérkezett Hiraku a csónakba apja gyorsan átugrott a másik felére a csónaknak, kiegyensúlyozva pontot. - Akkor most figyelj, ez a kissé nehezebbik része. A csalit rá kell tenni a horogra, s kötni rá egy kisebb csomót. Ez azért olyan nehéz, mert a damilon nehéz kötni csomót. - Daichi közben veszi ki a csalit a vödörből, s fűzi rá a kampóra a kis gilisztát, majd ráköt egy kisebb csomót harmadik próbálkozásra. - Na látod, nekem is sokadszorra sikerült a csomó, neked is majd sokat kell gyakorolnod! Hiraku bólogat apja mondataira, közben figyelmesen nézi hozzá nem értő fejével Daichi tetteit. - Akkor most jön a csali bedobása a vízbe, ami valamennyire egyszerű. - Daichi hátralendíti a horgászbotot, utána előrelendíti azt. Belecsobban a vízbe a csali, közben mondja fiának : - Láttad? Valahogy így kéne. Majd sokszor kijövünk gyakorolni ezeket, érj utol engem idővel. - Aha, értem. Pár évvel később Hiraku hozta haza a bronz érmeket, nem tudta utolérni apja teljesítményét, de ígyis büszke volt a családja rá. Mai napig szeret horgászni, igaz nem csinálja már gyakran a horgászást, viszont szeretettel ül a parton nézve az úszó csobbanását. Hiraku lebukása apja és családja előtt, elköltözés Hiraku édesanyja folyamatosan kérdezte fiát, hogy mi történik vele, de csak átsiklott a kérdésen a fiú. Édesapja mindig csak dolgozott, hogy eltarthassa a családját, sőt nem is tudta miket csinál a fia. Viszont egyszer rajta kapta fiát, mikor éjjel ment haza munkából, hogy a “bandájával” szívja a cigarettát, s ekkor durrant el az agya mikor meglátta ezt. Egyből kiszállt az autóból, berántgatta a hátsó ülésre, kapott jópár apai ütést, s elindultak haza. Hazaúton Daichi, (Hiraku édesapja) folyamatosan kiabált vele, folyamatosan kérdőre vonta minden miatt. Miután hazaértek Daichi felverte az egész házat, egyből nekiesett Hiraku-nak fizikálisan, eközben folyamatosan kérdezgette őt : - Mi a faszt csináltál kint éjjel cigivel a kezedben, mi?! -mondja Daichi kiabálva Hiraku-nak Eközben Hiraku csak védi saját magát karjaival, próbálja nyugtatni édesapját. - Hé-hé, meg tudom magyarázni… -mondja Hiraku nyögvenyelősen apja felé, miközben verik el Daichi csak folytatja Hiraku bántalmazását, folyamatosan kérdezgeti, szinte nem hagyja megszólalni Hiraku-t. - Mi a faszt akarsz megmagyarázni ezen? Érzem rajtad a füvet, a cigit és az alkoholt is, nincs mit ezen magyarázni! -Daichi közben fárad ki, liheg és lassulnak le ütései folyamatosan. - Tűnj a lakásomból de azonnal! -mondja Daichi kiabálva Hiraku-nak. Ezután Hiraku bemegy szobájába, felhívja egyik haverját : - Szevasz haver, alhatok nálatok pár napig, míg el nem költözöm valahova máshova? - Mondja Hiraku a haverjának kissé remegő hanggal. - Cső, na miért mi van? - Apám kibaszott itthonról, rajtakapott a haverokkal cigivel és sörrel a kezemben… - Na, fasza… Figyelj, két éjszakát adok neked a vendégszobába, a harmadik nap ne is lássalak, éppen nincsenek itthon az ősök, pont harmadik nap reggel jönnek haza. -Hiraku haverja mondja kissé ideges hanggal. - Köszi, máris jövök, isten vagy, csáó! -Hiraku köszön el haverjától kissé remegő hanggal, megkönnyebbülve. Hiraku ezek után összepakolja fontos cuccait, haverjához veszi az irányt, odaút telefonján már nézi is a Los Santos-ba jövő járatokat. Hiraku megtalálta a megfelelő járatot, mely 2021 december 22.-én indul 18:35-kor.
  10. (A történet fiktív. A személyek, történések, és néhol a helyszínek a képzelet szüleményei. Emiatt a történet nem követi a való világ történelmi eseményeit. A képek csak illusztrációk ) Tulajdonságok Pozitív Negatív - Attraktív - Intelligens - Törődő - Több nyelvet beszél (Francia, Angol, Olasz) - Feledékeny - Féltékeny - Túlaggódó - Aggresszív - Makacs Gyerekkor: Párizs, 2000. Ez az az év, amikor Lynx Dupont megszületett, Josephine Dupont és Olivier Dupont gyermekeként. Az Eiffel torony nagysága, és szépsége eltakarja a túristáktól a mögötte elterülő szemétkupac, a Párizs legnagyobb gettónegyedének látványát. Ezen a helyen a drogfogyasztás az egekig tört, ahogy az éhezés és a mélyszegénység is. A kormány tanácstalan volt. Folytonos segélyekkel támogatták a mélyszegény családokat, de nem történt változás. Hát erre a helyre született meg a kicsi Lynx is. Szülei meglehetően nélkülöző életmódot folytattak és nem vetették meg a kábítószer- és alkoholfogyasztást sem. Olyannyira, hogy képesek lettek volna eladni gyereküket is, azért hogy élvezetük forrásához jussanak. Képesek voltak hasznot húzni a saját gyerekükből. 10 éves koráig Lynx-nek tolvajként kellett túlélnie a nyomornegyed szűk utcáin, hogy a szüleinek meg legyen a mindennapi betevő. Lynx szabadidejében, mikor nem törvényen kívüli életet folytatott, nem játszott, hanem tanult. Tanulta azt amit ő nem tehetett meg, mivel az oktatásra sem volt pénz. Lynx-nek átlagon felüliek voltak a tanulási képességei, tehát mindent meg tudott egyedül tanulni. Ekkor még Lynx Dupont volt a neve. Egy nap viszont Párizs polgármestere elrendelte, hogy ezt a nyomornegyedet meg kell tisztítani a drog mocskától, így elkezdődtek a razziázások. A Francia Terrorelhárítás a GIGN a GEO asszisztálásával, folyamatosan lekapcsolta a kábítószer visszaélők minden fajtáját. Ez alól szülei sem voltak kivételek. Egyik napon a kommandósok rárúgták a családra az ajtót, hogy letartóztassák Lynx szüleit. Szokás szerint ők abban a pillanatban is kábítószer hatása alatt álltak, ezért egy meggondolatlan lépést tettek. Lynx apja felkapott egy kést és neki támadt a kommandósoknak. Ekkor a csupán 10 éves lánynak végig kellett néznie szülei halálát. Joaquin Pierre Dandártábornok vezette az alakulatot aki berontott a család otthonába. Itt rátaláltak Lynxre is aki csak remegett a padlón és próbálta már halott szüleit élesztgetni. Látszott benne hogy belőle nem veszett még el az emberség. Bármennyire rossz emberek voltak, Lynx küzdött az életükért, persze mindhiába. Pierre Dntb. a bíróságon falazott a gyermeknek, akit fiatalkorúak börtönébe akartak küldeni. Idézet Pierre beszédéből a tárgyaláson: „Ahogy átfésültük a lakást szobáról szobára megtaláltuk a gyermek szobáját. Egy kis zug volt a padláson. Megtaláltuk a papírokat amiket ez a kislány írt teli. Olvasni tanult. Számolt, és írt. Mindazok ellenére, hogy milyen sorsa volt. Ez a lány sose volt, és sose lesz olyan mint a szülei. Feltehetően…Emiatt kérvényezem a kislány örökbefogadását hogy megkaphassa azt az oktatást, és azt a törődést amit az összes gyermek megérdemel.” Felnőtté válás: Hosszú és nehéz küzdelmek után Pierre elérte hogy Lynx ne kerüljön fiatalkorúak börtönébe. Lynx bekerülhetett egy általános iskolába ahol sajnos nem a legnépszerűbb diák volt. A tanulmányi eredménye kitűnő volt, de származását nem tudta levakarni magáról. A legtöbb osztálytársa a gazdagabbak közül tevődött ki, emiatt rengeteget bántották Lynx-et. Ő viszont mindig empatikusan állt még azokhoz is akik bántották őt. Lynx szerette az embereket minden gyarlóságukkal együtt, emiatt kissé naiv is volt. Rengeteget csalódott emberekben, de mindig meg tudott bocsátani nekik. Ez egyike a "gyengeségei" közül. Rengetegen kihasználták kedvességét és az emberek iránti szeretetét. Ő viszont megtörhetetlennek bizonyult. Iskola után a bíróságra járt hogy vallomást vegyenek fel tőle és végre Pierre-hez kerülhessen. Jegyei még így is kitűnőek voltak és rengeteg versenyen is részt vett. Bár lélekben belül fájt neki hogy teljesítményével nem tud már senkit büszkévé tenni. Egy nap viszont megtörtént az áttörés. 12 éves lehetett amikor a bíróság végre elfogadta a benyújtott kérelmet az örökbefogadási szándékra. Lynx, Pierre-hez költözhetett és úgy élhetett ahogy mindig is akart. Mindig volt étel a hűtőbe, nem kellett lopnia, és nem kellett végignéznie szülei mélyzuhanását. Pierre megadta a lánynak mindent amit egy gyerek megérdemelt. Végre volt egy apafigura Lynx életében, Pierre-nek meg megadathatott az ami soha eddig. Egy gyermek. Út egy új világba Amíg Lynx azt tette mint minden gyerek, addig nevelőapja továbbra is folytatta a GIGN egyik osztagának vezetését. A sikeres bevetések számát csak halmozta. Lynx emiatt felnézett rá, így nem csoda hogy egy idő után kialakult egy nagy álom benne. Ő is szeretett volna ugyanolyan lenni akárcsak ő. Egy példaképpé vált számára. Rengeteget beszéltek erről, Pierre persze okkal, de nem nagyon támogatta az ötletét. Féltette attól hogy valaha valami olyan történik vele ami az ő munkájában mindennapos. Attól is féltette hogy Lynx gyermeki ártatlansága elveszik emiatt. Viszont a lány nem tágított, addig addig könyörgött amíg Joaquin bele nem törődött a lány álmába. Beajánlotta őt a Police et Humanisme nevezetű rendőrakadémiába. Itt nehéz megpróbáltatásokon kellett keresztül mennie. Miután itt végzett rá kellett ébrednie hogy ez nem az ő szakterülete bármennyire is vágyott rá. Így hát lassan kissé zűllött életmódra csapott rá amit Joaquin nem nézett jó szemmel. Ezután sajnos egy újabb fájdalmas pont következett be az életében. Joaquin meghalt egy bevetése során így Lynx-nek egyedül kellett boldogulnia. Ahogy tudott repülőre szállt, és amerikába utazott, hogy megvalósíthassa az amerikai álmot.
  11. Denzel Moreno Született: Paleto Bay , 1996. 10. 08. Beszélt nyelv : Spanyol , Angol Magasság: 195 cm Súly 85 kg Szem : Szürke Általában Elegánsan öltözködik. Szülei: Hector Moreno Victoria Jones Tulajdonságai: - Kedves - Csendes - Visszahúzódó - Szerény - Makacs - Önfejű Felvezetés Denzel 1996 október 8-án látta meg a napvilágot, immáron a gyönyörűséges csendes Paleto Bay-ben. Szülei Victoria Jones helyi lakos illetve Hector Moreno mexikói férfi. Hector 1990-ben telepedett le Paleto Bay-ben, ekkor ismerkedett meg Victoriával. Szülei egy helyi kisboltot béreltek, és ott dolgoztak. Édesapja többször plusz munkát vállalt, hogy a kis Denzelnek megadhasson mindent, amire csak vágyik. Iskolás kor: Teltek múltak az évek, Denzel egyre csak nőtt, cseperedett, 6 évesen szülei beíratták a helyi alapfokú iskolába. Denzel alapvetően nagyon tanulékony kis gyerek volt, viszont rendkívül lusta. Szüleinek rengeteget kellett foglalkozni a tanulmányaival, hogy ne vesszen el a későbbiekben. Ennek hatására Denzel jó tanulmányi eredménnyel végezte el az alapfokú iskolát. Fiatalkor kezdete: Az Alapfokú Iskola elvégzése után, az ifjú Denzel fontos döntés elé állt. El kellett döntenie, mit kezdjen az életével, mi szeretne lenni? Egyértelmű volt, hogy Paleto Bayben, erre nincs lehetőség, így a Los Santos-i iskolákat kezdték el nézegetni. Szülei szerették volna, ha többre viszi az életben, mint ők egyszeri emberek. Több helyre is beadta jelentkezését, végezetül a Davis High School-ba nyert felvételt. Elérkezett a nyári szünet. Denzel legjobb barátjával, Remy-vel lógott. Kedvenc törzshelyük a Paleto Bay-i Benzinkút volt. Mindketten szerették az autókat, így némi zsebpénzért autómosást is vállaltak. Denzel-t ekkor megcsapta a benzingőz, érdekelni kezdték a nagy, erős autók, így gyűjteni kezdte az autós posztereket, újságokat, és mindenféle autóval kapcsolatos relikviát. Szüleik a spórolt pénzükből, Denzelt támogatva egy kis garzon lakást vásároltak Los Santos Burton negyedében. Nagy törés volt ez a család életében: Denzel aki még csak szinte ”Most kelt ki a tojásból” a városba költözik. Nyár végéhez érünk. Denzel szülei igyekeztek fiukkal minél több időt együtt tölteni. Ellátogattak kedvenc helyeikre, felidéztek sok szép régi emléket. Tudták, hogy életükben hamarosan nagy változás fog véghez menni. Elérkezett az utolsó nap. Csomagok összepakolva, bent voltak az autóban. Édesanyja egy jó adag ételt csomagolt kisfiának, majd érzékeny búcsút vettek. Apjával ketten elindultak a város felé. Nagyvárosi élet: Denzel pár hete már a városban élt, ismerkedett a környékkel, próbált új ismerősöket, barátokat szerezni, bár ez sosem ment könnyen neki. Eljárkált sok – sok buliba, ahol pár ismerősre azért szert tett. Szüleivel napi szinten telefonon tartotta a kapcsolatot, és hétvégente néha hazalátogatott. Mindig is szerette volna segíteni családját, így suli mellett munkát vállalt ( mivel már fiatalabb korában némi tapasztalatot szerzett benne ) a helyi autómosóban. A kitartó, szorgos munkának megvolt az eredménye. Denzel ha nem is bőségesen, de eltudta tartani magát, amire rendkívül büszke volt. Legelső célja volt, amint betöltötte a 16. életévét, hogy megszerezze a vezetői engedélyt. Az első szerelem: Denzel 16 éves volt, mikor érdekelni kezdték a lányok. A suliba járt egy lány, Doris. Denzelnek nagyon tetszett a lány mindenféle téren. Szép, aranyos arca volt, stílusosan öltözködött, és rendkívül okos volt. Denzel nem volt csajozógép, sosem volt még lány barátja sem. Egyik nap valami véletlen folytán tovább maradt az iskolában, és összefutott Dorissal. Találkozás pillanatában kissé zavarba jött, gyorsan átfutott agyán, mitévő legyen. Eszébe jutott barátja tanácsa : Merj lépni felé! Denzel meglépte amit kellett. Borzalmasan izgult, szíve majdnem kiugrott a helyéről, de leszólította Dorist, majd egy kis beszélgetés után, meginvitálta egy sütire a Little Teapot-ba. A találkozó remekül zajlott, mindketten nagyon jól érezték magukat, mindenképp szerették volna folytatni, így megbeszéltek egy második találkozót pár nappal későbbre. Denzel mivel a kis faluban nőtt fel, szerette volna Dorist egy szép helyre vinni. Édesapja autóját kölcsönkérve elindult a lányért. Épp sötétedett, mikor odaért. Útjuk Vinewood Hills-be, a nagy Vinewood táblákhoz vezetett. Denzel tudta, csodálatos látvány tárul a táblák tetejéről, amit sötétben a város fényei csak fokozni tudnak. Doris ugyan félt a magasban, de Denzel nagyon vigyázott rá, jobban mint a saját szeme fényére. Hosszasan beszélgettek az éjszakában, csodálgatták a város fényeit egymáshoz bújva… Valami különlegeset érzett, valamit, amit eddig még sosem. Ekkor elcsattant az első csók. Teltek múltak a hetek – hónapok, Denzel és Doris kapcsolata egyre szorosabbra fűződött. Szinte mindent közösen csináltak, rengeteg időt töltöttek együtt. Változás az életében: Denzel utolsó éves a középiskolában, egyik nap nem volt első órája, így ráért később menni. Úgy döntött gyalog megy iskolába. Nagyjából fél úton járhatott, mikor csörgött a telefonja: Az édesanyja volt. Remegő – zokogó hangon közölte a hírt: Édesapja ma reggel elhunyt. Denzel hirtelen megállt, szinte lefagyott. Arca fehér lett mint a hó, szóhoz sem jutott. Leült az első padra, majd tenyereibe temette arcát. Kis idő múlva erőt vett magán, majd iskola helyett hazafele tartott. Útközben barátnőjével közölte a szörnyű hírt, majd pár fontosabb cuccát összeszedve, elindult édesanyjához Paleto Baybe. Pár hetet távol maradt a várostól, és az iskolától, segített édesanyjának az ügyintézésekben és a temetkezésben. Ekkor örökölte meg édesapja egy féltve őrzött kincsét, egy 1984-es Zion Classic típusú autót. Az iskola után: A középiskola végeztével, Denzel szerette volna kapcsolatát az autókkal sokkal szorosabbra fűzni, rengetek autós műszaki jellegű cikket olvasott, egyre mélyebben beleásta magát a dolgokba. Először hobbi szinten ugyan, de saját maga kezdte el karbantartani saját autóját. Pár barátjával összeállva, mára már egy saját telepet tudhatnak maguknak, ami a Hayes Autos nevet viseli.. De ez már egy másik történet Denzelt teljesen lefoglalták az autók, így egyre kevesebb idő jutott barátnőjére. Pár hónappal később hosszas szenvedés után szakítottak. A magányt próbálta a zenével csökkenteni, így elkezdett hobbi szinten zenéket mixelni. Napjainkban: Denzel Moreno és barátai a Hayes Autos nevű telephelyet igyekeznek felvirágoztatni. Makacsságának köszönhetően, Denzel megpróbálta javítani a beázó tetőt a műhelyen, ám megcsúszott, és lezuhant. A bal alkarjában eltört a csont. Így most jelenleg bal keze be van gipszelve. Megváltozott munkaképességének köszönhetően, kerülnie kellett a fizikai munkát, így jelenleg a Weazel News-ban dolgozik, gyakornoki pozícióban.
  12. Sorame Namaki _____Adatlap______ Születési hely: Japán, Okinawa Születési idő: 1958.09.03 Születési Név: Sorame Namaki Tradicionális Írásjegyekkel: 空目生木 Anyja Neve: Umiten Satoshi Apja Neve: Dogohan Namaki Származás: Japán Vallás: Zen Buddhizmus _____Külsőjegyek_____ Magasság: 168 cm Súly: 78 kg Fej: Ráncos, kisebb hegek fedik még, enyhén összes a szakálla, kopasz. Ruha: Narancssárga Buddhista szerzetes ruha. Testalkat: Szálkás, Aszkéta testalkat Erőnlét: Jó fizikumnak örvend, erős. __________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ ______Kezdetben_____ Sorame Namaki Okinawa szigetén született egyke gyerekként. A szüleinek volt egy halász vállalkozásuk ami egész szépen jövedelmezett. Sorame gyerekként gyakran segített apjának a halászatban. A szülők is úgy gondolták, hogy fiuk biztosan folytatni fogja a családi vállalkozást. Sorame az iskolában nem teljesített valami jól, illetve suli után mindig mennie kellett a szüleinek segíteni a halászatban. Így a fizikumával nem voltak problémák, erős volt, de sajnos nem tudott túl sokat a világról. Az általános iskola elvégzése után rögtön fel is vették a szülők Sorame-t teljes munkakörű alkalmazottnak. Sorame-t nagyon megviselte az, hogy nem élhetett olyan életet mint más átlagos gyerekek, akik tovább tanulhattak, suli után egymással játszhattak, szórakozhattak, vagy csak szimplán a saját kis életüket élhették. Sorame mióta az eszét tudja, mindig is a szüleinek segített. Ezek a negatív gondolatok elkezdték szép lassan felőrölni. A fiatal Namaki próbálta apjának Dongohannak elmondani mi nyomja lelkét, de ő hallani se akart róla. Sorame egyedül érezte magát, szomorú volt és csalódott, illetve sértődöttséget érzett szülei iránt, mivel nem érdekelték Sorame problémái. A Namaki család halász vállalkozása már évszázadok óta a családhoz tartozik, így természetesnek tartották Sorame szülei, hogy fiuknak tovább kell vinnie az örökséget. Sorame 17 volt mikor teljes mértékben elege lett a családi vállalkozásból és megpróbált megszökni. Elkötötte a család egyik hajóját, amihez volt kulcsa és elment vele Japán szívébe, Tokióba. ___Egy új élet reménye___ Tokióban próbált Sorame munkát találni, ám nem vették fel sehova bizonyítványainak és bármiféle szakképzettségének hiánya miatt. Kezdte már feladni a reményt, és gondolkozott rajta, hogy visszamenjen Okinawára, mikor végre történt valami. Sorame a városban gyakran lopott ételt, hogy kevésbé fogyjon a pénze. A halászatban kellett a jó kézügyesség, így szinte láthatatlanul tulajdonított el értékeket. Egy ideje már egy öltönyös fickó figyelte a gyereket, aki próbált bármifajta állást találni, ami nem a halászattal kapcsolatos. Sorame magával hozott pénze is kezdett felőrlődni ez idő alatt, amíg végül az egyik meghallgatás után oda nem lépett ez az öltönyös ember Sorame-hez. Felajánlotta neki, hogy ha csatlakozik, nagy mennyiségű pénzhez juthat, rövid időn belül. Sorame hatalmas lelkesedésében elvállalta a felkérést. Sorame még nem tudta ekkor, hogy egy japán bűnszervezethez csatlakozott. Mivel nem igazán tanult túl sok erkölcsöt, így nem igazán húzta meg a határt jó és rossz között. A fiatal Namaki főbb feladatai lopások voltak. Jó fizikumának és fürgeségének köszönhetően kiváló tolvaj lett és bármit eltudott lopni, amit csak a bűnszervezet elvárt tőle. Végül sikerült hűségét bebizonyítania a Ketsukei na Te bűnszervezet felé. Egy tolvaj szervezet volt, akik nem ártottak fizikailag senkinek. A szerzett értékes tárgyakat pedig a fekete piacon adták el jó áron. Sorame a pénzt látván úgy érezte, hogy végre sínen van az élete. Eltökélt lett, magabiztos, és azt érezte hogy végre tartozik valahova akik megértik őt. _____Ketsukei na Te____ Sorame ekkor már 20 éves volt, mikor kinevezte a szervezet teljes rangú tagnak. Olyan lopásokat terveztek meg és hajtottak végre, ami már-már filmbe illő volt. Az egyik alkalom viszont más volt mint a többi. Egy ékszerüzletet próbáltak meg kirabolni. Sorame leereszkedett a tetőről, majd a kiállított ékszereket próbálta bepakolni egy nagy zsákba. Először a megszerzett zsákot húzták fel, majd Sorame következett volna. A társai a kötelet elvágták, majd beélesítették a riasztókat. Sorame-t ott hagyták a tett helyszínén és a rendőrség rajtaütött. A szervezet végig kihasználta őt, és kellett valaki, aki elviszi a balhét az eddig ellopott értékek miatt. Sorame-ra több lopást is rábizonyítottak, köszönhetően a bűnszervezet által biztosított bizonyítékok miatt. Sorame 25 évet kapott. Itt érezte először sajnos, hogy a sok pénz, nem megoldás mindenre. Teljesen összetört lelkileg és újra egyedül érezte magát. Úgy érezte, hogy élete, most került a legmélyebb pontra. Úgy érezte végre tartozott valahova, ahol megértették őt, de végig csak kihasználták, mert kellett valaki, aki elviszi az összes balhét. A börtön évek alatt Sorame rengeteget olvasott. Próbálta megtalálni az okát hol siklott félre az élete. Mérges volt szüleire, hogy nem törődtek vele gyerekkorában és őket okolta hogy idáig jutott. Sorame bent rengeteget tanult és fejlődött, mind erkölcsileg, mind filozófiailag. Késöbb rátalált egy Buddhista könyvre, amit gyakran elkezdett olvasni. A könyvben olvasta hogy "minden rossz dolog ami az életében történik, az csak a saját hibája". Ezt sokáig hülyeségnek tartotta, viszont ahogyan filozofált és töprengett a múltján, egyre jobban azonosulni tudott a leírtakkal. A bent töltött időben Sorame-vel nem nagyon kötekedett senki. Látták hogy jó fizikuma van illetve hallottak tetteiről az emberek, így nem nagyon kötekedtek vele. Végül jó magaviselet miatt, kiengedték 15 év elteltével. __Út a Buddhizmus felé__ Sorame ekkor már 35 éves volt, mikor kiszabadult a börtönből. Immár egy igazán érett és bűnöktől mentes, megújúlt felnőtt ember lépett ki a rácsok mögül. A teljes életfilozófiája megváltozott, és mint sokak, ő neki is a hite adott erőt túlélni ezt az időszakot. Úgy gondolta, visszalátogat haza Okinawára, hogy megnézze szülei hogy vannak. Szomorúan tapasztalta hogy apja sajnos elhunyt egy balesetben, mivel még nagyon idős korában is ő ment ki halászni, hogy eltudja tartani a családot. Anyja ezt mind elmesélte Sorame-nek aki teljesen összetörve érezte magát. Utólag már úgy gondolta, az ő hibája az egész, mert itt hagyta a vállalkozást és hogy nem segített a szüleinek. Anyja végül kénytelen volt eladni a vállalkozását Dogohan halála után, és azóta is ebből a pénzből él meg egyedül. Aznap mikor hazatért Sorame, éjszaka kiült a nyílt tengerhez, mikor is gondolta, hogy meditál egyet. Ekkora már jól elsajátította azt a technikát, amit a könyvekből tanult. Hirtelen érezte hogy valaki áll mellette. Egy Buddhista pap volt az, aki rögtön látta azt a meditáció stílust, amit a buddhisták is csinálnak. Sorame kiöntötte neki a lelkét, bár tudta hogy valószínűleg nem fogja egy Buddhista pap megoldani az ő gondjait. Ismét egyedül érezte magát és nem tudta, hol a helye a világban. Viszont a pap végig hallgatta figyelmesen Soramet, majd megkérdezte tőle, hogy szeretne e boldog életet élni. Sorame nem is vágyott másra jobban, mint békés nyugodt életet élni. A Buddhista elvitte magával és bemutatta őt a Zen Buddhistáknak. A szerzetes látta a lehetőséget Sorame-ben. Megkérdezték szeretne e csatlakozni. Sorame nem tartotta méltónak magát hogy egy ilyen erős jellemmel rendelkező tiszta lelkű szervezethez csatlakozzon. Kissé zárkózott volt, mivel sokan okoztak neki fájdalmat élete során, akik végig azt hitegették vele, hogy számíthat rájuk. Felajánlották neki hogy, nem kell csatlakoznia, csak figyelje meg, hogyan élnek. Eljárt a Buddhistákkal meditálni, filozofálni, tanulni és szórakozni is. Sorame elkezdett valami leírhatatlant érezni. Megtalálta a helyét a világban. Ismét úgy érezte tartozhat valahova, ahol igaz barátokra lelhet. Pár hét után benyújtotta a kérelmét és csatlakozhatott a Zen Buddhistákhoz. ____Zen Buddhizmus____ Ezután minden idejét a buddhista szervezettel töltötte a mai napig. Sokat olvasott, meditált, tanult. és mindent megtett azért, hogy a kijelölt úton haladjon a megvilágosodás felé. Kiölte magából a legtöbb negatív tulajdonságot, boldognak érezte magát és kiegyensúlyozottnak. Shaolin szerzetesektől tanult harcművészetet, amit szigorúan csak önvédelemre használhatott fel. Kiemelkedő teljesítménye és rátermettsége miatt, teljes jogú Zen Buddhista mesterré nevezték ki, és teljes körű tagja lett a Zen Buddhista Egyesület nevű szervezetnek is. Az egyesület a világ minden pontjára küld kirendelteket, akik megpróbálják terjeszteni a buddhizmust a különböző országokban. Sorame kapott egy felajánlást a Zen Buddhista Egyesülettől, hogy legyen Los Santos kirendeltje. Ennek Sorame nagyon megörült és habozás nélkül elfogadta az ajánlatot. Nem sokkal utána Los Santosba utazott ahol próbált elsődlegesen egy olcsó lakást találni, mivel nem igazán adott sok pénzt az Egyesület, mivel ők is adományokból tartották fent magukat. Sorame végül talált egy hirdetést, amiben egy Stan K Ryzen nevű Los Santosi lakos akarta eladni házát. A Buddhistának adta minden ingóságát csekély összegért, mivel látszott hogy hamar megakar szabadulni tőlük. Azóta Sorame a városban próbálja terjeszteni a Buddhista vallásfilozófiát és próbálja minél több embernek felkelteni az érdeklődését. ________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________ ____Jellem____ Sorame tipikus buddhista felfogású és viselkedésű ember. Segítőkész, Jószívű, Békés, Nyugodt. Gyakran beszél homályosan, ahogyan azt a buddhisták szokták. Tiszteletben tartja mindenki döntését. A Buddhizmussal kapcsolatban egy nagy hibája van. Néha túl hálás és megalázkodó. Negatívumai nagyon nincsenek, hiszen ezek nagy részét már kiölte magából. Nehéz a világnézetét megváltoztatni, szinte a nullával egyenlő. Határozott és szikla szilárd elképzelése van a világról. Úgy gondolja, hogy a legjobb úton jár. Végső célja ami a Buddhisták célja is, azaz a megvilágosodás.
  13. devgru

    Keantay Reeves

    Keantay Reeves Általános jellemzése Beceneve: Ken Születési helye: Los Santos Etnikum: afroamerikai Születési ideje: 2003.12.12. Testmagassága: 183 centiméter Testtömege: 73 kilogramm Megjelenése: Keantay egy középmagas, középsúlyú, fiatalnak tűnő feketebőrű tinédzser. Nincs kigyúrva, alkata nem túl sportos. Pozitív tulajdonságai: értelmes kitartó optimista kockázatvállaló Negatív tulajdonságai: materialista döntésképtelen hangulatember féltékenykedő Élettörténete A. Születése, családi háttere Keantay Los Santosban született 2002-ben, családjával Forum Drive-on élt. Apja egy vegyesboltban volt eladó, anyja pedig takarítónő egy iskolában. Nem kerestek sok pénzt, de amire szükségük volt, azt elő tudták teremteni. B. Iskolás évek A kis Ken az általános iskolát 6 évesen kezdte meg. Eleinte nem volt túl népszerű srác az osztályban, mert nehezen tudott beilleszkedni személyisége miatt. Zárkózott volt, nem nagyon akart ismerkedni másokkal, mert megvolt egymagával is. Ahogy teltek az évek, ez változott pozitív irányba, hozzászokott a szociális élethez, amiben az iskola előtt sok része nem volt, csak egyedül játszott. Barátokat szerzett a suliban, viszont a tanulmányi eredményei nem voltak éppen fényesek. A tanárok nem kedvelték az iskolában a rossz magaviselete miatt, ezért közeli haverjaival több „csínytevésben” is részt vett, példának okáért szétdobálták kövekkel az egyik tanár autóját, akit nem bírtak. Amikor azt hitték, hogy nem buknak le, az egyik osztálytársuk, Dylan beköpte őket. Kennek és a barátainak eléggé rossz hírneve lett az iskolában, mindenki, aki szembejött vele az osztályából kiröhögte őket. Az idő múltával változott a baráti köre is, új ismerősökre tett szert az iskolán kívül, velük járt a tanítás után lógni Los Santos utcáin. Keantay nem űzött semmilyen sportot az általános iskolás évei alatt. 14 évesen, amikor továbbment középiskolába focizni kezdett, viszont gyorsan kibukott a suli csapatából, mert nem igazán volt egy atlétagyerek, végül már edzésekre sem járt be, ezért kitették onnan. Így fel is adta a sportkarrierét egy időre. Tanulmányi eredményein nem tudott változtatni, továbbra sem foglalkozott vele. Délután a haverjaival a Strawberry-ben lévő kosárpályán lógott, nem messze a lakhelyétől. Nem nagyon labdázott velük, csak nézte, ahogy játszanak, dumálgattak és füvezgettek. Ahogy telt az idő, a fiú 15 éves lett, elkezdett kicsit többet tanulni, mert rájött, hogy itt az ideje végre fejlődni valamiben. Néha iskola után eljárt futni. Nem felelt meg neki a szülei által biztosított környezet, pénzt akart csinálni magának, márkás ruhákban járni, mint a többi menő srác. C. Az első balhé Egy délután nem volt ott a kosárpályán, mert futott egy kört a környéken. Arra ért vissza, hogy a haverjai és egy másik banda összevesztek, amiből egy kisebb verekedés alakult ki. Az egyik barátja, Desh meg egy másik srác ütötték egymást, körbeállták őket a többiek. Odafutott, körbe kérdezett a haverjainál, hogy mi a helyzet – csak egy beszólás miatt megy a bunyó, semmi komoly… Ameddig elő nem került az egyik srác zsebéből a kés. Desh kiütötte ellenfelét, ekkor ráfutott valaki a másik bandából, szurkálni kezdte heves kézmozdulatokkal, többnyire sikertelenül, de párszor betalált. Ken meg a többiek teljesen lefagytak, olyan gyorsan történt minden, mit reagálna erre pár beszari 15 éves fiú? Páran elfutottak, a késelő gyerekkel egyetemben. Odarohantak gyorsan a földön fekvő Desh-hez, próbáltak neki segíteni, de fogalmuk nem volt, hogy mit kéne tenni. Szorítani kezdték a szúrás helyét, ahol vérzett. Megemelték őt és egy utcával arrébb letették a földre, hívtak neki egy mentőt, akik nemsokára a helyszínre érkeztek, és be is vitték a gyereket a korházba. D. A bosszú Nagyjából ismerték látásból a bandát, akivel összetűzésbe kerültek, tudták, hogy a Rancho környékén szoktak lógni, bosszút forraltak ellenük. Azt tervezték, hogy kora reggel elkapják őket ütőkkel, és rájuk vernek párat. Ken nyilván részt akart ezen venni, mert a bandája jelentette neki akkor a családot. Másnap reggel kihagyták az iskolát, és összeszedték az ütőket. Ken otthonról hozta el apja baseball ütőjét, aki még pont otthon volt és meglátta fiánál azt, ezért megkérdezte, hogy hova viszi. A gyerek nem nagyon tudott értelmesen felelni, csak hebegett-habogott, utána kirohant az ajtón. A megbeszélt időpontban találkoztak a kosárpályán. Át is mentek keresni a másik bandát, körülbelül fél órával később összefutottak velük egy Rancho-i utca szélén. Azonnal felismerték egymást, szitkozódás vette kezdetét, aztán Ken haverja, Mike, a 190 centis vadállat megindult előre, megcélozva öklével az egyik srácot, rögtön a földre vitte őt. Ezután hatalmas összemenés történt, nekifutottak egymásnak, verekedés tört ki. Keantay kicsit hátul maradt, próbált valakit megcélozni az ütőjével, elkerült balra és verni kezdett egy srácot. Az adrenalin miatt fel sem fogta, hogy mibe keveredett, csak ütötte, akit ért, párat persze ő is bekapott. Végül nyertesen jöttek ki a csatából, pár srác a földön maradt, a haverjaik elfutottak, így Kenék is leléptek, nehogy valami bajba kerüljenek. Pár nappal később kiengedték Desh-t a korházból, szerencsére nagy baja nem lett végül. Teltek múltak a napok, hónapok, Ken egyre többet változott. Mikor legutóbb kiálltak Deshért, a fiú úgy érezte, hogy tényleg a banda az új családja. Összefonta hátul a hosszú haját (amit azóta is ugyanígy hord) és elkezdett füvet árulni a környező utcákban, hogy szerezzen egy kis pénzt. Márkás ruhákra, cipőkre költötte az összes pénzét. Otthon a szüleivel sok változás nem történt ez idő alatt, nem nagyon foglalkozott velük, mert unalmasnak tartotta őket. Folyamatosan az utcán lógott haverjaival, iskolai élete romba dőlt, rossz magaviselete miatt folyton bajba került. Sokszor nem is járt be, ha pedig bent volt, többször is balhézott másokkal. 17 évesen kirúgták ezért az iskolából. Anyjával és apjával jelentősen romlott emiatt a kapcsolata, otthonról kirakták. E. Az új kezdetek Mivel szülei lemondtak róla, haverjainál keresett lakhelyet. A legidősebb srác, Keywon segített neki, hozzá költözött be. Nem nagyon zavarta, hogy kirúgták, inkább pozitívan fogta fel, mert egyre több időt töltött azzal, hogy pénz után kutat, mindenhol üzletet keresett, mindenben csak a profitot látta. Nagyon nagy célja nem volt, kisebb rablásokban akart részt venni, bár lőfegyverhez nem nagyon mert nyúlni, annyira nem érezte bátornak magát, a használatához sem értett. Keywonnal egy Strawberryben lévő motelben lakott a 4026-os blokk alatt. A hónapok alatt csatlakozott haverjaival az itt lakó bandához, ami a Siwotiboys névre hallgat. Célok: · A bandában minél több tapasztalat szerzése · Minél több pénzre szeretne Ken szert tenni, amit főképpen ruhákra és egy új autóra költene · Híressé válni Facefinderen · Kigyúrni magát egy helyi edzőteremben Terveim a karakterrel: Egy olyan karaktert RP-znék, amivel járnék edzőterembe és a karakterem fejlődésének része lenne, hogy fejlessze a fizikumát aktívan, valamint az illegális oldalon is fejleszteni szeretném, hiszen még nincsen tapasztalata rablásokban, nem nagyon vett részt lövöldözésben például, csak füvet árult eddig az utcán, ezért kicsit félénkebb lenne, ha valami nagyobb témáról van szó.
  14. Kriszh

    Isaac J Patton

    Name: Isaac Jonathan Patton Date of birth: 1993. 06. 15. (Age: 28) Place of birth: Austin, Texas Height: 184cm Weight: 96kg A múltja: I. Fejezet: Texas Isaac egy teljesen átlagos amerikai családhoz született egyke gyerekként. Apja villanyszerelő, anyja pedig ápolónő volt. A szülei kapcsolata teljesen rendben volt, és őt is gondosan nevelték fel. Apja, a helyiekhez hasonlóan több lőfegyvert is birtokolt. Fanatikussága miatt nem bírta megállni, hogy ne tanítsa meg fiának az általános fegyverhasználatot már tizenéves korában, így fel-alá rángatta Isaac-et a helyi lőterek közt is afféle apa-fia programként. Az amerikai (pontosabban texasi) szokásoknak köszönhetően Isaac apja bármelyik sarokról tudott keríteni olyan lőfegyvereket, amikre máshol engedélyt sem adnának. A lehetőségből adódóan bőszen nyomtak mindenféle gépkarabélyt, puskát, pisztolyt Isaac kezébe, mert hát fiú gyerek, az biztos ezt szereti. Amennyire az apja élvezte az együtt töltött időt fiával, Isaac-re nem ragadt rá sok a fegyvermániából. Már fiatalon is visszahúzódóbb típus volt, amit a két szülő arra fogott, hogy biztos rendkívül intelligens. Barátai főleg az iskolájából voltak, ahol nem volt magányos. Általában nem talált magának társaságot, hanem a társaság találta meg őt. Isaac-nek mindig kihívás volt a beszélgetések kezdeményezése, szóval csak a szerencséjén múlt, hogy hova keveredik és milyen barátokat szerez. Zaklatva sosem volt mások által, legfeljebb ignorálva. Sosem volt kövér, vagy túl sovány. Komolyabb betegsége, hátrányossága sem volt látszólag, a látását leszámítva. Egészséges gyereknek könyvelte el az anyja, és sikeres jövőt képzelt neki. Az ifjú Patton sosem állt rosszul a tanulmányaival, de szülei meglepetésére mégsem akart továbbtanulni. Ebből adódóan romlott is a kapcsolata a családdal, de kitartóan ragaszkodott a döntéséhez, és inkább semmirekellő munkákból tartotta el magát. II. Fejezet: Az utcákon Tizenkilenc évesen költözött el otthonról Isaac. Egy olcsó albérletben húzta meg magát, és sokat dolgozott a kevés pénzéért, amivel nem is bánt jól. Különösen makacs kölyök volt, így akár száraz kenyeren is elélt volna, csak neki legyen igaza és ne a szüleinek. Végül az önfejűsége miatt pazarolta el a legfontosabb éveit. Voltak esték, amikor a helyi nightclub-ban volt kidobó, és olyanok is amikor a parkolóban tákolt nagysátor alatt verték egymást a hasonló sorsú arcokkal, egy kétszáz dolláros tétért. Isaac szabadidejében küzdősportot gyakorolt, hogy ebből is kifacsarhasson egy kis extra aprót. Austin-ban rengeteg házi MMA versenyt tartottak, amikre előszeretettel neveztek a szegényebb réteg tagjai. Isaac termetes alak volt már akkor is, így elegendő edzéssel könnyedén tudott ringbe szállni a legtöbb jelentkező ellen. Persze sokszor távozott csúnya sérülésekkel is, amiknek az ellátására akár a teljes nyereménye is elment. A pénze amúgy is hamar elszállt cigire, nőkre, meg persze a lakbérre, így nem haladt semerre az életben. Napjai főleg nehezen, és monoton módon teltek el. Rossz társaságok között mozgott és sok hülyeségbe is keveredett emiatt. Bűnöző sosem volt, még drogfüggő sem, de sok olyan dolgot tett, amire nem volt büszke később. Tipikus utcai tróger lett, akit a rossz barátai manipuláltak. Gyakran rongáltak, graffitiztek, és mentek be olyan helyekre, ahova nem kellett volna. Volt rá példa, hogy beszöktek a helyi roncstelepre és autóalkatrészeket loptak, amiket végül csak eldobáltak máshol. A pillanatnyi unaloműzés került előtérbe, és szinte csak a jelenben gondolkozott Isaac. Így telt el a gyerekkora, a fiatalsága, és így valósult meg az önálló élet amire ennyire vágyott. Az önpusztító életmódja ellen csak pár év után határozta el, hogy valóban tesz is valamit. III. Fejezet: Los Santos Isaac a szüleivel már rég nem beszélt, csak néha egy-egy boríték pénzt kapott tőlük postán. 2019 volt az első olyan év amikor ezt az összeget nem verte el azonnal piára vagy dohányra. Nekiállt a jövőjére koncentrálni, így a pénzét is gyűjteni kezdte. Egyre kevesebbet cigizett, közben egyre több megtakarítása lett. Az év végére már elhagyta az akkori albérletét is, és egy teljes hétig tartó agyalás után meglépte élete egyik legfontosabb lépését: elutazott San Andreas államba. Ahogy Los Santosban letette a lábait, egyből nekiállt munkát keresni, bár fix állást sosem talált magának. Alkalmi melókat vállalt, de abból annyit, amennyit csak bírt. Gyakran futárkodott, illetve sok építkezésen segített be például. Pár hónapig teljes gőzzel és lelkesedéssel dolgozott, aztán ez mégis lelassult a régi szintre. Tiszta cél nem volt a szemei előtt soha. A cigit még mindig nem sikerült letennie, rendes munkát nem szerzett még, és saját otthona sem volt. A motivációja az idővel arányosan csökkent. Talán túl kényelmesen élt a pénzéből, és emiatt lustult el. Nagyon távoli célokat tűzött ki csak, amiket aztán inkább hanyagolt. Az utolsó nagyobb befektetése egy motor volt, de miután ezt is elintézte magának végleg befejezte a pörgést és elkezdett sodródni az árral, mint egyszerűbb, komfortosabb opció. Összességében jól hatott Patton-ra az új környék. Másfél év, és több próbálkozás után sikerült valamennyire tartósan leszoknia a dohányzásról, és egész jó pénzeket is összekeresett önmagához képest. Sikerült egy stabil megélhetést elérnie, de cserébe üressé váltak a mindennapjai, és a nikotinhiány is erősen megviselte őt. Szokatlanul nyugtalannak vélte magát néha, amit végül elvonási tünetként könyvelt el, és sosem vizsgáltatott ki. A kontaktlencséket is végleg mellőzte, mert egyre zavaróbbá váltak azok számára. Lényegében csak nyűglődés és unalom lett az élete. Végül mégis bevallotta magának, hogy talán a szüleinek volt igaza.
  15. Annabelle Conti Általános adatok Név: Annabelle Conti Születési idő: 1999-01-17 Születési hely: Udinese Anyja neve: Juliett Conti Apja neve: Francesco "Tomy" Boiano Tulajdonságai Családcentrikus Odafigyelő Tisztelettudó Empatikus Akaratos Hisztis Félénk Szeszélyes Gyermekévei 1999.01.17. Egy hűvös téli délután az Olaszországbeli Udinese város kórházában, egy halk kis gyenge hangú lány sírása töri meg a csendet. Anyja egy multinál dolgozott, hogy Annát, és testvérét, Evelynt eltartsa. A két lánynak mindene megvolt ami kellett, nem éreztek még sosem anyagiakban hiányt, csak az anyjuk hiányzott aki kora reggeltől, késő estig dolgozott. Korai éveiben Anna sokat betegeskedett, ami azt is jelentette, hogy többször volt akut betegségek miatt kórházban. Azokban az időkben csak testvére volt szinte mellette. Költözés Bergamoba 2001-ben Juliettet behívatta főnöke ki közölte vele, hogy vagy Bergamoba költözik a hónap végén, vagy holnap dolgozni se jöjjön. Tudta Juliette, hogy kettő gyerekkel nem egyszerű egy új városba költözni, de kénytelen volt belevágni, így míg főnökét hallgatta, lepergett előtte mindent, és határozottan, tőle szokatlan bátorsággal, látszólag hezitálás nélkül igent mondott a főnöknek. Iskolás évek 2007-ben elkezdte az általános iskolát, ahol természete miatt hamarosan osztálykedvenc lett, tanulmányi eredménye végig jeles volt. Anna valami többre vágyott, valami tőle idegen dolgokat akar kipróbálni, nem akart úgy élni, ahogy ő gondolta, hogy csak Eve-re számíthat. Ezért 10 évesen elkezdett küzdősportolni, judozni, és karatezni. Itt az általa várt sikerek elmaradtak, és ezért 12 évesen adott hangot annak, hogy csak testvére van, akire számíthat. A küzdősportok sikertelensége és az általa elképzelt otthoni helyzet miatt változott Anna lázadó tinivé, aki a szülői kontroll hiánya miatt a “barátokra” hallgatott. 13 évesen szívta el első cigijét, itta meg első sörét, és ez csak a lejtő kezdete volt. Kimaradozott a suliból, és 14 évesen rendszeresen éjszakákra is kimaradt. Eve megunta a helyzetet, és Anna barátjának állított egy csapdát. Mikor Anna rájött, hogy hamis barátai vannak, lelkileg összetört, és zárkózottá vált. Visszatért tanulmányai mellé, és elhatározta, hogy rendbe teszi elfuserált életét. Az iskolai közösségbe sosem illeszkedett vissza, mivel csalódottsága hatalmas volt. Francesco “Tommy” Boiano Francesco “Tommy” Boiano egy elég érdekes, kegyetlen célratörő ember. A 80-as években mikor még Tommy is fiatal volt, látta a szervezetben uralkodó problémákat, és támogatta elődjének eltakarítását is. A szervezethez tartozó összes családfőt meglátogatta, és kérte őket, hogy támogassák ambíciójában. Legfőbb támogatója a De Luca család volt. Miután megszerezte az Albarossa irányítását, az addig is sikeres üzletemberként tetszelgő Tomyból előjött a latin macsó, szembe ment a szervezet alaptételeivel, és feleségét folyamatosan csalta más nőkkel. Az egyik ilyen volt Juliette, akitől két gyermeke született. Tartván a szervezettől Juliettet megfenyegetve eltűnt a család életéből. Tommy tudta, hogy hibázott a szervezet vezetőjeként ezért a családrendszert megszüntette, a szerverezetet átalakította. Ez a szervezet többi vezetőjének a családfőknek sem tetszett, ezért ki akarták iktatni Tomyt, de Tomy hamarabb felismerte a helyzetet, és lényegében jobb kezében a De Luca család lemészárlásával statuált példát. Enzo, és Vittoria még gyerekek voltak így nem derült ki, Tomy mit tett szüleivel. Tomy lehet a családrendszert megszüntette, de a vérségi kötelék továbbra is fontos volt neki, így egy idő után mikor érezte, hogy a végzete utolérheti, és nincs sok neki, egy fondorlatos tervet talált ki. Apjával való találkozása Anna és Evelyn törvénytelen gyermeknek számítottak, ezért az apjuk sosem vállalta fel, de 2017-ben mikor Anna 18 volt felkereste a családot Bergamoba. Apja egy picit pocakos elegáns öregember volt, aki kopaszodott is. Mivel apja hosszabb időre jött a családjához ezért Anna hamar apja hatása alá került. Nem gondolta senki, hogy Tomy feltűnése egy fondorlatos terv része. Annát bizalmába akart férkőzni, miután ez nagy nehezen megvolt, apja olyan dolgokra kezdte el tanítani mint tisztelet becsület, felismerte közben lánya vezetői képességeit, így azt is elkezdte fejleszteni. Egyenlőre nem akarta, hogy Anna bármit is tudjon az N’dranghetáról, ezért mindenkinek tiltotta, zsarolta környezetét, és kivégzésekkel fenyegetőzött emberei előtt. Diego beleszeretett a lányba, ezért ő jó idő után elkezdett Annának információkat adni, de semmi konkrétumot igazán, mikor Tomy ezt megtudta napokig a szobájában morfondírozott, hogy mit is tegyen, de végül úgy döntött, hogy tervének nagyot árthatna ha Diegot lelövetné, ezért életben hagyta. Testőr fiú, és az Albarossa Apja feltűnésekor Anna felfigyelt egy testőrre aki apjára vigyázott. Eleinte kevésbé érdekelte a fiú, eleinte inkább az érdekelte apja ki is valójában, ezért elkezdett kérdezősködni az apja körüli emberektől, hogy árulják már el mivel is foglalkoznak, meg apja honnan tud ilyen jól lőni, vezetni, illetve honnan ismeri az utca fortélyait, de mindenhol falakba ütközött. Ezért másképp állt a dolgokhoz, és elkezdett a testőr fiú felé közelíteni, megtett neki mindent amit akart, randizni ment Diegoval, és csak pár hónap után kezdett a fiú beszélni Tomyról, és arról, hogy Tommy másabb ember mint sokan gondolják. Diego rébuszokban beszélt Annának a szervezetről, de a lány éles eszű volt, és átlátott Diego szavain, és kíváncsiságból Anna egyszer követte az apját egy megbeszélésre, ahol nyílvánvalóvá vált neki, hogy apját körözik, és menekülnie kell. Apja pár órával később a családi házban volt, ahol az anyjára kezet emelt ezért Anna kiborult. Apjával való veszekedés után Diegonál keresett menedéket, aki búcsúzás miatt találkozott Annával akinek elmondta, hogy új székhelyük Sandy Shoresba lesz. Anna Amerikába költözik Anna iskoláit elvégezvén kilátástalanul ül a szobájában rágódik pár hétig mihez kezdjen, fél éve nem látta szerelmét, nem érzi otthonának az otthonát, így alkalmi munkákból félre pakolja kis pénzét egy repülőjegyre, megveszi repülőjegyét, és elindul Sandy Shoresba. Odaérvén nem találja szerelmét pénze nincs, így fel kell kutatnia a szervezetet, hogy hátha kaphat munkát. Hamarosan rátalál kuzinjára Leora, aki bemutatja Annát a De Lucáéknak. Vittoria és Enzo hamar felkarolják a lányt, és folytatják azt a munkát amit Tomy elkezdett Annával. Felismerték Annába azokat a lehetőségeket a mi rejlik benne. Anna rövid időn belül kiérdemelte a legtöbb tag tiszteletét, hiába kora elkezdtek rá hallgatni. Mivel Vittoria amúgy sem érezte készen a lányt a terepmunkára, ezért bevonta a háttérmunkák szervezésébe. Diego feltűnése, Los Santosba költözés Diego pár héttel később feltűnik a Harmony birtokon, egyből a szerelmesek meg örülnek egymásnak, és félre teszik kötelezettségeiket hetekig egymással vannak, majd a lánykérés után elkezd indulni a kapcsolatuk a lejtőn, mert a folyamatos munka az aggodalom, majd elhidegülés jellemzi a kapcsolatukat. Felismeri a problémát Anna ezért, Diegoval leül megbeszélni a hogyan továbbot, elhatározták, hogy elköltöznek a nagyvárosba Los Santosba. Tudták, hogy miben vannak benne felismerték a helyzetüket, ezért kitalálták, hogy megpróbálják a vezetőséget meggyőzni a tovább állásról. Tudták, hogy a döntés további életük befolyásolja ezért a feszültség a félelem volt rajtuk. A vezetőség úgy döntött megerősödött annyira a szervezet, hogy elköltöznek a nagyvárosba. A fiatalok most jelenleg napok óta a városban élnek, próbálnak az új élet adta lehetőségeket feltérképezni.
  16. Ashton

    Robyn Hudson

    Robyn Hudson Született: 2002.04.12. - Detroit Amerikai állampolgár, anyanyelve az angol. Közepesen sportos alkat. Napjaink divatját követi, nem meglepően ad külsejére. Negatív tulajdonságai közé tartozik makacssága, mérgező személyisége. Pozitívumként megemlíthető megbízhatósága és elszántsága. Narkotikum függő. Robyn Hudson - Robyn három testvére után született a legkisebbként. Folyamatos jellemfejlődés kísérte a kezdetektől egészen napjainkig. Testvéreire jellemzőbb volt a forrófejűség és az erőszak előtérbe helyezése. Annak ellenére hogy a vér össze kötötte a őket, csodával határos módon aligha volt közös tulajdonság Robyn és a többi fivére között. Gyermekkoruk kifogásolható volt, az átlagos kategória felé húzott viszont az életkörülményük, egy darabig. Az idő elteltével az apjukra fokozatosan zúduló balszerencse és negatívitás az idő múlásával arányosan kezdte tönkre tenni a családfőt. Ez természetesen a gyermekeire is hatást gyakorolt akarva vagy akaratlanul. A férfit elemésztette az alkohol függősége után felerősödő agresszió, ezt pedig a legegyszerűbb módja volt levezetni az úgynevezett "szerettein". Robyn rendkívül erős lélek volt, szellemileg viszonylag rendbe rakta magát és át tudta vészelni ezt az időszakot. Apjuk halála után minden testvérének egyből el kellett kezdeniük dolgozni, hiszen nem várhatták el hogy gyászoló özvegy egymaga tartsa el a családot. Ezen időszak alatt ismerte meg Robyn azokat az embereket akik belevezették az életeket pokolba taszító kábítószer világába, mely csábításának az akkor már nővé vált leány sem tudott nemet mondani. Fokozódott a függősége idővel, viszont sosem esett át olyan korlátokon melyek már az életszínvonalát jelentős mértékben képesek lettek volna lejjebb fokozni. Olyannyira belemélyült ebbe az alvilági környezetbe hogy viszonylag kevés idő, ennél viszont inkább több szellemi munka befektetésével sikerült egy olyan személlyé válni az "éjszakai életben" ki kenyerét tudta keresni ezen szervezetpusztító kedélyjavító szerek kézről kézre jártatásával. Testvérei élete ezen szakasza alatt vagy börtönbe kerültek, vagy életüket vesztették. Ez Robyn-t egyre inkább csak lelkileg gyötörte, nem tudott úgy nézni a világra ezek után mint addig. Rövid idő elteltével belátta hogy nem éri meg a kockázat ami jövedelme megteremtésével jár, így az abból addig befolyt pénzét befektette egy pár legális bizniszbe. A jövőjét illetően megpróbálta magát egyenes útra helyezni, viszont ez kevesebb sikerrel történt a tervezettnél. A narkotikumok amikkel mérgezte magát nap mint nap, na hát ők visszajáró vendégek maradtak mai napig az életében. A külvilág előtt titokban tartja káros szenvedélyeit, próbálja átlagos emberként feltüntetni magát. Apja halálát és testvérei köddé válását követően vált Valentino Pellegrin fogadott lányává. Az olasz nevelőapja rántotta ki az ínséges időkből. Tehetős emberként sorolható be Valentino, ki oly luxusba vezette be a leányzót melyet addig még nem tapasztalhatott. A nyilvánosság előtt nem igazán voltak felfedve ezen történések egy darabig. Az életében ez időtájt következő szakasz volt mely reménnyel telíthette meg, napjaiból eltűnt a folyamatos stressz. Olyan helyekre tette be a lábát, ahova addig álmában sem léphetett volna be. A következőben az élet rengeteg próba elé tette, érdekbarátoktól kezdve az újdonsült vagyonára pályázó hamis párkapcsolatot kívánó műmájerekig minden megfordult mindennapjaiban. Idő elteltével tudta csupán reálisan átlátni a felé irányuló paraziták érkezésének valódi okait. Különlegesnek nevezhető talán, hogy ily fiatalon már stabil lábakon állt, mint szellemileg mint anyagilag. Személyisége átformálódott egy alsó középosztálybeliéből egy úri hölgyéhez méltóra. Minden addigi taszító tulajdonságát elegyengedte, csupán egy dolog nem hagyta őt elengedni, ami a kábítószer utáni szenvedélye. A pitiáner drogokról áttért a nagyobb szabásúakra, mint például a kokain. Egy alapvetően káros de mégsem kilátástalan helyzetbe taszító szintet húzott fel melyet több-kevesebb sikerrel sikerül tartania. Élete következő szakaszára jellemző volt hihetetlen nagyképűsége. Ebből adódóan rengeteg probléma kerekedett fenn. Rendőrségi ügyei sorba következtek, drog fogyasztás, birtoklás, hatása alatt történő jogosítvány nélküli vezetés és még sorolhatnánk mi miatt. Egy időben aztán folyamatos agresszió vezérelte viselkedése miatt nem volt szükség bódult állapotra ahhoz hogy a rendőrség vigye el. Verekedések, rongálások vádjával is rengeteg időt töltött az őrsön. Nevelőapjával ezt az időszakot folyamatos viszályok kísérték. Egyesek szerint, megsúgom reálisan, a korához köthetően történt mind ez a rengeteg átgondolatlanságból elkövetett bűntett. E-tájt fedte fel mindkét nemhez való vonzódását igazán, mely ezelőtt sem volt állami titok. Robyn rengeteg "zárt" körű partyt tartott az egyik apja által bérelt apartmani lakosztályban. Ezeken a bulikon rengeteg kétes erkölcsű leányzó és férfi megfordult és bizony hírhedt orgiákról zengtek pletykák ezeket az eseményeket illetően. Egy mindenki számára látogatható szórakozóhelyen megrendezett bulin Robyn életét vette egy ott "szórakozó" fiatalnak, ki alkohol hatása alatt tapogatta őt majd ezt követően arcára mért pofonnal sértette a lányt. Egy eltört pezsgőspohárral történt a gyilkosság, artériába szúrt üvegszilánk volt a halál oka. Tárgyalások sorai következtek melyeknek köszönhetően Robyn-t ártatlannak ítélték meg. Ezeket átélve alakulhatott ki a napjainkban sokkal visszafogottabb személyisége. Manapság sokkal ésszerűbben látja át a dolgokat, nem igazán keveredik olyan ügyekbe melyek befolyásolhatják szabadlábon létét. Valentinoval is jobb viszonyt ápol mióta lecsillapodtak minden napjai. Mostanság nem igazán fedi fel tevékenységeit, nehezen lehet informálódni tetteiről. Pletykák szerint újabb veszélyekkel körített bizniszbe ütötte orrát, bár ezt nem igazán lehet ezt tényként említeni. Eltűnt a körülötte eddig szállingózó felhajtás, sokkal kevésbé ismert név lett az éjszakában, mondhatni aligha. Az árnyékból irányítja szerény kis dolgait, melyek extra betevőt hoznak a konyhájára.
  17. Kaito Iwasaki Születési idő, hely: 1995.08.22, Los Santos Etnikum: Japán Állampolgárság: Amerikai Vércsoport: 0 Személyleírás Kaito 171 cm magas és 85 kg súlyban lévő átlagos testfelépítésű ázsiai személy. Termetre bár kicsinek tűnhet de a napi futás és kondizás az állóképességét és testalkatát ugyan megformálta, de mivel mindig pulcsiban van ez a felsőtestén nem látszik meg, viszont mivel feszülős nadrágban van úgy látszik hogy valamelyest nagyobb a láb izomzata mint egy átlagos embernek. Belső ismertetőjelek Viszonylag higgadt Tanulékony Szervezett Részlegesen zárkózott Független Pánik ha elveszti egy jó barátját Jó küzdőszellem Nem szeret előtérben lenni Kisebb személyiségzavar Külső ismertetőjelek - Fehér, félig hidrogéneztetett haj (Eredetileg világosbarna) - Érdekes arccsontozat - Tetoválások a felsőtesten és karjain, valamint egy a fejen, rejtve a haja alatt. - Borotvált testszőrzet Az életvonal egészen Los Santos-ig Kaito 95’ nyarán miután napvilágra jött a szülei nem vállalták fel és árvaházba szánták, mivel a szülei számára csak egy nemkívánatos gyermek volt. Épp ezért szülői szeretet sosem kapta meg, ezért személyisége visszahúzódó lett, nem nagyon beszélt másokkal és csak kevés ismerőse volt, de azok minőségiek. 3 éves korában egy idősebb hölgy, Sawa Akemi (明美アケミ) befogadta az akkor még csecsemő Kaitot. Miután a dokumentumokat megkapta, Japánba, azon belül is Kamakura városába vitte hogy ott majd felneveli és rendes férfiként segítse a társadalmat. Az iskolában átlagos eredményei voltak, bár az angol nyelvvel kicsit meggyűlt a baja. Szerencséjére a “nagyija” segített neki, bár Kaito csak “Baba”-nak szólította. Az iskolában bár cikizték hogy nem Japánban született, de Kaito amolyan passzív, magának való ember így elegendte a füle mellett a gúnyolódásokat. Egy napon viszont az egyik, nála kicsivel nagyobb osztálytársa elcsente a bentoját, ami méghozzá a kedvence is volt (onigiri, takoyakival és Tamagoyaki), ezért kisebb dulakodás után az egyik tanár megállította őket és az igazgató elé vitte őket. A bajkeverő srácot felfüggesztették, Kaitot pedig eléggé leszidták, hiába volt csak az első ilyen megmozdulása. “Nagymamája” eléggé leszidta őt, bár valamelyest megértette hogy miért tett így. És innentől kezdve kezdődtek a problémák. Miután elvégezte az iskolát és nem tanult tovább hanem egy régi dagashi kereskedésben, ahol szerényebb fizetése volt. Amikor viszont a bezárt a bolt mert nem a tulajdonosa eladta az épületet így munka nélkül maradt. Amikor épp hazafelé barangolt egy számára nem túl kellemes személlyel találta magát szembe az egyik sikátorból az utcára érve. Kaito megállt és hirtelen nem tudta hogy most mit csináljon, ekkor az ismeretlen személy Kaito után futott, elkapta, zsákot húzott a fejére és altató gázos kendővel kiütötte. Amikor felkelt érzékelte hogy hajviselete megváltozott, de a szemei be voltak kötve, kezei, lábai megkötve voltak és nem érzékelt fényt, a levegőt pedig dohosnak érzékelte. Bár a félelem megvolt benne, de megpróbált nyugodt maradni amennyire lehetséges volt számára. Pár óra után egy vasajtó nyikorgására lett figyelmes, majd nehéz léptekre amelyek felé közeledtek. Egy szék nyikorgását hallotta majd egy nyekkenést ahogy a személy a székre ült. Majd ezután ez a személy egy cigarettára gyújtott és Kaitora nézett. Ekkor elmondta hogy két lehetősége van az akkor még 16 éves srácnak. Az egyik hogy szexrabszolga lesz és hölgyeket kellene szolgálnia, a másik hogy autóalkatrészek lopásával fog foglalkozni. Bár az idősebb fickónak a hangjára Kaito megrémült, vissza kérdezte hogy van-e választási lehetősége. A fickó meglepődött majd mondta hogy most nagy mázlijára választhat lehetőséget magának, de a szabadulást teljességgel kizárta. Kaito elgondolkodott hogy mégis milyen lehetőségekkel tudna élni az akkori időben, majd közölte hogy autószerelés érdekelné. A fickó felkacagott, majd a combjára csapott és mondta hogy pont van egy hely ami neki kapóra jöhet. Miután eloldozták a kezeit és lábait, de a szeméről a kötést nem vették le, felültették és közölték vele a helyzetet. “Ide Figyelj Öcsi, nappal egy autószalon szervizében fogsz dolgozni, azt hogy ki üzemelteti meg hogy kié az számodra lényegtelen, lesz ott még rajta kívül még 2 ember és egy egy belsős akinek felelni fogsz, Este viszont a készletet fogjátok kicsempészni”. Majd két fickó hirtelen megjelent és elkezdték cipelni az amúgy is ijedt Kaitot. Hirtelen egy másik szobában találta magát, ahol levetkőztették, fürdették majd egy hirtelen hideg anyaggal leöntötték haját. Miután levették a szemkötőtt is, akkor látta hogy az arca megváltozott a haját kifehérítették, de sok helyen szőkésebb maradt. Miután felöltöztették, egy kocsiba dobták és elvitték egy helyre ahol 2 másik srácot látva tudta hogy megérkezett egy sikátorba. Ott bemutatták hogy ki lesz a feletessük és megmondták hogy bármelyikük szólni mer bármiről, a folyóban találják magukat két beton papuccsal. A srácok megijedtek, de Kaito tudatában ennek higgadt próbált maradni. Ezt a “bizniszt” 20 éves koráig csinálta, a másik két srácot elvitték máshova, de Kaito elérte hogy bevették a bizniszbe. Már nem “szolgaként” tekintettek rá hanem bedolgozóként,egyedül is végezhető a bizniszt, fizetést kapott és megtanították az autószerelés rejtelmeire, illetve mik azok a dolgok amik értékesek. Későbbiekben már a szervezet kisebb osztóinak végezte el az éves rutinvizsgálatokat amiket a törvény előírt nekik, persze hamisítva. Viszont nem beletörődve sorsába ellopta a telephely pénzét, 10 millió yent és meglépett a városból Tokió felé. Tudta hogy nem sok ideje van mielőtt megtudják mit tett így a leghamarabbi repülőre felülve Amerika felé vette az irányt. Miután sikeresen túljutott az ellenőrzéseken, ugyanis “nagyija” nem jelentette be hogy eltűnt mert a szervezet nagy valószínüleg elhallgatta, majd a nagykövetségen kérvényezte az amerikai állampolgárságot gyorsított módon megkapta, mert lefizette a nagykövetet. Maradék pénzével elutazott Los Santosba ahol a reptéren egy amerikait látott meg árulva mindenét amije volt. Kaito odament a férfihoz, majd megkérdezte milye van. A férfi mondta hogy repülőjegyre kell neki a pénz ezért amije van eladja. Kaito látta hogy egy kocsikulcsot mutatott az illető meg egy ingatlannak a kulcsát, papírokkal együtt. Miután aprópénzen megvásárolta a tárgyakat, az amerikai elszaladt a reptér bejáratához, majd Kaito megvizsgálta a papírokat és látta hogy egy önálló garázsbeállót és egy autóhoz jutott, ami egy ZR350-es volt. Miután megnyomta a nyitás gombot és megtalálta melyik kocsit vette meg kissé megörült mert a kocsi már volt valamennyire volt optikailag rajta valami, de eléggé saras volt. Bár tudja hogy Japánba nem térhet vissza soha többé, és egyszer valamikor eljutnak majd hozzá, ezért óvatos próbál maradni és az árnyékban húzza meg magát amíg valahol meg nem tudja magát húzni.
  18. Cseszkovich

    Trey Lansky

    Személyes adatok: Keresztnév: Trey Családnév: Lansky Születési idő: 2001.11.22. 16:49 Születési hely: Paleto Bay Apja neve: Michael Lansky 1970.03.03 - 2019.01.28 Anyja neve: Samantha (Butcher) Lansky 1975.06.09 - Leírás: Magasság: 5 ft, 6.1 in Testsúly: 149.9 lbs Testalkat: Enyhén izmos Beszélt nyelvek: Angol (Anyanyelvi szint) Szerb (Alapszint) Külső tulajdonságok: Többnyire fekete ruhákban jár. Alacsony, családban a legalacsonyabb. 1.5 éve szakállas. A sok munka miatt a nap kissé megviselte az arcát, és ez kicsit látható. Bal lábra egy kicsit sánta. Jobb kezének mutató ujján egy kis égési seb van. Belső tulajdonságok: Pozitív: Találékony Könnyen alkalmazkodó Elszánt Hűséges Negatív: Gyorshajtó Nem szereti a rendvédelmet Türelmetlen Szigorú az utasaival Sokszor a zenébe menekül a világ elől Szenvedélyek/Betegségek: Illegális autóversenyek részvétele/szervezése Éjszakai vezetés Izom, Japán autók Dontophobia (Fogorvostól való félelem) Láncdohányos A Karakter története: Gyerekkor: Trey Lansky élete 2001. november 22-én kezdődik, Paleto Bay-ben San Andreas állam felső kis falvában. Legfiatalabb gyermeke volt a Lansky Házaspárnak, két idősebb fiú testvére örömmel fogadta be őt a családba, amikor édesanyjuk hazatért a kórházból. Lio a legidősebb fivére volt Trey-nek, aki vezetett egy benzinkutat/szerelő műhelyt Sandy Shores környékén. Lio volt a család esze, pénzszerzője, aki mindenben igyekezett támogatni apját, aki egy súlyos tüdőbetegségben szenvedett. Édesapjuk mindent megtett azért, hogy a három fia ne éljen szegénységben. Ez odáig vezette, hogy legyengült és korai nyugdíjba kellett vonuljon. Így Lio kellett, hogy termelje a pénzt a családba. A középső gyermek Benson, akiben a legjobban kijöttek az ősök vonásai apai oldalról, mint a sötét bőr, még akkor kezdte el az elemi iskolát, így nem volt annyit Trey-el mint Lio, ami a jövőben igen érezhető a 3 testvér közt. Benson amikor befejezte az általános iskolát, elment Los Santosba Középiskolába villanyszerelői szakmára, majd az egyetemet is. Ez még jobban el távolította Trey és Benson kapcsolatát, de a két testvér szerette egymást, de Trey inkább Lio körül forgott 8 éves korától. Trey az elemi iskolát Paleto-ban kezdte, ahova édesanyja vitte el minden nap. Az iskolában egyik nap el jött a fogorvos, hogy a diákokat megvizsgálja, azonban Trey a sor végére állt, mivel nem akarta, hogy az orvos megvizsgálja. Tanárai nem értették mi a gond, és el küldték pszichológushoz, ekkor derült ki, hogy Trey fél a fogorvosoktól, és azóta is nagyon ritkán megy, de a fogai egészségesek. Trey sokat segített Lio-nak a műhelyben, otthon és néha amikor elvitte a fivére Sandy Shores-ba, akkor ott is tevékenykedett. Lio tevékenységei nagyban befolyásolták Trey-t, mint mondjuk az autók iránti szenvedélye és a versenyek. Lio néha tanította Trey-t hajtani, már 12 évesen, a család régi Voodoo-jában a műhely mögötti földes úton. Trey biztos volt abban, hogy ő egy izom autót fog venni, amint a jogosítványa meglesz neki. 13 éves korára egyre ügyesebb volt az autóval, a szerelés is kezdett a kezére esni, és az iskolában is jól teljesített. Édes apjuk állapota folyamatosan romlott egyre nehezebben tudott levegőt kapni, gyógyszereket szedett, és Trey alig tudta ezt nézni. Apja testvére Falco meglátogatta őket Szerbiából, és felajánlotta a három testvérnek, hogy tartsonak vele Szerbiába. Lio és Benson ellenkezett, mivel nem akarták ott hagyni anyjukat, és apjukat. Trey volt az egyetlen aki gondolkodott ezen. Család elhagyása, Tanulmányai: Trey amikor betöltötte a 14-edik életévét kiköltözött nagybátyjához Szerbiába, majd ott folytatta tanulmányait ahol egy alap szintű szerb tudást megtanult. Sok barátott szerzett elemi isokában. Középiskoláját az Adai Műszaki Iskolában, 4 éves elektrotechnikai szakon folytatta, ahol új embereket ismert meg, és a néhány elemi iskolás ismerőse is ott volt. Az iskolás évei alatt a matematikával voltak gondjai, és valamennyire a Szerb nyelvvel is, de el tudott helyezkedni. Szaktantárgyait nagyon komolyan vette, hogy értsen valamihez és tudjon valamit kezdeni az életben. Trey ez idő alatt a családjával szinte semmit nem foglalkozott, mivel a tanulás volt neki az első 4 év elteltével sikeresen elballagott az iskolából egy diplomával a kezében. Ballagás után 2 hétre munkába állt egy privát biztonsági rendszer felszerelő cégnél, ahol megtanulta a szakmát többé kevésbé. A főnöke szerb volt, de egy rendes ember, aki heti szinten fizette így tudott alkalmazkodni a szerbiai életben. Hazatérés: Elballagása után két hónapra megkapta a szomorú hírt, hogy édesapja elhunyt a tüdőbetegségében. Ekkor döntötte el, hogy visszatér San Andreasba apja temetésére. Felmondotta a munkahelyén, és elindult Belgrádba, Szerbia fővárosába jegyet vásárolni. Volt engedélye így nagybátyjával mentek együtt, hogy legyen kisérője felszállásig. Odaértek a reptérre, és elbúcsuztak egymástól. A jegy megvétele után a belgrádi Nikola Tesla reptéren szállt fel a repülője, és egyenesen San Andreas államba haladt. Amikor visszatért Los Santos-ba késő éjszaka testvérei fogadták édesanyjuk társaságában, aki Trey nyakába borult és csak zokogott, fivérei viszont haragudtak rá, hogy nem volt ott nekik 4 évig. Lio alig szólt hozzá, Benson rá se nézett, egyedül édesanyjával beszélgetett. A temetést 1 napra rá a visszaérés után tartották meg, mert nem találtak megfelelő papot. A los santosi temetőbe lett elhelyezve édesapjuk. Samantha az édesanyjuk nem bírta végig, hogy ne veszítse el az eszmélettét, Lio támasztotta, és segített neki. Trey-t nem engedte a közelébe, olyan szinten haragudott rá. Benson a temetés végére kissé megnyugodott, Trey-nek a vállára tette a kezét, és csak annyit mondott, hogy „Remélem többet nem hagysz itt minket.” Lio ezt fél füllel hallotta, de nem szólt semmit. Estére amikor hazaértek, Lio leállította Trey-t, hogy beszéljen vele. Elmondta Lio, hogy csalódott Trey-ben amikor elköltözött egy jobb élet reményében, hol ott neki is bírt volna segíteni a műhelyben, de Lio egymaga nem bírta fenn tartani, és el kellett adja. Trey bocsánatot kért Lio-tól, aztán egy testvéri hosszú öleléssel békét is kötnek. Másnap Lio, Benson és Trey elindultak a Sandy Shores-i műhelybe, mert ott volt a vevő a műhelyért. Az üzlet megtörténte után a három testvér elment a Yellow Jack Inn-be egy italra. Iszogatás közben Lio felhozza a témát, hogy mit tudnak a fivérei az örökségről, mivel ő úgy tudja, hogy a családi számlán van fél millió dollár, de apjuk hirtelen halála miatt nem lett senkire sem írva belőle semmi. Kissé ittasan haza indultak a családi Voodoo-val mellék utakon a rendőrség elkerülése érdekében. Egy hosszú és óvatos autózás után mind a hároman bementeka házba, odahívták édesanyjukat, majd az örökségről kérdeztek. Édesanyjuk ennyit felelt: „Sajnos apátok nem igen mondott nekem az örökségről semmit, de a családi bankszámlát hónapokkal ezelőtt az én nevemre írta”. Mindhárom fivér megnyugodott, hogy a pénz jó kezekben van, elköszöntek egymástól, mindenki ment aludni. Trey azonban nem volt nyugodt, ezért kiosont a házból, elvette a Voodoo kulcsát és elment egy éjszakai vezetésre. Ahogy lassan hajtott a sötét autópályán, azon gondolkodott, hogy milyen autót vegyen a jövőben. Trey oda volt az izom autókért, és két jármű is volt az eszében. Az egyik Schyster Deviant, ami egy erős autó, és az egyik kedvence. Valamint az Impaler. De nem tudott honnan pénzt szerezni rá egyelőre. Éjfélre hazaért, Lio várta az ajtóban, és ennyit mondott neki: „Látom, hogy ez a maradás téma neked nem nagyon megy drága öcsem..ezek után is képes lennél itt hagyni minket?” Trey csak annyit felelt, hogy neki álmai vannak, de szüksége van pénzre, amit munkával tudna elérni, vagy a családi kasszából kapni egy töredéket, ami maximum száz ezer dollár lenne a részére. Lio bólint egyet, majd bemegy a házba. Másnap reggel Lio és édesanyjuk odahívját Trey-t, hogy beszéljenek vele. Hosszas beszélgetés után megegyeznek, hogy Trey elmegy dolgozni Los Santosba, rá bízzák, hogy mit és elkap az örökségből "95.000 dollár, nem több, nem kevesebb". Trey megölelte anyját és legidősebb testvérét, majd a bankba vették az irányt, ahol Trey elkapta az összeget. Lio ránézett Trey-re, és annyit mondott, hogy vigyázzon magára, és néha látogassa meg őket. Ekkor költözött Trey Los Santosba, a Carson Ave-re ahol talált magának egy Motel szobát, és ott éli a napjait. Kemény munkájának gyümölcse az lett, hogy sikeresen megvásárolta a Declasse Impaler nevű járművét, amivel rengeteg idő töltött az utakon. Céljai: Cég alapítása a jövőben Szakmájának elsajátítása Családjának segítése, testvéreinek munkát szerezni Los Santosban Álmai autóját megvásárolni
  19. kay

    Corey Keenan

    Név: Corey Keenan alias Bullet Születési hely, dátum: US, Bakersfield, 05/25/2001 Lakcím: Los Santos, belváros Végzettség: Barber, Borner's Barber College Nyelvtudás: Anyanyelve angol, valamint társalgási szinten kommunikál németül Munkahelyek: Önálló Barber Hobbik: Rendezvényszervezés, küzdősport, fotózás Illegális élet: Behajtó, kisebb szerepkör drogkereskedelemben Külső tulajdonságok: Nagyobb termetű, erős fizikumú, sportos, fiatalos, ápolt, utcai ruházatban mutatkozik Belső tulajdonságok: Visszafogott, nyugodt, magabiztos, bátor, elszánt, céltudatos, családközpontú, valamilyen szinten őrült Az ifjú Keenan születése: A családban az 2001.05.25-ös dátum egy új korszak kezdetét jelentette. Aznap borongós, esős időjárás volt jellemző Bakersfield városára. A forgalom szerencsére nem jelentett akadályt a kórház gondtalan megközelítésének, így időben odaért a család a terhes asszonnyal. A legifjabb Keenan egészségesen, 4.20 kilogrammos testsúllyal jött a világra. A legfiatalabb családtagot végül közös megegyezés alapján nagyapja után Corey-ként nevezték el. Két hét kórházban töltött idő után hazatérhetett családjához, hogy megkezdődhessen gyermekkora. Az első mérföldkő: Corey három éves korában került be az első közösségbe, ahova könnyen beilleszkedett. Az előző években sok időt töltött nagyszüleivel, hiszen édesapja napja nagy részét a családi szerelőműhelyben töltötte, anyja pedig adminisztrátorként tevékenykedett a helyi önkormányzatnál. Mindig megkapta a felhőtlen gyermekneveléshez szükséges dolgokat, a körülmények megfelelőek voltak, nem voltak szegények. Az óvodába kerülést követően Corey hamar barátokra tett szert. Együtt játszottak pajtásaival, nagyon jól érezte magát az óvoda közösségében. Az óvodai évek zavartalanul teltek, minden rendben ment. Az ott töltött esztendők alatt a fiatal elsajátította az úszás tevékenységét, hiszen kötelezően uszodába kellett járnia társaival együtt. Újabb ajtó, újabb lehetőségekkel: Befejezvén az óvodát, elérkezett az idő az iskolaválasztáshoz. Corey egy átlagos általános iskolába került, ahol nem volt túl jó a közösség. Első osztályban elég nehézkesen ment a beilleszkedés, hiszen sok volt a kisebbségi osztálytársa is, akiket annyira nem szívlelt viselkedésük és megjelenésük miatt. Ennek ellenére vette az akadályokat és nem hagyta el magát, ellenállt ha kellett. A második osztály kezdetével kicsit enyhültek a körülmények, hiszen be kellett látniuk, hogy Corey nem egy gyenge személyiségű gyerek. Ebben a tanévben kezdett el tanulni német nyelven, melynek alapjait fokozatosan elsajátította. A matematika tantárgyával viszont nem volt túl jó viszonyban, hiszen nem igazán volt az erőssége. A harmadik tanév elején Corey elkezdett boxolni az iskolai sportegyesületben. A tanulmányaival nem volt gond, viszont nem volt túl kiemelkedő a teljesítménye. Pár hónap folyamatos edzést követően felfigyeltek a fiú mozgáskoordinációjára és ütőképességére, melynek meg is lett az eredménye. Kiemelt figyelmet kapott az elkövetkezendő időkben, így megteremtvén a körülményeket az intenzív fejlődésre. A gyerek szülei eleinte ellenezték a boxolást, hiszen nem tartották helyénvalónak, valamint erőszakos sportnak találták, főleg egy harmadik osztályos kisgyerek esetében. Viszont az edzőnek sikerült meggyőznie a szülőket, hogy az edzés kizárólag önvédelmi képességek fejlesztésére és a szükséges sportmennyiség letudásához szükséges. A negyedik osztály az alsó tagozat végét jelentette, tehát eljött a búcsúzás ideje az eddigi tanároktól és az oktatóktól. Jó érdemjeggyel zárta Bullet az alsó tagozatos tanulmányait. A felső tagozatot ugyanabban az intézményben kezdte el, csak másik épületben. Új osztályfőnök, tanárok és tantárgyak. Emellett érkeztek új diákok is az osztályba. Mongolid rasszba tartozóak voltak, ezért előítélettel és utálattal fogadták őket az iskolában. Nem alaptalanul. Az egyik délután Corey békésen ballagott haza, amikor megszólították őt újdonsült osztálytársai és a barátaik. Bullet elég magabiztossággal rendelkezett, nem tartott az újaktól. Az elkövetők nem vették jó szemmel a gyerek túlságosan magabiztos kiállását, kezet emeltek Corey-ra. Corey felrúgta az egyiket lendületből, és kialakult az éles verekedés. A fiatal ebben a szituációban először kamatoztathatta küzdősportos múltját, bíró nélkül, utcai környezetben. A Bakersfield-i három gyereket kiütött, a negyedik áldozat pedig ijedtében elszaladt. Késő este ért haza a boxoló reménység, szégyenkezve rohant be szobájába, nem akart sérüléseivel szülei előtt mutatkozni. Nem kellett sok idő, a szülők hamar észrevették Corey fején a sérüléseket. Lavonte, Corey apja másnap bement az iskolába, hogy tisztázzák a délutáni konfliktust. Ennek sajnos nem a várt következményei lettek, hiszen a gyerekek agresszívan léptek fel, valamint feljelentéssel fenyegették a családfőt. Rá pár napra, mikor Corey az iskolában töltötte az idejét, az igazgató lépett be az ajtón. Kihívta a folyosóra, ahol szomorúan közölte, hogy édesapja életveszélyes állapotban fekszik az intenzíven. Ennek oka az volt, hogy a műhelyben halálközeli állapotba verték. Mikor a fiatal beért a kórházba, apja már kómában volt. Napokra rá az édesapa elhunyt. Ekkor Corey megfogadta, hogy bosszút fog állni, és akár az élete árán is megkeresi azokat, akik elvették tőle az apját. Az anya és gyerekei nagy gyászban folytatták az életüket. Marie, az édesanya a családi szerelőműhely eladására szánta el magát. A családnak szüksége volt a pénzre, így rá voltak kényszerítve a műhely eladására. Az apja halálát követően Corey átkerült egy barber akadémiára, ahol lemaradt tanulóként egy év ismétléssel sikeresen elvégezte tanulmányait. Az évek során számos érmet szerzett ökölvívásban és kickboxban. A középiskolás évei alatt a tinédzser sok barátra tett szert, akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot. Az évek alatt az ökölvívás mellett természetesen testépítéssel is elkezdett foglalkozni, melynek meg is lett a gyümölcse. 18 éves korára több mint 90 kilót nyomott, mely a 192 centiméteres magasságával együttvéve nem egy kis termetet adott neki. Élet az iskola után: Corey édesanyjánál rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Rengeteg vizsgálatra járt, ami a fiúknak iszonyat sok pénzükbe került. A fejében a tudat, hogy anyja bármelyik pillanatban egyedül hagyhatja őt a nagyvilágban, teljesen kikészítette őt. Könnyen beszerezhető tudatmódosító szerekhez nyúlt, amik teljesen rossz irányba terelték a fiatalt. Mivel nem volt túl sok pénze Bullet-nek, hiszen a jogosítvány és a sok tanulmányai, valamint a hétköznapi dolgok elvitték a bevétel nagy részét, alkalmi munkákat vállalt gyors pénzért. Eleinte piti ügyeket kapott, pénzt kellett behajtania mindenkitől, aki csak a cetlin szerepelt. Fiatal, idős, nő, férfi.. nem számított. Corey mindent beleadott a helytállásért, amikben nagy százalékban sikert aratott. A jó teljesítményéért cserébe egyre komolyabb pénzek kezdtek el Corey körül forogni, nagyobb ügyekbe is segédkezett. Egy üzlet során azonban a tizennyolc évest elkapták és bizonyíték hiányában két évre lecsukták. A börtönben sokat tanult, elsősorban önkontrollt és megfontoltságot. A kóterben sokat kellett használnia öklét, viszont ezzel nem volt gond az ökölvívás miatt. A börtönévek alatt csődbe ment az élete és a bank elárverezte a házukat. Ekkor a tinédzser úgy gondolta, hogy az élete egy nagy sz*r és változtatnia kell. Mivel az üzletekből sikerült némi pénzt félreraknia, nem üres kézzel indult el a nagyvilágba. Mielőtt azonban elindult volna, maradt egy elintézetlen ügye. A bosszú. Felkereste a kapcsolatait, melyeket a lebonyolított üzletek során szerzett és segítséget kért. Természetesen némi juttatás fejében megkapta a kért segítséget. A mongolid társaságot nem volt nehéz megtalálni, hiszen elszeparálva éltek a város külső régiójában. 2021 októbere végén megtörtént a megtorlás. A rendőrségi jelentés szerint öt ember vesztette életét a merényletben, minden holttestbe egy egész tárat lőttek bele. Itt akasztotta magára Corey a Bullet nevet. A tetteseket végül nem találták meg, hiszen precízen kitervelt támadás volt. Ezt követően Corey meghúzta magát és elhagyta Bakersfield-et. Hogyan tovább? Corey választása San Andreas államára esett, hiszen itt rengeteg a lehetőség. Nyelvtudásának köszönhetően a kommunikáció és a tájékozódás a kezdetektől fogva gyerekjáték volt számára. Bérelt magának egy ingatlant Los Santos város körzetében, melyben mai napig meghúzza magát. Első munkahelyét az önkormányzatnál találta meg mint segédmunkás. Bérelt lakásában később marihuánát kezdett el termeszteni, melyből kezdetleges összegre tett szert, de egészsége romlása miatt hamar felhagyott vele. Az utóbbi időben több időt fektet barber végzettségébe, szűk körben elindította karrierjét. Törekedik az olcsó munkára, hiszen még több ügyfélre van szüksége, de minden lehetőség felé nyitott. Célja egy fix pozíció megszerzése a város legnépszerűbb Barber Shop-jában. Minden követ megmozgatva azon dolgozik, hogy fejlessze képességeit, viszont gyakran visszaesik a drogjárványban szenvedők közé, ami hátráltatja őt céljai elérésében.
×
×
  • Új létrehozása...