[[ELLENŐRZÉSE] Benois Clifford [Szerkesztés alatt]]

Kedves naplóm.... vagy mit kell ide írni? Na a lényeg, hogy kezdd rendbe jönni minden, ami volt. Mentális problémáim már nincsenek, dühkitörések sem, kezd minden a régi lenni. A szerkesztőségben van pár ember mondjuk, aki fel tud húzni, ez rendszeresen meg is történik, de már nem foglalkozom velük. A kinevezésem óta többet dolgozom, ami egyébként nem zavar, mert elveszi a figyelmem a bajoktól. Oh, btw. vettem egy új a utót.... öhm a márkáját nem tudom, viszont vannak ezek az afro csoportosulások, nekik van ilyen. Cabrio és ha beszerelik azt a valamit, aminek nem tudom a nevét, nem vagyok egy műszaki zseni, akkor tudják ugráltatni az autót. Engem is győzködtek, de egyelőre óckodom tőle. 

Pár napja valami suhanc jött az irodához és inzultálta a kolegínákat, amit természetesen nem hagytam, de lekevert egy pofont, és elhajtott. Szintén ezen a napon, de este fele a rendőrséghez tartva láttam őt, az egyik gyakornokkal és még pár másik emberrel, gondoltam kiszállok, hogy tisztázzuk. A barátja akkor nekem rontott, és lényegében, ha nem jön oda egy szerkesztőségi tag, talán le is szúrhattak volna.

Ennyi történt a közelmúltban, de mindig elfelejtem a napi vezetést, ezért áttérek a hetire.....

 

[[ELLENŐRZÉSE] Benois Clifford [Szerkesztés alatt]]

A mindig új élet...

 

 

"Elgondolkozik azon az emberiség, hogy a mentális problémák nem az egyén, hanem a társadalom okozta ingerek miatt alakulnak ki? Tudom… könnyebb az áldozatot hibáztatni, de hány ember vesztét okozta a populáció könyörtelen hozzáállása? Az én történetem is egy ilyen emberről szól. Ja… igen…. egyébként ez egy napló, a pszichiáterem szerint jót tesz a mentálishigiéniámnak, illetve azt tanácsolta még, hogy készítsek egy nem túl részletes „utónaplót” kiskoromtól, de a fontosabb motívumokat fejtsem ki, amennyire tudom. Na de, akkor kezdjünk is bele, hiszen sok mindent kell még papírra vetni."

1970-et írunk.  Az év novemberében megszületett Gerald Clifford. La Chaux-de-Fonds-ban nevelkedett szüleivel, akik óragyártók és kereskedők voltak. Jól éltek, de miért E/3-ban írom? Szóval jól éltünk, ezért atrocitások értek engem, mivel a városkában, ahol nevelkedtem és születtem nem volt sok jómódú ember. Kiközösítettek, megvertek és az általános iskolai éveim ebben a terrorban teltek. Ezután a szüleim azt gondolták, hogy ebből a városból el kell költözni minél előbb és Nizzába költöztünk. Életem legszebb évei voltak ezek. A gimiben szerettek az emberek, voltak barátaim és az általános iskola okozta depressziót le tudtam küzdeni. A gimnáziumot itt végeztem el és érettségi előtt állva tanakodtunk szüleimmel, hogy hova tovább? Szüleim a jogot erőltették és én megadtam magam, érettségi után irány a svájci jogi egyetem, német nyelven. Nulláról kezdtem, de gyorsan belejöttem. Az anyanyelvem francia. Igazából itt semmi extra nem történt... itt ismertem meg az első barátnőmet, akivel a kapcsolat csak pár hónapig tartott. Lediplomáztam, de inkább a politikai életbe folytam bele. Szülővárosomat szerettem volna megreformálni, mint társadalmilag, mint gazdaságilag. Egyébként pozitív csalódás volt nekem, hiszen megválasztottak polgármesternek. Mivel ezeket csak magamnak írom, ezért őszinte sorokat kell a papírra vésnem. Részben sikerült a várost és lakosságát egy jobb irányba terelni, de azért voltak korrupciós és sikkasztási ügyek, ami nem derült ki. Abból összeszedtem egy kis vagyont, majd lemondtam és tovább álltam. Amiket ott megéletem meg is érdemelték, ez egy bosszú szerű procedúra volt. A pénzgyűjtés után Amerikába költöztem és végre el tudtam helyezkedni a kompetenciáimnak megfelelő helyen. Kiépítettem egy ügyvédi céget, ahol öten dolgoztunk együtt. Egyik nap bejött az irodába egy idegen anyanyelvű férfi, talán olasz vagy spanyol lehetett, valami latin külsejű. Felért, hogy intézzem a szórakozóhelye jogi ügyeit, illetve a marketinges és könyvelési feladatokat. Valamennyire értettem hozzá, de hivatalosan nem csinálhattam, meg papírom sem volt róla. Ezt el is mondtam a férfinak, aki csak annyit válaszolt: „Holnap visszajövök”.

És tényleg visszajött másnap a kezében két diplomával. Az egyik közgazdász, a másik kommunikáció és médiatudomány volt. Nem tudtam hova rakni a dolgokat, a nevemmel dátumokkal, minden rendben volt. Egyből rájöttem, hogy itt az alvilág egy igen jeles képviselőjével van dolgom, ezért mérlegelnem kellett. Ha nemet mondok, akkor benne van a pakliban, hogy elraknak lábalól. Ha igent mondok, akkor pedig a rendőrségbe kerülhetek kereszttűzbe, ami egy fokkal azért jobb a halálnál. Így én lettem a szórakozóhely új mindenese, az irodában. Meglepően jól ment a hely, sajnos a nevére már nem emlékszem. Ennél a munkahelyemnél erősödtem meg és váltam magabiztossá. Egyik nap mentem be a hely irodájába, de még a bejárathoz sem érve láttam villogó rendőrautókat, bevetési egység, járőrök és minden rendvédelem kint volt és láttam, hogy a főnököm és pár alkalmazott a falhoz van szorítva. Kicsit meglepődtem, de gondolkodás nélkül mentem oda, és bemutatkoztam. Csodák csodájára sikeresen eltusoltuk az ügyet, valami droggal kapcsolatos volt, talán az egyik buliban volt valaki, aki osztogatta és feldobták a helyet. Természetesen belsős emberek voltak, de kibeszéltem, hogy erről nem tudunk, megnézhetik a helyet. Szerencsére a kamera nem volt üzembe, szóval bizonyítékuk sem volt. Ez egy jó pont volt a főnök szemében és autóval, házzal és sok-sok pénzzel ajándékozott meg. Gyűlt a vagyonom és már nem akartam ebben a helyzetben lenni. Nem volt lehetőségem előre lépni, ezért egy fontos döntést hoztam meg. Nevet váltottam és Párizsba költöztem. A nevem Benois Clifford lett. Párizsban nagyon rosszul voltam, depresszió, szorongás és félelem. Ez a sok negatív egy idegösszeomlást eredményezett, amiből felépültem, viszont a depresszió megmaradt és pszichiátrián kezeltek. A pszichiáterem ezt a napló hülyeséget ajánlotta és ezért kezdtem írni. Tehát Párizsban vagyok, sok diplomával…. Ezért elhatároztam, hogy egy céget alapítok, ami újságírással fog foglalkozni. Fél évig én kerestem a történéseket, egyedül írtam és szerkesztettem meg a cikkeket. Volt időm kibontakoztatni a bennem rejlő újságírót, talán mondhatni, hogy mindent megtanultam ez idő alatt. Sokan olvasták, volt 1-2 támogató, így lehetőségem volt pár embert felvenni. Egy remek csapat jött hozzám, baráti társaság és együtt dolgoztunk. Csináltunk klipeket, írtunk, videókat készítettünk, fotózást tartottunk és egyre terjedtük és terjedtünk. Összejött a pénz egy kisebb irodára, ahol közösen tudtunk dolgozni. Itt kezdődött minden. Itt találtuk ki a cég nevét, ami Paris Hot Secrets lett. Egyre több volt a befolyt összeg, felkérések, reklámozások, utána adtunk marketing tanácsadást is, mindennel foglalkoztunk. Felvettem pár szakembert és kibéreltünk a város szívében egy irodaházat. Kiegyensúlyozott volt az életem és sínen voltam. Esténként ittam mindig egy kis vodkát egy szivar társaságával. Ez egyre jobban beépült a mindennapjaimba is, és alkoholproblémáim lettek. Nem tudtam foglalkozni a céggel, viszont tudtam, hogy fontos, ezért eladtam az államnak, hogy jó kezekbe kerüljön. Az alkoholt segítséggel sikerült lerakni, a szivart megtartottam, viszont nem tudtam Párizsban maradni, mivel az alkoholra emlékeztetett, ezért Los Santosba kerültem. Pár nap alatt találtam magamnak egy remek munkahelyet a Weazel Newsnál, ahol pár nap alatt elértem azt, hogy saját rovatom legyen, illetve a minap kaptam egy szép kinevezést. Ezek a sikerek a mentalitás állapotomat jó útra terelik. Egyik jó barátom és munkatársammal, Saeko Hana-val, az ő segítségével vásároltunk nekem egy autót, és ő lett a fotósom. A legjobb a szakmában. Én oktatom a gyakornokokat és az egyetemi hallgatókat is. Jelenleg egy nagy volumenű terv van a tarsolyomban, de ez még a közeljövő zenéje.