[#csevegő-pótló]

Idézet TiiS felhasználótól.

Másfél hónapja játszok itt újra, nagyjából 500ezret kerestem csak rpvel. 

Iszom szavaid. Legál FK-ban vagyok, igen messze vagyok mind a leaderi és al-leaderi pozíciótól, mégis sikerült 3 hónap alatt közel 1-1,2 milliót összeszednem. Úgy, hogy fele-fele arányban voltam dutyban és off-dutyban.

[#csevegő-pótló]

Most beállok a tömeggel szemben és kitárom karjaim, jöhetnek a kövek. De én inkább a hálátlanságot látom ebben az egészben. A fejlesztők tényleg tudtak olyat alkotni (egyiket sem ismerem sem személyesen, sem látás/hallásból) ami magyar felhozatalban kimagasló. Ne viszonyítsuk már basszus az Octans-t a GTA World-re, vagy egyéb k*rva nagy nevű szerverekhez. Magyar RP szerver, ergó csak magyar ajkú emberek tudnak játszani. GTA World-ön az egyik legnagyobb világnyelvet beszélik, nyilván hogy ott több player van, ami arányos azzal, hogy több játékos>több lángelme>több jó ötlet>több értelmes fejlesztő. Ha jön egy patch, akkor hirtelen visszaugrik 100-150 közé a játékos szám.. Aztán jönne normál esetben egy kis pihi a fejlesztőknek, révén ők is ember, de ők vadállatok és amint kész az egyik, már tolják is következőt.. Én szoktam, igen vaskos összeggel hálálni a munkájukat, félreértés elkerülések végett (nem vagyok követendő példa). Mindössze csak tartani kéne ezt a számot, szimpla honoráció révén.. Tényleg, csak türelem srácok és kitartás.. Én sem értem, miért kellett törölni a csevegőt. Nyilván, ahol van fény, ott sötétség. Ahol van egy jó közösség, ott felüti a fejét magyar példára a toxic trash-talk. De mégis csak magyarból vagyunk, nehogy már egy normális nemzetiségnek lehessen minket mondani  Az vesse rám az első követ, aki még soha életében nem volt toxic és nem beszélt okvetlen f*szságokról. Remélem az értelmi anyag átjött.

[[Ellenőrzésre] We are siblings. No one helps us except each other. I Nadia & Einar Meade]

[[Ellenőrzésre] We are siblings. No one helps us except each other. I Nadia & Einar Meade]

 

 

 

Háttér

 Történetük nem messze kezdődött Európa egyik legjobban élő országának kapitóliumától. A család életének első fejezetében semmi különösebb nem volt fellelhető, egy átlagos pár, akik közösen alapozták a jövőjét gyermekeinek. Vanessa egészségügyben dolgozott, mint mentőtiszt. Apjuk, Markus pedig a pénzügyi szférában volt jártas, révén hogy egy brókercégnél játszott az emberek pénzével. Meglehetősen jól bánt a pénzzel, bizonyítja hogy a családi házuk egy 350 m²-en fekvő 3 emeletes "palota" volt. A házasságkötés óta Vanessa nem a pénzért dolgozott, hanem hogy hasznosnak érezze magát a családban. Pedig erre a szintű megfelelésre sosem volt kényszerítve, Markus minden létező területen bebizonyította, hogy teljes értékűnek kezeli és azért szereti, amilyen. A késő 90'-es években született meg első gyermekük aki eredetileg Jörg nevet kapta volna a nagyapjuk után, viszont az apja meglehetősen ellenezte a konzervatív vénát így Einar név mellett egyeztek ki. 97' szilvesztere... Meglehetősen meglepett volt mindenki, hisz a karácsonyfa alá szerette volna Vanessa betenni a csöppséget, de a sors beleszólt tervébe. Míg máshol csatag részegek voltak az emberek, a fiatal lány épp vajúdott erős fájdalmakkal. A sikeres szülés után kézhezkapták az elsőszülöttet, egészséges 3600g-al, apja által örökölt égkék szemmel és táltos módjára fogakkal. A velejáró fáradtságok annyira megtetszettek a fiataloknak, hogy eldöntték, Einar-nak kell egy testvér! Eképp is lett, nem telt el 2 év de már világra is jött az apja szemeivel Nadia 98' szeptember végén. De ez már a múlt. Kérdezzük meg a fiatalokat az életükről, elvégre ki más tudhatná jobban, mint ők maguk?

EINAR Meade

Interviewer: Szervusz Einar, egy picit mesélnél magadról és az eddigi életedről amit Los Santos előtt történt?

Einar:

Nem is tudom mit mondhatnék. A gyermekkorom egy teljesen átlagos színvonalban telt. Vagyis, a Meade familia színvonalához mérten. A családunk arisztokrata kékvérűekből állt mindig is mely egy amolyan..presztizshelyzetet kölcsönzött sokmindennel szemben ha a neved mellett ez a vezetéknév párosult. És ezt már gyerekkoromban megízlelhettem. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem élveztem. Viszont megvolt a szigor mely embert nevelt belőlünk az évek során. Oslo külvárosában volt a család villája melyről gyönyörű rálátás nyílt az Északi-tenger torkolatára. Egyszóval csodálatos gyerekkorom volt. Születésem után másfél év telt el és a családunk egy újabb gyermekkel gyarapodott, Nadi-val. Egyedül hajszínünk és tengerkék szemünk ami hasonlított egymásra. Az égieknek hála nagyon jó kapcsolatot ápoltunk már kiskorunktól kezdve. Persze megvoltak a gyermeki féltékenységeinkből adódó vitáink de ahogy cseperedtünk ezek múlandóak lettek. Az iskolás éveink hamarosan el is jöttek. Egy iskolába jártunk, ámbár néha viccelődünk hogy ez csak azért lehetett mert így volt költséghatékonyabb. A jegyeink mindig is kitűnőek voltak, bár Nadi-nak ehhez meg se kellett erőltetnie magát. Mindig is irigyeltem ahogy csak szívta magába a tudást, nekem meg szedegetnem kellett össze a morzsákat melyet a tanárok itt ott elhagytak az anyagból. Apánk nem volt rest szemünk előtt lebegtetni a továbbtanulás lehetőségét, így minden célunk az volt hogy egyetemet végezhessünk.

A középiskolánk mindkettőnknek az egészségügyi részt képviselte. Nadi már ekkor orvos akart lenni, én viszont még ekkor nem szemeztem ezzel az opcióval. Ekkor éltem meg kamaszkorom melyben elkezdődött szokásos lázadozásom a rendszer, a szülők, és a mindennapi berögzülések ellen. Emlékszem még a punk életvitelt is kipróbáltam, de amikor rájöttem hogy az utcán élnek inkább felhagytam ezzel a stílusommal. Az évek rohamos ütemben teltek el, és azon kaptam magam hogy felvételizhettem az Oslói egyetemre. Nadia az orvosi karra jelentkezett, én az anglika szakon végeztem. Bevallom, az egyetemi éveim alatt rengeteg mindent kipróbáltam amit lehet nem kellett volna de így utólag ezt se bánom annyira. Mindig is szabadszellemű egyén voltam így nem mondtam nemet semmire ami a szórakozásomat elősegíthette. Rengeteg bulin, koncerten és afteren vettem részt egyetemi éveim alatt. Pont mint a filmekben. Ekkor a rengeteg tanulás és a magánéletünk kialakulása miatt kissé eltávolodtunk Nadia-val egymástól. Teltek az évek és mindketten munkába álltunk hogy visszaadjuk családunknak a belénk fektetett idejüket és pénzüket. Én a Norvég mentőszolgálatnál voltam mentőgépkocsi vezető. Sose voltam erre büszke, hisz azt gondoltam hogy csak egy random sofőr vagyok a sok közül. Emellett rengeteg mindenben kipróbáltam magam. Voltam éttermi alkalmazott, tolmács és egyszer még kipróbáltam magam Apám brókercégében is. De ezek egyikével se voltam elégedett. Nem éreztem magaménak ezeket hisz mindegyik olyan kötött volt. Nem volt szabad terem egyikben se.

A párkapcsolataim viharos természetűek voltak. Sose tudtam megállni egy adott személynél, kalandvágyam és szabadságérzetem sose hagyott egyhelyben maradni. Emiatt rengeteg szakításon és bonyolult kapcsolaton mentem át melyek mindegyikéből tanulva kiépítettem egy bizonyos életvitelt magamban. Nem nagyon szeretek mást a családomon kívűl. Számomra nem is lenne értelme mást szeretni hisz mindenki más jön és megy, amíg ők maradnak. Emiatt néha hidegnek és érzéketlennek tartanak olyan emberek akik nem ismernek igazán. Egyetlen hosszabb kapcsolatom volt mely két és fél évig tartott. Gondoltam kipróbálom milyen is az elköteleződés. Borzalmas. Feszt hallgathattam hogy biztos a nyakamon lóg az összes csaj ha elmegyek otthonról. Visszagondolva nem volt nagy hülyeség amit beszélt hisz mindig akadt valaki ha én kitettem otthonról a lábam. De a folyamatos féltékenykedése és veszekedések megölték a kapcsolatunkat és el is tántorítottak attól hogy jó ideig én elköteleződjek.

Szeretek utazni. Nadi-val rengeteg helyet meglátogattunk már Európa nevesebb országaiban. Megfigyelhettem az ottani kultúrát, és az ott élő emberek mindennapjait. Voltunk Spanyolországban, Olaszországban és még Franciaországban is. Bár a kedvencem mai napig Anglia volt a maga pompájával. Amikor viszont nem utazással töltöttük az időnket akkor mindketten különféle időtöltéseket kerestünk magunknak. Nadi a rajzolásba szeretett bele, én a főzésbe. Azóta is általában én vagyok az aki az ételt az asztalra rakja mert hát a rajztudástól nem fogok jóllakni. Kifejezetten megnyugtat ez a tevékenység, olykor egy stresszesebb nap után rajtakapom magam hogy elkészítettem egy menüt aztán dobhatom is ki mert ránkrohadna. Úgyhogy amíg én a konyhában sertepertélek néha hallgatom Nadi gitározgatását amit mai napig nem tudok hol tanult meg.

Amerika..micsoda egy koszfészek. Amikor idejöttünk nem az jutott eszembe hogy mennyi filmet forgattak itt hanem hogy mennyit takaríthattak előtte. Csupa mocsok, és nyomor melyet a gyomrom se képes feldolgozni. Mégis megvan a maga bája ahogy a hatalmas felhőkarcolók módszeresen eltakarják a nyomornegyedet ahova még én se szívesen teszem be a lábam pedig elég vakmerő vagyok. Egy szó mint száz, nekem egyedül a hugom az aki miatt megérte Amerikába költözni. Semmi másért nem lennék hajlandó hátrahagyni a nyugodalmas családi biztonságot. Jelenleg is egy szép kis házban élek amit Nadi már előre megvásárolt mielőtt még repülőre szállt volna. Sportkocsival száguldozok a pompás amerikai aszfalton és emellett megpróbálok minden tőlem telhetőt hogy büszkévé tegyem Nadi-t. Mindig ezzel idegesítem. Mindig mondogatom neki hogy majd egyszer büszke lesz rám ha én is orvos leszek, de ő elvileg már így is büszke rám. Csak nem tudom mire fel. De így szeretem őt. Támogat engem én meg megvédem őt. Jó párost alakítunk.

 

 

NADIA Meade

Interviewer: Szervusz Nadi, a bátyjád említette, hogy egy iskolába jártatok. Erről mesélnél nekem?

 

Nadia: 

Szia-szia, persze! Azt hiszem.. *megvakarássza halántékát* Matematika prioritású iskolába jártam annó’ és ugye 2 évfolyammal feljebb volt Nari mindig. Igazából mindig társaságban voltam, nagyon rosszul viselem a mai napig, ha valahol nem lehetek a közösség része vagy egyedül kell lennem. Szerencsére erre nem volt még konkrét példa, maximum hiú ábránd, hogy abban a helyzetben vagyok. Az általános iskolás éveim során végig kitűnő tanuló lehettem, pedig igazából csak az órákon figyeltem, még házit sem írtam sokat. Ajándék volna? *vállat von* Mindegy, a lényeg, hogy így volt és szerencsésnek is érzem magam. Sajnos a szerelmi életemről nem nagyon tudok akkoriból idézni, nem hiszem hogy bármi komoly, vagy mérvadó lett volna.. Rajzolgattunk, ami annyira megtetszett, hogy a mai napig szoktam unalmamban rajzolni. Ezen felül, mentek ezek a.. *kezeivel a levegőt morzsolgatja* Ketyere gyűjtögetések és csere-berék, akkoriban azt hiszem pont a Chips-ekből lehetett ilyen apró korongokat gyűjteni és az volt a legmenőbb akinek a legtöbb volt. *kuncogás közben kezével takarja mosolyát*

 

És hogyan zártad azt a 8 évet?

 

Ki nem találnád, kitűnővel és széles tarisznyával. Szerencsére sikerült is bekerülnöm abba a gimnáziumba ahova legelőször jelentkeztem, arra fakultációra amelyiket szerettem volna. Anyu nyomdokaiba szerettem volna lépni, így mindenképpen az egészségügyi szférát preferáltam. Ugye ez azt takarja, hogy lehetőségem nyílt extra tárgyként felvenni az ápolói szakmát az érettségim mellé. Így egy nap reggel 8-tól délután 4ig kellett bent lennem és végig óráim voltak.. Kész rémálom.. *aprót sóhajt és megrázza kobakját*  Ezen felül jártam versenyekre, mert imádtam a versengést, a győzelem mézédes ízét.. Ebből fakadóan borzasztó vesztes vagyok sajnos. Egyszerűen nem tudok veszíteni és miután maximalista is vagyok, így nem fogom elfogadni, hogy veszítenem kell és kihozom magamból az 1 000%-ot. 

 

Milyen versenyekre jártál?

 

Huh, főképp tanulmányi versenyeket kell elképzelni. Ilyen EÜ-vel foglalatos és biológiával. Volt hogy bábut kellett újraéleszteni, vagy vénát kellett keresni, esetleg inkább elméleti részről volt megközelítve a téma. Meglehetősen változatos volt. Plusz pont volt, hogy Einar-ral mehettünk együtt és volt, hogy egy csapatot alkottunk. Na azokat a pillanatokat a mai napig visszasírom. *mosolyogva hümment párat* Szinte filmbe illőek voltunk, sokszor a Meade duo-ként hivatkoztak ránk és volt egy nagyon jó arc konfereé, aki mindig megjegyezte, hogy apa büszke lehet ránk, mert ahova mentünk, ott nagyon nagy valószinűséggel nyertünk is. Egyszer nyertünk egy utat Európa körül. Mehettünk Amszterdamba, Párizsba, Rómába és Madridba. Nem mintha alapból nem tudtunk volna elmenni. Elajándékoztuk a második helyezettnek, mivel ezekben a városokban már voltunk és ugyan tervezünk menni, de nem ajándékszerűen.

 

Sok utazás.. Barátokkal, hogy voltál?

Volt egy nagyon jó arc csapatom, otthon éreztem magam mellettük. Azt nem mondom, hogy minta csapatról van szó, mivel meglehetősen taccsra vágtuk magunkat minden pénteken. *felmutatja mutatóujját* Sőt, még a bátyám ha jött értem, még vele is nagyon kedvesek voltak. Simán elfogadták mindkettőnket. Nálam az egyik legfontosabb szempont egy emberben, hogy a bátyámmal milyen kapcsolatot ápol. Aki nem bírja őt, azzal nincs miről beszélnem, mert nagyon sok mindenben hasonlítunk és szinte elválaszthatatlanok voltunk mindig is. Nem kell részleteznem, hogy egy közel tökéletes tinédzser lány és a világról alkotott véleménye nem mindig van egy hullámhosszon. *nevetés előtt kissé húzza a száját* Avril Lavigne, ő volt a nagy példaképem! Még a posztereim is megvannak róla! Imádtam a lány flow-ját, annyira kellemes és rebellis.. Visszatérve a társaságra. Nagyon sokat deszkáztunk a srácokkal és közben énekelgettük, vagy hangszóróról játszottuk különöbző dalait. Aztán a csipet-csapattal oda verődtünk a Punk csapathoz, akik megmutatták az élet sűrejét. Nagyon furcsálták, hogy én mit keresek köztük, mert hogy én ilyen stréber vagyok, azt mondták. De hamar rájuk cáfoltam, amikor minden hülyeségre elsőként jelentkeztem. Ki nem állhattam, ha ilyesmit mondtak rám, hogy én nem illek be oda. Így elég hamar megtanultam kamatoztatni a rajztudásomat a zárkózottabb negyedek házfalain a festékszóróval. Igen, volt egy ilyen korszakom is..*megvakarássza tarkóját* Bár kábítószerrel nem igen éltem iskolaidőben. De a nyár beköszöntével, ahogy jöttem a különböző zenei fesztiválok, nem tagadom, egy-két füves cigit elszívtam és nem vetem meg azóta sem a gondolatát. Viszont, nekem ez a finish line, ennél feljebb nem vagyok hajlandó menni.

És fiú barátod volt? Kicsit bontogassuk a szerelmi életed.

Igen, ugyan nem vagyok rá büszke, de volt. *felhúzza ajkait és némán bólint párat* Abból a társaságból sikerült összeszednem egy punk srácot, Markus-nak hívták, pont mint az apám. Volt is ebből galiba a családi ebédnél, mikor a Markus névre mindketten felkapták a fejüket. Imádta a bátyám, ha nem velem volt a srác, akkor vele. Együtt játszottak a PS2-n, hol TEKKEN-eztek, hol Splinter Cell-eztek, esetleg Need for Speed. Ne kérdezd honnan tudom, bevontak. Azt hiszem, másfél évig voltunk együtt és mindig azt rebesgette, hogy feleségül vesz. Igen, ez szép és jó! Csak, hogy nem véletlen lett vége, mivel ő úgy gondolta a fiatalabb vér jobb, így lazán megcsalt 2 lánnyal egy buli adtán. Én ezt csak reggel tudtam meg a barátnőmtől, Lyvia-tól aki látta az egészet. Ő mindig is egy biztos pont volt életembe, mivel kiskorunktól fogva osztálytársak voltunk és nagyon sokat játszottunk együtt. Sőt, még az egyetemen is évfolyamtársak voltunk! De nem csak Lyvia tudott segíteni, hanem a bátyám is nagyon segítőkész volt a szitut követően, nagyon vigyázott rám mindig is, de akkor nagyon durva volt.. Szinte ha kiléptem a lakásból, jött utánam. Klubbokban le sem vette rólam a szemem. Nagyon jól esett mindig is, ha közelembe volt. Egyszerűen csak akkor érzem magam igazán biztonságban. Mindenkinek ilyen testvért kívánok! Ha már az efajta pasik undorítóak.. Azóta nem igen ismerkedtem ilyentéren. Valahogy bizalmamat vesztettem.

Egyetem, ha már felhoztad! Beszélj egy kicsit róla.

Egyetem? Oh, a Campus-os évek.. *felnevet és füle mögé tűri lázadó tincseit* Szerintem akkoriban rossz máj szervdonor lettem volna. Nagyon sokat ittunk a lányokkal, azt tudom. Mindig buliból buliba mentünk, sosem volt megállás. Ott viszont arcon csapott rögtön az elején, hogy az egyetemre nem lesz elég, ha az előadások során figyelsz. Oda nagyon sokat kellett még nekem is tanulnom. Szinte haza se jártam, csak vizsgaidőszakokkor, mivel akkor fixen nem esek a kísértésebe, hogy igyak a tanulás helyett. És milyen jól tettem, mert nem tanultam volna meg sose gitározni! Ekkoriban már sajnos nem tudtam a volt társaságommal találkozni, azóta sajnos nem is beszélek velük. Ennyi, ők mentek jobbra én balra. Ilyentéren nem vagyok érzékeny, megértem, hogy nem ugyanaz az értékrendünk és már nincs közös pont, maximum a múlt. Azóta nem is deszkázom, nem is graffitizem, sajna. Ugye, orvosi egyetemre jártam és nagyon sok érdekes személlyel tudtam megismerkedni. Ők bőven tudják pótolni az ex-Gangem, ha nagyon amerikaiasan akarok fogalmazni. *hümment párat, várva a következő kérdést*

Bátyád ilyenkor hol volt?

Ő azt hiszem másik Campus-on volt, anglisztika szakon. Mesélt róla, hogy valamelyest érdekli az egészségügy, de most előbb ezzel szeretne foglalkozni. De ennek ellenére, napi szinten beszéltünk, mégis úgy érezte, hogy elhanyagol a kis lüke. Egyszerűen imádom őt, nagyon sokszor ott volt, mikor más otthagyott. Félszavakból megértjük egymást és mindig tudunk a másikon segíteni, nem volt ez másképp eddig, ezután is így lesz.

Hogy-hogy Amerika?

Nagyon egyszerű válaszom van erre. Ki akartam magamat próbálni! Eddig megvolt mindenem és egyszerűen meg akarom tapasztalni, milyen ha mindent magamnak kell megteremtenem. Persze, vásároltam Los Santos-ban egy házat, a Cougar Ave-n és az egyik autómat átviszem oda, hogy ne legyek lehetetlen helyzetben. De már a munkahelyem is megvan a St. Fiacre magánkórház traumatológiáján. Lesz buli, kétségkívül.

Köszönöm a válaszokat, ha bármi kérdés még felmerül, feltétlen jelzem!

Oh, szóra sem érdemes. Mindig lesznek kérdések, melyeket mindig meg kell válaszolni.

@Whitehawk
 

 

 

 

 

 

[Lyvia Valent I Born to be an angel]

[Lyvia Valent I Born to be an angel]

Másnap este...

[Lyvia Valent I Born to be an angel]

[Nickname beállítása]

A GangRP-ken kívül szerintem hasztalan lenne. Nekik áldás lenne szerintem mindenképpen.

[Lyvia Valent I Born to be an angel]

[Lyvia Valent I Born to be an angel]

Milyen lenne már, ha csak 1 szálon menne a dráma? Nem sokkal Shinichiro után megismerkedett egy Zane Cooper @LACI nevű Sheriffel, akivel nagyon jó barátikapcsolatnak örvendhetett. A probléma ott kezdődött, hogy Liv már nem feltétlen barátként tekintett a fiatal Sheriff-re. Egy SMS-ben megbeszélték hol találkoznak....

[Lyvia Valent I Born to be an angel]

Háttér story 
 Shin és Liv lakótársak voltak, közel 1 hónapig így egymás napjainak szerves része lett a közös idő. Közben egy egyoldalú szerelem bontakozott ki Shin részéről, amit Liv nem tudott (vagy épp nem akarta) jól kezelni. Nem sokkal az utolsó közös napjuk előtt Shin eltűnt, szó nélkül. Mint utólag kiderült verses képekkel próbálta meg rávezetni Lyviát arra, hogy még itt van a városban..

 

A találkozásukkor Shin maszkot és beszélőkét használt, hogy Liv és barátnője Vicky ne ismerje fel kilétét. Erre rá 1-2 héttel felbukkant Liv kedvelt helyén, a HORIZON-ban ahol teljesen kibukott a srác láttán...

[Lyvia Valent I Born to be an angel]

A történet eleje fixálásra került. Innentől élményképek és karakterfejlődés várható HSZ-ben.

Az építőjellegű kritikát, több mint szívesen fogadom!

[Lyvia Valent I Born to be an angel]

„Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei.” - Paulo Coelho

Jellemzők

 Kezdő gondolatként fűzném ide, hogy Lyvia meglehetősen görbetükör alkat. Az, hogy ki milyennek látja, az
tökéletesen mutatja, hogy kettejük közt milyen a kapcsolat. "Mindenki azt érdemli, amit kihoz belőlem."

Előnyösebb vonások:
- önfeláldozó,
- empatikus,
- szerethető,
- energikus,
- közvetlen.

Kevésbé előnyös vonások:
- naív,
- szeretetéhes,
- kihasználható,
- hajlamos a hiperaktivitásra,
- hangulatember.

Hóbortok, szokások, "betegségek":
- Mindennél jobban imádja a kávét, ez egy szenvedélye. 
- Szokásai közé sorolandó, a Norvég tradíciók idegenek való bemutatása.
- Állandó kényszert érez a teljesítésre, melyet csak a siker, a gyógyulás képes enyhíteni.

 

 atolikus család? Nem mondanám. Példaértékű? Nézőpont kérdése. Temérdek pénz? Kétség nem fér hozzá. Nem is érthető egészen pontosan miért járta Ryland Oslo utcáit, egy euforikus éjszakán. A filmbe illő 90-es évek elején járhatunk időben, a Rock’n’Roll hódítja a médiát, hihetetlen tempóban halad a világ. Mégis a férfi, egy maga a fekete szövetkabátjában sétál, nyomait a hóban hagyja. A magány hajtja akár a szén, próbálná nem magában tartani érzéseit. Megtorpan, majd becsenget a házba. Markáns, köpcös férfi kezdi takarni a benti világ képét. Zord és rideg, azonnal egy baráti mosollyal fogadja a fiatalt. Kezet fognak, majd egy invitációt kap a belső kényelembe Ryland. Vajon mit keres itt? Egy ismerős? Barát? Cinkos? Sajnos ennél jóval nagyobb értéket tervez eltulajdonítani a fiatal a markáns férfitól. A kellemes társasági hangulatot egy ütemes kopogás és fa ropogás töri meg. Elő is került az est fénypontja, a bájos Kristi. Ryland földöntúli érzelmekkel indul meg a fiatal lány felé. Egymás karjaiba hullanak, majd térdre ereszkedve teszi fel a kérdést, apró tartókából nyomatékosítja szándékát… Kristi Amadia, a legboldogabb férfivá tudnál tenni?

 

 Most már megismerhettük a fiatal házasok elsőlépéseit, de most térjünk ki történetünk központjára, Lyvia Cassandra Valentre. Nem is annyira régen, egész pontosan 24 évvel ez előtt történt meg, hogy Isten kegyelmes volt Kristi-vel és leánygyermeket adott neki. Egészséges, foggal született tüneményt nevezhettek a család új tagjának. Mesés életet szántak apró lányuknak, mivel sosem szenvedtek semmiből sem hiányt. Kristi pénzügyi menedzsmenttel foglalkozott, az idő múlásával már ezt tudta otthonról is végezni, viszont javarészt telefonján intézte az ügyeit, apja viszont ettől jóval elrugaszkodottabb volt, a Forsvaret különleges erőnél volt szanitéc. Apját munkája miatt rendkívül sokan ismerték és szerették. Ahogy mesélte harcos regéit Lyviának, hamar önfeledt kacagásba torkollott a bociszemekkel való hallgatózás. A csöpp Liv-et hihetetlen ámulatba ejtette és lekötötte az apja, szinte mesébe illő volt a kapcsolatuk. Elég fiatalon megtanult horgász csomót kötni, majd horgászni. Viszont horgászni az apján kívül mással nem hajlandó, mivel ez neki lelki hóbort, egy fix hagyomány. Apja gyakorta vitte ki kollegáival fiatalként, így javarészt mindig az apró angyal szerepet töltötte be. Körbe vették veteránok, éppen aktuális bajtársak és cinkosai az apjának. Sok mindenre próbálták megtanítani, amire az iskolában nem feltétlen esik szó, ebből kifolyólag tudott korát messze meghazudtoló módon viselkedni és gondolkodni. Tényleges a többiek szemében Lyvia és Ryland volt az angyalcsalád. Egy tünemény kislány, az arkangyallal oldalán, ki a csillagokat lehozná neki.  Ennek egyetlen egy hátulütője volt, mármint az apa-lánya szoros köteléknek, hogy nagyon más felé nem volt akkora figyelemmel. Voltak nyilván barátai, de igazán jól csak az apjával érezte magát. Nem mondanám őt annyira konzervatívnak, mivel mindenki és minden felé nyitott, ahogy kiskorában ezt megmutatta. Talán ezért is voltak rendkívüliek a tanulmányi eredményei. Bizonyított szüleinek, hogy képes az elvárásokat jócskán túlteljesíteni. Egykesége révén, mindent megadtak neki és hamar megtanították a fiatalok problémáit átvészelni, intelligens gondolkodással.

 

 

  A gimnáziumot befejezve, orvosi pályára lépett, hogy apjához hasonlóan tudjon gyógyítani. A kötelező 4 év átfogó orvostudományi alapágat ha nem is zökkenő mentesen, de ügyesen tudta teljesíteni. Fiatal nebuló rezidensként kint Oslo hatalmas, fővárosi kórházában? Természetesen! Sok helyre beadta az egyetemen keresztül a jelentkezését, hogy szemész, szülész vagy épp a belgyógyászat érdekelné és hogy ilyen osztályon szeretné a kötelező gyakorlatát végig vinni. Jött ám’ a sors keze. Nem volt hozzászokva fiatalon sem, hogy valami nem úgy sikerül, mint ahogy ő azt kigondolta. Jött is az első komolyabb probléma, hogy hogyan tovább? Beadta a jelentkezését egy körzeti orvos mellé, hogy asszisztens ápolóként szeretné folytatni. Sajnos ez sem sikerült. Végül drága Ryland segítségével került be a Traumatológiai főosztályra. A kezdeti kudarcok, a kezdeti nehézségek, az átállás a folytonos 200%-on pörgés teljesen maga alá gyűrte élete kis szikráját. Hamar kiszakadt az álomvilágából és felnőtt ez a 2 év gyakorlat alatt. Ennek köszönhetően már traumatológus orvosként diplomázott az egyetem végén. Ha eddig nem mindenhova kihúzott háttal és büszke tekintettel ment a két szülő, akkor és ott már csak mosolyogni tudtak örömükben. Liv át is vette, tudat alatt, hogy az ember temérdek érzelme kimutatható egy szimpla mosollyal. Azóta örökíti minden egyes fénykép ezt a mosolyt. Friss diplomás orvosként, ugyanabba a kórházba került, ahol gyakorlatát töltötte. Maradt a szüleinél, számukra mindig szívesen látott volt a leány. Történt egyszer, hogy egy sportolót hoztak be a mentők, megduzzadt térddel, elvileg sport sérülés keletkezhetett egy futball meccs miatt. A főorvos Livy-t kérte meg, hogy kezdje meg az ellátását, majd tovább állt, arra hivatkozva, hogy máshol van rá most szükség. Vérkép, gyógyszerallergia, kórlap és még kitudja mennyi preparáció vette kezdetét az operáció előtt. Az operáció sikeres volt, majd kontrollra tért be Harald, a futballista, szobájába.

„- Szép napot, a kezelő orvosa vagyok, Dr. Valent. Hogy érzi magát?
- Szervusz doki, jobban vagyok, bár még érzem a műtét helyét..
- Kérem magázódjunk. Az orvosa vagyok, maga pedig a páciensem…” -idézve a kezdeteket.

 Mindig is szigorúan kérte pácienseit, hogy tartsák meg a kötelező diszkréciót, a távolságot. Nem azért vannak egy helyen, hogy örökbarátságot kössenek, hanem hogy éppségben kerüljenek ki. Fura egy létszemlélet, nem? Nincs is jobb egy éjszakai ügyeletnél. Három nappal ez előtt még semmi probléma nem volt, lehúzott két nappalos műszakot, volt egy szabadnapja majd ismét bent ül az irodában, készenlétben. Nyugodt éjszakának indult. Vizit után feljegyezte a zárójelentéseket a másnap távozóknak, a napi jelentéseket lezárta, ellenőrizte a lázlapokat majd pihenni tért be az ügyeleti helyiségbe. 11-kor benyitott az egyik nővérke, Linda. Elnézést kért a zavarásért, majd megjegyezte, hogy Harald lapján nincs nyomon követve, hogy milyen fájdalomcsillapítót szokott kapni. Csak ha szükség lenne esetleg erre. Lyvia igazított köpenyén, majd a folyosón végig sétálva, ásítozva kopogott be a fiatal sportolóhoz. Magázódva, okulva az előzőből, köszönt a srác. Egyeztették az adatokat, majd elviharzott a szobából és pihenni tért. Nem erre a korosztályra vall? Szerintem sem. Reggelig semmi érdekes nem történt. Szerencsére ugyanolyan nyugodtan folytatódott az este, ahogy elkezdődött. Átadta az osztályt miután mindenki állapotát ellenőrizte. Jókívánságok ezrét osztotta szét, ekkor hirtelen Harald bicegett a doktornő után.

- Lyvia!
- Harald, már kértem, hogy magázódjunk. Ön a beteg, én pedig az orvosa vagyok.
- Most civilben vagy és jelenleg nem dolgozol.
- Rendben, mit szeretne?
- Kérlek tegezz.. Szeretném megkérdezni, hogy mikor mehetek haza?
- Ha a röntgen se mutat mást, akkor holnap mehetsz haza és két hét múlva kell jönnöd rehabilitációra. Ma a főorvos úr elküld vizsgálatra, de holnap dolgozom, mihelyst megírtam a papírjaid, mehetsz is.
- És.. Lenne kedved elmenni valamerre? Persze, amint kikerültem innen. Esetleg egy vacsorára, moziba vagy csak kávéra?
- Ez nem fog menni, sajnálom. Egy betegemmel sem találkozom a kórházon kívül. És most viszlát.

 Zord? Nem mondanám. Rideg? Annak sem, inkább csak diszkrét. Nem annyira marcangolta a gondolat, mint tegyük fel ezt mással tette volna. Nyilván, eljátszott a gondolattal, de nem engedett a csábításnak. Elvei vannak, amikhez tartja magát. Szóval még csak meg sem bánta szavait. Egészen 2 évvel későbbig, amikor egy esti party után találta meg a saját vérében feküdve Harald-ot. Rosszkor  volt rossz helyen, így egy arra járó autó maga alá gyűrte a fiatalt. Még pont életben volt, mire Lyvia odaért hozzá. Próbált rajta segíteni, de felszerelés hiányában csak végig nézte a srác haláltusát.

- Ly.. Lyvia.. Ennyire pokoli?
- Ne beszéljen, kérem! Hívok segítséget.
- Ne… Nem kell, doki. Magam léptem ki az autó elé..
- De miért tette?
- A sérülésem miatt…
- Tehát mindent megtettem érted!
- Te… leteg… letegeztél.. köszönöm…

 Mint egy rossz szappanopera? Előfordul, nem mindenki élete akcióhősé és tömör gyönyör romantika. A saját vérében feküdve, egykori múzsája próbálja a lelket visszanyerni belé, sikerül nélkül. Talán közvetlennek kéne lennie? Szíve joga mindenkinek eldönteni. De az incidens után személyisége a végtelen empátiával, közvetlenséggel és szeretettel fúzionált… Rájött az esetet követően, hogy az emberekkel való megfelelő kommunikáció és a viszonzatlan szeretet nagyon sokszor képes a világot megváltani. Ebből kifolyólag törekedett arra, hogy mindenkivel megtalálja a közös pontot, a közös érdeklődést és hogyan lehet mindenkinek kedvezően folytatni a munkáját. Nem mintha nem erre törekedetett volna, de nem telt el úgy nap az azt követően időszakban, hogy ne Harald-ra gondolt volna és hogy mit tehetett volna másképp. Rengetegszer álmodta az esetet át, töviről-hegyire. Akár egy sziluett látta szeme sarkában az őrködő Harald-ot, mintha valaki figyelné hogy milyen jelenleg. Teljesen átértékelte magában egy emberi élet szépségét és fontosságát. Kétszer ugyanabba a hibába nem fog beleesni, ezt lefixálta magának. Minden páciensénél a múltban és jelenben arra törekszik, hogy boldogan menjen ki a kórházból az ellátást követően. Filózófiáját követve néha pár kedves szó és egy szép mosoly képes mellőzni a tényleges medicinát. 

 

 Ugyan apjára mindig is számíthatott a lány, de mégsem várhatta el, hogy ő intézzen neki mindent el. Teljesíteni szeretne! De még mennyire, oh. Most meg tudja mutatni szüleinek, hogy a segítségük nélkül képes megteremteni a saját egzisztenciáját. Itt a lehetőség. Egy sziget, rajta egy várossal, ahová a világ minden tájáról érkeznek. Bízik benne, hogy találkozik még saját nemzetéből ismeretlennel. Hisz benne, hogy a vér kötelez, a gyógyítás leláncol. Minden egyes tettével azon lesz, hogy felfigyeljenek Dr. Lyvia Cassandra Valent kilétére, bárki segítsége nélkül. Szép álmok? „Egész jó szórakozás megvalósítani a lehetetlent.” –Walt Disney.

 

 

 

 

[[Medical Student] Lyvia Valent]

---

Medical Student

---

~Publikált verzió~
~Los Santos, SA, 2022.02.18.~

---

Státusz: Nyitott | Max. felvehető személyek száma: -- | Határidő: --

---

I.) Személyes Információk
1.1.) Keresztnév: Lyvia
1.2.) Vezetéknév: Valent
1.3.) Születési idő: 09/25/1998
1.4.) Születési hely: Hemnes, Norvégia
1.5.) Telefonszám: (012)-931/956
1.6.) E-mail cím: [email protected]
1.7.) Állampolgárság: Norvég, Amerikai.
1.8.) Személyi igazolvány szám:
1.9.) Bejelentett lakhely: San Andreas, Los Santos Lowenstein Bvd. 18
1.10.) Elismervények: N/A

II.) Végzettség

2.1.) High School neve: Engebråten Middle School + Bjerke Upper Secondary School
2.2.) College/University neve: Universitetet i Oslo
2.3.) College/University szak megnevezése:  allmenn medisin - orvosi alapképzés (4 éves)

III.) Korábbi munkahelyek

3.1.) Előző munkahelyei:  Oslo University hospital Ullevål - kötelező gyakorlati hely
3.2.) Írja le tapasztalatait előző olyan munkahelyeiről, ami vonatkozhat a jelenlegi pályázott pozícióhoz:
Javarészt a sürgősségi osztályon voltam rezidens gyakorlatom alatt, mivel a körzeti orvosoknál és más osztályokon nem volt már hely. Szóval teljesen véletlen kerültem oda, de azóta imádom minden percét, amikor Oxiológián, avagy Traumatológián lehetek. A pörgés és az állandó 200%-on való teljesítés mai napig rabul ejt. A 4 év végeztével szerintem ilyen szakirányban szeretnék dolgozni.

IV.) Motivációs levél

4.1.) Írjon egy motivációs levelet számunkra, melyből kiderül miért lenne alkalmas a pozícióra. (Min. 75 szó)

Az elején leszögezném, hogy a szememben minden ember érték és senki sem jobb a másiknál, maximum egy adott terület jobban érdekelte, így több energiát tett bele. Ez alapján tudom azt mondani, hogy rendkívül empatikus és extrovertált vagyok, mely a beteg és orvos közti kommunikációt nagyban segíthetné. Rendkívül terhelhető vagyok és a nehezebb helyzetek, a kihívások jelentenek számomra teljesítendő célt. Nagyon könnyen betudok illeszkedni, hamar megtalálom mindenkivel a közös nevezőt, ennek előfeltétele, hogy illető is arra törekedjen, hogy megtaláljuk a közös pontot. A csapatmunkában se nem teljesítem túl a többieket, se nem megyek a szintük alá. Számomra fontos, hogy ha egy adott célba a csapatunknak el kell jutni, azt közösen tegyük. Úgymond, együtt nyerünk, együtt bukunk. Minden ezen felül, nagy a tudásvágyam, jobb szeretnék lenni, ha nem a legjobb! Mondhatni az egészségügynek szenteltem az életem és ezen kívül mást szívesen nem is tudnék csinálni.

V.) Általános kérdések

5.1.) Rendelkezik e San Andreas állam területén érvényes jogosítvánnyal? Igen, rendelkezem.
5.2.) Ön büntett előéletű? (Amennyiben igen, részletezze) Nem.
5.3.) Rendelkezik e San Andreas állam területén érvényes fegyverengedéllyel? Nem.

VI.) Nyilatkozat

Jelen jelentkezés benyújtásával én, KERESZTNÉV VEZETÉKNÉV ezennel igazolom, hogy a jelen dokumentumban szereplő kérdések a valóságnak megfeleltek. Teljes mértékben engedélyezem az ezen a dokumentumon megosztott tartalom kivizsgálását. Tisztában vagyok vele, hogy ebben a pályázatban a félrevezetés, plagizálás vagy rosszindulatú hamisítás felhasználása azonnali elutasítást és határozatlan időre szóló eltiltást von maga után a jövőbeli állásajánlatokra való jelentkezéstől.
Aláírás:

---

((VII.) OOC RÉSZ))

7.1.) Bemutatkozás(röviden):
Ross-nak hívnak az internet csodálatos világán, a valóéletben pedig mindenki marad az Ander-nál. Jelenleg 20 éves vagyok és a tanulás és munka borderline-ján csücsülök. Igazából mondhatni hasonló területen dolgozom IRL is, mint amit a karakteremmel szeretnék alakítani, szóval testközeli mind az elmélet, mind a gyakorlat számomra. Több mint 10.000 óra szerepjátékon eltöltött idő után, kötve hiszem, hogy sok újat tudnak nekem mutatni. Mivel az előző szerveren, amin játszottam, szintén hasonló RP-t képviseltem, elég magas szinten. Az aktivitás szempontja viszont kompromisszum képes kell hogy legyen, mivel perpill nekem zéró beleszólásom van, hogy mikor lehetek vagy mikor vagyok otthon. Javarészt eddig a hétvégék (péntektől-vasárnapig) a "szabadok".
7.2.) Milyen karaktert alakítanál az SFH-ban? (Min. 75 szó) Lyvia személyében próbálnék egy életvidám és mindig-naprakész karaktert megformálni akire a csapat mindig számíthat, persze ez IRL részről sem lenne másképp. Mivel még fiatal és csak doktorina hallgató, így kezdetben egy rezidensként foglalatoskodik, majd az Oxiológia területen szeretne dolgozni.
7.3.) Fénykép az UCP-ről (Octans.hu) :

 

[Raelynn Nord]

Március 1.
"Olyan jó megtudni, anyumtól így 23 év után, hogy nem csak Kyan és Vidar a bátyám... Ennyire fájt volna nekik elmondani ezt nekem, mindazért, mert meglopta a családi kasszát? Nem tudom, valahogy Markus mellett jobban biztonságban érzem magam, mint a másik 2 gyökérrel... Próbálok felé nyitni, sőt.. Amikor van szabadidőm, beszeretném pótolni az eddig elvesztegetett időt.. Kíváncsi is leszek, hogy milyen lesz a kapcsolatunk az idő előre haladtával..."

Március 11.
"Dai-al a business-ünk félresiklott, nem valósult meg... Ez egy picit aggaszt, hogy egyáltalán tényleg az-e akinek akarja, hogy lássam.. Vagy csak megint a túlgondolás? Ahogy visszaolvastam a múltkori naplóm, arra jöttem rá, hogy a naív és megfelelési kényszeres énem továbbra is előjön. Mit kellene tennem, hogy megfékezzem? Hányszor kell még ez miatt szívnom? Úristen, de utálom ez miatt magamat... Ma is, egy sráccal ismerkedtem meg a Tequilában, aki számomra nagyon közömbös volt, semmi érdekes nem volt benne, de azért hagyom hogy teperjen... Nagyszerű, bohócot csinálok belőle... Mint ahogy lassan magamból is.."

-Az útóbbi időben nem sokat voltam fent, nem igen volt időm a szeróra, így nem is sok minden történt velem. Nagyjából a márciusi RP nagyon kitágítva ennyi volt eddig. -

[Raelynn Nord]

*Raelynn kinyitja apró levéltárját, melyben a magánvállalkozásnak voltak az iratai elszeparálva.
*Neki lát megírni az érkezése óta összegyülemlett gondolatok levezetését.

"Meglepően jól fogadtak a régi barátaim ezen a helyen, de valahogy minden más mint eddig. Szinte alig tűntem el, és mégis... Mintha vad idegen lennék számukra, pedig pontosan ugyanaz vagyok, aki voltam.. Széles, kedélyes örömöm drasztikusan csökkent, ahogy észre vettem, mindent teljesen előről kell kezdenem. Otthon mindent rendbe raktam. Vidar nem kerül sittre, Kyan továbbra is csak púp a család hátán. Anyu szerencsére jól van, időben sikerült a segítséget megszerezni és meghálálni.. Még az egyik szeretett fülbevalómat is el kellett adnom, hogy ne a számlámról kelljen leemelni összeget. Mindegy, legalább anyu jól van, és csak ez számít....

Feb. 13.
Daisetsu-val egész jókat tudok még mindig beszélni, ami meglep... Nem mintha másra számítottam volna, de ő ugyanolyan kedvesen és megértően fogadott, mint azelőtt. Talán ő lenne az egyik kiemelkedő személy az itteni életemben? Ki tudja.. Csak vajon, Ő is aképp néz rám, ahogy én Ő rá? Néhány cselekménye számomra igen kételyes, és félreérthető.. Nem tudok rá másképp tekinteni, mint egy... Példakép? Úristen, saját magamnak teszek fel egy kérdést, amire választ várok úgy, hogy nem is tudom pontosan mi zajlik bennem. Lehet nem csak bejárni kellett volna Önfejlesztésre és Szociálpszichológiára..

Feb. 19.
Ismét itt, ismét csak én és a saját gondolataim. Megismertem egy Ayden nevű srácot. Kicsit unalmasnak tűnik, nem fogható semmilyen módon Mauro-hoz. Egyszerűen hozzáképest foghatót nem találtam a városban azóta.. Hiányzik... De a gondolat emészt fel belülről, hogy egyszerűen lehet bármennyi pénzem, Őt már nem tudom kihozni onnan.. Még ha legjobb norvég ügyvédeket bérelném fel, sem.. Próbálok neki levelet küldeni és csomagokat.. De szerintem, meg sem kapja. Vagy megkapja, csak szimplán Ő úgy látja jónak, ha elfelejteném? Jaj, Mau... Bár tudnám mi jár a fejedben...

Feb. 26.
Picit sokat vagyok már itthon, kezdek eltunyulni.. Pontosan ezért is fogadtam el Dai ajánlatát, hogy dolgozzak a cégében! Alig várom már az első munkanapot! Nem érdekel, hogy hogyan viszonyul hozzám, nem érdekel miképp tekint rám, csak egy csapat értékes tagja szeretnék már végre lenni. Hasznára tudnék a vénembernek lenni, ha tudja, hogy miben vagyok jó, és ehhez mérten szab nekem feladatot.. Ha jól emlékszem, valami könyvelői cuccliról lesz szó, úgyis sokat csináltam a NorthWind-ben. Bár igaz, hogy ott volt egy-kettő adat átírva, kicserélve, lesarkítva. Én nem terveztem ezt itt is alkalmazni, de ha ez az ára, hogy beilleszkedjek, akkor megteszem! "

[Bluetooth-os autórádió.]

Amíg csak arra jó, hogy a kocsiban ülők hallják, addig ez egy príma ötlet. Bár én YT-s linkek helyett Spotify-os linket adnám jobban..

[Ayane "Rin" Kajiwara | Deeply inside, there's a lot demons.]

"Szomorú a sors fintora... Miképp válik minden nehezen felépített vár, másodpercek alatt porrá... Hibáztam, tudom... De valahogy, sok minden köt ehhez a helyhez... Aya... Ryan... Kaito... Lowenstein... DBMC... Sajnálom, hogy itt kell hagynom..." -Rin elmélkedése.

Rin az egyik tanteremben hagyott táskából, hobbija révén eltulajdonított egy bankkártyát, melyről az összeget szándékozta levarázsolni. Pechére, ez pont egy professzor tulajdona volt, aki azonnal tettenérte a lányt. Fegyelmi során, a dékán és az ULSA vezetősége a hallgatói jogviszony megszüntetése mellett voksoltak. Így Rin már nem a Kokusichiro-i iskolának a csere-diákja, tehát nem maradhat tovább ezen expedíción a városban.

[Szerver be lendítés.]

Valóban valós problémaként tekintek arra, hogy a szerver jelenlegi gazdasága Andorráéval vetekedik. Viszont! Szerintem pont ettől realisztikus. Most példálózhatnék más szerverekkel de akkor önmagam lőném lábon... Pl.: Látás emtéa..  Mindenki megtudja kevesebb mint 3 hónap alatt szerezni azt az autót, amit szeretne... Mivel mindenki kereskedik = kevesebb RP-t valóban élvező player... Csak persze nézzük azt is, hogy a látás mta mikor kezdte, és az Octans GTA V... Még várni kell hogy a nettó pénz follyon be a szerverre... Türelem és elhivatottság kérdése. Jelenlegi tudomásom szerint, legfeljebb a benzinkút és a tulajdonos nélküli boltok viszik csak ki a pénzt szerverről... Ebből evidensen következik, hogy a pénz nem igen megy ki, viszont sok forrásból pedig jön befelé (pl.: alapmunkák, etc.) Amennyiben növelnénk az alapmunkák bérét, ambivalens fenomenont idéznénk elő, mint amire mi várunk... Infláció.. Ha egy ország, azt szeretné, hogy több értékálló pénze legyen, akkor erre nem az a megoldás, hogy többet nyomtat, mivel ezzel max a pénz elértéktelenedését érnék el... Aláírom, vannak a szerveren drága dolgok.. Paintjobok, maxos tuning, igényesebb autók.. De tudtommal, nem véletlen annyiba kerülnek, amennyibe.. Ha csökkentenénk az árát a tuningoknak, akkor mindenki PIMP sufnituningos autókkal járkálna Jedi fénykardokkal az alján... Ennyiből nem támogatom, hogy növeljük a béreket..

Viszont az, hogy okulva saját példámból, vannak bizonyos player-ek akik sokat dolgoznak/tanulnak ÉS VAGY csak szimplán nem élvez az RP prioritást mások dolgokkal szemben, azok nyilván kevesebb alapmunkát fognak tolni.. Én például mindenem amim van kb. PP-ztem.. Az elején toltam 12-14 órás alapmunka grind-okat, de valahogy nem láttam kifizetődőnek, mivel SZERINTEM(!) nem érték arányos az idő és pénz konstansága. Például én csak is és kizárólag hétvégén tudok fent lenni, és nem melózni járok fel a szerverre > PP-znem kell, ha akarok valamit. Ezzel semmi gond, ez van, lehet sírni. Ám bár, örülnék ha 1-2 járművemtől megtudnék szabadulni, de egyszerűen nincs se egyéni player, sem pedig autókereskedés aki kifizetné az autóm (pedig jóval áron alul adom) mivel sokszor azt a választ kaptam, hogy egyszerűen nem tudnak miből kifizetni. 

Ez összességében szomorú, de valahogy mégis kielégítő.. Inkább ez, mint a látás mta féle infláció..

[Olajcsere]

Hát, ennél kevés haszontalanabb script létezik. Totál semmi pluszt nem ad az RP-hez, cserébe most már azon forronghatok magamba, hogy vajon mikor fogok lefulladni úgy, hogy vontatósért kelljen imádkozom Szűz Máriához. Ezzel is max a szerelőtelepek járnak jól, de mindenki más feleslegesen veszít.

[Ayane "Rin" Kajiwara | Deeply inside, there's a lot demons.]

[Szabályzati pont módosítás.]

A lehető legjobban támogatom! A tegnap este folyamán, azt hittem kikaparom a szemem, amikor posta melótól felfelé 50m-re, a 4 sávos főút, egy retek nagy kereszteződésben könnyítettek a ruházatomon.. IRL hol mernének a 4 sávos főút mellett kirabolni, bármi féle takarás nélkül, a belvárosban... K*baszott vicc. Ezt feltétlen javítani kellene.

[Ayane "Rin" Kajiwara | Deeply inside, there's a lot demons.]

(Karakter hibernálásra kerül. IC bujdosni fog. Ismételten köszönöm mindenkinek a vele folytatott RP-t! )

[Ayane "Rin" Kajiwara | Deeply inside, there's a lot demons.]

R.I.P Torrian "T-dawg" Wilson. @Dante0629

[Kötél, gyorskötöző ötlet]

 

Idézet dwaqcake felhasználótól.

A force miatt szabályba kell foglalni a megkötözés RP ügyi előfeltételét.

Az oké, de ha ForceRP-zik valaki, ne adj Isten nem képes felfogni, hogy egy bizti őr elkapta, akkor még mindig szorgos admin brigádunk, akiknek pont ez az egyik feladata, hogy a szabályszegőket mérték-arányosan szankcionálják ^^
Nézd bele, ha a friss sulis Pityu haza megy és a fél várost megkötözi, mert nincs fent admin.. Igaz, ez nagyon elrugaszkodott ötlet, de Murphy szerint lehetséges.