[Aidan Noriega]

Aidan leül a kanapéra, előredől egy kicsit, a térdeire, vagy afölé könyököl.

- Hát, ha érdekel, nagyon szívesen elmesélem az elejétől, de akkor hallgasd végig!
Meg se várja, míg válaszolsz, vagy reagálsz, rögtön közbevág.
- Foglalj helyet, ha akarsz, gyújts rá nyugodtan.

Egy fém tárcát kap elő a zsebéből, kidobja az asztalra. Abban egy sor cigaretta lapul, öngyújtóval.
- Légy a vendégem. – kínál belőle Aidan. Kicsit fészkelődik a kanapén, keresi a szavakat hol kezdje, illetve a gondolataiban is fürkészik, szeretné nagyjából pontosan visszaidézni neked, hogyan történt ez az eseménysorozat.

Az első találkozás a Mad Piston’s Pubban történt, ahová Esther betért, Aidan itt pultozott. Természetesen rögtön kiszolgálta őt, és csevegésbe kezdtek. Aidan pár perccel később érezte, hogy sok a kérdés, és a lány kezdett kicsit gyanússá válni a szemében. Nem tulajdonított neki túl nagy jelentőséget, bár azért annyira igen, hogy vigyázott arra, hogy mit mond el neki. Egyébként általános csevej folyt le: Esther beszélt arról, hogy orvoshoz kell mennie, Norah kérdezte, hogy mi a baj, itt még ő is ott volt. Elmondta, hogy pszichológushoz tart, csak előtte betért ide, illetve szóba került, hogy Esther nemrég költözött ide. Norah aztán elment, a többi vendég is lassan elszivárgott, csak ketten maradtak. Bemutatkoztak egymásnak, beszélgetésbe kezdtek egymás hobbijairól, ki mit szeret, de csak felületesen, ismerkedő jelleggel.

Aidan megáll a mesélésben, szinte hallhatod, hogy forognak, kattognak az agyában a fogaskerekek.

- …vagy még aznap, vagy másnap történt, hogy Zander és Hug kivarrta a két karom.

Aidan kiforgatja karjait, megmutatja a tetoválásokat. Főleg keletibb motívumokat látsz rajta: lótuszvirág, a keleti tanok ábráit, vagy legalábbis arra hasonló szimbólumokat, illetve a jobb könyöke alatt az „If you have to ask you’ll never know” feliratot. Ha szemfüles vagy, még egy mosolygó smiley-t is észrevehetsz a jobb karján, az ábrák között megbújva.

- Megvan! – csattan fel, folytatva a mesét.
Aznap este történt, mert Aidannek a karjai még be voltak fóliázva a friss varratok miatt. Esther aztán megint újra felbukkant a pubban, sokan voltak aznap este is. Aidan a kanapén ült friss tetoválásaival, az embereket figyelte. Észrevette őt is, hogy belépett, de látta, hogy nem egyedül jött, így csak messziről szemlélte párszor. Nem vitte túlzásba a nézelődést, talán csak a megjelenésének, és a múltkori beszélgetésnek szólt az átlagosnál egy cseppel több pillantás.

Esther előbb Lucianhöz szólt pár szót, majd nagyjából mindenkihez, aki ott volt a közvetlen közelében. Aidan a pulthoz sétált a pultoslány (itt épp Lorena) üres pohárra való felhívására. A pultnál Esther megérintette Aidan vállát, a férfi barátsággal átkarolta őt egy rövid pillanatra. Megkérdezte, mi újság, a lány röviden elmesélte, hogy a minap Dashhel és Shane-nel elrakták magukat rendesen.Aidan megjegyezte, hogy akkor ezért a kólakúra. Esther aztán itt kifigyelte, vagy észrevette magának Luciant, így Aidan kiment a levegőre. Nem akart beleszólni a beszélgetésbe, nem akart tolakodni, így otthagyta a helyiséget, járt egy kört a városban. Semmi sértettség vagy elutasítottság nem volt benne, hiszen nem is volt alapja ennek az érzésnek.

Mikor visszaért, Jack elhívta Aidant egy rövid üzletre a Mirror Parkban, ekkor már Lucian is ott állt. Tíz percen belül elintézték, és visszatértek a pubba. Esther ekkor egy másik férfival beszélgetett, akivel jött, de nagyon nem illett a fickó a pub látványába. Aidan nem is igen figyelt oda rájuk, senkire sem figyelt kimondottan, leült, és csak nézte az embereket. Nem igazán hallott semmit a beszélgetésekből, kisebb hangzavar alakult ki odabent, de egy pillanatban kiszúrta, hogy Esther célzottan Aidanre mosolyog. A férfi elmosolyodott, intett neki, csak úgy hanyagul, ahogy általában emeli a kezét.

Du-dumm.

Néhány rövid perc elteltével Aidan ismét a pub elé sétált, odabent megállt a levegő. Esther, és a másik, fehér nadrágos férfi még mindig kint beszélgettek. Csak szemlélte a kinti népséget, nem hallgatózott. Aidan Jackhez lépett, érdeklődött az üzlet sikeréről, hiszen Aidan az üzlet alatt nem volt végig jelen, figyelte a környéket. Zajlott még köztük – illetve hát mindenki között a beszélgetés odakint.

Kicsivel később a kapu körül gyűlt össze a kinti csapat, mindenki beszélgetett valakivel. Esther Shane-el beszélgetett, meg azzal a fickóval, akivel jött, Aidan is a maga körére figyelt. Ő csak néha-néha pillantott a lány irányába, de többször is elkapták egymás tekintetét, aztán hamarosan le is léptek hármasban.

Ezután történt, hogy a klub legurult a partra, sütögettek, jól érezték magukat, a sztori szempontjából releváns dolog nem történt.

_________________________________________________________________________

Másnap Estont lekísérte Zander és Aidan a parti kondihelyhez. Elmesélte a többieknek, hogy Esther megtalálta őt Facefinderen, váltottak is pár szót. A két tag élénken érdeklődött, mi a helyzet, Aidan azonban rövidre zárta annyival, hogy „Majd ahogy esik, bár szükségem van az idegenekkel való ismerkedésre”. Még este írt neki, hogy ha van kedve, ugorjon le a Mad Pistonsba.

Úgy is lett, ezen az átlagos hétköznap délután a srácok ismét a pubban ücsörögtek, az élet értelméről és egyéb, emeletes témákról beszélgettek… dehogy. Valószínűleg ment az ökörködés, jókedvű volt a csapat. Esther is betért később, de a szokásostól eltérő szettben: nagyon hivatalosnak nézett ki. Többen meg is jegyezték, hogy „ne már”, kicsit heccelték, Aidannek azonban őszintén tetszett a lány megjelenése, ő a dícsérők kevés tagot számláló táborát erősítette.

Aidan aztán leheveredett a kanapéra, Esther pedig mellé huppant. Beszélgettek kicsit az új varratokról.

Du-dumm.

Ezután folytatódott tovább a beszélgetés, ugratás, megjelent Shaddy is, és kettesben hátravonultak. Pár perccel később egy táskával jött ki a lány, és távozott is.

Később azonban visszatért vadonatúj, ragyogó supporter dzsekijében, a műhelynél találta meg Esther a férfit. A műhely előtt többen is hülyéskedtek valamivel, főbb szerepet kapott egy receptkönyv, és egy „szinamon roll” is. Ezután lassan, egyesével beszivárogtak a pubba, Esther mindenkinek aranyosan eldicsekedett az új dzsekijével. Közben jól telt az idő, iszogattak is, hozták egymásnak az előkóstolt üvegeket, illetve ment egy játékos adok-kapok is, amikor valamelyikük felkelt a kanapéról. Szó esett róla a klubon belül, még itt, a pubban, hogy lenéznek a soron következő IFC összecsapásra. Még a pubban megbeszélték, hogy ki kire fogad, balhéból Esther és Aidan az esélytelenebb félre fogadott. Shaddy erre kontrázott, hogy ha veszítenek, megcsókolják egymást. Aidan ezt nem vette túl komolyan: ha mégis bekövetkezne, egy csókot mindenki kibír, nem? Kicsit beszélgettek még, majd elindultak a mérkőzésre.

Csoportosan megérkeztek a helyszínre, ahol a beléptetés után kezdetét vette a mérkőzés. Mindenki drukkolt, bekiabált, de végül tükörsima győzelem született az esélyesebb fél, Maskhud Islamov javára. A közönség soraiban felbukkant egy fotós is, vele Esther már előtte lekötött egy fotózást, ennek részleteit beszélték meg. Ezután a lány Aidanhez lépett:

- Mindjárt jön a nő, aztán elvisz fényképezgetni.

Aidan közben a meccsen agyalt kicsit.

- Hamar lerendezték... ja, a fotós?

-  Aham… ja, hát egy ilyen harc az tud 20 perc lenni, meg 30 másodperc is.

-  Jólvan. A képekre azért továbbra is számítok. – elmosolyodott, előzetesen már említve volt ez a fotózás.

- Hát... reméltem, hogy eljössz velem, amikor csinálja a fotókat.

- Ah, úgy is lehet, hogyne!

-  De csak ha akarsz.

-  Ráérek. – teljes természetességgel, vállait megvonva.

-  Nem akarok én rád tukmálni semmit… Helyes. – Esther is mosollyal nyugtázta a választ.

-  Gondoltam, hogy nincs másik helyes válasz. – Aidan nevetve zárta le a kérdést.

 - Nem, ezekkel csak viccelek - nyilván nem haragszom meg, ha nem jössz, mert nincs kedved vagy dolgod van - vagy azt mondod, hogy dolgod van, de közben csak nincs kedved.

A lány picit túlmagyarázza a helyzetet, amit ő maga is észrevesz - mosolyogni kezd a végére.

-  Nem, tényleg ráérek.

Kiléptek az utcára, mindenki elköszönt, ők pedig a fotózás helyszínére gurultak. A fotós már várta Esthert, segítőjével mindent előkészítettek. Aidan letámasztotta magát egy oszlopra, és figyelte az eseményeket. Folyamatosan adták az utasításokat: kicsit húzd fel a lábad, nézz erre, hajtsd le afejed kicsit, zajlott az instruálás, az alany pedig rendesen végre is hajtotta ezeket az instrukciókat. A fotós segédje körbe-körbe rohangált egy derítővel, segítve a jobb fényviszonyok elérését, így zajlott az a rövid idő.

Aidan eközben csak a lányt figyelte: ahogy néha villant a vaku, Esthert szemlélte, ahogy haján egy pillanatra megjelent a villanó fény. Teljesen el volt ragadtatva a látványtól. Esther egy-kétszer kipillantott a fiúra, szája félmosolyra húzódott.

Dum-dumm. Dum-dumm. 

Aidan valamilyen megmagyarázhatatlan okból nem tudta levenni a szemét Estherről, teljesen a hatása alá került, ahogy a férfi az oszlopra volt csavarodva.

A fotózás végén átnézték a készült képeket, megbeszélték, hogy kiküldi neki a fotókat.

Kisvártatva visszatértek a pubhoz, a szokásos jókedv és hangzavar töltötte be a kis helyiséget. Lehuppantak két üres helyre, kicsit kipihenték a mai napot. Egy rövid ideig szótlanul ültek, aztán a köztük lévő csendet Esther nevetése szakította meg. Egy vicces üzenet miatt tört ki belőle a nevetés, azt mutatta meg a fiúnak, felkelt a székből, és mellé guggolt. Közben éppen megérkeztek a szerkesztett fotók is. Ezeket mutatta meg sorban Aidannek, aki kíváncsian vetette rá magát a telefon képernyőjére.

Éppen éjfélt ütött az óra.
- Nézz ide kicsit. – szólt Aidan.

Esther felnéz a telefonból, rá Aidanre. A lány csak lassan pislog, mélyen a szemébe néz, ahogy egy picit előre hajol és valamelyest le is. Csípője egy cseppet hátra kerül, térdeit fogja közben.

Dum-dumm. Dum-dumm…

- Tényleg zöld szemed van, nem csak a fények... - halkan jegyzi meg Aidan, majd elhallgat, érzi, hogy a nyilvánvalót magyarázza.

- Mhm. – A lány kedvesen erősítette meg a felvetést.

- Az első nagyon jó lett!

- Tetszik?

Aidan rá se nézett a telefonra, úgy jegyezte meg. - Ahha.

A férfi immár nagyon elmerül a nő tekintetében. Esther mosolyogni kezd, valamelyest csábosan, szemei egy picit lejjebb csukódnak. Aidan teljesen a lány szemeibe van meredve, lassan közelít - lesz, ami lesz, nem tud ellenállni.

 Megcsókolják egymást.

Du-dumm, du-dumm, du-dumm…

Egy hosszabb szájra puszit ad Aidannek, ő pedig nem is akar engedni belőle egy darabig. Aidan egészen leengedi karjait, Esther alkarjába kapaszkodik. Ő sem akar engedni a csókból, egy kicsit talán túl hosszúra sikerült a puszi, de a lányt ez egy ieig nem zavarja. Pár hosszabb pillanat után azonban kihátrál belőle. Szemein először egy kellemes boldog tekintet fedezhető fel - utána viszont egy kis aggály. Azonnal magyarázkodni kezd.

- Öhm.. izé-- mmmhm.

Aidan a hátráláskor szokásától eltérően folytatja a hosszú szemkontaktot, elmosolyodik. Lassan a fejét rázza, kisfiús zavarában megvonja a vállát.

-  Öhm.. izé.. igyunk valamit, nem? – nevetgél Esther, mintha hetedikben lenne még.

- Mmhm... ja, jöhet, igyunk, aha... – Aidan is így van vele, vissztért a valóságba.

[Hibás ruhák.]

198-as torzóval nálam jók a pólók, nézd meg azzal!

[Aidan Noriega]

Miből lesz az oregoni cserebogár?

Aidan a Midnight Oasis-ben találkozott először a Renegades tagjaival, de nem volt azonnali haverkodás. Néhány alkalom után szóba került Aidan érdeklődése a klub és annak kultúrája iránt, de a klub tagjai kezdetben szkeptikusak vagy semlegesek voltak vele szemben, egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy komolyan érdekli-e Aidant a klub élete, vagy csak a motoros kultúra iránti felületes vonzódása vezérli. Aidan több hónapon keresztül próbálkozott azzal, hogy a pultos-vendég viszonyon túl közelebb kerüljön a klubhoz, főleg a bárban, ahol a tagok rendszeresen összejöttek, de csak lassan sikerült közelebb kerülni a klubhoz. Nem akarta erőltetni a dolgot, de úgy érezte, hogy ezt a szabadságot kereste a középiskola óta, amit egy motoros klub képvisel, és itt a lehetőség, hogy éljen vele. 
Az ember élete során egyetlen sorsfordító esély jön szembe, ami megváltoztathatja az egész életét. Ezt, ha általában józanul gondolkodik az ember, fel szokta ismerni, és tökön ragadja, majd magához húzza. Aidan úgy érezte, ez az a lehetőség, és vagy odalép, vagy örökre rab marad ebben a rendszerben, és tologathatja a rekeszeket, meg hullák között pakolhat bútorokat. Ezen gondolatok jártak a fejében, amikor rádöbbent, hogy lehet, hogy ezt az életformát keresi. Többször kellett túllépnie saját komfortzónáján és részt vennie olyan tevékenységekben vagy találkozókon, amelyek nem feltétlenül feküdtek neki.
Aidan tudta, hogy szembesülni fog azzal a nehézséggel, hogy beilleszkedjen egy olyan közösségbe, amely erősen őrzi saját értékeit és hagyományait. Egyáltalán nem volt minden tag nyitott vagy barátságos vele szemben, és Aidannek időbe telt, mire sikerült néhányuk bizalmát elnyernie. Akadtak kimondatlan konfliktusok és nézeteltérések, különösen a klub régebbi tagjaival, akik gyanakvóbbak voltak az új, felbukkanó, „wannabe-biker” arcokkal szemben.

A változás akkor következett be, amikor Aidan egy este bizonyíthatott magával szemben. Ezen az estén a Renegades egy másik csoporttal került konfliktusba. Az egyik fickó a bár előtt felborította az egyik motort, miközben a tulajdonosa egy pofon kiosztása okán sétált utána. Az eseményt éppen végignézte az ajtóból, és gyilkos tekintettel ráugrott a rongálóra. Aidan – ki tudja miért, lehet ez volt az a sorsfordító pillanat – kettejük közé ugrott. Szólt nekik, hogy ne itt öljék meg egymást, mert nem akarnak rendőrségi ügybe keveredni, és különben sem akar mentőt hívni senkihez, pláne nem egy hullához. A mondata befejeztével a rongálóra nézett, majd a másik oldalról már kapta is a következő pofont – a motor tulajdonosa volt az, nem vette jó néven, hogy közéjük állt. Eltelt pár másodperc, majd a motoros engedett a szorításból, felállította a motorját, majd fújtatva visszasétált a bárba. Aidan a félholtra csépelt embert a falnak támasztotta, majd miután meggyőződött róla, hogy még él, szintén visszasietett. Mire beért a helyiségbe, több mellényes is rá szegezte tekintetét, és ujjait, majd odahívták az asztalhoz.

- Ez baromi bátor dolog volt, haver. – szólt az egyikük.
Aidan csendben hallgatott, meg volt rémülve.
- Azért ne várd, hogy megdícsérlek érte, legközelebb **te** leszel az, akit állon váglak, ha még egyszer ilyet csinálsz.
Aidan némán bólintott egyet, majd a balhézók asztalához ment. Fogott egy tálcát, és elindult összeszedni az üres poharakat, üvegeket.
Ezen a rövid szakaszon, ami nagyjából három-négy méter lehetett, valami olyasmit érzett, amit azelőtt soha, és azóta sem. Mintha felhőkön járna, a teste lebegne, és szélvészgyorsan elérte az asztalukat. 
- Srácok, most elmondom, mi lesz. – közölte az asztaltársasággal. Legjobban saját magát lepte meg ezzel a mondattal. – A barátotok tönkretette az egyik motort, és most engem akarnak felkoncolni azok a mellényes fickók. A rongáló kint fekszik félholtan, ha nem siettek, talán odakint fog meghalni, vagy vérbe fagyni. Jó lenne, ha kitalálnátok mi legyen,…

Aidan egy baráti paskolást érzett a jobb vállán. Csak lesütötte a szemét, a szeme sarkából egy felvarrót látott.
- Folytasd csak, nem akartam zavarni.
-…szóval jobb lesz, ha kifizetitek a kárt, és elviszitek a haverotokat, mert ezek felgyújtják a helyet, és nem őket fogják gyanúsítani.
Kisvártatva a Renegades jelen lévő tagjai megyegyeztek a másik csoporttal. Összedobtak némi pénzt - persze jóval többet, mint amennyi a valódi kár -, és értésükre lett adva, hogy a jövőben nem szívesen látják őket itt.
Néhány tag jó szemmel nézte, hogy Aidan kiállt a klub tagjai mellett, ami némileg mély benyomást tett rájuk. Ez az esemény volt az, ami megváltoztatta a tagok Aidannal szembeni hozzáállását, és elkezdték őt egy fokkal komolyabban venni.
A klub néhány nappal később meghívta Aidant egy közös motorozásra. Aidannek nem volt saját motorja, de mivel nem akart leégni, gyorsan cselekednie kellett, és bételt egy motort. Ezt nyíltan, a közös motorozás elején közölte a többiekkel, a klub pedig megengedte, hogy a sor legvégén csatlakozhat a vonuláshoz, legalább egy autóhelynyi kihagyással. Kicsit kicikizték a bérelt motor miatt, de ez inkább csak csipkelődés, kóstolgatás volt, semmint bántólag tették.

A közös motorozás, és ami utána következett, bár kihívásokkal teli kezdet volt Aidan számára, jelentős mérföldkőnek bizonyult az ő útján a klubhoz való tartozás felé. A bérelt motorral való érkezés és a sor végén történő csatlakozás, akkor talán kínosnak tűnhetett, végül lehetőséget teremtett számára, hogy bizonyítsa elkötelezettségét és szenvedélyét a motorozás iránt. A következők történtek ezután:
Az ezutáni időszak során Aidan igyekezett mindenkihez tisztelettel viszonyulni, és megértette, hogy a klubban mindenkinek ki kell érdemelnie a helyét. A klubtagok, bár eleinte csipkelődtek, fokozatosan elkezdtek Aidant elfogadni, amint látták, hogy őszintén érdekli őt a közösség, és a kultúra, amit a Renegades képvisel. Néha aztán ismét csatlakozhatott rövidebb túrákhoz, közös krúzolásokhoz a városban, és ezen utak során Aidan megmutatta, hogy képes tartani a tempót és tiszteletben tartani a klub motorozási protokollját, még ha a bérelt motor nem is volt a legjobb választás.
Aidan később rájött, hogy a klubhoz való tartozás nem csak arról szól, hogy jókor van jó időben; a nehéz időkben mutatott elkötelezettség és támogatás az, ami igazán számít. Ez a tapasztalat megerősítette benne a döntést, hogy valóban része akar lenni a klubnak, és hajlandó volt keményen dolgozni annak érdekében. 
Ahogy Aidan még csak barátja sem volt a klubnak… mondjuk, csak ismerőse volt a Renegades MC-nek, egy váratlan fordulat által kapott lehetőséget arra, hogy megmutassa elkötelezettségét és hasznosságát a klub számára. 
A klub egy nagyszabású rendezvényt szervezett, ami nemcsak a közösség számára volt fontos esemény, hanem a szélesebb, civil közönség számára is, mivel a cél a motoros kultúra népszerűsítése és jótékonysági célú adománygyűjtés volt.

Az esemény sikere nagymértékben függött a zenei fellépőktől, amelyekért Eddie volt felelős. Eddie azonban váratlan eltűnése miatt nem tudta teljesíteni a feladatát, és senki nem is érte el, így a klubnak gyorsan kellett cselekednie, hogy ne boruljon a rendezvény. Aidan, aki tudott Eddie helyzetéről és a rendezvény fontosságáról, önként jelentkezett, hogy átveszi a feladatot. Aidan azonban nem volt járatos a zenekarok és fellépők világában, így az egész egy hatalmas kihívásnak bizonyult számára. Napokon át kutatta a helyi zenekarokat, és egyéb előadókat, megpróbálva olyan művészeket találni, akik illenek a klub rendezvényének hangulatához és elérhetőek az adott dátumra. Rengeteget telefonált, pedig utál telefonálni, inkább aztán e-maileket küldött, és, hogy a komfortzónáján kívül is mozogjon, személyesen is találkozott a potenciális fellépőkkel, hogy meggyőzze őket a részvételről.

Kemény munkája és eltökéltsége meghozta gyümölcsét: nem csak sikerült megerősítenie a már korábban Eddie által felvázolt fellépőket, de egy másik, feltörekvő zenekart is sikerült megnyernie az eseményhez. A rendezvény napján a zene kiváló volt, a hangulat óriási, és a klubtagok – akik kezdetben szkeptikusak voltak Aidan képességeit illetően – talán le voltak nyűgözve, ahogyan megmentette a helyzetet. 
Ez az esemény nem csak a rendezvény sikerét jelentette Aidan számára, hanem azt is, hogy a klub tagjai némileg újraértékelték őt, mint egy potenciális tagot. Az, hogy Aidan képes volt átvállalni és sikeresen lebonyolítani egy ilyen kritikus feladatot, amikor a klub szükséget szenvedett, megmutatta, hogy ő valóban elkötelezett a közösség iránt, és kész segíteni, akár nehéz helyzetekben is.
Aidan erőfeszítéseit és sikereit követően a klubtagok egyre inkább úgy tekintettek rá, mint aki valóban hozzájárulhat a klub életéhez, és ez erősítette meg a döntésüket, amikor arról volt szó, hogy Aidant prospectként fogadják-e.
Zander javasolta először, hogy Aidan kapjon egy prospect patchet. Ez jelentős fordulópontot jelentett Aidan életében a Renegades MC-hez való viszonyában. Zander, aki már egy ideje figyelte Aidan elkötelezettségét és hozzáállását, úgy érezte, itt az ideje, hogy hivatalosan is felvesse Aidan esetét a klub előtt.
Egy estén, amikor a klub tagjai szokásosan a klubházban lógtak, Zander felállt, hogy beszéljen. A hangulat eleve barátságos és nyitott volt, ami ideális alkalmat teremtett Zander számára, hogy előhozza Aidan ügyét.

- Hé, srácok. - kezdte Zander, a tekintetét végigsöpörve a klub tagjain, akiknek figyelme ekkor teljesen rá irányult. - Szeretnék beszélni nektek Aidanról. Láttátok őt körülöttünk az utóbbi időben, és láthattátok, mennyire odavan ezért az egészért. Úgy gondolom, érdemes lenne neki egy esélyt adni, hogy bizonyíthasson. Mi lenne, ha innentől prospectként tekinthetnénk rá?"
Zander szavait csend követte, ahogy a tagok megfontolták a javaslatot. Néhányan még messze nem tisztelték, de már ismerték Aidant azok után, amit a közelmúltban tett a klubért, különösen a közös motorozás és a rendezvényükön való segítség után. Mások még mindig kíváncsiak voltak rá, kicsit tartva attól, hogy egy új tag felvételével hogyan változhat meg a klub dinamikája.
A vitát követően a klub vezetősége úgy döntött, hogy megadja Aidannek a lehetőséget, hogy bizonyítson, mint prospect. A döntést a klub tagjai támogatták, érzékelve, hogy Aidan hozzáállása és tettei összhangban vannak a klub értékeivel. Zander javaslata, amelyet a többi tag is elfogadott, azt jelentette, hogy Aidan hivatalosan is megkezdheti az útját a Renegades MC teljes jogú tagjává válás felé.
Aidannak a hír, hogy prospectként fogják tekinteni, egyrészt megtiszteltetést, másrészt komoly kihívást jelentett. Tudta, hogy ez az új státusz próbatételek sorozatát fogja magával hozni, de úgy hitte, készen állt arra, hogy megmutassa: hajlandó minden szükséges erőfeszítést megtenni, hogy bebizonyítsa, valóban hozzátartozhat a Renegades közösségéhez.

Miközben a vélemények és érvelések változatosak voltak, a közös téma az volt, hogy Aidan már mutatott jeleket arra nézve, hogy őszintén elkötelezett a klub és annak értékei iránt. Az asztalnál ülő tagok, noha különböző szemszögekből közelítették meg a kérdést, végül úgy döntöttek, hogy Aidannak megadják az esélyt, hogy bebizonyítsa, méltó lehet-e a Renegades colorjának viselésére.
A döntés, hogy Aidant prospectté avatják, nem csupán egy szavazás eredménye volt, hanem a klubon belüli közösségi érzés és a nyitottság jele is. A szavazás lezárultával és a döntés kihirdetése után Aidan érezhette, hogy a próbaidőszak kezdete egyúttal egy új fejezet kezdete is, nemcsak a kapcsolatában a többi taggal szemben, hanem gyakorlatilag az életében is.

A gyűlés után, amikor a formalitásoknak vége szakadt, a tagok egyenként közelítettek Aidanhoz, hogy gratuláljanak neki és üdvözöljék a klub prospectjei között. Ez a gesztus még inkább megerősítette Aidanban, hogy a helyes úton jár, és motiválták a következő lépésekre a teljes tagság felé vezető útján.
Ahogy Aidan megkapta prospect státuszát, a klubtagok, de főként Zander szorgalmazta, hogy rögtön egy próbatétellel álljanak elő, hogy teszteljék az új tag állóképességét és elkötelezettségét. Ez a feladat nem csak egyfajta beavatási rítusként szolgált, hanem lehetőséget is adott Aidannek, hogy megmutassa, mennyire komolyan gondolja a klubhoz való tartozást. A feladat Aidan számára egy egyszerűnek tűnő, de valójában időigényes és kimerítő feladat volt: a klub összes motorjának alapos tisztítása és karbantartása egy hétvége alatt. A feladat nem csak a motorok fizikai tisztítását foglalta magában, hanem az alapvető karbantartási munkákat is, mint az olajcsere, láncápolás és fékellenőrzés.

A feladat kihívásai többrétűek voltak. Először is, Aidan még újonc volt a motorok karbantartása terén, így sokat kellett tanulnia a folyamat során. Másodszor, a klubtagok nagyon odafigyeltek arra, hogy éreztessék Aidannel, hogy egy légyszar nyoma sem lehet a motorokon. Harmadszor, az időjárás sem kedvezett a hétvégén, így Aidan kénytelen volt a zord körülmények között is dolgozni. A műhely valamilyen oknál fogva foglalt volt, így két, felponyvázott, féltetőszerű tákolmány alatt hajtotta végre a műveletet.  Negyedszer, ekkortájt éppen Los Santosban pihent a nomád chapter néhány tagja is, így természetesen az ő gépeik sem maradhattak ki.

A hétvége során Aidan szinte aludni sem tudott, mivel igyekezett minden motorral foglalkozni, hogy megfeleljen a klub elvárásainak.  Minden klubtag csak a távolból figyelte, és leginkább élvezte, ahogy Aidan küzd a feladattal, senki nem ajánlotta fel a segítségét magától, de ha kért, adtak tanácsokat. Legfőképpen csak terhelő társaságot nyújtottak neki a munka során.

A hét végére Aidan kimerülten, de büszkén állította ki a ragyogóan tiszta és tökéletesen karbantartott motorokat. A klubtagok, akik kezdetben talán kételkedtek Aidan kitartásában és képességeiben, elismeréssel adóztak az általa végzett munka előtt. A feladat nem csak a motorok állapotát változtatta meg; Aidan helyzetét is a klubon belül, bizonyítva, hogy ő valóban része akar lenni a közösségnek, és készen áll arra, hogy megtegye a szükséges erőfeszítéseket ennek érdekében.

Ez az eseménysorozat nem csak egy teszt volt Aidan számára, hanem egy lehetőség is, hogy közelebb kerüljön a klub tagjaihoz, és megerősítse elkötelezettségét. A sikeresen teljesített próbatétel után Aidan igyekezett még több tiszteletre szert tenni a klubon belül, és egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy teljes jogú taggá váljon.

(folytatása következik)

[Aidan Noriega]

Rövid várakozás után kinyílik az ajtó. Egy dekoratív, kosztümös hölgy lép ki az ajtó mögül, és ott meg is áll.

– Üdvözlöm, Lana Rojas vagyok, jöjjön.

Aidan kifordul a székből, és belép az irodába az ügyvédnő előtt. dr. Rojas helyet foglal a nagy, faragott fenyőasztal mögött, közben Aidant is hellyel kínálja, a székre mutatva.

– Hogy van? – kérdezi kedvesen. – Nem volt nagy forgalom? Egy kávét?
– Nem, köszi. – közben fejét forgatva néz körbe a helységben.

– Rendben. A határozatot kézhez kapta, ezért is hívtam be. Arról van szó - de ez a levélben is szerepelt -, hogy az édesapjával kérvényeztük az ő büntetési ideje megrövidítését. Ehhez azonban ismernem kell néhány momentumot az Ön életéből is, ami segíthet jobban felmérni az esélyeket a büntetési idő megrövidítésére vonatkozóan, valamint szeretnénk kidolgozni a leghatékonyabb jogi stratégiát.
– Értem. Mit szeretne tudni?
– Kezdjük talán az adataival, ez a személyazonosság azonosításához kell. Mikor született, és hol?
– 1996. március 27, Portland, Oregon, de egyébként Bridgetown-ban éltünk.
– Rendben. – gyorsan fel is jegyzeteli. – A szülei?
– Carlos és Allison Noriega. 
– Az édesanyja leánykori neve?
– Swick. Tudja, a szállodás lánc Oregonban.
– Igen, hallottam róla. Esetleg valamilyen közeli leszármazott?
– Aha, valamilyen közeli-oldalági rokon, de miután az apám megcsinálta a balhéját, és becsukták, abban a pillanatban elvágták anyámtól a köldökzsinórt. Arra hivatkoztak, hogy ez a húzása igen rossz fényt vethet a családra, így mindenhonnan ki lett zárva arról az oldalról. 
Aidan mondata végén eltelt egy-két pillanat, majd a fejéhez kapva folytatja, mintha eszébe jutna valami.
– Ja, igen, ekkor még ugye csak a szerencsejátékos balhé volt terítéken. Gondolom ettől is el akartak határolódni.

dr. Rojas nyugtázva bólint párat.

– Hogyan telt a gyermekkora? Erről is beszélne néhány szót?

Aidan kicsit fészkelődik a székben, kissé előredől.

– Így, hogy anyám egyedül maradt a nővéremmel, és velem… Anyám a könyvtárban dolgozott, meg helyettes tanító volt… szóval, hogy egyedül maradt, apám családja segített be neki a nevelésünkbe, és ami ezzel jár.
– Az édesapja családjáról is tudna mesélni pár szót?
– Semmi különös, valaha Oregonba vándorolt latinok, apám szülei, meg egy fivére, egy nővére volt, és azok családja. Nem találkoztunk velük túl gyakran… Illetve ez így nem egészen pontos, kisebb korban nyilván ott voltunk náluk-velük egy csomószor, inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon maradandó emlékem nincsen róluk. Nyilván, felismerném őket, ha szembe jönnének az utcán, de ezen kívül semmi különös dolgot nem tudok mondani. Óriási segítség voltak ők anyámnak, ez biztos.

– Akkor mondhatjuk, hogy eseménytelen volt a gyermekkora?
– Szerintem tisztességes nevelést kaptunk, nem emlékszem panaszra, habár az iskola döcögősen ment.
– Döcögősen? Nem mentek jól a tanulmányok?
– Nem, a tanulmányokkal nem volt gond, az óraközi szekálásokkal inkább. „Hé, sittes kölyök!” „Apád egy mocskos bűnöző!”, satöbbi, minden nap megkaptuk. Kisvárosban éltünk, hamar híre ment annak, ha egy faipari cég vezetőjét becsukják. Tudja, milyenek a gyerekek.

dr. Rojas mélyen bólint.

– Akkor rémálom volt, de ma már nincs jelentősége. Az ember, ahogy nő, helyén tudja kezelni ezeket a dolgokat, de taknyosként ez nem megy.
– Esetleg részt vett valamilyen iskolai tanácsadáson ezzel a problémával?

Aidan kissé hátrahőköl furcsán, kérdőn néz az ügyvédnőre.

– Dehogy, akkor nem beszéltem erről senkinek. De csak az iskolaidőben volt ez a helyzet, azon kívül nem voltak gondok. Elenával eljártunk…
Lana egy pillanatra megállítja a gondolatmenetet, közbevág.
– Bocsánat, Elena a nővére, igaz?
– Igen, három évvel idősebb nálam… – Aidan a kezébe temeti arcát.

dr. Rojas szemmel követi a fiú mozdulatait, kicst előredől.

– Minden rendben?
– Persze, csak elfelejtettem, hol tartottam. – Aidan a keze mögül válaszol.

Lana halk sóhajjal hátradől a székben.

– Az iskolaidőn kívüli dolgokról akart beszélni.
– Ja, ja, igen. Szóval Elenával délutánonként a könyvtárba jártunk mindenféle foglalkozásokra, ahol Anya dolgozott, meg közben elkezdtem a kosárlabda felé nyitni.
– Sportolt?
– Hát, csak ahogy a sulisok szoktak. Az iskolai csapatban voltam irányító. Az általános iskolában csak egymás ellen játszottunk, de a középsuliban volt rendes iskolák közti bajnokság, ott voltam a csapatban.
– És jól ment? Valamilyen díj, bajnokság?
– Áh, semmi. Nem voltam egy Chris Paul vagy egy Deron Williams, nem voltam őstehetség, de nem is ment rosszul. Jó időtöltés volt, az általánosban elterelte a figyelmem a szekálásokról, a középiskolában meg egyszerűen csak jól éreztem magam. Habár a középiskola is egészen más környezet volt, szerettem azt az időszakot. Ott ismerkedtem meg Finley-vel és Quinn-nel. A kosárlabdán kívül egy csomó hülyeséget csináltunk együtt.
– Ennek hatására a tanulás is jobban ment?
– Persze, a középiskola után a Willamette University-re jelentkeztem, hála a támogató családnak.

– Az egyetem jól ment? Milyen szakon végzett?
– Nem végeztem semmilyen szakon, nem fejeztem be. Nagyjából fél év után rájöttem, hogy nem ezt akarom csinálni. A család arra ösztönzött minket, hogy tanuljunk, és ne csússzunk le, én mégsem ezt akarom csinálni, nem valami irodista alkalmazott akarok lenni, aki reggel 9-től délután ötig egy irodában fészkel, majd hazamegy. Aztán újra, meg újra, és újra.

Aidan felpillant az ügyvédnőre.

– Na, nem lebecsülve a maga munkáját, hivatását, bocsánat. De nekem ez akkor nem úgy hangzott, hogy ez lenne az én utam.
– Így jött képbe a kétkezi munka.
– Igen, egy darabig nem is ment rosszul.
– Ez hogyan történt?
– Ez úgy volt, hogy egy este Quinn hívott, hogy a bátyja csinált valamilyen költöztető céget, és hogy ha akarok pénzt keresni, akkor jelentkezzek nála. Néhány hétig-hónapig nem is ment rosszul, pénzem is volt… nem úsztam benne, de egy alap életszínvonalhoz teljesen oké volt. Alagsorokat, raktárakat kellett kipakolni, és az ott talált bútorokat, régiségeket, mindenféle csecsebecséket kellett felpakolni egy kocsira, és elvinni a megadott címekre, és ott lepakolni. Könnyű meló, könnyű pénz, felpakoltunk, elvittük, lepakoltunk, a megrendelő fizetett, és megvoltunk. Ezt leadtuk Hosley-nak, ő meg abból fizetett ki minket.

Lana átveszi a szót.

– Ekkor történt a Peterson-eset. – Aidan némán bólogat. – Itt történt, hogy a barátját, Quinn-t gyilkosságért letartóztatták.

Aidan hümmögve nyugtázza az infót.

– Nem az én ügyem, és természetesen teljes titoktartás kötelez, de ez is fontos részlet lehet. Elmesélné, hogy történt ez az eset?
– Nem értem, hogy jön ez a sztori ahhoz, hogy az apám… szóval, amiért itt vagyunk.

dr. Rojas kicsit előrébb ül a székben, karjait az asztalra teszi, maga előtt összekulcsolja kezeit.

– Azért fontos, mert az Ön életútjában a pszichológiai szakvélemény szerint ez fontos történés lehet, és az ügyünk szempontjából fontos lehet az, hogy Ön hogy látta, látja ezt az eseményt.
– Milyen pszichológiai szakvél…?

Aidan mutatóujját feltartva kissé figyelmeztető hangnemre vált.

– Álljunk meg, nem arról van szó, hogy hogyan láttam, vagy látom, hanem ez úgy történt, ahogyan akkor történt, meg ahogy elmondtam akkor a rendőröknek. Azt már meg sem kérdezem, honnan tud erről.
– Az nem is fontos most, csak szeretném, ha elmondaná, hogy történt. – Az ügyvédnő hátradől a székben, és figyelmesen hallgatja Aidant.

A fiú sóhajt egyet. Kis időre lehajtja fejét, szemeit lesüti, amolyan bocsánatkérően. A nő elmosolyodik, Aidan pedig újra halk, nyugodt hangon belekezd a történetbe.

– Aznap este megint csörgött a telefon, Hosley szólt, Quinn bátyja, hogy egy kisebb kúriához kell menni, és a szokásos munka van: van egy nagy helyiség, tele antik bútorokkal, ezeket kell kipakolni, és elszállítani. De nem a zálogházba, ahová egyébként szoktuk, hanem egy külső raktárhoz, mert sürgős a dolog, és a megrendelő jó pénzt fizetett, úgyhogy ott ne is kérdezősködjünk, fel fogják ismerni a kocsit, amivel megyünk, mindent meg fognak mutatni. Quinn még meg is jegyezte, hogy „Ez nagy pénz lesz, haver!”. Talán még fel is kiáltott. 
Beültünk a kocsiba, ő vezetett, nekem akkor éppen folyamatban volt a jogosítvány megszerzése. Szóval ő vezetett, oda is gurultunk a megadott címre. Már bőven este volt, sötét, az udvarban csak ezek az utcai lámpák világítottak. A nagy, fekete, öntöttvas kapun keresztül láttam, hogy odabent meg gengszterszerű alakok álltak, sétálgattak, mellkasukon fegyverrel. Itt már értetem, miért nem kell kérdezni semmit, ez nem a sima költöztetős meló lesz. 
Ahogy megálltunk a kapu előtt, ki is nyitották azt, és begurultunk az udvarra. Kiszálltunk, felvettem a kesztyűt a pakoláshoz. Megmutatták, honnan kell kipakolni, és ott is hagytak, nekiálltunk a melónak. 

dr. Rojas továbbra is figyelmesen hallgat, néha bólint párat.

– Billiárdasztal, óriási bárszekrény - olyan bútorok, holmik, amelyekhez a mifélék aligha juthatnak hozzá. Hallottuk, hogy a szomszéd szobában valamiféle tárgyalás vagy vita lehetett valamiről, néha ki lehetett hallani, hogy komoly találkozó folyik odabent. Nem kagylóztunk, nem a mi dolgunk, mi csak szorgosan pakoltuk a bútorokat. 
Tíz, vagy tizenöt perc múlva végeztünk is, ekkor ebből a szomszéd szobából három lövés hallatszott. Mire fordultunk egyet, bentről ugyanolyan fegyveresek jöttek ki abból a szobából, mint akik odakint álltak. Ez a fegyveres csoport nyugodtan, de gyorsan távozott a helyszínről, és ezt tanácsolták nekünk is.
– Mit mondtak?
– Azt hiszem azt, hogy „Jobb lesz, ha gyorsan befejezitek a munkát”, meg hogy „Gyors pakolás volt, kösz srácok. A pénzt a bátyád intézi, öcskös.” Ezt Quinnek mondta az egyik, még talán hátba is vágta kicsit. Aztán jött a baj. Utólag minden tiszta, de akkor sajnos, mivel lassabban reagáltunk a helyzetre, mi hagytuk el a legkésőbb a helyszínt.
Hazafelé menet a rendőrök naná, hogy félreállították a furgonunkat. Elmondták, hogy ezt a kocsit látták kihajtani egy gyilkosság helyszínéről, és el is mondták a címet. Persze, hogy ez az a cím volt, ahol mi pakoltunk. 
– Hogy történt a félreállítás?
– A járművet gyorsan körbevette két vagy három villogó rendőrautó. Egy valamilyen tiszt lépett oda a vezetőoldalhoz, és határozottan, de udvariasan kérte, hogy azonosítsuk magunkat, valamint adjuk hozzájárulásukat a jármű átvizsgálásához. Áttúrták a kocsit, persze tele volt bútorokkal, minket bevittek, és kihallgattak, hogy mit tudunk, meg mit kerestünk ott. Én ugyanezt mondtam ott is, persze, hiszen ez történt.

Lana átveszi a szót.

– Ugye ennek lett az a folyománya, hogy Önnél nem találtak közvetlen kapcsolatot a bűntett helyszínén hagyott nyomokkal – részben a kesztyű viselésének köszönhetően –, szabadlábon védekezhetett. A barátját, Quinnt letartóztatták gyilkosság vádjával. 
– Így van.

Kisebb csend ül a teremre, néhány pillanattal később Aidan szólal meg.

– Itt ébredtem rá arra, mennyire könnyen fordulhatnak végzetessé a dolgok, még ha valaki ártatlan is. Azt hiszem ennek hatására fordult meg a fejemben, hogy nekem nem igazán lesz itt jó, mert összemosnak majd az apámmal, és én is bűnöző leszek mindenki szemében, úgyhogy leléptem Los Santosba.
– San Andreasba, a pontosság kedvéért.
– Igen, oda. 
– Ott hogyan sikerült beilleszkednie? Hogyan vette fel a nagyvárosi élet ritmusát?
– Elsőre az ottani élet ritmusa, az emberek és a környezet idegen volt számára, minden sokkal gyorsabb, nagyobb volt. Éppen ezért elszánt voltam abban a tekintetben, hogy új otthonra találjak a városban. A legelső, hogy valamilyen munkát szerezzek. Ahol akkor laktam, a szállás közelében felfedezett egy népszerű bárt. Azóta már bezárt, Midnight Oasis volt a neve. Ide jártam le néha, megittam egy-egy italt, néha ott is kajáltam, így próbáltam megismerni a helyiek életstílusát és kultúráját. Aztán egy hasonló este, amikor megint lementem, valamiért beszélgetni kezdtünk Eddie-vel, ő volt a bár tulajdonosa.
– Eddie?
– Aha, Eddie egy idősebb fazon volt, sok élettapasztalattal, különös történettel. Csíptem az öreget, sok érdekes és néhány tanulságos sztorija volt. Segített beilleszkedni a városba, hova menjek, milyen helyeket kerüljek inkább egyedül, ilyenek.
– Itt említette, hogy gyakorlatilag menekülőben van a Quinnel történtek miatt?
– Igen, és Eddie felajánlotta, hogy lakhatok az emeleti szobában egy ideig, amíg nem szedem össze magam. Munkát a bárban tudott adni, az abból kapott pénzből meg levonta a lakbért, úgyhogy ki is jelentkeztem a motelből, ahol előtte laktam. 
– Milyen pozícióban dolgozott a bárban?
– Én szállítottam az italokat, meg pakoltam az árukat a polcokra. Hogy lekössem az agyam, kitaláltam egy sor egyedi italt, amelyek között voltak olyanok is, amelyek relaxáló, élénkítő hatással is rendelkeztek. Eddie aztán szólt, hogy a vendégek imádják az új italokat, és hamarosan a bárba egyre többen és többen jártak be. Gyakorlatilag a város egyik legnépszerűbb találkozási pontjává vált.

– Most hogyan telnek a napjai? – közben Lana a fiú mellényére vet egy pillantást.

Aidan azonnal vette a lapot, hogy mire kíváncsi az ügyvédnő, bele is vágott, az előző történetet folytatva.

– Sejtem, mire gondol. Hogy hogyan lettem én is koszos bűnöző, meg motoros.
– Nem gondoltam semmit, hallgatom.

Aidan halkan nevetni kezd. Egy sóhaj után elkezdi a mondandóját.

– Ezen az álláson keresztül viszonylag sok emberrel találkoztam, ide jártak aztán a srácok is. Történt, hogy egy este, amikor ugyanúgy melóztam, néhány motoros lépett be a bárba. Később egy kisebb konfliktus, szájalás alakult ki a bárban egy másik csoporttal, talán egy-két pofon is durrant. 
A mai napig nem tudom, hogy miért, de közéjük ugrottam, hogy ne itt balhézzanak, talán megpróbálva elsimítani a helyzetet. Hamar arrébb raktak, mintha ott sem lettem volna. Folytatódott tovább az adok-kapok, gondoltam, ha már úgysem tudok segíteni, vagy beleavatkozni, elszívok egy cigit odakint. 
Kint meg az történt, hogy az egyik balhézós fickó kitámolygott az ajtón. Azt vártam, mikor fog rátekeredni a villanyoszlopra. Talán ő is kezdte a balhét odabent, de ebben nem vagyok biztos, mindenesetre, ugye ittas állapotban az egyik, ott parkoló motor váltóját addig rugdosta, amíg az le nem szakadt.
– Úgy tudom, hogy a váltó a kormánynál van.
– Ennél a típusnál a blokknál volt a váltó, nem kézzel váltasz a kormánynál, hanem lábbal kapcsolgatod. Szóval, megrongálta az egyik tag motorját. Egyikük meg jött utána, hogy még nincs vége a bulinak, és amikor ezt meglátta, nekirontott. Nyilván, egy klubtagnak a motorja szent és sérthetetlen, más rá sem ülhet, nemhogy még megrongálja. Amikor a motor tulajdonosa ezt észrevette, a torkának ugrott, és nekiállt ütni-vágni a földön. Odaugrottam, megpróbáltam szétválasztani őket. Mondtam nekik, hogy ne itt öljék meg egymást, mert nem hiányzik, hogy itt járkáljanak a rendőrök. Megpróbáltam közvetítőként lépett közéjük. 
– Megvédte valamelyiküket?
– Dehogyis, miért tettem volna? Akartam beszélni a rongálóval, de ő teljesen be volt vágva mint a szög, úgyhogy visszamentünk ezzel a klubtaggal az ellenfele asztalához, és megkértem őket, hogy ha továbbra is itt akarnak duhajkodni, akkor lesznek szívesek kifizetni a klubnak a motor kárát. Ez az asztaltársaság nagyjából öt-hat főből állt, a klubból többen voltak ott. Így elsimítottuk a helyzetet. 
– A klub értékelte az Ön közvetítői szerepét?
– Remélem, hogy igen, elhívtak egy körre, bár akkor még nem volt motorom, és béreltem egyet, hogy ne tűnjek bénának, de rögtön levették. Jól kiröhögtek, de aztán mondták, hogy egy kis kör belefér, mehetek velük a sor végén.
 

[Kerékpárhoz sebesség/idő mérés]

ÖTLETEK

---

Ötlet megnevezése: Versenykerékpárhoz sebesség, táv és akár idő mérésére alkalmas kijelző, eszköz
Discord név, azonosító: Balázs, #5667
Ötlet kifejtése: Beszerezhető item formájában, vagy alapból kaphatnának CSAK a versenybringák (Tri-Cycle, Endurex, Whippet) kijelzőt, ami méri a sebességet, megtett távot/összes km-t, mint az autóknál, esetleg pluszban egy stoppert, vagy valamilyen időmérő eszközt. A többi adat, ami a lenti képen is van (fordulatszám, páratartalom, kalória stb. kevésbé fontos, mivel nehezen mérhető a játékon belül, de egy dinamikus véletlenszámot lehet akár ezeknek is adni.)
Miért gondolod, hogy indokolt a bekerülése?: Sokat szoktam menni versenykerékpárral, de sehol nem tudom mindenféle körülményesség, macera nélkül lekövetni a megtett távot, időt, sebességet, stb. amire szükség lenne, ezért gondoltam jó ötletnek, ha hasonló kütyü formában, vagy bekapcsolható opcióként bekerülne.
Csatolmány(ok): Hasonló megvalósítás tök jó lenne, mint ami ebben a modban van, a jobb alsó sarokban is látható: 

A kép forrása: https://www.gta5-mods.com/scripts/gt-bike-v

 

Spoiler

Egy kérés a végére: ha kérhetem, abba ne menjünk bele, hogy ez kinek hasznos, vagy sem, úgyis egyéni preferencia, kinek mi az, mások más miatt kampányolnak, amit én tartok kevésbé hasznosnak. Köszi!

 

[Több waypoint térképen]

ÖTLETEM

---

Ötlet megnevezése: Több waypoint kijelölése a térképen
Discord név, azonosító: Balázs, #5667
Ötlet kifejtése: Ha egy hosszabb útvonalon szeretnék végigmenni, jó ötlet lenne köztes pontokat is beszúrni, amelyeket valami oknál fogva szeretnék érinteni, vagy ezzel éppen elkerülni bizonyos helyeket, és így a GPS, vagy a térkép is arra vezetne, nem mindig a legrövidebb utat jelölné ki a téképen.
Miért gondolod, hogy indokolt a bekerülése?: Országúti kerékpározás közben hálás dolog lenne, ha ki tudnék jelölni magamnak köröket, hogy bizonyos útvonalakon, körökön anélkül végig tudjak menni, hogy ne kellene minden második sarkon a térképért nyúlni, hogy mindig kijelölgessem, merre akarok menni.
Csatolmány(ok): A fejemben valami hasonló látványra gondoltam, hogy így néz(het)ne ki: https://imgur.com/a/mlaAtId

[Lapozható brosúra, "plakát"]

ÖTLETEK

---

Ötlet megnevezése: Brosúra, katalógus
Discord név, azonosító: Balázs, #5667
Ötlet kifejtése: Néhány oldalban lapozható plakátként gondoltam ki a dolgot, ahogyan pl. a közlekedési szabálykönyv, vagy kézikönyv is kinéz IC, felhasználásban azonban ugyanúgy működhetnének, mint a plakátok. (oldalanként külön képfeltöltésekkel, maximum. 8 oldalban (4 lapos katalógus, brosúra), kitehető asztalra, vagy AKÁR falra is fellógatva...)
Miért gondolod, hogy indokolt a bekerülése?: Éttermekben, pubokban, szalonokban nagyon hálás ötlet lenne a három-négy lapos (6-8 oldal) katalógusok, étlapok, hogy egy étteremben, vagy kocsmában, kávézóban (de akár mindenféle szépészeti szalonokban is, tetoválás, körmös, fodrász, stb.) ne kelljen teleplakátolni a falat az étlapok, itallapok stb. miatt.
Csatolmány(ok): -

[Dirty Bandits Motorcycle Club]

 

[Kerékpároknál sebesség, megtett km mérése]

Én is csak ilyen apróbb könnyítésnek gondoltam, de elfogadom a fenti érveket. 

[Kerékpároknál sebesség, megtett km mérése]

Ötlet megnevezése: Kerékpároknál sebesség, megtett km mérése
Discord név, azonosító: Balázs, #5667
Ötlet kifejtése: A kerékpároknál amolyan sebességmérő/megtett táv számolására szolgáló computer lehetne a játékon belül. (ugyanúgy, mint az autóknál, természetesen az üzemanyagmérésen kívül) Ha megoldható, ezt ki-be kehetne kapcsolni, akit zavar, kikapcsolhatja, akinek meg hasznos lenne, ő bekapcsolhatná.
Miért gondolod, hogy indokolt a bekerülése?: Civil bicikliken, BMX-eken valóban felesleges, de aki sportolna, nekik fontos lehet a megtett táv mutatása, talán a sebesség kijelzése is.