Ugrás a tartalomhoz

Blacktears

Játékos
  • Hozzászólások

    13
  • Csatlakozott

  • Utoljára aktív

Blacktears tevékenységei

  1. Na szevasztok! Megérkezett a heti beszámolóm, és nem felejtettem el, hogy ígértem nektek egy két sztorit még a múltkor! Neki is látok a billentyűzet püfölésének. Meséltem, hogy nem teljesen enyém a hely ahol lakom és ezért húzódott a takarítás, rendszerezés a ház környékén. Ez abból az apropóból fakad, hogy édesanyám, egyik barátnője és egyben ügyfele megengedte, hogy a santosi villájában lakjak. Elég fullgazdag a nő, világ szerte több országban van nyaralója, bírtoka. Az államokban sem ez az egy van neki, nem tudom mivel lehet ennyi pénzt össze szedni. Lehet, hogy Jeff Bezos titkolt szeretője..na meg remélem nem olvassa ezt.. Rengeteg munkával és agyalással telt a hét, akár csak az előző. Szerintem ennél kevesebb melóm nem is nagyon lesz az elkövetkező hónapokban. Most a hivatalban is volt mit tenni dögivel, erre még jöttek céges dolgok illetve egy kis magán project egyik kollegámmal. A csaj nemrég jött a hivatalba, de jól megértjük egymást, sokat lógtunk azóta egymással. Jó lenne ha össze jönnének a tervek, plusz lenne időm és energiám mindent összeegyeztetni. Kezdenek kiforrni a dolgok, amiket elkezdtem, elkezdtünk és így egyre kevesebb szabad időm lesz. Meglepő módon még volt elég időm és energiám, hogy kicsit gondoljak magamra is. Hétvégén ellátogattam egy ír kávézóba és a Palace bulira is benéztünk! Ezen kívül sikerült időt találjak egy kis sportra, illetve a fodrászhoz is elugrottam egy kis igazításra. Long stroy short, ezen a héten se történt semmi, haha! Lehet veszélyesebben kéne éljek és akkor lenne ide mit írjak bőven. Mind a tíz ember aki vélhetően elolvassa a blogom örülne neki, nem igaz? Na de ennyi voltam a hétre, bye everyone and.. Stay handsome bros!
  2. Megint eltelt egy hét a legutóbbi bejelentkezésem óta, el tudjátok ezt hinni srácok?! Én se, annyira hogy azt se tudom mit is írhatnék, így hirtelen! Engedjétek meg, hogy össze szedjem a gondolataim, mozgalmas volt a hét. El is fáradtam benne, nem lesz így jó, hogy vasárnap ennyire ki vagyok merülve. Meg kell tanulnom jobban beosztani az időmet. Na de nem rinyálok többet, nézzük mi is történt a héten. Újfent érkeztek kommentek, hogy miért írok ilyen keveset, nem tudunk meg semmi érdekeset stb. Hát sajnálom haver, de ez ilyen semmit mondó blog tudod. No meg egy hét alatt nem sok minden történik az emberrel, hogy izgalmas olvasmányt össze lehetne hozni belőle. Lassan apránként haladok az életem dolgaival, sajnos ez nem feltétlen izgalmas mindenki számára. Én viszont ezt teljesen megértem és arra kérnék mindenkit aki olvasna a továbbiakban is, hogy ne számítson gigászi, epikus történésekre! Na meg, hát vannak olyan dolgok amiket az ember még se írhat le egy blogra! Ki tudja, lehet anyukám is olvassa, akkor meg aztán pláne lenne nekem nemulass! Ház körüli melóval telt a hét ahogy azt már az előző heti bejelentkezésemben egy kicsit már beteaseltem. Megjavítottam a kapukat, így azt már normálisan lehet zárni és nyitni. Ezen kívül kitakarítottam az öreg garázst. Így végre tudom arra használni amire való és nincs teli szeméttel, dobozokkal, kacatokkal. A hölgy aki megengedte, hogy beköltözzek eléggé teli szórta minden féle vacakkal, így eddig be se tudtam a kocsimmal állni oda. Tényleg ezt a sztorit, hogy hogy jutottam ehhez a házhoz itt még el se meséltem, de ez megmarad a következő alkalomra. Városházán is vannak fejlemények, szerencsére megint kineveztek. Ez a munka már komolyabb és nem is mindent értek annyira, mint a többit, de ez ilyen. Örülök, hogy sikerül fejlődnöm szakmailag. Magamat is eléggé meglep, ugyanis nem hittem volna, hogy már egy szinte vezetői pozícióba, befolyásosabb rangra kerülök. Igaz mindig van feljebb, de én mint minden pozíciómmal eddig, ezzel is teljesen jól elvagyok. Ezen kívül alakulóban is van egy klub aminek valószínűleg én leszek a marketing és média menedzsere, de ez még jelenleg a jövő zenéje. Viszont jók a kilátások és jó emberekkel dolgozhatok együtt. Szóval a jó alapok megvannak, innen minden rajtunk. Viszont ez is még csak alakulóban, szóval ez is még a jövő zenéje lesz srácok! Bocsi, hogy mindent tolok a jövő hétre, de el vagyok havazva és egy csomó dolog még nincs kiforrva! Na hali srácok, legközelebb talizunk! Stay handsome bros!
  3. Szerintem is több alapmunka vagy hobbi kellene a szerverre. Aki úgy is a grindra akar rámenni az kiválaszt 1-et közülük (amelyik arányaiban a legtöbbet fizeti) és azt fogja csinálni orrvérzésig. Szóval ilyen szempontból a több alapmunka és hobbi szerintem tényleg csak színesítené a játékot. Viszont statisztikákhoz kötni, szabályozni ezeket szerintem nem kéne ugyanis ez lenne a lényege az alapmunkáknak. Aki fellép a szerverre és csak játszani akar az bármi kötöttség nélkül el tudja kezdeni. Abba még látnék rációt, hogy jogosítvány azért kelljen olyan munkákhoz amiben vezetni kell, de olyan könnyű a kresz teszt, hogy legrosszabb esetben másodjára úgy is átmegy bárki. Az meg hogy még több skill kerüljön a játékba végképp pocsék gondolat..nem tudom miért akarnak RPG-t csinálni a szerverből emberek. Megannyi game van ilyen mechanikákkal. Minden esetre a választhatóság növelését több alapmunkákkal, hobbikkal támogatom, de a többi kifejezetten ellenszenves.
  4. Kifejezetten ellenezném. "Aki vissza jár az tényleg csak az RP miatt jár vissza és véleményem szerint ők csinálják jól!" Ezzel mi a probléma? Nem ez a lényeg? Hogy olyan emberek csináljanak adott RP-t akiket az adott szituáció leköt? Ha oda megy egy csomó olyan ember aki kényszerből kell, hogy RP-zzen valamit abból soha semmi jó nem sül ki. Max annyi, hogy képeken lehet villogni, hogy mennyien vannak xy helyen. Silány RP szituációkat szülne illetve nonozást, esetleg emberek funból még irritálnák is azokat akik a normális RP miatt vannak ott. Ez nem arról szól, hogy valaki pusztán statot maxol, hanem arról, hogy van x ideje egy nap a játékra és Ő nem akarja scriptelt statisztikák "újragyúrásával" tölteni. Mert igen, ha egyszer kihúztad a staminád fullra, de sokáig nem futsz és el kellene kezdened újra mondjuk edzeni járni vagy sprintelgetni, akkor egyáltalán nem szívesen fogsz vissza térni azokhoz a tevékenységekhez amin egyszer már végig szenvedted magad. Ameddig lehet ugyan az a player tök szívesen lejár heti 2x csak az RP kedvéért egy edzőterembe mondjuk, míg ellenkező esetben muszájból járna és elrontaná a játékélményét ez a rendszer. "..szembe megyek a statisztikáért játszó játékosokkal viszont az RP színvonalon növelne." Semmilyen RP színvonalat nem növelnél ezzel, talán az RP számát növelnéd vele, de a színvonal egészen biztos hogy csökkenne. Nekem ne mondja senki, hogyha olyan ember akik csak script miatt csinálnak valamit, mert amúgy kedvük és idejük se lenne rá, azok minden RP tudásukat és lelkesedésüket belevonva mennének scriptelt statisztikákat növelni. Ha csak nem home officeba dolgozik az ember, vagy online oktatást végez, nincs idő arra, hogy egyszerre pénzhez jusson ic, hogy folyamatosan gyúrja fel a skilleket és még mondjuk jól is érezze magát. Csak hogy a frakció feladatokról, hobbikról, egyéb kapcsolatok, ismerősi szálak gondozásáról ne is beszéljek. Ha RP-s társaságot akar pl egy konditerem azt felhívásokkal, reklámokkal, rendezvényekkel, találkozókkal érheti el, ilyen egy jó IC „mankó”. Persze ez macera, meg sok feleslegesnek tűnő előkészület, de aki nem hajlandó ezt az RP-t és munkát beleölni az ne is mutogasson másokra. Azért mert egyesek nem akarnak a szabad idejükben, olyan RP-t folytatni amihez semmi kedvük. Aki meg "erőembert" akar RP-zni az írjon egy /do-t a karaktere testfelépítéséről és alakítsa úgy a karaktert, ezt nem tiltja semmi. Amúgy sincs skinny, pumped meg egyéb testfelépítésű modell bent, ezért látszólag amúgy se számítana semmit a script által feltornászott érték. Nagyon a fizikai felépítésről, edzésről beszélek itt, de nem tudom elképzelni, hogy pl fegyverhasználatnál milyen bónusz RP szituációt nyerne egy karakter, ha elkezdene csökkenni a fegyverhasználat skillje.
  5. ÁLTALÁNOS INTERIOR IRÁNTI KÉRELEM Karakternév: Thiago Pereyra Discord név, azonosító: Mr H8, Mr H8#5810 Kérvényezett interior száma: Garage ID: 27 Tervezett elhelyezkedés: https://imgur.com/7E9erAw https://imgur.com/ufaCj77 Kérelem leadásának indoklása: Ha már tartozik a telekhez garázs, szeretném kihasználni.
  6. Üdvözlet az internet népének, nektek barátaim! Megint eltelt úgy egy hét, hogy nem hallottatok felőlem és gondolom már vérzik a szívetek a hiányomtól! Elmétek szomjazik az információért azzal kapcsolatban, hogy mi történt az elmúlt néhány napban velem! Viszont el kell keserítsem a blogom olvasóit, ugyanis a mai nem lesz egy tartalmas bejelentkezés! Ugyanis a sok hivatali munka mellett nem igazán volt időm semmire. Osztottunk a héten is segélyt, illetve sok civilnek sikerült segítenem, de akadtak olyanok is akiknek sajnos nem tudtam a pozíciómból adódóan. Ez sajnos ilyen, mindenkinek megvan a munkaköre, ezt kell megértenie a város lakóinak. Viszont mélységesen együtt tudok érezni mindenkivel, akiknek ilyen, olyan oknál fogva csúszik az ügyintézése! Önöktől azt kérem higgyék el, hogy a hivatal minden tőle telhetőt megtesz, hogy a polgárok érdekében a lehető leggyorsabban és legjobb minőségben járhasson el! Senki nem kért meg, hogy ezt közzé tegyem, csak szerettem volna biztosítani mindenkit aki esetleg így járt, és olvassa a blogom, hogy Mi Önökért vagyunk! Ezen kívül tényleg nem nagyon történt velem semmi extra. Voltam szereltetni a kocsit, egész olcsón kijöttem abból is. Ezen kívül ami még érdekesség lehet, hogy megnyitott a Diamond Casino a városban! Elegáns és elit hely, pontosan passzol ahhoz amit Én egy ilyen helytől elvárok. Nem tudom kik üzemeltetik, de le a kalappal! Nagyszerű ötlet volt és igazán hiánypótló! Lehet csak azért vagyok ilyen pozitív és üdvözlő, mert elég jó kis szerencse sorozatom volt, ki tudja mit írnék most, ha elnyerték volna a gatyámat is lol! Egy pár ismerőssel beszéltem, akik nem voltak ilyen szerencsések, de hát ez sajnos ilyen! Egyszer fent, egyszer lent. Kiváncsi vagyok mit tartogat számomra a jövő! Ne haragudjatok, hogy ez ilyen rövidre sikerült, jövő héten találkozunk! Tervezek a házon újításokat végezni, ha haladtam előre velük akkor azt mindenképpen elmesélem, hogy sikerült! Illetve az egyéb fejleményeket, de ez gondolom alap! Na sziasztok, stay handsome bros!
  7. Üdv követőim, olvasóim vagy mi! Itt újra Én, eltelt egy pár nap, hogy utoljára bejelentkeztem hozzátok, kérlek ne haragudjatok. Fogalmam sincs arról, mekkora veszteség lehet ez számotokra, de ne aggódjatok, kárpótollak titeket! Kicsit beszélni akarok arról, mi történt ez idő alatt velem, illetve reagálnék néhány felmerülő kérdésre és kommentre. Először az érdemleges dolgokat veszem számításba, utána egy kicsit kitérek a trollokra is. Ugyanis mint minden sikeres embert, engem is betaláltak, de tudjátok milyen ez! Haladjunk időrendi sorrendben a kérdésekkel, sokan kérdeztétek, hogy hogyan sikerült olyan könnyedén asszimilálódnom az új országban. Ahogy azt is, hogy ez miként befolyásolta a személyiségemet. Való igaz, hogy nem jöhetett át abból, ahogy fogalmaztam, hogy akkoriban ez cseppet sem volt könnyű nekem. Na meg nem is akartam volna kitérni erre, hogy miért? Az én blogom, és oda rakom a hangsúlyt ahová akarom! Persze ezzel nem a kérdezőre akarok mutogatni, csak arra célzok, hogy én se szívesen emlékszek vissza már dolgokra. Na meg az emlékek megszépítik a múltat, így nem is tudnék mindent hitelesen átadni, ami ilyen régen történt velem. A kérdés tehát teljesen jó és abszolút jogos! Mikor megérkeztünk, még teljesen a dolgok hatása alatt voltam. Jó pár hónapba telt, mire jobban meg tudtam nyílni és ez idő alatt szekáltak is rendesen néhányan a suliból. Illetve mivel a nyelvet is törtem még abban az időben, nehezen tudtam megértetni magam a legtöbbekkel. Kemény időszak volt, már nem is emlékszem pontosan meddig szenvedtem így, de szépen lassan ahogy sajátítottam el a nyelvet és megismertem többieket, úgy váltam egyre inkább közvetlenné. Ahogy írtam a serdülő kor is nagyjából ekkor ért utol, és a kezdeti pattanásos időszakom után a hangom is mélyült, apránként pedig az arcom is változott. Mivel egészen eddig sose voltam egy közvetlen srác a múltamból kifolyólag, a váltás is nagyobbnak tűnhet. Ha lehet, úgy fogalmaznék; átestem a ló túloldalára. Viszont, ha valaki konkrét eseményt várt, hogy egy konkrét dologtól változtam meg ennyire, annak csalódást kell okoznom. Ez több dolognak és sok időnek az együtthatója, amire nem tudok úgy visszaemlékezni, hogy „ott és akkor az volt az a dolog, ami miatt” megváltoztam. Érkeztek még kérdések a válásról és a szüleimről is, amikről annyira hosszan nem tudok beszélni. Ugyanis a válás utáni első időszakban természetesen rosszul esett a kialakult helyzet. Aztán el tudtam fogadni a szitut, valószínűleg azért, mert amúgy is sok volt a szülői befolyásolás és felügyelet, ennek megszűnésével pedig kevesebbet tudtak monitorozni az őseim. Ettől az érzéstől pedig kezdtem megkedvelni a helyzetet, és lassan beleszoktam a körülményekbe. Eleinte nyomasztó és fájdalmas volt, hogy szétszakadt az amúgy sem túl nagy családom, aztán ahogy felfedeztem a helyzet előnyeit (több szabad idő, szüleim jobban a kedvembe akartak járni), úgy kezdett eloszlani a nyomasztó érzés. A fájó érzések, amiket az okozott, hogy nem lehettem apámmal annyit, amihez hozzá szoktam enyhültek idővel, ahogy a gyerekek is kinövik a szükségérzetet, hogy szüleikkel töltsék idejük nagyobb részét. A konkrét fájdalom csak idővel múlik el és az új helyet az ember idővel szokja csak meg, de ez ilyen. Persze nem azt mondom, hogy a válás ilyen téren kapóra jött volna, nem erről van szó. Csak azt, hogy olyan korszakomba jött, amikor könnyebb volt megemésztenem és minél idősebb lettem, annál könnyebb volt ezt a helyzetet kezelni. Apa hiánya java részt a ház körüli munkákban jött ki. Sokkal több feladatot kellett elvégeznem otthon, illetve anyára is nehezebb munka hárult. Első körben megerőltető volt nekem, de ahogy beleszoktam az új rendszerbe, úgy vált egyre könnyebbé a házimunka. Nem vagyok egy nagy szerelő, de a ház körüli teendők egy részét meg tudtam oldani már akkor. Pl ha elromlott egy csap, vagy a zár és hasonló apróbb dolgok, azokkal hamar elboldogultam. Persze villanyszerelést vagy, komolyabb szakértelmet igénylő feladatokat nem tudtam ezután se elvégezni, arra régen is mindig szerelőt hívtunk, szóval ilyen téren ez nem is releváns. Még egy komolyabb kérdés, ami felmerült a komment szekcióban: hogyan kezdtem el dolgozni, hogyan változtam felelősség teljes férfivá. Lol ezt nem gondoltam volna, hogy valaha leírom magamról. Azért nem vagyok egy szent vagy éppen a legdolgosabb ember a földön. Szeretek pihenni, lustálkodni és lazáskodni, de persze a munka az munka, teljesen más tészta. Több munkahelyem is volt rövid idő alatt, ennek oka, hogy kellett valami meló az egyetem után. Ezen kívül volt egy munkahelyem, amit csak kíváncsiságból vállaltam be, és mert untam az előzőt. Volt olyan is, amit tényleg szerettem csinálni, de nagyon megrendelés függő volt. A szakmámban nem is igazán tudtam dolgozni, egy két egyetemista ismerősömnek adtam tippeket vállalkozásához, de azokat nem is számítom munkának. Még egy komolyabb kérdés, ami felmerült a komment szekcióban: hogyan kezdtem el dolgozni, hogyan változtam felelősség teljes férfivá. Lol ezt nem gondoltam volna, hogy valaha leírom magamról. Azért nem vagyok egy szent vagy éppen a legdolgosabb ember a földön. Szeretek pihenni, lustálkodni és lazáskodni, de persze a munka az munka, teljesen más tészta. Több munkahelyem is volt rövid idő alatt, ennek oka, hogy kellett valami meló az egyetem után. Ezen kívül volt egy munkahelyem, amit csak kíváncsiságból vállaltam be, és mert untam az előzőt. Volt olyan is, amit tényleg szerettem csinálni, de nagyon megrendelés függő volt. A szakmámban nem is igazán tudtam dolgozni, egy két egyetemista ismerősömnek adtam tippeket vállalkozásához, de azokat nem is számítom munkának. Röviden annyi történt, hogy az egyetemet végzett nagyképű fejem kikerült a nagyvilágba és boldogulnom kellett. Még szép, hogy pofonokat kaptam az élettől, még akkor is, ha ezt akkor nem így fogtam fel. Nem nagyon értettem a helyzetet, miért nem vesznek fel sehová. Az első munkámat kegyetlen nehéz volt összehoznom. Egy mezei eladói munkát tudtam végül csak szerezni, ennyire le kellett adnom az elvárásaim. Mondhatni azzal a munkámmal is szerencsém volt, hogy engem vettek fel. Mobil üzletben voltam eladó és a telefonokhoz van egy kis affinitásom, szétszedni-összerakni nem is tudom őket, de magabiztosan mozgom ilyen téren a javítást leszámítva. Sok volt ismerőssel beszéltem közben, kértem tanácsokat anyámtól, barátoktól, hogy mit és hogyan kéne csinálnom, hogyan kéne kezelnem a helyzeteket. Először ezeket az általam kért dolgokat is nehéz volt megemészteni. Például elfogadni, hogy legyek türelmes, kitartó stb. Úgy voltam vele, ha már elvégeztem egy egyetemet, nem akarok várni, azért tanultam annyit. Persze ekkor fogalmam sem volt arról, hogy munkatapasztalatom, amit a nagyvilágban is használhatok nem volt semmi, és ez rengeteget számít. Nem is maga a munka miatt, de megtanul az ember alázatosnak lenni, hogy mennyire nevetségesek azok a kihívások, amit egy egyetem nyújt ahhoz képest, amit egy igazi munkahely kínál, hogy mennyivel stresszesebb is dolgozni és sorolhatnám. A munkáim során erre jöttem rá, na meg arra, hogy hogyan tegyek különbséget a munkahelyi énem és a magánéletben mutatott énem között. De száz szónak is egy a vége, röviden a lényeg az az, hogy nagyképű, magabiztos f*sz voltam, kaptam az élettől egy-két pofont, majd még egyet és hála a sok segítségnek túlvészeltem ezt a korszakot. Érkezett még kérdés arra, hogy miért pont blog? Miért nem Facefinderre rakok ki ilyesmit, a blog túl kétezres évek. Többek között azért blogban írom le a gondolataim, mert eleve nem akarom, hogy olyan sok emberhez elérjen, mint ’Finderen. A másik az az, hogy a legnépszerűbb közösségi portálon, nagyon nem is működnek ezek a hosszabb terjedelmű irományok. Ja, a blog nem túl mai találmány, de most ez kapott el az életemben és ezt találtam a legjobb módszernek a gondolataim leírására. Ezen kívül volt egy pár megjegyzés a szöveghasználat színezetére. Ez esetben átállítom, valószínűleg mikor ezt a sort olvasod, akkorra már megváltozott a szöveg színe. Remélem így élvezhetőbb lesz a történetem mindenki számára, többek között a trolloknak is. Ugyanis ezen élőlények megjelenése a komment szekcióban csak azt jelzi számomra, hogy milyen megkerülhetetlen alak vagyok. Ha valaki arra nem képes, hogy érveljen csak mocskolódjon, az nekem nagyon jól esik. Hiszen ebből is látom, hogy mennyire felettük állok mentálisan, szóval köszönök minden ilyen jellegű kommentet! Na és lassan elérkezünk a jelenhez, ugyanis megígértem, hogy írok pár sort arról is, hogy mostanában mi történt velem. Pontosabban az elmúlt egy hét lehet érdekes az olvasók számára. Találkoztam egy érdekes zsidó fazonnal, kicsit beszélgettünk. Elmesélte a terveit, mit keres itt Los Santosban és sorolhatnám. Érdekes ismeretségre tettem szert, csak egy zsidót ismertem rajta kívül, ő pedig volt évfolyamtársam volt. Az öregnek sajnos annyira nem jöttek be a számításai, de én remélem nem fogja feladni az álmait! Ezen kívül valami hihetetlen módon felvettek a hivatalra Assistant pozícióba, majd onnan később Secretary munkakörre tettek át. Meglepett nagyon, hogy egyáltalán felvettek, végső elkeseredettségemben próbáltam meg. Az pedig, hogy kiterjesztették a feladatköröm még inkább megdöbbentett. Persze örülök a bizalomnak és próbálom nem eljátszani azt. Ezen kívül rengeteget voltam futni, edzeni a napokban, karban kell tartani ezt a testet. A sok munka és kötelesség mellett modellkedni is volt időm, és a barátokkal is töltöttem együtt egy kis időt. Az előbbiről sokat nem tudok mondani, profi volt a dolog, megcsinálták a képeket és jövőhéten elméletileg folytatjuk. Amúgy is kellett valami profilkép Facefinderre, szóval kapóra jött a dolog, haha! Na meg már rég ki akartam magam próbálni ebben is. Sajnos többet nem mondhatok, lehet az túl 18+os lenne drága követőim, elégedjetek meg egyelőre ennyivel. Ezen a héten már rengeteget írtam, lehet jövőhéten jobban belemegyünk bizonyos dolgokba, amire eddig nem volt idő. Várom az ötleteket ide, illetve a Facefinder profilomra is akár! Aki esetleg egy kő alatt élt eddig és nem ismeri a profilomat annak bemásolom ide a linket! https://face.octans.hu/TPrey Köszönöm, hogy ezt is végig olvastad! Sziasztok!
  8. Az se lenne rossz, vagy bedobhatná a rendes inventoryba, ha van benne hely.
  9. Teli vagy kajával. A hal a Layseid helyére kerül be a sütés után, ha teli van a 3 slot akkor nem süti meg. Mellesleg ezt én is érthetetlennek látom, de maga a hal megsütése ilyen téren azért működik.
  10. Sziasztok! Szerintem hangzott el igen is értékelhető, releváns gondolat is abban amit írtál és pár nagyon lesarkított, túlzás is. Java részt egyet értek azzal akik előttem szóltak hozzá a témához, de szeretném én is kifejteni a véleményem. Jómagam azon az elven vagyok, hogy egy RP szerveren mindent tűzzel vassal üldözni kell, ami az RP élményt rontja. Persze ez alatt nem azt értem, hogy minden apró mozzanatot RP-zzen le valaki. Amire van anim pl. víz ivásnál, oda indokolatlannak tartom még szöveggel le írni (persze van, hogy a dramaturgia megköveteli néha). Illetve nagyon idegtépő tud lenni, amikor szerver szabályzat, vagy bármi rákényszerít arra, hogy az utolsó cigicsikk elnyomást is le kell RP-zni mindig. Pontosan nem tudom, hogy lesz itt megoldva, kíváncsian várom. Viszont olyan munkák, vagy tevékenységek bevezetése amely kiveszi a játékosbázist az RP-ből és agyatlan farmereket csinálnak belőlük, annak nincs helye egy RP szerveren szerintem. Szóval ezzel valahol egyet értek, valahol pedig nem. Én azt támogatnám, hogy az illegálos szervezetek kapjanak kezdő tőkét, szerintem érthető és vitathatatlan amit itt leírsz. Viszont személy szerint én nem tudom, hogy ez ezen a szerveren hogy fog működni. Ha így lenne én azt támogatnám, annak ellenére, hogy nem nagyon izgat az illegál. Persze mindaddig amíg a realitás talaján marad a támogatás mértéke és nem minden ilyen frakció AK-kkal és full fegyverzettel mászkál az első naptól kezdve. Előélet, frakció történet ide vagy oda. Hiszen ha jampi vagy egy szövegben amit kitaláltál, akkor jampi vagy ahhoz, hogy megteremtsd RP közben is, úgy hogy a picsádba az egész rendőrség. Ha valaki maffia vezért akar RP-zni építse ki hozzá ami kell és teremtse is meg, de ne várjon nagy indulótőkét és hogy mindent alá rakjanak/szemet hunyjanak pár kezdeti balhénak. Ezzel is egyet tudok érteni olyan téren, hogy a PP rendszer valahol ehhez vezet ami nem feltétlen jó. Viszont vannak olyanok akik lehet nem tudnak napi 6 órát foglalkozni a játékkal és/vagy szeretnék támogatni valahogy a szervert. Azoktól elzárni ezt a lehetőséget sem feltétlen a legjobb döntés. A törlés gondolata, szerintem nevetséges. Biztos senki nem fogja megunni, ha kezdhet minden az elejéről, persze új játékosoknak hasznos lehet, hogy mindenki tiszta lappal kezd. Ezer meg egy féle képen lehetne a túlgazdagodás ellen is tenni, persze a végtelenségig semmit nem lehet húzni, előbb utóbb meglesz minden amire vágytál, és akkor mi marad? Az RP..ha már egy RP szerverről van szó. Illetve, hogy vissza csatoljak, milyen módokra gondolok? Olyan módok bevezetésére mint a tőzsde, ahol bukhatsz, a drágakövek és arany esetleg kötvények bevezetése ahol megvan a lehetőség hogy keresel rajtuk, de az is hogy veszítesz. Vagy szimplán olyan itemek amiket ha megvásárolsz van egy fix áron akkor megtartja az értékét, vagy még nő az idővel (pl festmény) de eladni mondjuk csak egy NPC-nél tudod eladni minimum 2 hónapos kihagyással. Azért, hogy ne lehessen akkor eladni amikor csak az ember akar. Ezek csak gyors gondolatok, biztos vannak jobban kifejtett és hasznosabb ötletek is ilyen téren mint ezek. A lényeg amire ki akartam vezetni az egészet az az, hogy ha már megvan mindened még RP-zhetsz illetve, biztos lesznek módszerek, hogy a kőgazdagok elherdálják a pénzüket. Viszont amit te leírtál szerintem, nem egy olyan ötlet ami pont ezen segítene. Valószínűleg igazad van abban, hogy sokan az ilyen jellegű szerepet részesítik előnyben, de hogy az tényleg 90-10 százalékos megoszlás lenne azt kétlem. Voice szerveren még megállja a helyét, de texten nem tudom. Ha így lenne minden sarkon lövöldözések lennének, de ha így fog történni akkor valószínűleg megcáfol majd engem a jövő. Lehet pont abban a 10%-ban vagyok akikről te beszéltél, persze én is voltam illegálban még anno. Viszont engem egy rendőri RP-nek inkább a nyomozás része érdekelt mindig is illetve az illegálba is inkább a háttérben megbújó kapcsolati hálók és viszonyrendszerek, hierarchiák. Említetted még, "hogy pályázzon meg egy logisztikai központ igazgatásáért felelő frakciót". Ezt nem emelem ki, mert ide vág. Hidd el vannak olyan emberek akiknek a kreativitása az unalmas helyzetekben, munkákban is kihoz valami érdekes helyzetet. Igen lehet kicsit szürreális dolgokhoz vezet néha, vagy kicsit elrugaszkodotthoz, de meg lehet oldani úgy ezeket, hogy a valóság talaján maradjon az illető. Amire ki akartam futtatni ezt a részt az megint az, hogy felhívjam a figyelmet a minőségi RP-fontosságára. Amit a fentiekben említettem már, hogy kb nekem miben nyilvánul meg. Ezt emeltem ki, de az ötletedre akarok reflektálni. Persze, nem is baj, hogy nem lett olyan összeszedett amit írtál, legalább elindult róla egy kulturált diszkurzus. Amitől senki nem lett kevesebb, max arra a pár percre amíg megfogalmazta a választ a topicodra. Viszont az, hogyha elmélkedünk nem baj, sőt nagyon is fontos és hasznos. Viszont én se tudnám támogatni az ötleted, ugyanis a fentiekben említettem, hogy az ilyen jellegű tevékenységek nem oldanák meg a problémát amiről írtál. Pláne hogyha maradunk a példádnál, ilyen drogcsempész munkákat az alap GTA 5-ben vagy az Onlineban el lehet végezni. Ennyi lett volna az én véleményem, köszönöm ha elolvastad.
  11. A D A T O K Név: Thiago Pereyra Születés helye: Girona, Spanyolország Születési idő: 1996.11.09. Anyja neve: Georgina Mendez Állampolgársága: Spanyol, Amerikai M E G J E L E N É S Magasság: 183 centi Testsúly: 77 kiló Szem: Barna Testfelépítés: Sportos, Szálkás Stílus: Elegáns, divatos T U L A J D O N S Á G O K + Kreatív + Sportos + Nyitott + Magabiztos + Jól kommunikál + Jó emberismerő - Olykor infantilis - Nárcisztikus - Kicsapongó - Makacs - Nem túl családcentrikus - Hajlamos lustaságra S Z E N V E D É L Y E K , B E T E G S É G E K , F Ó B I Á K - Tériszonyos - Rossz a szeme, kontaktlencsét hord - Nem veti meg az alkoholt, pláne társaságban - Imád gyorsan és veszélyesen vezetni -Mindig talál valami felesleges és/vagy veszélyes hobbit Mi az a jellem? Mi pontosan az a személyazonosság? Hogy lesz egy emberből az aki? Milyen dolgok vezetnek minket a jelenben elkövetett cselekedeteinkhez? Talán sokan visszaemlékeztek már a múltjukra és elgondolkodtak már azon, hogy bizonyos helyzet, legyen az pozitív vagy negatív, miként változtatta meg a felnőtt kori gondolkodását, felfogását vagy akár szemléletét. Mindegyikünk megtapasztalt már olyan dolgokat az életében amik valamilyen módon, tudat alatt, vagy tudatosan, de megváltoztatta az életünket. De még is miért teszem fel ezeket a kérdéseket? Hogy ki az a szuper szexi, költő fickó akinek tollából ezek az ékes gondolatok származnak? Thiago Pereyra vagyok és Te pedig az én blogomat olvasod. Ami valószínűleg csak azt jelenti, hogy befutott blogger lettem! Megérte a Life Invadernél reklámfelületet bérelni, szórólapokat osztani és megzavarni egy misét. Oh de ne haragudj, nagyon elkalandoztam, jobb lesz ha a lényegre térek. A kérdések amiket feltettem a bevezetőben csupán pár kérdés számomra és számotokra. Amiktől remélem, hogy mire a kis történetem végére érek, okosabb leszek, vagy okosabbak leszünk együtt. Ja, hogy még ezt sem említettem? Ez egy amolyan napló szerű blog amely tanító jelleggel készül, na meg mert most éppen a költői kreatív energiáim akarom kiadni magamból. Tart ameddig tart a blog, ígérni nem ígérek semmit, de addig is jó olvasást! Nem áll szándékomban a történetet a legeslegelejétől kezdeni, de egy-két dolgot muszáj leszek megemlíteni az életem korai szakaszáról. Csak a miheztartás végett. 1996 Novemberében születtem Gironaban, anyám jólmenő ügyvéd volt, apám pedig focista. Elég érdekes párosítás, tudom és ez még csak a jéghegy csúcsa. Inkább anyám hordta a nadrágot a kapcsolatban és Ő volt az aki a fő kenyérkereső volt a családban. Igaz munkájáért csak időszakosan kapott fizetést, de mivel apám nem profi csapatban játszott, így amit Ő kapott akkoriban a fociból, nem éltünk volna meg hárman. Mindemellett apám kezdett kiöregedni a sportból, csoda hogy egyáltalán végül 36 évesen hagyta abba a játékot. Ami még tetőzte ezt az egészet, hogy elég kései gyerek voltam. A szüleim a harmincas éveik elejében jártak, mikor megszülettem, ami akkoriban igen későnek volt mondható. Szóval ja, elég érdekesen indult az életem, nem éppen a legjobbkor jöttem a világra. Az őseim szerettek volna gyereket, sokszor próbálkoztak is, de nem jött össze a dolog, viszont amikor már feladták a reményt, végül sikerült. Lehet ez az első tanulság amit át tudok adni? Sose add fel az álmaid? Uh.. milyen közhelyes. Bár ha pesszimista felfogású az ember akkor úgy is értelmezhető a dolog, hogy mindent akkor vág hozzánk az élet amikor nagyon nem kéne. Mindenki döntse el, hogy mit lát bele ebbe a sztoriba. Szóval ilyen körülmények között láttam meg a napvilágot, persze lehetett volna sokkal jobb, vagy sokkal rosszabb is. Visszatekintve nem panaszkodhatok, ugyanis nem éltünk rosszul, legalábbis nekem nem kellett nélkülöznöm semmiben. Viszont a szüleimnek tuti nem volt ilyen jó dolguk. Kicsi voltam még nem láttam bele annyira, abba, hogy az érkezésem mennyire megváltoztatta az életüket. Tizenévesen meg nem nagyon érdekelt, akkor elvoltam a magam világában a magam piti bajaival. Mikor már elég idős lettem olyan 6-7 évesen, apám azt szerette volna ha sportoló leszek, anyám hagyta ezt egy ideig ugyanis úgy volt vele, hogy majd úgy is kinövöm ezt a marhaságot. Ő nem örült neki, ugyanis nem akarta, hogy úgy végezzem majd mint apám. Ami anyám szemszögéből nézve logikus volt, hiszen akkor már szinte csak az Ő keresetéből éltünk. Apám viszont szerette volna, ha a sport által olyan szinteket érek el és ezáltal olyan fizetést, amit Ő sosem tudott. Akkoriban épp attól volt hangos a lakásunk, hogy miképp és hogyan veszekedtek a jövőmről, amit akkor még igazán fel se tudtam fogni. Inkább a focival és az egyéb sportokkal foglalkoztam, még talaj tornáztam is egy ideig, bár a rugalmasságom hamar kopni kezdett. Viszont a footballban meg nem tudtam kimagasló lenni ugyanis anyám ragaszkodott ahhoz, hogy a jegyeim jók maradjanak. Aki sportolt valaha valamit az életében az tudja, hogyha igazán magaslatokba tervez az ember akkor az edzéseken kívül igenis megkerülhetetlen a plusz munka. Viszont erre nekem nem volt alkalmam, a sport miatt meg az iskolában nem igazán teljesítettem jól. Közepes értékeléseket kaptam ami általános iskola közepe felé nem túl jó teljesítmény. Szóval valahol a két szék között sikerült seggre esnem, a szüleim általi megfelelési kényszer miatt. Fúh így vissza olvasva egész sok lett a száraz részlet, bocs srácok! Viszont ez elgondolkodtatott. Talán ebből a korszakomból ered a tizenéves lázadásom, illetve az, hogy nem nagyon akarok megfelelni senkinek. Na meg, hogy egyenlőre még nem igazán kezdtem el törni a fejem családalapításon. Érdekes, remélem az én történetemből Ti is tanultok valamit, vagy legalább jót röhögtök, hogy milyen hülye voltam néha. Igaz az eddigiekben még tőlem függetlenül haladtak a dolgok, de ahogy idősödtem úgy kezdett elegem lenni abból, hogy nem tudom irányítani az életem. Mondjuk, mit is akar az ember tizenegy-két évesen? Már így fogom fel, de akkor az, hogy semmiben nem volt igazán siker élményem, mert semmibe se voltam a legjobb vagy kimagasló, idegesíteni kezdett. Visszább vettem a sportból anyám örömére, de a jegyeim nem lettek sokkal jobbak ugyanis keresni kezdtem valamit, amit magaménak tudhatok. Amibe egyikőjük sem szólhat bele hogyan és miképpen csinálom és így a felelősség is az enyém ha balul sül el a dolog, vagy ha csak nem leszek benne olyan jó mint akartam volna. Persze lehetséges, hogy ebben a korban amúgy is jöttek volna ezek az őrültségek, de az alapját mindenképpen megadta a családi háttér. Talán a legelső ilyen agymenésem amit elkezdtem csinálni az a hangyagyűjtés volt. Ekkor tudtam meg, hogy a kis barátaink nem nagyon szeretik, ha nagyítóval túl sokáig bámulják őket. Majd kutyát akartam tartani, de ezt érthető okokból egyik ősöm se tartotta jó döntésnek. Anyám ekkoriban kezdett egy kicsit jobban keresni, komolyabb ügyeket kapni, ezért tudtak venni nekem egy Xbox 360-at. Ez idő tájt egy kicsit beszippantott a gamer világ, de mint akkoriban ez sem kötött le túl sokáig. Viszont a játékok széles körű variációja miatt azért itt kicsit többet elidőztem, és gyakran térek vissza hozzá. Egy olyan hobbivá nőtte ki magát, amit néha-néha még tudok élni. Persze arra jó volt ez az időszak, hogy rájöjjek, hogy a szemem nem igazán bírja, ha sokat ülök a képernyő előtt, az idegrendszerem meg azt ha sokat ülök a seggemen. Kell valami mozgás, változatosság, na meg egy szemüveg. Akkoriban nem voltam olyan délceg, daliás legény, mint manapság így akkor nem is számítottam túl jó fogás a lányok körében. Mondjuk ezt a témát nem nagyon fogom említeni, nem azért mert nem voltak barátnőim, (de azért ) hanem mert nem a kapcsolataimban keresem magam, hanem az életemben. Már ha ennek van bármi értelme. Na meg ha csak azért olvasod, hogy pikáns történetekről hallj, arra tudok ajánlani egy másik oldalt. Na de haladjunk tovább, mert még rengeteg mindenről tudnék írni. A gamer korszakom alatt/közben szerettem volna katona lenni, vagy akció film sztár..igen ez a te hibád Arnold! Néha vissza sírom ezeket az időket, a gyermeki naivitást, és ezzel együtt Spanyolországot. Előző soraim nem véletlen hagytam abba úgy ahogy. Ugyanis a családom kétfelé szakadt, apám elvált anyától, és anyám az államokban kapott munkát, még többet és jobban fizető ügyeket mint azelőtt. Szüleim közötti viszony sose volt túl rózsás, mint olvashattátok, de úgy gondolták, hogy még mindent meg lehet oldani. Viszont amikor anyám munkalehetőséget kapott az USA-ban, apám kedvéért maradt. Ugyanis a fater nem igazán szerette volna elhagyni szülőországát, valahol megértem, de ugyanakkor valahol utáltam akkor, hogy ilyen makacs volt. Persze akkoriban is voltak más problémák is, amik taszították el egymástól őket, és szinte csak én maradtam mint közös pont az életükben. A költözés után eléggé magam alatt voltam, de mindenképpen el akartam jönni anyával ugyanis az angol jól ment és érdekelt milyen lehet az élet az Államokban. Apámhoz is jártam vissza látogatóba, de javarészt anyámmal életünk ketten. Nemsokára már gimnáziumba kezdtem járni, a kinti élet teljesen más volt, az iskolák a helyek, egy szóval minden. Semmi nem volt hasonlítható az otthoni körülményekhez, de a kezdeti varázs miatt ez nem is zavart. Két kanállal habzsoltam a kinti életet, ahogy azt kell. Pláne, hogy a költözés után anyagilag sokkal jobban kijöttünk anyával, annak ellenére, hogy csak az Ő fizetéséből éltünk. Akkoriban futott fel igazán a szakmájában, bár ennek Én csak az anyagi vonzatát láttam. Édesanyám próbált még küzdeni a hülyeségeim ellen és azzal, hogy szorgosan teljesítsek, de talán kezdte felfogni, hogy növök, változok és már nem tud úgy befolyásolni. Illetve lehet a válás miatt is enyhült meg egy kicsit a lelke és engedett meg, vagy nézett el nekem olyan dolgokat amiket az előtt sose. Rengeteg barátom lett, furcsa módon szinte senkit sem zavart, hogy nem Amerikában születtem. Persze volt pár kókler bully, de azokat egy dupla pörgő rúgással küldtem a halál martalékába. (költői túlzás, vagy nem? ) A gyengébbik nemmel is kint kacérkodtam már többet, a pattanásos, szemüveges korszakom kezdett leáldozni és a fura stílusom és szövegem egész bejött az amerikai lányoknak. Itt kezdett elnyomódni bennem mindaz ami a korai fiatalkoromban történt, bár csak egy időre. Hogy miért fogalmazok így? Háát spoiler veszély valami kiváltója, vagy oka csak van hogy elkezdtem ezt a blogot, nem? Valami szuper titkos, amit nem említettem az elején és egészen az epikus befejezésig kell rá várni, hogy megtudd? De az is lehet,hogy nincs semmi ilyesmi. Ki ez a jómadár, azt kérded? Neem, nem én vagyok az, nála egy kicsit azért jobban nézek ki. Ő a haverom Alonzo, és latin amerikai, na de hogy miért mutatok róla képet, magamról meg még egyet se? Mert megtehetem! Ezen kívül azért, mert ezzel az arccal rengeteg f*szságon mentünk keresztül addig,amíg egy koleszban laktunk. Jómagam média és marketing szakra jártam Ő pedig valami unalmas gépészeti suliba. Nem tudom, melyikünk bánta meg jobban a döntését már ami a szakot illeti. Ja de, Én. Ugyanis maradjunk annyiban, hogy nem igen dolgoztam azóta sem a szakmában és naaagyon unalmas óráim voltak, egyáltalán nem voltak olyan kreatívak, mint vártam. Ami viszont elkezdett érdekelni az nem volt más, mint a mobiltelefonok és a számítógépek technikai része. Mindaddig csak az élvezőjük voltam, jobban bele ástam magam ebbe a világba, és ahogy ebből is kiuntam, jött a hangtechnika és a zenélés. Jómagam énekeltem és gitároztam, Alonoz meg dobolt. Volt egy álmunk, hogy közös zenekart alapítunk, de valljuk be őszintén, nem igazán voltunk jók benne. A koleszba amúgy se tudtunk zenélni csak hétvégén valamelyikünknél, de a hétvégék nagy részét meg elvitték a bulik...mondjuk a hétköznapokat is. Játszottam az egyetem focicsapatában, ami meglepetésemre elég jól ment, gyorsan vissza nyertem a formámat és meg voltak elégedve velem, amikor nem voltam beton másnapos. Viszont ha már ennyire belengettem az őrültségeinket, akkor egy párat megosztok veletek, hogy legyen egy kis színfoltja a történetnek. Gyengébb idegzetűek, fiatalok, PETA-sok és apácák kérem az Önök érdekében most hagyják abba az olvasást. Ha az utóbbiak még is maradnak annyit tudjanak, hogy anyukám ügyvéd és mindent tagadni fogok! Jó olvasást. Na de most, hogy a szükséges óvintézkedéseket megtettem, jobb ha kicsit beletúrok az életem alpáribb részébe. Említettem már, hogy hétköznap is buliztunk, de kellett azért néha időt találnunk tanulásra is, kibunkni nagyon cink lett volna. De persze a szomszéd szobában a parasztok nem csak akkor amikor tanulni, hanem amikor pihenni akartunk volna, folyton bömböltette a zenét. Isten a tanúm rá, hogy sokáig tűrtünk, de végül muszáj volt valamit lépnünk. Alonzo barátom értett dolgok összeszereléséhez, ezért tervezett és összeépített egy (hát erre most nem találok szebb szót) b*szógépet. Gondolom el tudjátok képzelni mire gondolhatok, igaz ekkor még nem így hívtuk, a sztori végén kiderül majd miért hivatkozok rá így. Mikor végzett a szerkezettel még csak egy faltörő kosnak akartuk használni, de persze nem akartunk betörni vele a szomszédba, csak kopogni vele a falon, hogy mi is idegesítsük őket. Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten és mielőtt mondod, megkérni őket, hogy kussoltassák a zenét túl egyszerű lett volna. Szóval a gép készen állt, egy apró elem hiányzott, valami kellett amit a rúdra erősítünk ugyanis a mechanika gyorsan mozgatta a fém rudat, de arra még rá kellett erősíteni valamit, mert így simán próbáltuk, de nem értünk el vele kielégítő eredményeket. Tudtuk, hogy az egyik közös ismerősünknek van egy elég méretes Vin Diesel mellszobra amit az apja ólomból öntött neki ki (higgyétek el nekem, meredekebb arcokat is ismertünk ennél). A srác kölcsön is adta, bele is ment, hogy kifúrjuk a talpát és a rúdra erősítsük. Így már készen állt a gép a bevetésre, ami remekül is muzsikált egy pár héten keresztül. Viszont nem nagyon hozott eredményt, és ezen felhúzva magunk, tovább állítottunk a szerkezet erején és sebességén. Ami nem bizonyult túl jó ötletnek, ugyanis eléggé sikerült felboostolnunk a kütyüt. Olyannyira, hogy a Vin Diesel fej átszakította a nem túl vastag falat és a mászik szobában kukucskált vissza a szomszédokra. Akik mint kiderült homoerotikus örömöket okoztak egymásnak amikor szólt a zene, ezzel akarták leplezni a hangokat. Így még viccesebb belegondolni, hogy két férfi szerelmét egy mérges Vin Diesel fej berobbanása szakítja meg. Mondanom sem kell, hogy nem sült el túl jól a dolog és ezek után mellettük lakni egy lyukkal a falon nem volt túl kellemes. Szerencsére megúsztuk annyival, hogy rendbe kellett hoznunk a károkat illetve azzal, hogy a szerkezetet pár hétre elkobozták. Azért csak pár hétre, mert Alonzo elmagyarázta, hogy kéne a szerkezet vissza egy projectjéhez ezen kívül a szobrot is csak kölcsönbe kaptuk. Nem nagyon engedtek, de megígértük, hogy nem lennénk olyan hülyék hogy még egyszer használjuk a gépet. Legalábbis nem mi, ugyanis pár napra rá ahogy vissza szereztük a gépet, felkeresett minket két nem túl esztétikus leányzó. Ők is a koliban laktak és a gépről kezdtek minket kérdezgetni, először csak arról, hogy épül fel, hogy jött ez a hülyeség, majd kifutott oda a dolog, hogy lehetséges-e az, hogy mellszobor helyett valami más testrészt ábrázoló tárgyat erősítsünk. Alonzoval össze néztünk mint a hülyék, és csak bólogattunk. Elvégeztük a gépen a kívánt módosításokat, és így sikerült elpasszolni a két duci lánynak a bestiát. Túl sokat időztem már így is ezzel a sztorival, de még egy gyors szerintem belefér, aztán már nincs túl sok a jelenig. Ez az eset egy álarcos bálon történt, ahol én varázslóként jelentem meg. A dologban az a pláne, hogy matt részegen sikerült megjelennünk a haverjaimmal. Így az epikus, szexi belépőnkből egy szedetlen, kómás, lelakott belépő lett. Ettől függetlenül mi a legnagyobb királyoknak gondoltuk magunkat. Mivel szinte malájon voltunk, így nem sok dolog van meg a történetből, csak az amit meséltek, plusz egy két dolog. A lényeg az az, hogy mint elmesélték szinte minden lányhoz oda mentem a klubban egy elég specifikus bűvésztrükkel. A bűvész ruhám sajátossága volt, hogy egy díszes, színes karácsonyi dobozt rögzítettem az ágyékomhoz. A szövegem pedig valami olyasmi volt, hogy "Most elővarázsolom a kígyót a dobozból". A legtöbben értették és a látvány előtt gyorsan kereket oldottak, de voltak hasonlóan bekarmolt vagy csak lazább erkölcsű lányok, akik maradtak ezen felsőbbrendű audió vizuális élményre. Csak a legutolsó előadásomon, mikor cilinderem emelve meghajoltam, azzal a lendülettel bele is hánytam a cilinderembe. Azt viszont elfelejtettem hogy a zakóm belső zsebében rejlő fehér galambot az előző sikertelen bemutató után áttettem a cilinderbe a drámaibb befejezés érdekében. Nem tudtam mi volt a tervem, hogy gondolhattam, de az lett belőle, hogy a telibe hányt (és ezzel valószínűleg megvakított és alkohol mérgezést szenvedett) jószág bele szállt egy vadul pörgő mennyezeti ventilátorba. Szóóval ja, nem tartott ennél tovább az éjszaka se számomra, se a haverjaimnak azon a helyen, csodálom, hogy egészen addig nem dobtak ki minket. Na de ennyit a hülye történetekről az egyetemi korszakból, gondoltam, ha már beígértem, tartom magam a szavamhoz. Lehet később még szórok el morzsákat, de lassan ideje lenne befejezni a sztorit és eljutni a jelenig, nem gondoljátok? A koleszos éveim után jött a munka keresés és a dolgos, melós élet, az otthonról való elköltözés. Említettem, hogy nem sokat dolgoztam a szakmában és ez sajnos igaz. Ugyanis nehéz volt a környékünkön állást találni a médiában, pályakezdőként aztán végképp. Ezért érett bennem az elköltözés gondolata, plusz azért, mert a legtöbb ismerősöm, barátom is szétszóródott az államon belül. Hol család jött közbe, hol munkalehetőség és sorolhatnám, de sajnos ilyen az élet. Tudni kell alkalmazkodni és mindig helyet hagyni az új dolgoknak, embereknek és persze a tapasztalatoknak. Miért beszélek erről? Ugyanis ez a korszak a keresésről szólt számomra, vagyis pontosabban szól, hiszen nagyjából itt csatlakoztok bele Ti a sztorimba. Ugyanis az USA-n belül bejártam már egy pár helyet, találkoztam jó sok féle, fajta emberrel, de most vagyok a legbizonytalanabb. Hiszen pár hete érkeztem egy új városba és előtte már befürödtem egy két hellyel, ígérettel (ami miatt kicsit elővigyázatosabb is vagyok valamilyen téren), és emiatt fogalmam sincs, hogy itt vajon megtalálom-e a számításaim. Ezen dolgok voltak azok, amik még rávezetett erre az egész blogos témára. Hiszen remélem ez a kis blog segít abban, hogy túllendüljek a belső gátjaimon, mert ki tudja? Lehet ha minden rossz, sehol se érzi jól magát az ember, akkor valójában magában kellene változtatnia, és nem magán kívül mindenkit kéne próbálnia megváltoztatni. Elfuthatnék újra, de már nem fogok, ha keresnétek megtaláltok San Andreasban! Lehet Vespucci Beachen koktélt szűrcsölgetve... ...Los Santos klubjaiban tombolva... ...vagy Blaine County valamelyik hullazsákjában... De én itt vagyok!
×
×
  • Új létrehozása...