[Bradley Barnes//BB]

^{Teljes név: Bradley Barnes
Becenév: BB
Születési hely, idő: New York, 1997/07/12
Hobbik: Mindenfajta labdajáték, testépítés, BMX-ezés
Függőségek: Könnyű drogok
Bűncselekmények (a rendősrég által nem bejegyzett) : Illegális fegyverbirtoklás, kábítószer fogyasztása és az azzal való kereskedés, súlyos testi sértés.
Magasság, súly:  6'4 (194cm) 213 lbs (97kg)}

BB, ahogy gyerekkori legjobb barátja Derek, szintén Harlem-ben nőtt fel. Gimnáziumi tanulmányait Brooklyn-ban kezdte, mivel nagy potenciállal rendelkezett az amerikai futballban. Az ott töltött éveiben inkább a sporttal foglalkozott, több egyetem jelentkezett be a kegyeiért, viszont az utolsó évében padra kényszerült.. A csapathoz egy új edző került, aki a szponzor fiát preferálta kezdőként, valamint a szerecsen csapattagokat, köztük Brad-et is többször rasszista szavakkal illette. Sok ilyet lenyelve Brad felhagyott az álmaival, elkezdett fényűző életet élni, ami miatt kirakták a csapatból. Régi gyerekkori barátját felkeresve érkezett Los Santos-ba, aki egyből borbély gyakornoki állást nyújtott neki.

 

[[ELLENŐRZÉSRE] Sonia Sallent]

Sonia Sallent

Magassága: 163 cm
Testtömege: 53 Kg
Hajszíne: Természetes dióbarna/Jelenleg feketére festett
Szemszíne: Barna
Született: 06/08/2002
Születési hely: Mexikó, Mérida
Anyanyelve: Spanyol
Anyja neve: Isabella Pedrosa
Apja neve: Imran Sallent
Nevelő apja: Federico Arenas
Féltestvére: Enrique Arenas

Jó/rossz tulajdonságai:

Érzelmes	Túlbuzgó
Segítőkész	Lobbanékony
Extrovertált	Hisztis
Ambíciózus	Naiv
Önzetlen	Meggondolatlan

 

Családi háttere:

Sonia szülei, Isabella és Imran a lány 6 éves koráig voltak együtt. Párkapcsolatuk már Sonia születése óta hanyatló ágon mozgott, egészen a lány születésnapjáig. Ajándékba a lány a szokásos vitát kapta a szüleitől, a szobájába vonult és onnan hallgatta a konyhából beáramló kiáltásokat. Ellenkezést hallott anyjától „Ne ne, tedd azt le!”, dulakodás, asztal és székek csikorgó mozgása szűrődött át a lányhoz. Sonia gyorsan az ajtóhoz igyekezett, szemét a kulcslyukhoz tapasztja és kiszemlél a konyhába a keskeny résen keresztül. Amint a szem elé tárultak az események, anyját pillantotta meg egy időben sikításának hangja csapta fülön. Innen a lány már csak képekre emlékszik. Apja tántorgó testére, majd a földön fekszik egy késsel a bordái között. Imádta az apját, anyjával ellentétben nagyon jó kapcsolatot ápoltak ketten, míg utóbbi csak nyűgként tekintett rá, aki a kapcsolatuk közé állt. Soniának az évek múltán vált csak világossá, hogy a vita aznap anyjának félrelépése miatt történt. Apja nem bírta feldolgozni és kést ragadott, azzal hadonászva és riogatva a nőt, próbálta jobb belátásra bírni. Ez nyilván nem volt jó döntés a részéről, de nem segített a mérlegelésben az elfogyasztott alkohol mennyisége sem. Az esetet végül balesetnek könyvelték el, ezzel a lányt és édesanyját kettesben hagyva. Nem sokkal az incidenst követően jött a képbe a férfi, akivel megcsalta Isabella a férjét. Imran, akit még soha nem látott eddig a lány, hetekkel később elköltöztette a családot a saját rezidenciájára, a lakáson túladva. Az új környezet társult a tudattal, a keserű érzéssel, amit anyjától és új nevelő apjától kapott. Egyedüli menedéke Imran fia volt Enrique, aki egyáltalán nem ütött az apjára, benne megtalálta azt a menedéket és szeretetet amit csak az apjától kapott korábban.

 

Iskolás évei:

Egy iskolába iratták be Enriquevel, viszont féltestvére két évvel idősebb lévén, fölötte járt. Gyorsan beilleszkedett az első éveiben az akkor még mindenkinek idegennek számító közösségbe. Figyelmét a tanulásra fordította inkább, mint sem a barátkozásra, de így is sikerült szoros köteléket kialakítania Amandával az osztályából. Fiatal korában az osztálytársai nem szenteltek sok figyelmet a lány szorgalmának, viszont az évek múlásával lassan rá ragadt a „stréber” gúnynév, amiért folyton a könyveit bújta és a jegyeivel foglalkozott. Egyedül Amanda tartott ki mellette és töltött vele napokat vagy éppen estéket tanulás mellett. Testvérét megkérte, hogy ne avatkozzon közbe az őt ért atrocitások miatt, nem szeretett volna még több bajt se az osztálytársaitól, se a szüleitől.

Tinédzserkora és a középiskola:

Amandával egy iskolába iratkoztak és megfogadták, hogy a múlt hibáiból tanulva most megpróbálnak egy arany középutat kialakítani a tanulás és a közösségi élet között. Egyikőjük sem szerette volna, hogyha tovább piszkálják őket.
Iskola utána szokásosan együtt töltötték a délutánt tanulással, beszélgetéssel és csajos dolgokkal. Este viszont egyre több szórakozóhellyel ismerkedtek meg, később a frissen kialakult barátságokból házibulik születtek. A két lány teljesen kivetkőzve gátlásukat, talán túlságosan is próbálva megfelelni a számukra ismeretlen elvárásoknak, szerettek volna mindenhova beilleszkedni. Sonia szüleinek ez egyáltalán nem tetszett, jobban mondva anyjának, ugyanis nevelőapja teljesen elhanyagolta a lányt, nem vett tudomást a létezéséről, így kénytelen volt mindent anyja tudta nélkül kipróbálni. Ma bent maradnak a könyvtárosnak segíteni, holnap plusz órákra megy be Amandával kémiából. Minden napra megvoltak a kifogások annak érdekében, hogy a páros jól érezze magát este. Egy ilyen házibulin akad bele Eliasba, a srác levette a lábáról mézes szavaival és nagyon gyorsan az ágyban találta magát a fiúval Sonia. Nem lehetett több nála pár évvel, mégis olyan tapasztaltnak és talpra esettnek mutatta magát a lány előtt, ami nagyon meggyőző volt számára és egyből levette a lábáról. Soha nem gondolta, hogy így fog megtörténni az első, félt tőle, milyen lesz, ha vége lesz, fájni fog, lesz következménye? Félelmei közre játszottak az első alkalmában így kissé fájdalmasnak élte meg az esetet. Arra számított, hogy ennyi volt az egész, a srác nem fogja többet keresni, azonban tévedett. Másnap az iskolában összefutottak a szünetben teljesen véletlenül. Amandától elszakadva azt a napot vele töltötte kettesben. Végig beszélgették az összes szünetet és az utolsó két órát is ellógták csak azért, hogy ismerkedhessenek. Sonia tudomására jutott, hogy Elias nem igazán az az ember, akivel elképzelhetne egy hosszútávú jövőt, de mégis tetszett neki a stílus, amit a srác képviselt, próbálta utánozni viselkedésében és öltözködésében. Napról napra több időt töltöttek együtt, a lány megtudta, hogy a Elias fogyaszt kábítószert és kérdéses társaságban mozog általánosságban. Amanda egyre féltékenyebb lett barátnőjének elvesztésétől, amiért szinte egyáltalán nem tölt időt vele csak Eliassal, így felkereste Sonia testvérét és beszélt vele. Amanda ugyanis teljesen tisztában volt vele, hogy ki Elias valójában. A srác egy kartell családból származik, egyelőre csak baráti társaságával játszák a kis gengsztereket, de idővel ők is teljes jogú tagjai lesznek a szervezetnek. Ettől tartva inkább amellett döntött, hogy ezt elújságolja Enriquének. A testvér egyáltalán nem fogadta jól a hallottakat, ő is tisztában volt vele, hogy mi fog történni, ha Sonia bele csúszik ebbe az életbe és nem szerette volna így elveszíteni egyetlen húgát. Rögtön másnap konfrontálódni akart Soniával, de mire a szobájába ért a lánynak semmi nyoma nem volt. Enrique elvitte apja Chevyjét és megindult az utcákon a lány után kutatva, meglátogatta azokat a helyeket is, amikről tudott, hogy Sonia gyakran jár oda. Sehol semmi, teljesen felszívódott. Haza felé gurult amikor az út szélén megpillantott egy egymásba gabalyodott párt, közelebb érve tisztult ki a kép annyira, hogy felismerje húgát.
Melléjük parkolt, nagy robajjal kiszállt az autóból és megindult kettejük felé. A srácot elkapta és kabátjánál fogva neki nyomta a kerítésnek. Elias felháborodva ellenkezett a fogadtatás miatt, Sonia meglepettségtől kevert felháborodással állt testvére oldalára és követelte tőle, hogy engedje el Eliast. Enrique a fogai között szinte sziszegte a szavakat Elias felé: „Soha többet ne lássalak meg Sonia mellett! Takarodj innen!”. A srácot oldalra rántotta a kerítéstől levágva őt a járdára. Elias nagy nehezen összeszedte magát a földről, megigazította magán a ruhát és ádáz tekintettel nézett rá a lány testvérére. Hosszas szemezést követően Elias hátra nyúlt a nadrág pereméhez és kihúzott onnan egy Glock 17-et. Egyből Eniquére szegezte a fegyver csövét és fenyegetni kezdte. „Most azonnal eltakarodsz előlem vagy ronggyá foglak darálni, eh!”. A szavak semmit sem jelentettek Sonia bátyjának, ő továbbra is Sonia előtt állt védelmezőleg. Elias lassan közelíteni kezdett kettejük felé, naivan a fegyvert oda nyomta a mellkasához. „Számoljak, eh?”. Kihasználva a lecsökkent távolságot kettejük között, Enrique hirtelen a fegyver oldalába ütött bal kézzel, megpróbálva lehárítani magáról a csövét és lefegyverezni Eliast. A fegyver azonban korábban sült el, mint amilyen gyorsan ő cselekedni volt képes. Elias ijedten szökdelt hátra a járdán, majd hátra fordult és elfutott a helyszínről.
Sonia tétlenül nézte testvérét, ahogy lassan, még az idő múlásához képest is lassabban, térde elengedte és aláborult a lánynak. Lenézett rá, pár másodpercig még nézte tétlenül mielőtt képes volt felfogni, hogy mi is történt valójában. Sikítva borult alá, megragadva Enrique addigra már élettelen testét és hevesen rázni kezdte, miközben a nevén szólította, könnyei alatt. Senki nem mert tenni semmit sem az eset után, a rendőrök tartottak a kartelltől, így ezt a gyilkosságot örökké kivizsgálásra rakták. Anyja és nevelőapja kicsattanva a történteken, a gyilkos hiányában csak a lányon tudták levezetni fájdalmukat és a haragot, amit éreztek a fiú elvesztése után. Sonia tétlenül, fájdalomtól kifacsartan kuporgott napokat a szobájában, míg Elias fel nem kereste őt mit sem törődve a történtekkel. Sonia biztos volt egy valamiben. Nem ő volt a hibás és tudja, hogy ki a felelős ezért! Megfogja fizettetni Eliassal valahogy azt, amit tett velük. Feltolta az ablakot és kipillantott a motoron ücsörgő Eliasra.  Igyekezve értelmes képet varázsolni az arcára, lemászott a tornác tetejére és a megszokott szökési helyén lemászott a tetőről. Oda sietett a fiúhoz és felült mögé némán karolva őt át. Elias elvitte egy motelbe, ahol magyarázkodni kezdett a lánynak, ezt ő nem így akarta csak el akarta ijeszteni, a bátyja volt a hibás amiért bele nyúlkált a fegyverbe és erről ő nem tehet. Látszólagos megbocsátást erőltetett magára Sonia, amitől a srác felbátorodva egyből neki esett, ennyire volt neki elég a jelenet. Látszólag megbánta, amit tett csak azért, hogy újra lefeküdhessen a lánnyal. Keserű hangulat, de átadta magát a fiúnak. Mire vége lett az aktusnak, egymás mellett feküdtek, Sonia éberen a plafont bámulta míg Elias, mint aki jól végezte dolgát, mély álomba merült. Hosszan merengett magában, mihez tudna kezdeni most? Mivel büntethetné meg őt? Elvett egy életet, egy számára nagyon kedves életet. Úgyhogy ő is elveszi a számára legkedvesebb életet! Oldalra fordult az ágyon, matatni kezdett a retiküljében az ágy mellett és elővett belőle egy körömvágó ollót, visszafordult a hátára és az alvó Eliasra fordította tekintetét. Felült az ágyon, hirtelen átdobta a lábát a fiú fölött és ráült a hasára. Az ollót oda tartotta közel a fiú torkához várva saját magára, megtegye? Ne tegye? Megérdemli! Ebben a pillanatban a fiún egy hidegrázás futott végig, amitől felpattantak a szemei és Sonia tárult elé, ahogy felpillantott rá. Ijedtében a lány végig szántotta Elias torkán az ollót és oldalra ugrott a vágó eszközt a torkában felejtve.
Pánikolva nézte végig, ahogy a fiú egyre több és több vért veszít, végül élettelen teste az ágyon befejezi haláltusáját.
Ott ült mellette legalább tíz percig, azon pörögve, hogy mi történt most, mit tett. Hirtelen kapkodva és enyhén remegve a mosdó felé vette az irányt, ahol kezéről próbálta lemosni az oda tapadt vért. Összepakolt és villám gyorsan, mindent magán lógatva robbant ki a motel szobából. Az első dolga Amanda felkeresése volt. Elmesélte neki még mindig pánikszerű hangvételbe hadarva, hogy mit tett. Amanda harmadik nekifutásra sem értette meg teljesen, hogy mi történt pontosan, így pár percet a lány nyugtatásával töltött. Csillapodni kezdett rajta az eluralkodott pánik és lassan elmesélte, hogy mi történt Enriquével és Eliassal. Amanda döbbenete nem volt földi mércével mérhető és gyorsan gondolkozni kezdett a lány lehetőségein. Elvitte a lányt a garázsba, az estét ott töltötte. Reggelre a telefonján egy online vásárolt jeggyel és egy telefonszámmal tért vissza Soniához. „Elviszlek egy ismerősömhöz ő majd átvisz a határon és az első reptéren kirak, ott felhívod ezt a telefonszámot és elmondod neki nagyvonalakban, hogy mi történt, onnan intézve lesz minden”. A két barát könnyes búcsút vett egymástól, hosszan ölelkezve. Biztos volt benne Sonia, hogy barátnőjét soha többé nem láthatja. A határon átutazás zökkenő mentesen történt, iratokat tőle valamiért nem kértek, a reptéren pedig az előre megbeszéltek alapján felhívta a számot. Magyarázkodnia sem kellett a férfi tudott mindent. Rövid várakozás után a terminál várakozó termében megjelent a férfi, egyenesen Soniához közelítve, nem kérdezett és még csak nem is mondott semmit csak egy köteg okmányt nyomott a lány kezébe és útba igazította a repülőjáratok között. A lány hátra hagyta az idegent és felszállt a repülőre, aminek úticélja Los Santos volt. Soniának fogalma se volt, hogy ott mi fogja várni, a városról se halott még soha, egy dolgot tudott. Jogos volt, amit tett mégis el kellett távolodnia mindenkitől, ami miatt félt. A repülőn az okmányok között váltogatva iskolai papírjait is megtalálta az ULSA néven. Sonia elhalmozva az új információk tömkelegével, azon tűnődött az út hátralevő részén, hogy ki volt az a titokzatos férfi, Amanda, hogy tudta őt segíteni ennyire egyszerűen. A lány nem tudhatta, hogy Elias, akit megölt ugyan annak a kartellnek a tagja volt, aminek Amanda családja része volt.

 

Nehézkes kezdés Los Santosban:

Kezdetben nehezen szokott hozzá az eddig számára szokatlan környezethez: Az egyetemi társai kockák voltak, nem jött velük ki túl jól, ezen kívül senkit nem ismert. A tetováló szalonban találkozott egy Diggory nevű sráccal, aki egy esti kocsikázásra invitálta a lányt. Mivel nem volt olyan ember, akit ismert volna és szüksége volt egy kis szocializálódásra, igent mondott a meghívásra. Ám Diggory nem említette előtte, hogy egy illegális versenyre hivatalosak. Picit megszeppenve fogadta a meglepetést, izgatottan várta a rajtszót. A verseny hamar kudarcba fulladt, a rendőrség éppen a környéken járt, ezért a versenyzők felkészülés nélkül, hirtelen indultak neki a versenynek. A sofőr egyáltalán nem számított a hirtelen rajta, kapkodni kezdett, ami csúfos végkifejlettel végződött. Az első kanyar előtt belecsapódtak egy kőfalba, amitől a lány kevésébé, Diggory súlyosan megsérült. Nem kellett sokat várni a rendőrök érkezésére, értesítették a mentőket. Mivel a lány kisebb sérülésekkel megúszta, kiszállíttatták az autóból, a telefonja elkobzását követően. Sonia pánikba esett félt a visszatoloncolástól, a fiatalkorúak börtönétől. Diggory barátja, Leroy megállt az eset mellett, kérdezősködni kezdett. Sonia kihasználta, hogy a rendőrök figyelmetlenségét, kipattant a járműből, át szállt Leroyhoz, nagy sikítássokkal jelezve, hogy taposson a gázba. A sikeres mentőakciót követően Dorian, a két srác egyik barátja felajánlotta, hogy nála húzhatja meg magát a lány.

Dorian, miután befogadta Soniat, mindenben segítette őt, sokat beszélgettek filmeztek együtt. Hirtelen egymás karjaiban találták magukat, ezt követte egy romantikus este. Másnap a két fiatal a Tequi-la-la-ban szeretet volna picit kikapcsolódni, egy buli keretében. Itt ismerte meg Sonia Khalidát, aki akkor pultosként dolgozott. Egy vén fazon megközelítette a lányokat, megpróbált hatás kelteni mindkettőre, sikertelenül. Miután az öreg elment, a két lány mosolyogva nézett egymásra, nevetgélni kezdtek a történteken. Felvették egymást a közösségi médiás felületen, hamar társalgásba torkollott.

(to be continued...)