-
Hozzászólások
2 -
Csatlakozott
-
Utoljára aktív
Tartalom típusa
Profil
Fórumok
Naptár
Posztok, írta NoSwear
-
-
Horst Bachmeier
Általános jellemzés
Erős helyzetekben páratlanul tud reagálni, gyors reakcióidő jellemzi, amit kamatoztatni is szokott. Néha még ő sem érti, miért nem legális munkája van, hiszen abból is elélne. Alapvetően eszes ember, és ezt tanulmányai is bizonyítják, hiszen fizikus és nukleáris végzettsége is van, amit illegális célokra is tud kamatoztatni, illetve tudna, ha szeretne. Körülötte lévő emberek elmondása szerint udvarias, okos, tanult ember, de a másik énjéről kevesebben tudnak csak. Mindig sikerült kimenekülnie a zűrös helyzetekből, ezáltal a rendőrséggel még nem volt dolga, pedig bűnlajstroma nem ezt bizonyítaná.
Szervezetben betöltött szerepe
Pontos időt már ő sem tud, hogy mikoris került kapcsolatba a szervezettel, vagy annak tagjaival, egy biztos, hogy nem mostanában. Köztudott róla, hogy a szervezetben elégedetlen a pozíciójával, és próbál felfelé törni, elnyerni vezetői bizalmát, de csak bizonyos keretek között, kiáll elvei mellett.
Külső jellemzés
Körülbelül 183 cm magas, és ennek közel fele a testsúlya. Nem szereti a melegítőket, a régi idők híve, és ezáltal nagyon sokszor kitűnik az emberek közül. Leragadt a fehér ing-fekete nadrágnál, ami általában csak egy sima fekete farmernadrág szokott lenni. Hideg időben zakót, illetve bokáig érő bőrkabátot húz. Arca, "haja" tiszta és ápolt, tetoválás nem található a testén, igénytelennek tartja.
Horst Bachmeier
itt: Karaktertörténetek Archívum
Elküldve · Szerkesztve NoSwear által
Kiegészítés
Horst Bachmeier
Születési név: Horst Bachmeier
Becenév: Horst, Bach
Születési hely, és idő: München 21.02.1998
Nemzetiség: Német
Súly: 183 cm
Magasság: 92 kg
Végzettsége: Nukleáris mérnök
Nyelvtudás: Német - anyanyelv
Angol - C2
Olasz - B1 és B2 között
Francia - B2
Negatív tulajdonságok: kapzsi, haragtartó, hajthatatlan
Pozitív tulajdonságok: okos, megfontolt, kevés információt oszt meg magáról
Öltözködése:
Hideg időben bőrkabátot húz, vagy rendeset, vagy bokáig érőt. Ezt bármikor hordja, a nadrágja szokott még fekete is lenni, bőr, vagy farmer.
Kávézós, szebb ruha, de ezt is felszokta húzni bármikor.
Élete
1998 elején született egy München melletti kis településen, Fürstenfeldbruckban. Édesapja 89'-ben végzett utoljára az egyetemmel,
és ezáltal kétdiplomás ember lett: villamosmérnök, és anyagmérnök. Édesanyja kórházi ápolónő volt. Horst már kiskorában is kitűnt a társai közül
a rendkívüli kreativitásával, és jóval eszesebb is volt mint a többiek, ezért sokan nem is barátkoztak vele. A fürstenfeldbrucki
alapiskolába járt, de csak 4 évet, mert utána beíratta apja egy München belvárosába fekvő egyik jó hírű iskolába. Itt már nagyjából
ugyanolyan társai voltak, és itt kötődtek barátságai is, de különösen 1 nagyon erős, ami 1 héttel ezelőttig tartott ✞ Az alapiskola elvégzése után apja tanácsára egy gimnáziumba iratkozott be, ami Münchentől közel 580 km-re fekszik, Berlinbe. A Steglitz Gimnáziumban
francia nyelvet tanult, amiből később egy DELF B2-es nyelvvizsgát sikerült tennie. Osztályelső helyért küzdött egy másik hasonlóan
okos gyerekkel szemben, de végül nem nyert, ami akkor nagyon rossz érzéssel töltötte el, hiszen édesapjának bizonyítani szeretett volna.
A középiskola elvégzése után csalódottan tért vissza szüleihez, majd hosszan beszélgetés után úgy döntöttek, hogy egyetemre kellene
mennie, ehhez viszont úgy gondolták, egyhangúlag mind a hárman, hogy legalább még egy nyelvvizsgát tennie kellene. Így is lett, majd sok-sok
kemény tanulás után a már meglévő B2-C1 szintjét továbbfejlesztette C2-esre, ami azért nagy dicsőség, mert sokszor az anyanyelvi beszélők
sem tudnák lerakni ezt, a legmagasabb szintet. Ezután egyből fel is vették az egyetemre ahol nukleáris mérnök végzettséget szerzett. Ezenkívül
nagyon ért a fizikához is, amit néha-néha tanítani is szokott.
15 évesen, mikor első gimnáziumi nyári szünetét töltötte otthon, egy nagy trauma következett be életében. Egyik nap reggel, mikor felkelt,
és kiment a konyhába hogy készítsen reggelit magának, eléggé félelmetes dolgot látott: édesanyja, aki mindössze ekkor még csak 43 éves volt,
minden előjel nélkül hirtelen szívhalálban lelte utolsó pillanatait. Érdekes volt, mert nem volt szívritmuszavara, nem dohányzott, és nem is ivott.
Ez ekkor nagyon megviselte őt, illetve édesapját egyaránt. Ekkor apja úgy gondolta, jobb lesz ha a nyár hátralévő részét a nagyszüleinél tölti, ami
így is lett, és a nagyszülöknek hála viszonylag hamar sikerült újra egy életerős fiatalt csiszolni az ifjúból. Visszatérése után kollégiumi társai
segítették át őt a nehéz időszakon, ami már múlóban volt a nagyszülei segítsége végett, de azért csak-csak hiányzott neki az anyja hiánya. ✞ Nagyjából ezután kezdett hinni az okkultizmusban, és ez a mai napig megmaradt, rendkívül hisz a mai napig is az okkultizmusban, és a mágiákban.
Egyik kollégiumi társával 17 évesen kisebb bűnöket követtek el, csupán a szórakozás végett. Volt szinte minden, boltból lopások, emberektől pénzlopás,
de kizárólag csak olyantól, akinek meglett volna a kellő fizikuma ahhoz, hogy védekezzen. Sosem használtak sem kést, sem fegyvert, hogy az áldozat esetleg
tudjon védekezni, ugyanis úgy gondolta, hogy csak a gyenge, buta emberek bántanak náluk gyengébb embert. Miután betöltötte a 18.-dik életévét, édesapja egy
autóval lepte meg őt, amivel elmentek a barátjával Ausztriába, Bécsbe. Ezután úgy döntöttek, hogy átnéznek Magyarországra, egy köpésre van, és még sosem volt
egyikőjük sem ott. Kapuvárra esett a választásuk, és ott estefelé bementek egy szórakozóhelyre, beszélgetni, inni. Miután már mind a kettőjük elég sokat ivott
dönteniük kellett, hogy menjenek, vagy maradjanak egészen addig, amíg ki nem józanodnak. De ha részeg az ember, akkor nem tud olyan okos lenni, és ő sem volt az
éppen abban a pillanatban, és a barátja sem, ezért úgy döntöttek hogy elindulnak hazafelé, és majd Németországnak nagyon az elején, valahol Bayrischzell környékén
éjszakáznak, úgyis arrafelé laktak az anyai nagybátyjáék, csak azt nem tudták otthon vannak e, mert sokszor utaznak mindenfelé. Mindenesetre elindultak, azzal,
hogy lesz majd ami lesz. Már Eisenerznél tartottak, mikor egy civilautóban szolgálatot teljesítő rendőr leintette őket. Előszőr leállt a rendőrnek, majd miután
az ellenőrzésre került a sor, a rendőrnek feltűnt az irdatlan büdös szeszszag, és ezt pontosan tudta is Horst, ezért részegen úgy döntött, hogy padlógázzal elindul,
hogy megmutassa a rendőrnek, hogy ki is az igazi fasza csávó. Ezután a rendőr bepattant az autójába, majd nem követte őket. Nem tudják azóta sem, hogy miért nem,
mi történhetett, de remélték hogy lerohadt a rendőrnek az autója, a rendszámot pedig elfelejtette. Egyenesen a határ előtti benzinkútig mentek, ott vettek ételt és italt,
majd ott töltötték az éjszakát az autóba. Reggel kijózanodva hazatértek Németországba.
Mivel elég nagy tudása volt ezekből, ezért már sokszor felmerült benne, hogy ezzel nagyon sok pénzt tudna keresni, ha illegális célokra használná. Távol áll tőle
a nagy pusztítás, és általában ezért szokta elvetni az ötletet, úgy gondolja, hogy aki megvenné a terveit az illegális életben, az valószínűleg használná is azt,
és nem egy olyan történet volt már a múltban, hogy egész városokat robbantottak fel. Többször kapott fenyegetéseket, hogy ha nem segít egy-egy bizonyos embernek,
esetleg szervezetnek akkor mi fog rá, és az egész családjára várni. Ezekben a levelekben az összes közeli rokona neve, fényképe, születési ideje, és jelenlegi
tartózkodási helye megjelent. Ekkor fordult legelőszőr a rendőrséghez, és a német kommandó sikeresen letudott csapni a szervezetre. Úgy gondolja, hogy nem
feltétlen kell mindent megoldani a hatóságok nélkül, habár nem túlságosan kedveli őket, de azért mégiscsak ha baj van, ők tudnak igazán segíteni rajta. Még sosem
volt dolga a rendőrséggel, legalábbis az akták alapján, mert mindig sikerült megúsznia a dolgot adatfelvétel nélkül is, bár a bűnlajstroma pont az ellenkezőjét
mutatja.
Mivel nem igazán talált olyan munkát, ami megfelelt volna neki, ezért fél évig irodai kisegítő volt, majd ezután sikeresen állásinterjúzott
egy közép-németországi atomerőhöz. Itt, mint nukleáris mérnök vett részt a munkában, ami tetszett is neki, de valahol máshol, a világba egy jobb állás lehetősége
kecsegtette. Nem sokára az alkalmon kapva egyik barátja társaságával, édesapját Münchenben hagyva elhagyta a kontinenst. Itt aztán új barátokat szerzett, új kapcsolatai lettek,
a munka végül nem sikerült neki, ezért jelenleg munkanélküli, néha egy-egy magánórát ad az embereknek.