[#csevegő-pótló]

Sziasztok, jó reggelt Haapofoo!

 

[Los Santos Police Department — "To Protect and to Serve"]

Vespucci Safe Again.

27 seconds of LSPD

(katt a linkre)

[Hank Porter]

Asian Boyz Part 1.

2023.02.03.

Porter és társai a mostanában magas bűnözési rátában szenvedő Vespucci beach és annak környékére mennek. Útjuk célzottan egy csoport felé tart akiknek az elmúlt napokban volt szerencséjük a járőrök szeretetét megismerni, és pár alap információval látták el őket büszkélkedve. Hank további két társával érkezik meg beszélgetni a háztömbhöz ami láthatólag tele van a csoport falfirkáival, jeleivel.

( @shino @Charlieka )

[Rendvédelmi felszerelések bővítése.]

Nagyon támogatom! - Sok szituációt meg tudna könnyíteni és sokkal több roleplay szitut tudna nyújtani.

[Hank Porter]

Dupla gyilkossági kísérlet?

2023.01.27. 19:00

Detective Porter társaival egy pár órával korábban történt rendőrgyilkossági kísérlet ügyében reagálnak egy bejelentésre, miszerint a támadó ugyan abban a kórházban van mint ahol a sérült rendőrtiszt volt ellátás alatt. A helyszínre érkezve Porter társait már egy intézkedés közben találja csak meg. A feltételezett támadó tarkóján összekulcsolt kezekkel térdel a falnál, folyamatos utasításokat kap, gondolkozásra esélyt sem adnak neki. Porter a kórházba siet, ahol a sérült rendőrtiszt gyors, de teljesen pontos személyleírását a támadóról felveszi, ezekkel tér vissza a kint már falhoz szorított támadóhoz. Porter beazonosítja a támadót és ekkor a több órás vadászatnak vége lett, a közveszélyes bűnöző bilincsben áll.

2023.01.27. 19:56

A helyszín már békés, mindenki vissza tért dolgára, a támadó el lett szállítva. Porter egy további sértettel Mission Row állomásra indul, az Ő története még viszont a jövő dala...

[Hank Porter]

Kezdetek:

 

Hank Porter 1990. 02. 24.-én látta meg a napvilágot San Andreas államban, Los Santos városában. Szülei, Frank Porter és Hannah Watson a Los Santos County Fire Department állományában dolgoztak, mint hivatásos tűzoltók. Hank bármiféle nehézség nélkül jött a világra, a kötelező vizsgálatok és protokoll eljárások után szerető szülei karjában indult útjának. Gyermekkorát Los Santos belvárosában, egy kisebb downtowni panelban élte szüleivel. Azon szerencsések közé sorolhatta magát, kit szerető, gondoskodó szülőkkel áldott meg az Isten. Nem szenvedte semminek hiányát, jó iskolába járatták. Morális és etikai szempontokból már kiskorától utat mutattak neki, vezették őt. Ez, mint kiderült, kamatozott is mind jövője, mind karrierje szempontjából.

Szülei munkája végett a kicsi Hankre megannyiszor nagyszülei vigyáztak, az éjszakás szolgálatok végett. Nagymamájával hosszú órákat ültek a konyhaasztal fölött, magolva a leckét holnapra. A kapcsolat mely kialakult közöttük, ámulatba ejtő volt, hősünk amikor csak tehette, nagyijával töltötte idejét. Ártatlan és tökéletes gyermekkor volt ez. Ezzel ő maga is tisztában volt. Fiatalkora ellenére érett volt, megannyi önálló gondolata volt, könyvet könyvre halmozott, szívta magába az információt.

A mindennapokban meglehetősen hamar kibontakozott a srác remek kommunikációs képessége. Mert ha valami, akkor ez az erőssége volt! Szót értett az emberekkel, megértette a problémájukat, foglalkozott azokkal. Ez eddig leélt évei alatt végig kísérte. Hallgatta társait, problémáikat sajátjaként kezelve próbálta megoldani.

 

 

 

 

Serdülőkor, avagy hogyan tovább?

 

A serdülőkor. mint megannyi fiatalt, Hanket is utolérte. Középiskolai tanulmányait Richmanben, az ULSA mellett fekvő középiskolában folytatta. Ellustult, a lányok és a szórakozás elvették figyelmét a tanulásról – jegyei romlottak is. Szülei nem nézték jó szemmel a dolgot, számtalan veszekedés tört ki a családban. Nehéz idők voltak ezek Hank számára, problémáit és sebeit barátai segítségével próbálta kezelni. És itt jött szembe a méreg, melyet minden egyes nap, minden átkozott órájában a szervezetébe juttat. A cigaretta. Társai unszolására próbált rá először. Csak egyet, több nem kell. És rálépett az útra. Arra az útra, melyről először nem akart, majd nem tudott lelépni. Szülei előtt titkolva, egyre sűrűbben hívta segítségül a nikotint, mint nyugtatót.

Tanulmányait mindezek mellett sikerült erős közepes szinten tartania, utolsó évét taposva azonban nem várt „akadályba” ütközött. Nagymamája súlyosan megbetegedett, kórházi ágynak feküdt. Hanket a hír a földhöz vágta. Megannyi szál kötötte nagyijához, a kapocs közöttük megtörhetetlenül erős volt. A srác teljesen magába fordult. Mindent eldobva magától ült a kórházi ágy mellett, szorítva kezét annak, aki a legtöbbet jelentette neki. Imádkozott, könyörgött nagyijáért, hosszú órákat virrasztott ágya mellett. És imái meghallgattattak. Hétvégi nap lehetett... A kezelő orvos mosollyal arcán közölte a remek híreket a családdal: A nagyi fel fog épülni. Hanket teljesen elöntötte az endorfin. Hosszas órákat tudott volna hálálkodni, bárkinek, aki szembe jön vele az utcán. Hetek kérdése volt csak, és hazaengedték családtagját.

Ám az élet nem állt meg. Közeledtek az év végi vizsgák, Hank pedig levegő után kapkodva próbálta magát utolérni a gigászi tananyagban, mely felhalmozódott. A múlt eseményei akarva, akaratlanul, de megbélyegezték Hank eredményeit. A vártnál és a szülei által elvárt eredményeknél gyengébbet produkált. Csalódottan vette át papírjait az ünnepségen, csendesen próbált meghúzódni társai mögött. kik jobbnál jobb eredményeiket ünnepelték.

Az elkövetkezendő hetek jelenthették a mélypontot az ifjú számára. Megkeseredetten, szobájában ülve várta a csodát, a jelet, mely megigézi, bármit, ami kimozdítja őt a négy fal közül. A nyomást a mellkasán továbbra is a cigarettával próbálta enyhíteni, ám a dolgot már meg sem próbálta eltitkolni. A dolog addig fajult, még szülei asztalhoz ültetve közölték vele a tényeket: Vagy változtat és elindul valamerre, vagy megvonnak tőle minden támogatást, ezzel saját útjára indítva Hanket. És mint azt az idő igazolta, a dolog működött...

 

Az LSPD akadémia, avagy a változások ideje:

 

Szóval a beszélgetés, ha fel nem is keltette, de megrázta Hanket. Duzzogva csörtetett szobájába, mélységesen fel volt háborodva. „Hogy mondhatnak neki ilyet a szülei? Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek, ilyen gonoszok? De majd ő megmutatja nekik! Megmutatja mire képes!” Hosszan böngészés után, rátalált az LSPD által hirdetett akadémiára. Haraggal töltve iratkozott be, át sem gondolva az egészet.  A dolog valós súlya akkor érte utol, mikor megkapta a behívót. Nem volt mit tenni... Hank Porter az LSPD akadémiájának tanulója lett. Nehéz fejjel vágott neki a dolognak. Gyűlölte mindazt, amire vállalkozott, amit elkezdett. Nehéznek és megerőltetőnek találta. De vitathatatlan, hogy a dolog jót tett neki. Új barátokra tett szert, fizikuma sokat fejlődött. És mindezen dolgok összessége mentalitásán, hozzáállásán is sokat változtattak. Bár időbe tellett, de sikerült leküzdenie mindennapos depresszióját, szorongását. Új és szép dolgokat tapasztalt meg az akadémián, abban, amit csinált. Megszerette. Hank Porter sok csata és negatív behatás után szerette az LSPD akadémiáját, élvezettel és odaadással csinálta. Habár nem a legjobbakat, de szép eredményeket ért el a vizsgái során. Készen állt. Irány a terep!

 

Hank Porter – Officer I:

 

Hihetetlen büszke volt magára. Megcsinálta. A beiktató ceremónián hatalmas mosollyal állt ki a színpadra, szülei, nagyszülei tekintetét keresve. Hank Porter 21 évesen Officer I. Napokon belül szolgálatba is állt. Átvette felszerelését, jelvényét. Los Santos utcáit járva üldözte a bűnt, ügyelt a közbiztonságra. Munkája jóval stresszesebbnek bizonyult, mint azt korábban elképzelte. De nem bánta egy percig sem. Sőt... Többet akart. Amint tehette, jelentkezett is a Field Training Programra, melyet folyamatosan próbált legjobb tudása szerint teljesíteni. Akaratereje és elszántsága ismét sikerre juttatta. Sikeresen Officer II-vé avanzsálták.

 

Napjainkban:

Detective. Ez az egy szó forog agytekervényeiben a napokban. Mi lenne, ha? Mi lenne, ha előrébb lépne a létrán? Nagyobb ügyek, melyeket ő maga oldana meg. Képes lenne rá. Szót ért az emberekkel, mindig is értett. Előrébb lépve több lehetősége adódna segíteni. Tele adrenalinnal és elszántsággal kereste fel feletteseit, hogy terveit vázolja nekik. Örültek Hank elhatározásának, annak ellenére is, hogy egy remek Officert engedtek volna ki kezeik közül. „Ám a dolog nem lesz egyszerű Hank... Teljesítened kell a detective vizsgákat is, amik nem lesznek egyszerűek!” -ezekkel a szavakkal bocsátották útjára az Officert.

Ha Hank napjai eddig zsúfoltak voltak, ezek után lehetetlen volt rajtuk eligazodni. Továbbra is helyt kellett állnia szolgálatban, de mellette folyamatosan vinnie kellett hátán a detective trainee átképzést. Szabadidejében, munkaidején túlmutatóan Detectivek mellett ült, a kezük alá dolgozva szívta magába a tudást és a cigarettafüstöt. A lehetetlennek tűnő küldetés, habár lefárasztja Hanket, szellemileg és fizikailag teljesen leszívja, mégis csörtet előre. Akárhányszor elbizonytalanodik, vagy kimerül, a jelvény lebeg a szeme előtt, melyért küzd. Ez viszi előre.

 

...és, hogy hová vezet az út? Csak rajta áll!