[Kérelem az Önkormányzattól]

Tisztelt Los Santos County Sheriff's Department.

 

Egy sértett vádemelési kérelme iránt folytatott nyomozáshoz szeretnék információkat kérni a 2023.01.24. 22:00-kor történt Mirror Parki hívásról.

 

Köszönettel: Arthur Collins, Városi Tanácsos

[Hogyan kerül egy 20 éves orosz lány Amerikába?]

Hogyan kerül egy 20 éves orosz nő Amerikába?

Avagy Serjoscha Anna története

 

Anna. Jelentése kegyelem, könyörület, báj. Nevét a föld és termékenység istennőjéről kapta. Egy mozifilm utáni jól sikerült este következménye lett Anna. Szülei akkor még nem voltak házasok, alig pár hónapja jártak együtt. Édesanyja mindenképpen meg akarta tartani a babát, édesapja mivel látta, hogy mennyire erőlködik a nő, belement. Vitalij nem állt készen még az apaságra egyáltalán, de ezt csak ő tudta magában, senkivel nem osztotta meg. Egy irodában dolgozott, mondhatni befolyásos ember volt. Miután kiderült hogy Sofia terhes, Vitalij a munkába temetkezett, nem volt bátorsága szembenézni a tudattal, hogy felelős lesz egy ember életéért. A 9 hónap eltelte után egy hétköznap este Sofia egyedül hívta magának a mentőt, egyedül szállt be, és egyedül küszködte ki Annát. Mindketten tudták hogy lány lesz, tisztában akartak vele lenni, ezért csináltak egy tesztet még a terhesség középtáján. Rengeteget vitatkoztak a születendő gyermek nevén, végülis Vitalij nem szólt bele, hagyta hadd döntse el Sofia, mintha ezzel is kimutatta volna a jövőt. Tudni kell azt, hogy Anna felmenői között nem szerepelt ez a név. Azon az estén, ahogy kihúzta a szülésznő az anyaméhből, és édesanyja meglátta a szőke kis göndör fürtjeit, egyből tudta hogy Annának fogja nevezni.Javaslom, képzelj el egy napsütötte szőke hajtincsekkel ékesített, babaarcú görög szobrot, és próbálj meg neki más nevet adni.

 

Másnap este Sofiát hazaengedték a kórházból, mindent rendben találtak vele is és a Annával is. Vitalij egy üzleti úton volt, csak vasárnap este ért haza. Sofia nem is kereste őt, annyira izgalomban volt Anna miatt, átrendezte az egész lakást, feldíszítette mindenféle színes lufikkal, ketyerékkel. Az üzletember  mit sem tudott az egészről, idegesen várta a megszületést. Egyben biztos volt: ő nem hajlandó végignézni ahogy vér közepette kihúznak egy gyereket az élettársa vaginájából. Neki az túl sok lett volna már, amúgysem volt valami pezsdítő a szexuális életük.

 

Vasárnap este, amikor Vitalij benyitott az ajtón, olyan érzése volt, mintha az összes orosz vadászgép orra az ő koponyáját böködné belülről, szíve úgy vert mint egy olajszivattyú, pár pillanat múlva összecsuklott alatta a világ. Sofia észre sem vette, a gyerekszobában volt elfoglalva a babával. Később, amikor lefektette Annát, és kiment a folyosóra, meglepődött a földön fekvő eszméletlen férfin. Miután sikerült felkelteni őt, Vitalij egy szót sem szólt egész éjszaka. Együtt lefeküdtek, azonban felkelni már egyikük sem a saját ágyában kelt fel. Vitalij az éjszaka folyamán olyan idegösszeroppanást kapott, hogy tudta: vagy ő megy innen el, vagy nem fogja az idegrendszere túlélni. Azonban Sofiát szerette teljes szívéből. De minden mást ami vele járt, azt nem. Főleg a közös gyereküket. Megjegyezném, 28 évesek voltak mindketten. 

 

Vitalij az éjszaka folyamán olyan lépésre szánta el magát, amit soha életében nem tudott visszacsinálni, és gyökeresen nyomot hagyott az egész család életében. Amint elaludt Sofia, a férfi egy kispárnával és az agyában a menekülni akarás vágyával megfojtotta a nőt. Miután megbizonyosodott róla, hogy a nő már nem él, bement a sötét gyerekszobába. Hallotta ahogy szuszog a kisbaba. Kezében tartotta a párnát, a baba feje felé rakta és...

Most gondolom azt hitted hogy megöli a saját gyerekét. Akármilyen is volt az apja, az ösztöne hirtelen felébresztette őt. Mintha egy vödör jéggel leöntötték volna. Nem is, egy hordónyival. Ahogy nézte a szuszogó babát, nem volt ereje semmihez. Egy órán keresztül csak állt, és nézte Annát. Amint az ablakon beszűrődött a nap felkelő sugara, eldobta a gyilkos fegyvert és elment. Senki sem tudja hova. Munkahelyén sem találták többet, mint az az évek folyamán később kiderült, a bankból felvette az összes pénzét aznap reggel.

Annára a szomszédok találtak rá. Pontosabban felfigyeltek a nyitott ajtóra, amit Vitalij nem csukott be távozásakor. Ahogy bementek, egyből hívták a mentőt, és próbálták újraéleszteni a már kihűlt testet. A nagy zűrzavarra felsírt a kislány, mire felfedezték őt is. Így került Anna két naposan árvaházba.

 

Az árvaház, ahová anna került.

 

Az árvaházban a társai kinézték őt, egy szerencsétlen gyermeknek tartották, ezért a távolságot is tartották tőle. Annánál már az első osztályban észre lehetett venni, hogy ő nem olyan mint mások, hiába kezdték el befogadni, a lány ritkán vett részt az össznépi tevékenységekben. Túlságosan elfoglalta a tanulás. Ha maradt ideje, a könyvtárból hozott könyveket olvasta. Szerette a krimiket, a titkosügynökös regényeket. Tulajdonképpen már gimnáziumba járt, mikor megfogalmazódott benne, hogy ő mi akar lenni. Pontosabban ki. Utálta azt a rendszert amiben élt, minél előbb szabadulni akart abból az életből, ami neki jutott. Nem bírta nézni, ahogy mindenkinek voltak barátai, ünnepekkor a családok összegyűltek, ő meg a szobájába zárkózva zokogott. A kolostorban nem szerették. Kényszerből kellett ott laknia, ezt jól tudta ő is és az intézmény lakói is. Anna sokáig őrlődött, mint egy búzaszem a malomkövek között. Végső elhatározása van otthagyta a gimnáziumot, holott a legjobb tanulók közé tartozott.

 

Miután megtudta a kolostor, hogy Anna nem hajlandó tovább tanulni, kénytelenek voltak kirakni az utcára. A lány napokig a híd alatt, boltok raktárába bújt el. Nem volt semmilyen rokona. Kivéve az apját, de ő nem tudott hallott róla sohasem. A nővér azt mondta neki, hogy meghaltak a szülei. Anna túl okos volt ahhoz, hogy elhiggye. Hallotta a sugdolózásokat, hogy az anyjával valami szörnyű történt.

 

 

Anna kilépett a kolostor kapuján, amit nagy robajjal rázártak. Fogalma sem volt merre menjen, azt tudta hogy minél távolabb innen. Elővette a nővér tárcáját, amit egy óvatlan pillanatban ellopott az épületből. 4 rubelért felszállt a Moszkvába tartó buszra. A leszállás után lassú, ráérős léptekkel bandukolt az utcákban, nem tudta mitévő legyen. Az irányt a vasútállomás felé vette. Ezerféle helyre ment innen a vonat, nehezére esett eldönteni hogy merre menjen tovább. Végül a választása Minszkre esett. Jegyet nem vett, sajnálta rá a maradék pénzét. Tudta jól, hogy mit fog csinálni. A vonat indulása előtt szállt fel 1 perccel. Megfigyelte mennyi ember szállt fel a vonatra, és hogy az ellenőr melyik végén kezdi az ellenőrzést. Gyors fejszámolás után tudta, hogy nem fog eljutni Minszkig ellenőrzés nélkül. Elhelyezkedett az ellenőrhöz képest a vonat ellentétes végébe. A vonat elindult, Anna tudta, hogy mostmár szabad. Életében először őszintén mosolygott. Sőt nevetett. Hangosan kacagott. Az arcán kinőttek a boldogság addig soha nem látott rügyei.

Ha valaki akkor látja, biztosan beleszeretett volna. És hát látta valaki.

 

Anna a vonaton

 

Ugyanis nem Anna volt az utolsó felszálló. Amint a lány felszállt, felfutott a vonatra egy férfi. Őt ugyan nem érdekelte sem az ellenőr, sem hogy hova tart a vonat. Szép öltönyben volt, láthatóan tehetős ember lehetett. Már az állomáson felfigyelt az országban ritka hajszínű nőre. Ugyanis Anna haja szó szerint világított a szőkeségtől. És meg kell jegyezni, a lány ugyancsak kívánatos volt. Ki ne figyelne fel egy 18 éves szőke bombázóra. Ám Annának nem tűnt fel, mennyire felhívja magára a figyelmet, pusztán a jelenlétével.

Észrevette őt a férfi is. Felszállt a vonatra,, beült az Anna mögötti kabinba. Ezen a vonaton külön kabinok voltak, mindegyik 4 személyes, poggyásztartóval, kis asztallal, szemetessel. Anna és a férfi is egyedül utazott. A férfi teljesen magánkívül volt Anna miatt, muszáj volt megszereznie. Nem is maga a lány érdekelte, birtokolni akarta a testét. Volt valami a kisugárzásában, ami vonzotta őt. A férfi agyalt, hogy hogyan szerezze meg a nőt. Előhúzta a kis bicskáját, ami mindig nála volt. Lyukat fúrt a kabinokat elválasztó fa szerkezetbe. Benézett óvatosan a lyukon, és felülről pont Anna melleire látott rá. Ez csak mégjobban fokozta a nő iránti vágyát. Gondolkozott, és rájött, hogy a vonaton túl veszélyes, bárki megláthatja. Eltervezte, hogy megvárja míg leszáll Anna, és egy óvatlan pillanatban elkapja.

Ebben a tervben megnyugodott, leült az ülésébe, és nyugodtan figyelte a tájat.

Majdnem elbóbiskolt, amikor hangos csattanásra ébredt fel. Azonnal kifutott az ajtóba, és körbenézett. Annát és egy fel lökött ellenőrt látott. A nő szaladt a leszálló kabin felé. A férfi azonnal felkapta a holmiját és futott a nő után.

Anna ott állt az ajtóban, a vonat zakatolva haladt tovább. Visszanézett ahonnan jött, és egy férfit látott felé futni. Alig pár másodperce volt dönteni. Ekkor meghallotta a fékek csikorgó hangját. Tudta mit kell tennie. Kinyitotta az ajtót, és ugrott.

A férfi amint látta a lányt kiugrani az ajtón, egy pillanatra megdermedt. De aztán megvadította a nő bátorsága, és ugrott ő is.

Anna felsikitott, amint lecsapódott a jobb válla a földre. Gurult párat, majd hason fekve megállt. Elnézett a vonat felé. Nem hitt a szemének. Egy férfi ugyanazt tette amit ő. Kiugrott a vonatból. Miért jött utána? Anna okos volt, tudta hogy az ellenőr nem lehetett ilyen gyors. Kivárta inkább az eseményeket. Jól esett neki pihenni a fűben.

A férfi már tapasztaltabb volt, az ugrásból gurulásba ment át, és egy bukfenc után talpra állt. Körbenézett. Mindent erdő vett körül, kissé odébb egy patak csörgedezett. Csak fákat látott, és a hason fekvő lányt. Az ösztöne mindennél jobban felerősödött, mint egy párducnak, aki megérezte a zsákmányt szagát. Elindult Anna felé.

Minél közelebb jött a férfi, Anna annál jobban kezdett félni. Ám akárhogy akarta, nem bírt felállni. Csak látta ahogy jön felé.

Egy fuvallat megfújta a haját, és hirtelen kirázta a hideg. Rájött, hogy kiszakadt a nadrágja. A combja tisztán látszott. A férfi már odaért hozzá. Megállt felette, és így szólt:

-Szia szépség. Most olyan élményben lesz részed, amiben még nem volt.

Anna még jobban megijedt, de mozdulni nem tudott. Tudta mi az a szex, de sosem foglalkozott vele. Nem volt tudatában annak, hogy mit hoz ki a férfiakból a kinézete. Csak azt tudta, hogy most bajban van.

A férfi ledobta a táskáját, megragadta a kiszakadt nadrágot, és letépte róla. Alatta egy csipkés bugyit talált, azt is egy rántással leszedte Annáról. Látszólag magánkívül volt a férfi. Felhúzta a lány derekát, és megfordította. Anna fejében hirtelen egy gondolat ütötte fel a fejét. Ő valamilyen vonzalmat érzett a férfi iránt. Valami azt súgta a fejében, hogy nekik közük van egymáshoz. Ennek ellenére ellenkezni akart, de egy pofonnal eszméletét vesztette. A férfi éppen nekiállt volna megerőszakolni a lányt, de valami miatt felnézett. Az állomás felől két rendőrt látott sétálni a sínek mellett. Felé jöttek. Ráfókuszált a két emberre, és mint egy hidegzuhany, úgy jött a tudatára, hogy csak pár lépésre vannak tőle. Felkapta a táskáját, és elszaladt. A rendőrök miután meglátták a kiszolgáltatott lányt, tudták mit fognak tenni.

Legyünk őszinték, ez még Oroszországban történt. A lány magánkívül volt. Ő még mielőtt elvesztette az eszméletét, tudta hogy mi fog vele történni. A helyi kórházba egy véres, megerőszakolt lányt vitt be két, látszólag felszabadult rendőr.

Anna másnap reggel a kórházban ébredt, sajgó testtel. Nem tudta mi történt vele pontosan. Eszébe jutott a sok regény, amit olvasott, a bennük szereplő hősnők, és elhatározta, hogy ki foga deríteni ki volt aki így megkeserítette az életét. Így került ki idő előtt a kórházból Anna. Egy kis faluban volt, megkereste a vasútállomást. Az állomáson álldogáló kalauztól eligazítást kért, egy kis patakot keresett. A kalauz megmutatta az irányt, Anna elindult.

Nem sokkal a patak elott, Anna megtalálta a helyet. Azt a bizonyos helyet. Leült egy fatuskóra, és a szemén kicsordult egy évek óta bent tartott könnycsepp. Anna zokogott. De nem tartott sokáig, hamar erőt vett magán, mivel erős lány volt. Megint eszébe jutottak a regények, a hősnők. Elkezdett kutakodni a földön. Nem tudta mit keres, de valamit találni akart. A földön észrevette a lábnyomokat. A regénybeli hősnő biztosan észrevette volna a 4 különböző lábnyomát, ám Annának ez nem tűnt fel. Azonban más igen. Egy kis barna tárca egy fűcsomó mellett. Anna izgalomba jött, azonnal kinyitotta a tárcát, megnézte mi van benne. Rengeteg pénzen kívül semmit nem talált. Visszaült a tuskóra, kezében forgatgatta a tárcát. Ahogy forgatgatta, kiesett belőle egy láthatóan régi, megviselt papír. Megnézte, és nem hitt a szemének.

 

 

Folytatása következik...