Norbi01

Február 7, 2022

Hiába telik az idő, nem érzem azt, hogy bármennyivel is jobb lenne a helyzet. Sőt talán egyre kilátástalanabb kezd lenni ez az egész. Sorra követtem el a hibákat, de először fel se tűnt, hogy azok lennének. Aztán most meg itt vagyok... teljesen egyedül, nincs senki akihez tudnék fordulni. Próbálok ismerkedni és emberek közt lenni, mert addig legalább kicsivel jobb, de nem igazán találok senkit aki felé megtudnék nyílni.

Szívesen járnék továbbra is a Tequi-la-la-ba, mert őszintén szerettem azt a helyet, de biztos vagyok benne, hogy nem lenne jó ötlet ott megjelennem azok után amik történtek. Próbálom kerülni a konfliktust ezért nem megyek oda ahol összefuthatok velük... pedig nagyon hiányoznak mind.

Finderen is folyton újra és újra szembe jönnek velem a képeik, látom, hogy boldogok.. aminek amúgy örülök, csak kicsit fáj, hogy én nekik egy cseppet sem, hiányzom.

Január 31, 2022

Már meg se lepődök... szokatlanul túl jól ment minden pár hétig. De nyugalom, a világ rendje helyre állt ismét itt vagyok a gödör alján. Nem tudom megindokolni, hogy miért. Talán a munkanélküliség miatt vagy fogalmam sincs, nagyon nem volt kedvem és motivációm arra, hogy bármit is kezdjek magammal. Elkezdtem teljesen szétcsúszni, szinte senkivel nem tartom a kapcsolatot csak otthon szenvedek már napok óta. De ha mégis elmentem és találkoztam valakivel, akkor is éreztem, hogy... valami nincs rendben, nem vagyok oda való. Vagy nem is tudom...

Ezért aztán valamelyik nap elmentem a "Tequi-la-la"-ba, mert már tényleg beleőrülök a semmit tevésbe, jót fog tenni a bulizás, meg amúgy is találkozni a lányokkal... Szeretek ismerkedni, de nem tudom... valahogy most nagyon nem volt hangulatom az egészhez. Nem elég, hogy a számomra ismeretlen emberekkel nem sikerült kapcsolatot felvennem, de ami még jobban zavar, hogy Kay-ék között is olyan furán éreztem magam, mintha... csak ezt tudom, mondani, nem voltam oda való. És tudom, hogy csak beleképzelem az egészet, de akkor is...

Hamar le is léptem a buliból, ráadásul szó nélkül, amit kicsit bánok is, mert legalább köszönni köszönhettem volna, de most már ez nem is fontos. A lényeg, hogy amikor haza mentem, ittam egy kicsit, sírtam, ittam még többet, amíg Sei haza nem ért, utána meg elkezdtünk beszélni... Nem igazán tudom eldönteni, hogy jó dolog volt, hogy megtörtént-e ez a beszélgetés vagy sem. Annyi biztos, hogy kiderült amitől kicsit féltem, hogy nem lesz nekünk közös jövőnk... És bármennyire is fáj ez az egész, talán jobb is az, hogy ez most kiderült, mert már a felszín alatt éreztem, hogy kezdi megrontani azt, ahogy viszonyulok felé és ha tovább erőltettük volna, akkor azt hiszem, hogy nagyon sok fájdalmat okoztam volna neki, amit meg nem szerettem volna, mert attól függetlenül, hogy nem működött ez az egész, attól még szeretem. És úgy érzem, hogy ezt kellett tennem, hogy megkíméljem magamtól.

Nem tudom mit kezdjek magammal... Teljesen egyedül érzem magam, nem tudom kihez fordulhatnék. Újra és újra elvesztem azokat akik sokat jelentenek számomra. Talán van amikor már nem éri meg küzdeni és tényleg egyszerűbb lenne csak... feladni.

Január 24, 2022

Már hetek óta foglalkoztat a gondolat, hogy mit is akarok kezdeni magammal... hát nem igazán sikerült rájönnöm még, csak annyit tudok, hogy nem azt amit most csinálok, ezért beszüntettem a vállalkozásom és most igazából ugyan ott vagyok ahol eddig csak mellette nem dolgozom, ami... hát nem igazán tudom, hogy jobb vagy rosszabb.

Emellett történtek dolgok a magánéletemben is.. konkrétumot nem igazán mondhatok, de most volt pár nap amíg kicsit mosolyszünet volt a párommal, illetve néhány barátnőmmel. Most úgy néz ki, hogy megoldódni látszódnak a dolgok, de nem tudom, hogy valóban jó ötlet-e ez az egész, mert habár nagyon szeretem őket, kicsit furán érzem magam ettől az egésztől.

Sajnos ezen kívül nem igazán tudok mit mondani, nem éreztem túl jól magam a héten ezért nem sok minden történt amiről tudnék beszélni.

Január 17, 2022

Előző héten arról beszéltem, hogy nekem nincs szükségem senkire ahhoz, hogy boldog legyek, hisz ott vannak a barátaim... amihez amúgy még most is tartom magam, de... úgy alakult, hogy találtam valakit. Vagyis a "találtam" talán nem a legjobb kifejezés, mert már elég régóta ismerjük egymást Kay-en keresztül és amúgy elég sokszor is találkoztunk már előtte. És most valahogy kialakult valami. Vagyis nem... nem "valami" alakult ki, hanem annál sokkal komolyabb dolog, mert szeretem, úgy ahogy előtte talán senki mást... és tudom, hogy már sokszor mondtam ezt a múltba még itt is többször elmondtam már ezt, több különböző személyre, de most tényleg tényleg így érzem.

És kár lenne tagadni, hogy sok dologban nem hasonlít az egész ideára, amit elképzeltem magamban. Az, hogyha vele akarok lenni bizonyos lemondásokkal jár, gondolok itt olyan hosszútávú célokra, mint pl. a családalapítás, ami persze megoldható, de nem egészen úgy és olyan módon ahogy én azt szerettem volna. Illetve kicsit szokatlan még ez az egész helyzet, ami miatt nehezen tudom kimutatni az érzéseimet iránta mások előtt, még barátok előtt is ott van ez a szorongás, de azon dolgozok, hogy ezt elnyomjam magamban, mert nem szeretnék fájdalmat okozni annak akit legjobban szeretek.

És lehet, hogy most ez után úgy hangzik, mintha nem is lennék annyira boldog, pedig igen. Senki mellett nem éreztem magam ennyire biztonságba, mint most. Senkinek az ölelése és a nevetése nem okozott annyi örömöt számomra mint az övé, és egy ártatlan pillantásában akár órákig eltudnék veszni és a világon semmi mással nem foglalkozni... Elnézést ha nagyon csöpögős volt, de a lényeg amit mondani akarok az-az, hogy ezek a nehézségek, ezek az áldozatok olyanok, hogy... gondolkodás nélkül feláldoznék érte bármilyen célomat, álmomat, mert ezekre nincs szükségem, ha ő velem van.

Január 10, 2022

Egyébként sok dolog történt az elmúlt héten, de kevés az olyan dolog amiről megéri szót is ejteni. Igazából elég sokat voltam bulizni az elmúlt napokba, akár szórakozóhelyen, akár barátoknál, sőt még szórakozóhelyen is voltam barátoknál... már ha ez így érthető.

Igazából eljutottam arra a szintre, hogy rájöttem, hogy nekem nem KELL nekem senki, hogy boldog legyek... mármint párkapcsolati téren. Ami nem azt jelenti, hogy elzárkózok mindenki elől még ha lenne is valami, csak szimplán nem fogok azon görcsölni, hogy "Nekem meg kell találnom a nagy Ő-t". Ha véletlenül megtalálna akkor annak örülök, de amúgy meg ha nem.. nem zavar. Igazából nem tudom, mi miatt változott meg a hozzá állásom... vagy, de.. tudom. Ugyanis nekem vannak a legcsodásabb barátaim és mellettük megvan minden ami számít.

Január 4, 2022

Hétről-hétre egyre rosszabb és egyre nehezebb jó képet vágni az egészhez. Borzasztóan magányos vagyok és tudom, hogy a pszichológus is azt mondta, hogy ne próbáljak meg görcsösen találni valakit és tanuljam meg szeretni magam úgy is ha egyedül vagyok... Nem tudom, szerintem ezzel nincs igazán baj, de mégis egyszerűen egyre nehezebben viselem az egyedül létet. Egyre több barátom/ismerősöm talál magának valakit én meg még mindig itt vagyok egyedül. És a félre értések elkerülése végett én nagyon örülök mindannyiuknak, szóval ne lásson bele senki semmit.

Nem tudom, hogy az egyedüllét miatt vagy pontosan mi az oka, de mostanában sokat gondolok azokra akikkel meglett volna az esély bármiféle kapcsolatra, csak elszúrtam, mert...féltem. Van olyan akire többet gondolok, mint másokra... sőt, talán többet, mint az összes többire együttvéve, de nem tudom... hiába mond valamit a szíved, ha a tested összes többi porcikája ellenzi az egészet, akkor nem tudsz úgy dönteni, hogy az jó legyen.

December 27, 2021

Ismét eltelt egy nem túl mozgalmas hét. Mindig bajban vagyok azzal, hogy mit meséljek, hogy ne tűnjön teljesen szánalmasnak és szomorúnak az életem, kicsit talán az, de legalább ne tűnjön annak az egész.

Hát ugye múlthéten mondtam, hogy gondolkozok azon, hogy ismételten felkeressek egy pszichológust... Igazából ez még hét elején meg is történt. Felkerestem Norah Allen doktornőt ismételten és megbeszéltem vele egy találkozót... és nem viccelek egyszerűen imádom azt a nőt egy borzasztóan kedves és aranyos nő és mégha azt túlzás is lenne állítani, hogy megváltoztatott ez az egy alkalom, de tagadhatatlanul nagyon sokat segített.

Nem tudom, ezen kívül nem sok minden történt... főként barátokkal voltam. 23.-án például kicsit sokat ittam, szóval a 24. kicsit másnapos fetrengéssel telt. Jó nem az egész nap, de a nagy része.

Ezen kívül elkezdtem fotózni, mint új hobbi, bár nem tudom annyira talán nem vagyok ügyes benne, nem is nagyon teszem ki sehova csak magamnak, de arra, hogy elüssem az időt arra pont elég jó.

December 25, 2021

Hibabejelentés

Hiba leírása: A vinewoodi ruhaboltnál (1-es a mapon) találtam egy jármű dealer NPC-t aminek szerintem nem kéne ott lennie.

Reprodukálás: (...)

Releváns logrészlet: (...)

Kép/videó a hibáról:

Megjegyzés: .(..)

December 24, 2021

Hibabejelentés

Hiba leírása: Nagyjából egy hete vettem észre, hogy az alapjövedelmet nem feltétlenül kapom meg. Általában az 1. óra után járó kifizetés szokott leggyakrabban elmaradni, de van, hogy az 1.-t megkapom, de a 3.-at már nem. De majdnem minden nap előfordul ez.

Reprodukálás: Igazából nem nagyon sikerül rájönnöm, hogy pontosan mikor fordul elő ez a probléma, mert van, hogy interioron belül is megkapom és van, hogy az "utcán" se, szóval nem látok igazából semmit ami kiváltaná ezt.

Releváns logrészlet: Nem hiszem, hogy ehhez kapcsolódóan lenne használható log részlet.

Kép/videó a hibáról: A "2021-12-22" napon látszik, hogy az 1. órai kifizetés kimaradt, de ezen kívül ez egy visszatérő probléma, például ma hajnal 2-ig tartó RP során se kaptam meg az 1. óráért.

Megjegyzés: Próbáltam figyelni, hogy mi okozhatja ezt, de nem találtam valószínűsíthetően kiváltó okot.

Discord név és azonosító (opcionális): Franklin#3093

December 21, 2021

Huh... hát őszintén szólva elképzelésem sincs, hogy mi újat mondhatnék... Egyre rosszabbul érzem magam az ünnepek közeledtével, borzasztóan egyedül érzem magam és hiába ismerkedek meg újabb és újabb, érdekesebbnél érdekesebb srácokkal egyszerűen nincs semmi. Nincs meg a szikra, hiába szimpatikus... Az is lehet, hogy csak türelmetlen vagyok és csak a karácsony miatt akarnék ennyire sürgősen találni valakit, de... hát.. nem tudom. Mélyen legbelül kicsit félek attól, hogy nem tudok úgy szeretni senkit a történtek után, bár remélem, hogy csak túl reagálom ezt az egészet. Elkezdtem gondolkozni azon, hogy lehet ismét el kéne mennem pszichológushoz, bár nem tudom, hogy mennyit segítene.

Próbálok igazából minél kevesebb időt egyedül tölteni, de azért nehéz... Hiába vannak ott a barátok, sokszor nem merek nekik írni, mert attól félek, hogy úgy éreznék, hogy rájuk akaszkodok és valószínűleg nem lenne ilyen csak túl gondolom ezt az egészet, de azért mégis kicsit félek tőle. Még azért többnyire szerintem sikerül kifelé ezeket nem mutatnom, nem szeretném, hogy sajnáljanak vagy csak furcsán nézzenek rám az emberek...

December 13, 2021

Oké, hát igazából a hét első felében ugyan úgy dolgoztam, mint előtte, ezért nem igazán volt időm bármit is csinálni, ezért eléggé nyomasztó is volt már a végére ez az egész. Viszont amire végre szabadultam a munkától, tényleg annyira nem volt kedvem semmihez, hogy borzasztó nehezen vettem rá magam arra, hogy bárhova is menjek, bármit is csináljak, ami kicsit talán abszurdnak hangzik, hogy szarul érzem magam, mert nem tudok elmenni sehova, találkozni bárkivel és aztán azért nem megyek el sehova és nem találkozok senkivel, mert szarul érzem magam, én is tudom, hogy hülyeség, de néha ez ilyen. Mindegy igazából találkozgattam barátokkal, ismertem meg új embereket és hasonló szóval semmi probléma nem volt, csak a motivációt megtalálni volt nehéz.

Igazából sokat gondolkoztam azon, hogy beszéljek-e erről, mert nem beszéltem erről senkinek, még barátoknak se, mert akivel jóba vagyok annyira, hogy meg beszélhetném ezt, azzal nem tudom, mert... furcsa lenne, az most mindegy is, hogy miért. Szóval a lényeg! Pár héttel ezelőtt beszéltem, egy... hát... szerelmi problémáról, amiről nem szívesen beszélnék újra ha nem muszáj. Ugye beszéltem arról, hogy "jaj hát nehezen, de túl jutottam rajta"... hát nem. Hiába az eszem tudja, hogy én ezt nem akarom, sőt azóta nem is nagyon beszéltem ezzel a személlyel, de mégis itt van ez a gondolat, ami egész egyszerűen nem hagy nyugodni.

Arról nem is beszélve, hogy közeleg a karácsony, ami miatt csak még jobban magányosnak érzem magam. És hiába vannak ott a barátok, valahogy mégis más... Ha velük vagyok minden szuper, de amikor nem, akkor fojtogat a magány. És próbálkoztam az ismerkedéssel, hogy hátha segít, de nem... egyszerűen nem tudok most senkit szeretni, ÚGY igazán.

Szóval röviden pocsékul vagyok... próbálok még az eddiginél is több időt tölteni mások társaságában, mert addig jó.

December 8, 2021

Én értem mire gondolsz és én is úgy gondolom, hogy ha valakinek valamilyen sérülése van azt érdemes a kórházon túl is RP-zni, DE szerintem ez az ötlet nem, hogy nem segít ennek a célnak az elérésében, hanem még pont, hogy csak gátja lenne.

Mire gondolok? Szerintem mindenkinek ismerős a helyzet, hogy ha magadtól ráveszed magad, hogy lenyírod a füvet, elmosogatsz vagy bármi akkor sokkal szívesebben csinálod az egészet. DE ha valaki megmondja, hogy mosogass el vagy nyírd le a füvet, akkor az ember sokkal kevésbé szívesen csinálja az egészet, mert "muszáj". És ennél is ugyan ez a helyzet, ha a játékosok maguk döntik el, hogy milyen komoly sérülést akarnak RP-zni akkor sokkal szívesebben fognak akár komolyabb sérüléseket is eljátszani, de még ha nem is komolyabbat, sokkal szívesebben fogja folytatni kórházon kívül is. De ha a rendszer mondja meg, hogy mit KELL csinálnia, akkor sokkal kevésbé fogja szívesen csinálni vagy nem is fogja csinálni. Épp ezért ha valaki valamit a szabad akaratából csinál, sokkal szívesebben csinálja, mint ha muszáj.

December 8, 2021

Idézet tryradmer felhasználótól.

Egy rendszer ami az Rp-zésedet könnyíti meg. Mivel és itt nem szeretnék személyeskedni. Nagyon sokan olyan sérüléseket is egy kisebb sérülésnek Rp-znek ami már IRL kórházba vinné őket. Így a rendszer, csak megmutatja, hogy mi az ami miatt felkell keresni a kórházat. Az mellet, hogy az embereket megtanítja, óvni a karakterüket ez egy igazán sok rétű rp lehetőséget biztosító rendszer tud lenni. Én továbbiakban is úgy érzem, hogy az ötlet amit leírtam megállná a helyét a szerveren és színesítené a szerver világát.

Szerintem egyébként sose jó megoldás az, ha azt akarjuk, hogy a rendszer gondolkozzon a játékos helyett, hagyni kell, hogy a játékosok szabadon azt R-zék amit akarnak, mert ne gondoljuk azt, hogy bárki is fogja a sérülés velejáróit RP-zni akár egy törésnek, belső vérzésnek vagy bárminek ellátás után, attól, hogy a rendszer azt mondja, hogy márpedig neki ez van. És szerintem, hogyha mindenki olyan sérülést RP-zik, amit ő gondol, akkor sokkal nagyobb eséllyel fogja a sérülést a kórházból elmenve is RP-zni, mert akkor az egy olyan sérülés, amit szívesen bele épít akár csak ideiglenesen a karakterébe. Illetve lesz az a réteg, aki szívesebben RP-zik le egy belsővérzést vagy bármit, mert az az ő kreativitásából fakadó dolog és nem azért, mert "hát most a rendszer azt mondja, hogy ezt kell PR-znem". Remélem érthető az amit mondani akartam.

December 7, 2021

Szerintem egyébként nagyon érdekes ez felvetés és többnyire egyetértek is vele. Például szerintem is nagyon sok igazság van abban, hogy azért lesznek sokan kereskedek vagy alapmunkáznak folyamat, mert ingerhiány van, nem találnak olyat akivel neki tudnának állni RP-zni. De én például nem igazán értek egyet azzal, hogy kirekesztőek lennének a játékosok, a közösség. Saját tapasztalataim alapján én úgy látom, hogyha nyitsz az emberek felé, és ezt nem úgy értem, hogy nyitott vagy feléjük, hanem ténylegesen kezdeményezel nem igazán fordul elő az, hogy elzárkóznak előled vagy az RP elöl, előfordul, hogy az ember egy introvertált karakterbe fut bele és érződik, hogy nem nagyon akar veled beszélni, szorong, stb , de ez nem azt jelenti, hogy a másik játékos zárkózik el a veled való RP-től, hanem a karaktere zárkózott a te karaktereddel szemben.

Szóval a lényeg amire ki akarok lyukadni az az, hogy a játékosok és a közösség túlnyomó részben szerintem nem zárkózik el senki elöl és nyitott bárki felé, aki nyitni próbál feléjük. És szerintem ami a tényleges probléma, hogy a játékosok nagy része nem nyit senki felé. Vagy azért, mert ő már kiépített magának egy baráti kört és ezért nem tesz erőfeszítéseket arra, hogy mások felé és nyisson vagy pont azért mert nem tudja, hogy hogyan kezdeményezzen (vagy mind2).

És akárhogy nézzük jól kezdeményezni tényleg nem feltétlenül egyszerű, mert oda mehetek bárkihez, hogy "Hali van egy szál cigid?" vagy "Szia, mi a helyzet?" csak ezeknél érezni kell azt, hogy igazából nem halad semerre az egész szituáció. Kezdeményezünk és mégis ott találjuk magunkat, hogy besétáltunk egy zsákutcába, ami nem vezet semerre. És persze nem azt mondom, hogy az után nem lehet olyat csinálni, ami beindítaná az egészet, de önmagában az ilyesfajta céltalan megszólításokból a másik fél se tud nagyon építkezni, így nagy eséllyel elhal az egész. De ha úgy mész oda, valakihez, hogy pl.: "Bocsi a zavarásért, de kinek lesz a virág?" vagy "Bocsi, most tényleg nem akarok egyedül lenni, nem baj, ha ide ülök?" vagy valami... a lényeg, hogy a helyzethez kapcsolódó legyen, spontán (vagy legalább annak hasson) és a legfontosabb, hogy legyen iránya az egésznek, mert ha leszólítom a másikat, de csak egy helyben topog az egész beszélgetés, akkor ne várjuk, hogy hosszú életű lesz az egész, mert nem tudunk 1-ről a 2-re jutni és olyan helyzetbe a másik se képes csodára.

Illetve annyi, hogy igaz az, hogy az RP egy ponton megfullad, ahogy IRL is egy beszélgetés. És igazából 2 dolgot tud tenni az ember. 1. új lendületet ad az egésznek vagy 2. ha már egyik fél se tud hozzá rakni semmit, akkor engedni elhalni az egészet. DE ez se jelenti azt, hogy ez baj lenne, mert attól, hogy egy RP szituáció elhalt, attól még az tud alapot generálni jövőbeli RP-re.

Na de már így is sokat írtam és már én is kezdem magamat untatni egy kicsit a végére, szóval annyit szeretnék így kiemelni az egészből, hogy kezdeményezni kell megtanulnia az embereknek, mert legtöbbször arra várunk, hogy majd valaki odajön, de ha mindenki erre vár, akkor sose fog oda menni senki.

December 7, 2021

Huh... nem igazán tudok, most sok mindent mondani, mert eléggé unalmas volt az elmúlt egy hét. Kicsit elúsztam a munkával ezért szinte semmi időm nem volt találkozni barátokkal vagy éppen kimozdulni otthonról. És ugye itt jön ki a vállalkozó létnek a negatívum része, mivel kötetlen az, hogy mennyit dolgozol így előfordulhatnak ilyen időszakok, amikor egyszerűen nem engedheti meg magának az ember, hogy azt csináljon amit akar, mert nincs más aki megcsinálja.

Szóval most, kicsit érzem magamon ezt az egész.. nem is tudom pontosan. Kezdek kiégni, túlhajszolni magam meg hasonló, de közel van a vége. Szóval amint végzek ezzel tartok egy pár nap szünetet és találkozok a barátaimmal elmegyek szórakozni és hasonlók, mert már kezdek bele őrülni az egyedül létbe.

Tényleg nem tudok mit mondani, semmi nem történt velem az utóbbi időben, de ez a hét már más lesz, legalábbis nagyon remélem.

November 29, 2021

Kicsit bajba vagyok, mert már annyira összefolynak a hetek, hogy nem is egészen tudom, mikor mi történt.... Mindegy belekezdek és akkor majd közbe eszembe jutnak majd a dolgok.

Szóval... ugye múlthéten... na jó inkább nem ezzel kezdem, inkább beszélek először valami könnyedebb témáról, mert nem akarok egyből egy ilyen hervasztó témával kezdeni. Szóval, végre be lett jelentve a cégem. Szóval már hivatalosan is vállalkozó lettem. Kicsit furcsa még, de kezdem szokni, még nem igazán volt semmi komolyabb munkám még, csak kisebb dolgok, de hát ez is jó szerintem ennyire az elején és ebből lehet építkezni. A PR jelenleg nem a legjobb, de mivel B2B maga a cég, így nem igazán tudom, hogy hogyan változtassak, mert főleg B2C vállalatokkal volt eddig csak dolgom és ugye nagyon eltérő a megfelelő PR stratégia. De mindegy is... szerintem megleszek szóval annyira nem aggódok emiatt.

Huh... akármennyire szeretném nem igazán tudom, tovább halogatni ezt a dolgot és igaz, hogy már annyira nem is releváns az egész, de azért mégis úgy érzem, hogy meg kéne említenem... Ugye meséltem, múlthéten, hogy elmentem pszichológushoz, csak még nem éreztem magamban az erőt, hogy beszéljek arról, hogy mi miatt.... Még most is kicsit rosszul érzem magam, hogy erről beszélek, de a lényeg, hogy... beleszerettem az egyik barátnőmbe. Ami azért... furcsa, mert ezelőtt nem történt semmi hasonló és nem is vonzódok a saját nememhez, szóval sok minden megkérdőjeleződött bennem ekkor.

És azután jött az, hogy átértékeltem magamban nagyon sok mindent, átgondoltam, hogy mit is szeretnék igazán és eldöntöttem, hogy beszélek vele, erről...DE ekkor tudtam meg, hogy ő és egy másik lány... összejöttek. Szóval, ja... Így egyértelműen nem is beszéltem vele erről azóta se, de eleinte nagyon szét voltam esve, nagyon magam alatt voltam, beszéltem is róla pszichológussal, illetve kisírtam magam barátoknak, persze konkrétumot nekik se mondtam, mert tényleg nem szerettem volna, hogy ez eljusson az említett két emberhez, mert nagyon szeretem mindkettőjüket és nem szerettem volna se feszültséget generálni, se semmi hasonló. Szóval elkezdtem elnyomni, feldolgozni nem tudom melyik a megfelelőbb szó rá. De lényegében én úgy érzem, hogy túl jutottam ezen az egészen. És igen meglepően gyorsan tovább léptem a dolgon, de azt is érteni kell, hogy nagyon sok oka volt annak, hogy tovább tudtam lépni. Például, mint említettem nagyon szeretem mindkettőjüket ezért mihamarabb tovább kellett lendülnöm ezen, hogy ne tegye tönkre a barátságunk, mert még ha tudnék is nélkülük élni, egyszerűen nem szeretnék. Továbbá, mint mondtam, nagyon nehezen találtam ki azt, hogy egyáltalán szeretném-e ezt az egészet, így utána könnyebben visszatudtam táncolni az egészből, hogy talán mégse. De ami talán a végső és a legnagyobb lökést adta az egészben és nem szép dolog ilyet mondani tudom jól én is, de az az volt, amikor szakítottak, pontosabban az, hogy miért szakítottak...

Tényleg nem szeretném más emberek magánéletét kiteregetni, szóval legyen annyi elég, hogy olyan dolog történt, ami eldöntötte az egészet és tudom, hogy nekem nincs erre szükségem. Viszont arra odafigyeltem/odafigyelek, hogy mivel amikor nekem volt szükségem barátokra akkor mindig volt valaki aki ott volt velem, ezért igyekszem én is ott lenni, mindkettejüknek, bár egyikük nagyon elzárkózik és nem akar beszélni senkivel, szóval aggódok érte..nagyon... de nem tudom, mit tehetnék, ha nagyon szóba se áll velem.

November 22, 2021

Hol is kezdjem...? Áh, meg is van, kezdem egy jó hírrel. Megtettem az első lépéseket a felé, hogy legyen egy vállalkozásom. A jó hír nagyjából idáig is tart, mert habár már napok óta járok az önkormányzatra, már-már látásból ismerek onnan egyre több embert és amikor meglátnak, már tudják, hogy miért jövök, de még mindig nem tudtam előre lépést tenni a cég bejegyzése érdekében. De amúgy amit megtudtam csinálni, azt meg csináltam, gondolok itt olyanra, hogy kész lettem a weboldallal, csináltam Facefinderrel is oldalt és hasonlók. Már csak az a kérdéses, hogy mikor sikerül a céget bejegyezni.

Ezen kívül kicsit magánéletbeli dolgok következnek...Viszonylag sok szomszéddal ismerkedtem meg a napokba, egy részükkel úgy gondolom nagyon jóban leszünk, legalábbis remélem sikerült olyan benyomást tennem feléjük, hogy hasonlóan gondolják ők is, illetve voltak olyanok is akit kicsit furcsák voltak így első találkozás után, de többnyire mindenki nagyon aranyos volt és örülök annak, hogy ilyen sokszínű emberek szomszédságába lakok. De persze, nem csak szomszédokkal ismerkedtem, hanem sok más nagyon aranyos és kedves emberrel, akár a Little Teapot-ban, de amúgy bárhol.

Ha már ismerkedésről beszélünk, a hét elején megismerkedtem egy sráccal, jó nem teljesen igaz, hogy akkor ismertük meg egymást, mert már előtte is váltottunk szót, de akkor volt lehetőségünk többet beszélni, de most nem is ez a fontos. A lényeg, hogy nagyon jól éreztem vele magam, egy nagyon aranyos és vicces srác... és most jön a DE. Igazából nincs is "de" vagyis van, de nem úgy ahogy azt az ember gondolná. Igazából én se nagyon tudom megmondani, hogy mi volt a probléma, mert mondom igazából nem volt. Csak nagyon sok gondolat kavarog a fejemben, ami miatt nem lett semmi komolyabb az egészből.

Mint ahogy mondtam, van pár gondolat ami nem nagyon hagy nyugodni mostanában, ami miatt el is kezdtem keresni pszichológust, hogy át tudjam beszélni egy szakmailag hozzá értő személlyel. Nagyon sokan írtak nekem privátban és aggódtak, hogy minden rendben van-e, meg hasonlók, bár nem nagyon értettem az aggodalmat, mármint szerintem az, hogy valaki pszichológushoz megy, nem azt jelenti, hogy akkora baj lenne, de azért nagyon jól esett az a mennyiségű szeret és törődés amit akkor kaptam.

Igazából Norah Allen doktornőt ajánlották nekem, ezért fel is vettem vele a kapcsolatot, hogy megbeszéljünk egy találkozót. Végül úgy alakult a dolog, hogy nem ő hanem egy másik pszichológus fogadott, mert a doktornő akkor épp nem ért rá. Nem mondom azt, hogy már tudom, hogy mit akarok, mert nem. De annyira tényleg jó volt, hogy átbeszéltük a problémám, amit most (még) nem szeretném elmondani, de a lényeg.. ott tartottam, hogy mivel átbeszéltük, még ha nem is tud segíteni egy ilyen döntés meghozatalába, de abban segített, hogy most már sikerült megemésztenem az egészet és könnyebben látom azt, hogy merre is megyek. Már ha így érthető lett.

November 17, 2021

MUNICIPALITY OF LOS SANTOS
Vállalkozás bejelentése

IGÉNYLŐ ADATAI

Igénylő neve: Isabelle Callaghan
Igénylő születési helye, ideje: Birmingham, 28/07/1993
Igénylő lakcíme: Los Santos, Pillbox Hill 4 Integrity Way #43 (492,)
Igénylő bankszámlaszáma: 8616-045
Igénylő elérhetősége: 787-956 ((Franklin#3093))

VÁLLALKOZÁS ADATAI

Vállalkozás neve: Hummingbird, Financial & Managemant
Vállalkozás megcélzott székhelye: Los Santos, Pillbox Hill 4 Integrity Way #43 (492,)
Vállalkozás egyéb telephelye(i):
Vállalkozáshoz tartozó jármű(vek) rendszáma(i):
Vállalkozáshoz tartozó alkalmazott(ak) neve(i):

Milyen foglalkozásokat céloz meg a cég?
Gazdasági tanácsadás, marketing

EGYÉB INFORMÁCIÓK

A vállalkozás bejelentésének kérelme és annak elbírálását követően keressen fel egy illetékest a városházán! Kérjük mutassa fel érvényes személyi igazolványát, amennyiben szükséges a székhely területbérlési szerződését és tűzvédelmi nyilatkozatát!

A sikeres ügyintézést követően az előterjesztett vállalkozás bejegyzése megtörténik, mely a határozat életbe lépésének idejétől hivatalosan is működtethető.

A bejelentett vállalkozásokat itt ellenőrizheti:
https://docs.google.com/spreadsheets/d/1paAsxNDA8i-Jh6ZczitPn4x40nu4dJVNIFI8hZXPK5U/edit?usp=sharing

November 15, 2021

Los Santos

Miután megérkeztem Los Santosba eléggé megvoltam rémülve. Sokat gondolkoztam azon, hogy valóban jó döntést hoztam-e, hiába tudtam azt, hogy környezetváltásra van szükségem. Viszonylag hamar sikerült túllépnem a kezdeti félelmeken és onnantól már igazából izgatottan néztem szembe az új helyzettel.

Mivel nem ismertem nagyon senkit, hamar bele vetettem magam az éjszakai életbe, sűrűn járok szórakozó helyekre és nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, sajnos sokuktól elfelejtkeztem elérhetőséget kérni és legtöbbüknek csak a keresztnevét tudom, szóval a Facefinderen való megkeresésük is közel lehetetlenné vált.

Viszont a sok ember közül, akikkel megismerkedtem, kiemelkedik Victoria. Ha jól emlékszem a Galaxy club nyitó buliján ismerkedtünk meg és azóta szerintem mondhatom azt, hogy legjobb barátokká váltunk. Ténylegesen szerintem nem volt még hozzá hasonló barátom ez idáig. És persze… tagadhatatlan, hogy sokszor nagyon is önfejű és emiatt került már balhékba, amire most nem szeretnék kitérni, de a lényeg annyi, hogy az ilyesfajta dolgai miatt sokat aggódok miatta.

Azt még talán megemlíthetem, hogy pár nappal ezelőtt volt egy kisebb balesetem. Szerencsére kisebb sérüléseken kívül nem történt semmi komoly. Az egyik karom kissé bedagadt, de azóta már az is lejjebb ment. Nem tartott sokáig az, hogy újra kezdtem edzeni, mert még azért fáj a karom, ha nagyon megerőltetem. Ezen kívül vannak még sebeim a testem különböző részein, de azok levannak ragasztva és a ruha takarásában nem is nagyon látszanak.

Hogyha a karrieremről beszélünk arról nem sok mindent tudok elmondani. Tervben felmerült az, hogy tanácsadói céget alapítok, csak közbe elbizonytalanodtam. Nem igazán merem megtenni a következő lépést, ami a cégbejegyzése lenne, mert amint az megtörténik az egész valósággá válik és onnan már könnyedén ellehet rontani azt, ami jelenleg csak egy álom. Éppen ezért sokat gondolkoztam azon is, hogy csak keresnem kéne egy céget, ahol marketingesként vagy menedzsmenti tagként elhelyezkednék, viszont nem nagyon találtam ilyesfajta pozíciókat, aminél azt érezném, hogy teljes oda adással tudnám csinálni is. Szóval most ilyen dilemmába vagyok. Még azért a megtakarításaimból eltudok lenni egy ideig, de azért fogy az időm, szóval közel se szabad ezt félvállról vennem.

Október 28, 2021

Végig olvastam a pályázatotokat és találtam benne néhány helyesírási hibát, ezeket ha tudjátok javítsátok, de ettől eltekintve nekem tetszik a pályázat. És igaz sokat nem RP-ztünk együtt még ezelőtt, de úgy gondolom, hogy jól eltudnátok vezetni egy gyors éttermet. Sok sikert kívánok ahhoz, hogy megkapjátok.

Október 13, 2021

Huh... sokat gondolkoztam, hogy megírjam ezt amit most tervezek megírni. Szeretném leszögezni, hogy ezzel nem szeretnék senkit megbántani és nem is "faszméregetésnek" szánom, hogy megpróbáljak úgy tenni, mintha én lennék az atyaúristen. Szóval amit most leírok az teljességen szubjektív és nem kell senkinek szívére vennie, se egyetértenie vele.

1. -Pszichopata (mért kell minden illegál karakternek, pszichopata, szociopata gyilkológépnek lennie? Sok esetben azt érzem, hogy az ilyesfajta mentális betegségek arra vannak használva, hogy ne kelljen az embernek érzelmeket RP-zni, hogy lehessen nyugodtan lövöldözni, akciózni és utána menni tovább bármiféle lelki "következmény" nélkül)
-Nehezen mutatja ki az érzéseit (legjobb tudomásom szerint a pszichopatáknak nincsenek érzéseik, és többségében ez kifelé nem is látszik mert nagyon jól eltudják játszani azt, hogy van)

Idézet

Angol (anyanyelvi szinten akcentus nélkül)

2. Azért mert valakinek volt angoltanára ezért nem fog tudni anyanyelvi szinten beszélni angolul, nagyon jól megtud valaki tanulni, de egy nyelven anyanyelvi szinten csak akkor fog tudni egy ember, ha a környezet amiben van napi rendszerességre készteti az adott nyelv használatát. Az akcentus nélkül rész meg hát... nem tudom ez pontosan mit jelent, mert mindenki akcentussal beszél csak attól függ, milyen akcentussal, mert ha csak az USA-t nézünk ott is 50+ különböző akcentus/dialektus van, így az, hogy akcentus nélkül beszélni anyanyelvi szinten mert volt angol tanárja az... érdekes.
3. Az egyetemen mindenki ismert valakit, valakit, akivel előtte egy iskolába járt egy barátot egy közös ismerőst." egyrészt.... ilyen nem gondolom, hogy ilyennek van esélye megtörténni, de ha mégis... akkor sincs olyan hogy nem tud senkivel ismerkedni, azért felnőtt emberek nem zárkóznak el annyira az emberektől, hogy ne beszéljenek mással csak az ismerősökkel... középiskola elején megtörténhet, de felnőtt emberekről beszélünk tehát nem gondolom, hogy ez így reális.
4. Maga kissé klisének gondolom, hogy azért lesz belölle "illegálos" mert apja maffia vezér volt.

Idézet

Csak fokozta a helyzetet az, hogy sorra elutasította a férfiak közeledését mivel a saját neméhez vonzódik

5. Nem azt mondom, hogy meleget RP-zni nem lehet kreatív... de szerintem nem vagyok egyedül ha kissé elfogult vagyok a tekintetben, hogy ha valaki lezbikus karaktert RP-zik, azt azért teszi, mert "női karakterekkel akar szex RP-zni", persze lehet, hogy tévedek.
6. A női karaktereknél már-már klisének számít a nemi erőszak "kártya".
7-8. Amiért neki löki a támadót egy vascsőnek "összezúzta a koponyáját" értem, tud komoly sérülést okozni, de ezt kissé túlzásnak érzem. + a hajléktalan aki meglátta, hogy mi történt megölte egy pisztollyal és egy tárat lőtt a testébe. Történnek ilyen esetek, de általában amikor nagyon sok szúrás/lövés van a testen az azért van, mert az elkövető személyes indítékkal rendelkezett, és a másik személy iránti dühből követik el a gyilkosságot és emiatt csinálnak ilyen drasztikus dolgokat, és nem azért mert "látta, hogy mi történt és nem akarom, hogy köpjön".
9. Nem tartom valószínűnek, hogy 22-23 évesen nem sokkal az egyetem befejezése után az apja elkezdené átadni a cég vezetést a gyerekének, mert akkor még valószínűleg fiatal annyira, hogy még akarja csinálni és hiába tanult, még nincs tapasztalata és nem lesz elég 1-2 év tapasztalat ahhoz, hogy átvegye a céget.
10. Később többször elhangzik, hogy "félti a szüleit" viszont ez megint csak ellentétben van az elején tett állítással, miszerint "pszichopata".
11. Az amerikai résznél elhangzott: "Hamar beigazolódott Oksana gyanúja, hogy ez egy nem egészen legális munka amire jelentkezett." tudom nehéz, de ezt el kellene hagyni és azért is nehéz, mert mai napig sok illegális frakció épül úgy, hogy felvesznek pincérnek, sofőrnek, kidobónak, stb és elmondják majd neked, hogy "hahaa, mind végig illegál voltunk" de ez nem így működik.

Kicsit hosszú lett, így tényleg nehéz azt bizonygatnom, hogy nem csak tudálékoskodni akartam, de tényleg nem.

Július 3, 2021

Köszönöm az észrevételeket, a karaktertörténet kiegészítésre került.

Június 28, 2021

Isabelle Callaghan (Izzy)

Alap információk

Születési neve: Isabelle Callaghan

Születési dátum: 28/07/1993

Anyja neve: Natalie Reynolds

Nemzetiség: Brit

Magasság: 5’4 (164cm)

Testsúly: 121lbs (55kg)

Hajszín: Vörös

Szemszín: kék

Tulajdonságok

Pozitív	Negatív
Barátságos	Makacs
Kalandvágyó	Önértékelési problémák
Türelmes	Megfelelési kényszer
Céltudatos	Felelőtlen
Aktív

Célok

Sikeres karrier, vállalkozás
Családalapítás
Kapcsolat építés (üzleti, magánéleti)
Önfejlesztés

Hobbik

Túrázás
Sportolás
Bulizás

Karakter történet

Családi háttér

Igazából hol is kezdjem? 1993 július 28-án születtem egy angliai középosztálybeli család egyszülött gyermekeként. Szüleimmel (Edward Callaghan és Natalie Callaghan (leánykori neve: Natalie Reynolds)) Birminghamben éltünk egy viszonylag csendes környéken. Apám építési vállalkozó volt, illetve mérnök, anyám meg egy helyi újságnál dolgozott újságírókén, tehát viszonylag tanult és „jómódúbb” családból származok.

Nagyon sok emlékem van arról, amikor nyaranta a nagyszüleim vidéki házába nagycsaládostól, rokonokkal együtt leutaztunk és napokat/heteket töltöttünk ott közösen. A nyaralótól tulajdonképpen pár perc sétára volt a tenger, így sokat jártunk oda fürdeni a melegben, de mivel Anglia déli részén a tenger közelsége miatt elég sok a csapadék így az időjárás nem mindig engedte meg, hogy fürödjünk, ezért sokat jártunk túrázni a közeli erdőkbe. Az erdőknek, a patakoknak, a tavaknak van egyfajta megnyugtató hatása ezért szeretek túrázni járni ilyen helyeken.

Középiskolás éveim

Na de kanyarodjunk kicsit visszább a gyerekkoromra. A középiskolás éveim alatt a Hall Green Secondary School-ba jártam. Úgy gondolom, hogy elég népszerűnek számítottam akkoriban, sok barátom volt és nagyon sok emberrel jóba voltam. Elég sokat sportoltam akkoriban, versenyszinten röplabdáztam és teniszeztem, de ezen kívül sok mást is kipróbáltam, de ez a két dolog tette ki a szabadidőm nagyrészét. Mint ugye említettem elég sok emberrel jóba voltam, amiért nap, mint nap dolgoztam, hogy kedveljenek az emberek, illetve nagyon sokat ismerkedtem, hogy minél több barátom legyen, mert az egy jó dolog, ha az embernek sok barátja van, mert… nem igazán tudom megindokolni, de az... De mindegy már megint elkalandoztam, a lényeg az, hogy mivel szabadidőm nagyrészét a barátaimmal és edzéssel töltöttem emiatt nehéz volt a tanulmányaimra is kellő időt fordítanom, de nem akartam csalódást okozni a szüleimnek, hogy én nem szerzek diplomát, mint ők. Ezért felhagytam eleinte a teniszezéssel, később a röplabdával, hogy ne a barátaimmal töltött időt kelljen feláldozzam a tanulásra.

Amióta abba hagytam, tehát 9-10 éve nem is nagyon csináltam egyiket se, hogy őszin te legyek néha hiányzik… nem is feltétlen a sportág maga, hanem maga a tudat, hogy valamiben úgy igazán jó vagyok és elismernek érte az emberek. Meghát maga a közösség, csapattársak is hiányoznak, mert még ha nem is volt probléma mentes a kapcsolat a csapaton belül… hát mondjuk nem tudom, lehet csak az idő szépíti meg ezeket a dolgokat, de.… igen, szóval hiányoznak ők is.

Egyetemi évek

A sok tanulásnak meg lett az eredménye. A középiskola teljesítése után felvettek az Oxfordi Egyetemre, ahol Gazdálkodás és Managementet tanultam. Így hát Oxfordba költöztem. Kissé ijesztő volt elsőre, hogy távol vagyok a szüleimtől, senkit nem ismertek, hogy teljesen önellátóvá kellett válnom... jó ebbe van egy kis túlzás, de a lényeg ugyan az, nagyrészt magamra voltam utalva. Na de visszatérve arra, hogy újkörnyezet, senkit nem ismerek, hát… ez nem maradhatott így. Mivel eléggé extrovertált, közösség centrikus, így nem igazán okozott problémát az új barátok szerzése, de az, hogy a régi barátaimmal teljesen megszakadt a kapcsolatom a költözés után én se kerestem őket, ők se engem és ez ráébresztett arra, hogy hiába volt sok barátom nem alakult ki senkivel olyan igazi barátság. Ezért máshogy akartam csinálni… igaz barátságokat akartam kialakítani és nem csak „ivócimborákat” szerezni, ami tudom nem egészen csak döntés kérdése, de azért számít az, hogy hogyan áll hozzá az ember szerintem. Azt szeretném leszögezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet ismerkedtem volna vagy kevesebb barátot szereztem, mint régebben, csak pusztán azt, hogy a sok barát közt próbáltam néhány olyan barátságra szert tenni, amik… „mélyebb érzelmi kötődéssel járnak”, ha így érthető. Persze továbbra is rengeteget jártam szórakozóhelyekre, házibulikba, koncertekre, tehát szinte bárhova, ahol voltak emberek, zene szólt és lehetett alkoholt kapni

De komolyra fordítva a szót nem szeretném ezt az egészet úgy beállítani, mintha másból se állt volna az életem, csak ebből, mert mellette dolgoztam is, hogy… hát ne haljak éhen. Egy gyakornoki állásom volt egy multinak a helyi irodájában. Egyetemi éveimet végig ennél a cégnél töltve, egyszerűbb feladatokat végeztem. Itt ismerkedtem meg Summer-el, aki az akkori legjobb barátnőm lett.

Hogy kerültem ide?

Hát ami azt illeti szerintem elég szokatlan módon kerültem ide az államokba, ami nem azt jelenti feltétlen, hogy érdekes is legalábbis szerintem. Szóval… az egyetem elvégzése után is ugyan annál a cégnél dolgoztam, mint előtte, de ekkor már magasabb pozícióba, teljes munkaidőben stb. Ugye egy multinacionális cégről beszélünk, ami többek közt könyvvizsgálattal, adó- és marketing tanácsadással és egyéb dolgokkal foglalkozott. Már jó pár éve a cégnél dolgoztam amikor jött egy lehetőség, hogy az USA-ban található anyavállalathoz van lehetőség átkerülni. Szóval… elég sok tényező volt az, ami miatt jelentkeztem az áthelyezésre. Summer, ugye akiről előbb meséltem már máshol dolgozott, másik városba költözött ebből kifolyólag egyre kevesebbet tudtunk találkozni, így már-már elkerülhetetlen volt az, hogy eltávolodjunk egymástól, éppen ezért ő se volt igazán „visszatartó erő”. Továbbá egy nagyon nagy kalandnak ígérkezett, ami miatt az ember komolyan elgondolkozik rajta. Arról nem is beszélve, hogy egy komoly előrre lépési lehetőség volt. Ez egyetlen komoly hátránya az volt, hogy nagyon távol lennék a szüleimtől és nem akartam „egyedül” hagyni őket. De végül a szüleim és a barátaim támogatására éltem a lehetőséggel és beadtam a jelentkezésem az áthelyezésre. Úgy álltam hozzá az egészhez, hogy amennyiben elfogadják akkor örülök, ha nem akkor se dől össze a világ. Mivel az akkori felettesemmel elég jó volt a kapcsolatom egy elég jó ajánlólevelet írt számomra, aminek köszönhetően én is aközt a pár ember közt voltam, akik át lettek helyezve. Ezt követően volt egy átmeneti időszak, amíg megszereztem a vízumot, zöldkártyát és hasonlók, de nagyrészt ezeket a cég intézte. Miután mindez megvolt már csak egy dolog maradt hátra…. irány New York.

Irány New York

Megérkeztem, van egy jó állásom, egy albérletem bent a belváros szívében… egy valóra vált álom igaz? …. Hát nem egészen. A kollégákkal úgy gondolom egész jól kijöttem, de nem nagyon tudtam barátságot építeni, mert mindenki nagyon rideg és távolságtartó volt egymással is nem csak velem, arról nem is beszélve, hogy a város maga nagyon hangos, koszos, büdös volt, a legtöbb ember elég goromba is volt, arról nem is beszélve, hogy a albérletem nagyon kicsi volt, de mellé nagyon drága, és olcsóbba nagyon nem tudtam volna szerezni, mert akkor a munkahelyemre való bejárás lett volna nagyon macerás. Tény és való, szép hely a Central Park, de mivel nem volt könnyen megközelíthető közelségbe ezért nem tudtam sűrűn oda járni, de szükségem volt egy kis természet közelséghez, ahova eltudtam volna menekülni a város zajától, amire a környéken lévő kis parkok nem igazán adtak számomra elegendő teret. Tehát összességébe nem éreztem igazán jól magam ott, nem tudtam barátokat szerezni se a munkahelyemen se szórakozó helyeken, hozzá teszem szórakozó helyekre nem is volt nagyon kedvem járni. Igazából Summerel, néhány más otthoni barátommal tartottam a kapcsolatot, miattuk nem őrültem bele, ebbe az egészbe.

Új fejezet

Így…igaz közel egy év után, de feladtam New Yorkot és készen álltam arra, hogy tovább álljak. Két lehetőség állt fent számomra… vagy visszaköltözök Angliába vagy az Államokban maradok csak új helyet keresek magamnak. Komolyan elgondolkoztam a hazaköltözésen, de úgy éreztem, hogy ha már idáig eljutottam megfutamodás lenne, ha tényleg haza költöznék, ezért a maradáson döntöttem, már csak azt kellett kitalálnom, hogy pontosan hova lenne érdemes költöznöm. Így esett a választásom a nyugatipart San Andreas állam nagyvárosára, Los Santosra. Megvan benne, minden, amire szükségem van. A nagyvárosi nyüzsgéstől, a természet közeliségen át, a számomra már-már trópusinak is nevezhető időjárásig, ami az angliai és new yorki esős időjárás után fantasztikusnak tűnik.

Június 16, 2021

Hogy legyen néhány olyan sorozat is megemlítve amik nincsenek annyira benne a köztudatban, gondoltam írok egy pár mondatot az Anne with an E (Anne, E-vel a végén) című sorozatról.

A sorozat a 19.században játszódik. A sorozat középpontjában egy testvérpár által örökbe fogadott kislány áll és az általuk formált "család", illetve a falusias/tanyasias közösség amihez tartoznak. Véleményem szerint a sorozatban a karakterek nagyon jól megvannak írva, nagyon életszerűen/emberszerűen működnek egymással a karakterek. Realisztikusan mutatja be, alakítja azt a mikrovilágot, illetve a benne élők kapcsolatát. A sorozatban az egész 19.századi vidéki élet úgy van bemutatva, hogy a nézőbe (legalábbis bennem) egy romantikus kép fogalmazódik meg az adott kor iránt. Viszont azt fontosnak tartom leszögezni, hogy a történet nem akció dús. De ez alatt nem azt értem, hogy unalmas, csak mivel az egész környezet ahol játszódik egy átlagos emberekből álló, átlagos közösséget mutat be, így a felmerülő drámák, konfliktusok is hétköznapiak, illetve olyanok amit egy gyereket érint. Véleményem szerint mind a karakterekben, mind a történésekben nagyon sok olyan azonosulási pontot lehet találni, ami miatt még szerethetőbb lesz egy karakter, a világ amiben játszódik.

Tudom, hogy nem lett annyira kiemelkedő ez a "kedvcsináló" részemről, de azért remélem legalább pár embernek sikerült meghoznom hozzá a kedvet

Bejelentkezés

Profil

Fórumok

Naptár

Posztok, írta Norbi01